Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-11 / 188. szám
1990. augusztus 11., szombat o Munkaerőt vegyenek! Irad megyei nemzetiségiek Békésben „Itt a két kezem.. Találkozás: minden pénteken a téren A Békés Megyei Munka- r ügyi Hivatal kezdeményezése mindenképpen dicséretes. Felhívást tettek közzé ugyanis a Békés Megyei Népújság hasábjain: „Találkozási lehetőséget nyújtunk- azoknak, akik alkalmi munkásokat keresnek, és azoknak, akik alkalmi munkát vállalnak. Helye: Békéscsaba, a Kullch tér vásárcsarnok felöli oldalán, minden pénteken 13 és 16 óra között. Ezentúl péntekenként 13—14 óráig tart a találkozó. (A felhívás olvastán * — bocsássák ezt meg nekem — egy kép ugrott be: magam előtt láttam az olvasmá- • nyaimból ismert rabszolgakereskedelmet. Egy tér. Egyik oldalán az emberkereskedők, a másikon amust- rálgató gazdagok, akik rabszolgát akarnak venni maguknak.) Nos, a tér sarkán a megjelölt időpont után fél órával körülbelül húszán arra vártak, hogy jön majd valaki, akinek „eladhatják” munkaerejüket. Ott-tartóz- kodásomig azonban volt „áru”, de nem volt egyetlen „vevő” sem ... Szász Ida talpig farmerben, alig nézem 20 évesnek. Nem is sokkal több. A 23. nyarát éli. Férjével álldogálnak az árnyat adó fa alatt. — Erdélyből jöttünk. Az uramnak már van állása, nekem nincs. Három hete lakunk albérletben. Bármit elvállalnék, csak több pénzhez jussunk. Fiatal vagyok, bírom hát a fizikai munkát. Két asszonyka beszélget félrehúzódva "a többiektől. Inkább napozni látszanak, mint arra várakoznának, hogv jön valaki, aki állást kínál. K. Béláné és Sz. Imréné Újkígyósról jöttek. K.-né 34, Sz.-né 40 éves. K. Béláné: — öt évvel ezelőtt megbetegedtem. Fel kellett mondanom a munkahelyemen. Nekifogtunk uborkát termeszteni, de nem igazán jött be az idén. Éppen ezért szükségem van arra, hogy plusz pénzhez jussak. Arra gondoltam, hogy az otthoni munkám mellett még lenne időm arra, hogy alkalmanként elmenjek paprikát vagy paradicsomot szedni... Sz.-né inkább az állandó munkahely mellett kardoskodik. — Az elmúlt évben a szellemi fogyatékos gyerekek mellett helyezkedhettem volna el Békéscsabán. Akkor azonban valami közbejött, és nem tudtam elfoglalni a felajánlott helyet. Most szívesen mennék oda, mert szeretem a gyerekeket... De ha nem jön össze, természetesen bármilyn alkalmi munkát elvállalok, addig, amíg véglegesen el nem helyezkedem ... Fiatal, jól öltözött házaspár, Roxin C-saba és felesége. Az asszony éppen cigarettára gyújt, amikor megszólítom: — Felmérő körúton vagyunk — kezdi a feleség. — Erdélyből jöttünk, és szeretnénk áttelepülni. Odaát lakásunk, állásunk és két gyerekünk van. Most a munkahelyünkön éppen azt tanácsolták, vegyünk ki fizetés nélküli szabadságot, mert nem tudnak munkát adni... Olvastuk a felhívást, így kerültünk ide. — Mi a foglalkozásuk? — Kint hegesztő-üzemmérnökként dolgozom — Így Roxin úr —, vágánytervező a szakmám. A feleségem gépírni is tud, de műszaki rajzoló. Négy fiatalember kerékpárját támasztva viccelődik egymással. 18-19 évesek lehetnek. T. Zs.-vel tudók szót érteni. — Most érettségiztünk és szeretnénk egy kis zsebpénzhez jutni, mielőtt folytatnánk a tanulmányainkat. De úgy látom, nem terem Itt babér nekünk. Én például akár fizikai, akár irodai munkát is vállalnék... N. K.-né hozzám lép: — Milyen munkát tudna ajánlani? Tisztázzuk, hogy én — sajnos — semmilyet, és visszakérdezek, mi az, amit vállalna? — Van ugyan munkahelyem, de kevés a pénz, amit keresek -r- mondja. — Két gyerekem van. ezért aztán munkaidőn túl, akár reggel, akár este, bármilyen házimunkát végzek, az ablakmosástól a takarításig... Szimpatikus, jól öltözött, és a körülményekhez képest jókedélyú fiatal házaspár érkezik a térre. Bogdán Tamás és felesége. — Hála Isten, nekünk VaU munkahelyünk — mondja az asszonyka —. de nincs lakásunk. Hároméves házasok vagyunk, és ahhoz, hogy egyről a kettőre jussunk, valamit csinálnunk kell. Én számítógépen dolgozom, Tamás gépkezelő. Nem válogatunk. A plakátragasztástól a paradicsomszedésig minden jöhet. A becsületes munkán nincs mit szégyellni... akár mosogatni is elmegyek a cél érdekében. Elég lehangoló, amit tapasztaltam. Útban a szerkesztőséi: felé, azon gondolkodtam, ezután Így lesz? Munkaerőt bőven kínálunk, kereslet pedig sehol? Szomorú'világ vár ránk?! Béla Vali n dombegyházi kerület önállósulni akar Látogatás a szlovák közösségi házban. A kép bal szélén István Anna, jobbra mellette Cziszter Kálmán * Fotó: Kovács Erzsébet Egy jó ügy, amelynek folytatása van Tegnap viszonozták az Arad megyei nemzetiségiek Békés megye nemzetiségi küldötteinek néhány hete tett romániai látogatását. A megyei tanácson dr. Lúczi József fogadta a delegációt, melyet Cziszter Kálmán, a szervezés alatt lévő Arad megyei prefek- túra képviselője vezetett, majd Hevesi József, nemzetiségi titkár kíséretében eseménydús nap részesei voltak megyénkben. Első útjuk a békéscsabai szlovák közösségi házba vezetett, ahol dr. Juhász László, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja köszöntötte őket. István Anna, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének titkára vezette körbe a vendégeket a szlovák nemzetiségi élet e ragyogó színterén. Mindkét országban szemléletváltozás következett be, a cigányság népességpolitikai megítélésében. Talán éppen ennek jegyében iktatták programba egy cigányok lakta békési városrész megtekintését. A helyiek sokoldalú tájékoztatásán túl — a puding próbája, ha megeszik — egy cigánycsalád meglátogatására is sor került. Konkoly Arpádék Vadvirág utca 29. szám alatti házukban látták vendégül a népes küldöttséget. A rövid látogatás végén a háziak, s a külhoniak búcsúzkodása oly hosszúra nyúlt, hogy már-már a program felborulásától kellett tartani. A találkozó középpontjában a három nemzetiség példás együttélését megvalósító Mezőberény meglátogatása állt. Szűcs Lajos, a városi tanács elnöke, a megyei tanács társadalmi elnökhelyettese jó hangulatú beszélgetés során adott tájékoztatót a városról, az ott élők' eredményeiről, gondjairól. Nem bánták meg a résztvevők, a városközpontban tett délutáni sétát sem. Elismeréssel szóltak a külsőségeiben is, életvitelében is városíasságot tükröző településen tapasztaltakról. Közvetlen benyomásokat' szerezhettek a kétnyelvű, német—magyar gimnázium megtekintése alkalmával is. . Késő délután érkeztek a tárgyaló küldöttségek Két- egyházára. Árgyelán György tanácselnök kalauzolásával megismerkedtek a nagyközséggel: egy román óvodát és Iskolát, egy templomot belülről is szemügyre vehettek, majd megkoszorúzták Márki Sándor emléktábláját. K. A. JA BAG és az osztrák Pöttinger cég készül a jövőre (Folytatás az 1. oldalról) lezhetetlennek ítéli... S az - sem titok, hogy a csaknem 200 aláírás ellenére — a mintegy 240 emberben — felerősödtek a félelmek Is. Vajon mit hoz az új földtörvény? Mi lesz, ha a 3 ezer hektárból a majdani batto- nyai önkormányzat netán kivenné a részét? Esetleg a kombinát óriási hitelállományából a dombegyházi utód nyakába túlságosan nagy zsákkal pakolnak? Előre döntöttek? Andó Ferenc vezérigazgató először jó két hete értesült a dombegyháziak szándékáról, majd egy szakszervezeti rendezvényen tájékoztatta a kezdeményezőket, hogy a vonatkozó törvény alapján joguk van a leválásra, ha a dolgozók kétharmada ezt indítványozza. De javasolta, mielőtt döntenének, tájékozódjanak az önállóság feltételeiről. S hogy erre menynyire nagy szükség lenne, azt bizonyítják a vezérigazgató szavai: — Dombegyházán már eldöntötték, hogy leválnak, de a körülményeket nem ismerik! Tudniillik tisztázni kell a vállalati vagyonból való részesedésüket, ennek megosztását, és a kötelezettségekből, hitelekből eredő terheiket. Számomra az sem bizonyos, hogy mindezek „leosztása” után folytathatnak-e egyáltalán gazdaságos tevékenységet Dombegyházon! Mindenesetre felajánlottam, hogy a központ segít az adatszolgáltatásban, de a számítás elvégzése rájuk tartozik. Egyébként azóta senki sem jelentkezett adatokért... Pedig az alapvefő kérdés ez: jobban járnak-e vagy sem. a dolgozók a kerület kiválásával. — Dombegyházon úgy tartják, hogy több pénzt vitt el a kombinát, mint ameny- nyit adott, ők csak jól járhatnak a válás után! — Nehéz lenne a 17 év alatt képzett nyereségből arányos részt kimutatni. Épületfelújításokra valóban nem költöttünk sokat, de jelentősek voltak a gépberuházások és a nyereségrészesedésből mindig többet osztottunk vissza Dombegyházra, mint ami ott képződött (tavalyi például 2,7 millió forintot).- A műszaki színvonaluk ugrásszerűen nőtt, vagy például 1973-ban egy tehén ott 2400 liter tejet adott évente, most pedig — a teljes tehénállomány lecserélésének köszönhetően — 6216 litert. Egyszóval a „nem kaptunk semmit 17 év alatt” érzése csalhat, ha valaki becsülettel végignézi a történteket. Igen, ha... — De mi van akkor, ha Dombegyházon kívül a kombinát további egységei választják a szabadságot? Ha jól hallottam, a cukorgyáriak szintén nagyon komolyan fontolgatják a döntést. — Olyannyira, hogy már tárgyalunk a „válás” feltételeiről. Nekik szintén csak azt mondhatom, hogy törvényes lehetőségük van rá, ha a dolgozók kétharmada úgy dönt. De előzőleg illene őket tájékoztatni a lépés valamennyi következményéről. Grád Rudolf dombegyházi kerületvezető ugyancsak megfontoltságra int: — Ha a gazdasági egységünknek több pénze lesz, és az emberek nagyobb jövedelemhez jutnak, akkor mihamarabb válni kell! De csodavárásból, a régi szép idők felemlegetéséből nem lehet megélni. Az önállósági törekvésnek politikai gátjai nincsenek, csak a józan számítások mondhatják ki a végső szót. Az aláírások hatására kérni fogom a vezér- igazgatót, hogy hatalmazzon fel a szükséges adatok ösz- szegyűjtésére, független gazdasági szakemberek bevonására. Az idő sürget, az észszerűség azt diktálja, hogy igen esetén november elsejétől, a gazdasági év kezdetétől kezdjük meg független életünket! Dr. Varga Lajos állatorvos ugyancsak arról beszél, hogy egy független bizottságot kellene felkérni — mihamarabb — a 17 éves házasság gazdasági elemzésére. A földtörvényt sem szentesítette még az Országgyűlés, az önkormányzatok hatásköre bizonytalan. „De a végtelenségig nem lehet várni a szakítással” — mondja. Zelman Ferenc szarvasmarhatelep-vezető : — Igazságtalannak tartanánk, ha már a startunkat lehetetlenné tennék a túlzott hitelleosztással. Szeretnénk eljutni a miniszterhez, hogy támogassa törekvésünket és ne engedje az eleve kilátástalan indulást. Amit már alig várunk! Valahol itt tartunk 1990. augusztus 10-én délután Mezőhegyesen, illetve Dombegy- házon. S hogy mit hoz a jövő, arra lapunkban még visszatérünk. Lovász Sándor A hagyományoktól mindenképpen eltérőnek mondható az a tegnapi, Telekgerendáson rendezett mező- gazdasági gépbemutató, amelyet a Békéscsabai Állami Gazdaság és az osztrák Pöttinger-gépgyár rendezett. Ezúttal ugyanis kizárólag a kis- és középteljesítményű szálastakarmány- betakarító gépeket tekinthették meg az érdeklődó üzemek és a magántermelők. Az állami gazdaság és az osztrák gépgyár azzal a nem titkolt szándékkal lépett a Dél-Alföldön a mezőgazdasági termelők elé, hogy a Nyugat-Európában is elismert színvonalú osztrák gépeket a kis- és nagyüzemi gazdákkal megkedvél- tesse. A jövőben ugyanis a Pöttiinger-cég termékeit a BÁG forgalmazná a Dél- Alföldön. A cég képviselőjétől viszont azt is megtudtuk, hogy egyelőre még csak a termelői igényeket próbálják felmérni, kipuhatolni, vajon milyen kereslet mutatkozik a termékek iránt. Az együttműködő két partner afelől mindenképpen meggyőződött, hogy Magyarország 'a jövőben jelentős felvevő piaca lesz a korszerű nyugat-európai kis- és középkategóriájú mezőgazdasági gépeknek. Pillanatnyilag viszont még nincs a magyar termelőknek annyi pénzük, hogy meg tulják fizetni a nyugat-európai gépárakat. Mert egyrészt a fizetőképes kereslet kevés, másrészt, mert nincsenek meg azok az alapvető tulajdonjogi, hitel- és adófeltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy a magyar mezőgazdaságban a szerkezetváltás valóban elinduljon. - rg Fotó: Veress Erzsi
