Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-08 / 185. szám

1990. augusztus 8« szerda Dunakanyar, hová lenéi? Van úgy, hogy az ember visszakeresi az írásait, bele­olvas azokba, hogyan is volt egy éve, hat hónapja, teg­nap? Hát az, amiről itt most szó lesz, még tavaly író­dott. Nagymarosról. És Nagymaros okán arról a dicső parlamenti szavazásról, melyben kis híján megkoronáz­ták azt a minisztert, aki olyan eredeti módon demago- gizált Bős—Nagymaros mellett, és akitől (láthatóan) sem­miféle szakértelmet nem várhatott a jámbor magyar polgár, akit nem kérdeztek meg arról: hát ön, vagy ma­ga, vagy hé, te: kire-mire szavaznál? Hogy jogos volt-e leírnom: „Eszébe jutott-e valakinek az elpocsolyásodásra ítélt büszke folyó?" —, azt hiszem, ez ma sem kétséges. De ennél sokkal több ez a Bős—Nagymaros, nemcsak „vízi erőmű”, hanem „vízválasztó" is. Mert akkor, ami­kor a vita fellángolt, amikor' már nem lehetett többé hallgatni róla, amikor minden (?) az ország közvélemé­nye elé került, akkor (abban a régi Parlamentben, meg abban a régi sajtóban is) színt kellett vallani. Vagy mel­lette vagy ellene. A megalomániás „emlékmű” mellett, vagy annak ellenében. Különösen alkalmas volt a szín­vallásra az akkori képviselők ausztriai hajóútja, melyen pénzt és reprezentációt nem kímélve igyekeztek bema­gyarázni a magyar agyakba, hogy Nagymaros szebb lesz, mint volt, hogy oktalan a félelem, a természet örömmel fogadja az „átalakító” ember varázsolásait. Volt, aki be­vette. Volt, aki színt vallott: ez kell nekünk! Erre vágy­tunk már évszázadok óta ... Másfél hete, hogy hajón utaztunk Esztergomból Buda­pestre. Kikötöttünk itt, meg ott, zöldelltek körül a fák, majd egyre gyanúsabbá vált a Duna bal partján a vado­natúj kőtöltés, meg a csövek kilométere. Majd, miként valami szörnyű gigász, óriási kögát nyomult a folyó ele­ven testébe, és tolta kifelé a hajót a mesterséges Duná­ba, a valamikori part felett hullámzó vízbe, a'tönkrezú­zott szépség megcsúfolásának színpadára. Hiszen olyan volt ez, mint egy rossz színház! Mint egy képtelen elő­adás, amelyen lekötözik a nézőt, és nem menekülhet a „műélvezettől”. A rettenetes kőgát nem akart szűnni, majd amikor mégis a legfelső csúcsához értünk, akkor fordulhatott be a hajó újra az élő, a régi Dunába. Már a visegrádi fel­legvár alatt állt a hajó, amikor visszanézve az eltűnt Duna-kanyarra, borzongva a Gát undorító sárga testétől, Mátyás király jutott eszembe. Aki a visegrádi palotát emelte, aki a reneszánsz egyik fő helyévé tette ezt az utánozhatatlan természeti csodát, a Dunakanyart. Le­néz-e vajon onnan, fentről? Látja-e, mire képes a „ter­mészetátalakító” eszelősség?! Három éve is jártunk ott, akkor még láttuk Nagyma­rost. Most a német és francia turisták zavarodottan kap­ták elő térképeiket: rossz hajóra szálltak? Hol van a Dunakanyar? Hová lettek a nagymarosi jegenyék? Szo­morú, elkeserítő látvány Visegrádról Nagymarosra visz- szanézni. Nem látod a Dunát, honnan is jön? Mondják, ez az ország egyik (?) legszebb része volt. Tönkretették. Már Pest felé iuborgott a hajó, amikor analógiákat keresve találgattuk: mi lehetne e pusztítás­hoz hasonló? Például, ha valaki kitalálná, hogy le kell rombolni a budai várat. Vagy a pesti oldalon, a Parla­mentet. Netán... Az elkeseredés leállította az agyunkat. Nem találtunk több példát! Talán nincs is? Az ember, mondják, csodákat képes felépíteni. Az em­beri butaság viszont közveszélyes, mert csodákat képes lerombolni. Kinek lesz itt sok-sok milliárdja arra, hogy a Duna újra úgy bukkanjon ki a nagymarosi hegyek lá­bánál, mint ahogyan azt Mátyás király látta? Meg ml, egykor gyönyörködő állampolgárocskák? Ne utazzanak a volt Dunakanyarba, ha a szívük ma­gyarul dobog. Veszéllyel teli az út. Sass Ervin Mélyvízben, de nem úgy, ahogy mondani szokás Orosz szakos diplomával a zsebben - állás nélkül Sokszor beszélgettem már gyerekekkel, szülőkkel az orosz nyelv oktatásáról. Legtöbben őszintén beval­lották, nem szeretik ezt a nyelvet. A gyerekek (főleg a kisebbek) csak a vállukat vonogatják, hogy miért; a szülők már bővebb indoklá­sokba fognak; mert az élet­ben úgyse mennek vele semmire, mert túl sokáig volt kötelező, mert az angol sokkal szebb és így tovább. Az orosz szakos nevelők jó része éppen ezért, hogy megfeleljen ezeknek az új elvárásoknak; hogy a ke­nyerük a továbbiakban is biz­tosítva legyen, húszon-, har­minc- és negyvenévesen be­ülnek az iskolapadokba, vál­lalva a nyugati nyelvsza­kossá való átképzést. So­kan pedig még a pályán sem indultak el jóformán, hiszen főiskolára, vagy egyetemre járnak, de máris megbélyegezettek, munka­nélküli-jelöltek. Néhány év­vel ezelőtt ugyanis a lehető legrosszabb lóra tettek, ami­kor megélhetésül, hivatásul az orosz nyelvet választot­ták. A huszonéves békéscsabai Simon Erika az idén nyá­ron szembesült előszőj ezek­kel a problémákkal. Okle­vele szerint, melyet ez év júniusában, a moszkvai Lo- monoszov-egyetemen ka­pott. orpsz filológus és kö­zépiskolai orosz tanár. A kemény küzdelmek során megszerzett diploma most ott lapul ugyan a zsebében, ám munkájára — úgy tű­nik — sehol sincs szükség. Pedig mint mindenki, úgy indult el külföldire tanulni, hogy biztos lesz a jövője. A minisztériummal, mint ez ilyenkor szokás, kölcsönös kötelezettségvállalást írtak alá. Ebben a tanuló vállal­ja, hogy öt év elteltével visszajön Magyarországra dolgozni (ezért ösztöndíjat kap), a minisztérium pedig arra kötelezi magát, iiogy az iskola befejeztével mun­kát biztosít a friss diplo­másnak. Csakhogy az idők változtak, az orosztanítás egyre bizonytalanabb ke­nyérkeresetnek számított (és számít ma is) Magyar- országon. Feltehetően a mi­nisztérium is érezhette en­nek súlyát, mert, mint Eri­ka elmondta, hallomása szerint a Voronyezsben vég­zett csoporttársai többször is rákérdeztek a Művelődé­si Minisztériumban: mi lesz most velük’ És erre igazá­ból senki sem tudott vála­szolni. Szó esett róla, hogy fel kellene venniük egy második idegen nyelvet. Erika tudomása szerint a voronyezsiek él is kezdték a nyugati nyelv tanulását, hiszen azzal bátorították őket. hogy ezt odahaza majd másoddiplomáinak is­merik el. Aztán semmi sem lett ezekből. Odakint a má­sodik idegen nyelv oktatása nem bizonyult valami szín­vonalasnak, a minisztérium pedig mélyen hallgatott a másoddiplomáról. És persze az öt évvel ezelőtt aláírt kö­telezettség vállalásáról, a munkahely biztosításáról is. így aztán a hazakerültek egyenesen a mélyvízbe poty- tyantak. Akinek szerencséje volt, az kapott munkát. Erika sorsa azonban más­ként alakult. — Hogy őszinte legyek — mesélte —, én sohasem te­kintettem szentírásnak az Nyerges és pótos RÁBA-kamionok szerelvényben, valamint IFA W 50-es billenős tehergépkocsik ELADOK VAGY SZÖVETKEZETÜNKTŐL lizingelhetGk. Eladó még NOBAS rakodógép is. Fa-, Fém- és Építőipari Szövetkezet, Hajdúnánás, Mártírok u. 4—6. Megtekinthetők a szövetkezet autószervizében, Hajdúnánás, Böszörményi u. 1. sz. Telex: 72r797. Telefon: 17. ____________;_________________a___________________________ K ibővített áruválasztékkal: — háztartási vegyiAru — vasáru — MEZÖGAZDASÄGI eszközök — TEHER- ÉS SZEMÉLY-GK- ALKATRESZEK széles skálájával várjuk vásárlóinkat, a 44-es főút mellett. „VKN-LESZ” B. I. Rövid idő múlva ismét a városközpont egyik ékessége lesz a görögkeleti kistemplom Békéscsabán a Petőfi utca sarkán. A tetőszerkezet és a kupola borításának felújításán és cse­réjén a Gyulabau Kft. dolgozói munkálkodnak a járókelők nem kis gyönyörűségére. Fotó: Veress Krest Német—magyar vegyesvállalat MŰANYAG FLAKON GYÄRTASÄBAN ÉS HÁZTARTÁS-VEGYIPARI TERMÉKEK ELŐÁLLÍTÁSÁBAN JÁRTÁS • mérnökül és szakmunkást KERES FELVÉTELRE. kiemelt, Átlagon felüli bérezés. Német nyelvet beszélők előnyben, a nyelvtanulást támogatjuk. Külföldi szakmaii képzéslehetőségeket és további juttatásokat biztosítunk. r « Jelentkezés és további információk: HENKEL—METAKÉMIA KFT. KÖRÖSLADÁNY, Vásártér 2. Telefon: (60) 11-747 öt évvel ezelőtt aláírt szer­ződést. Sőt, néha még ria­dalommal is töltött ed: mi lesz. ha másként alakul majd az életem? Épp ezért most nem lenne szép, ha a minisztériumtól számon- kérném, hogy miért nem teljesítik a kötelezettségvál­lalásukat. Persze tény az, hogy visszajöttem, és az ás, hogy dolgozni szeretnék. Májusban jártam bent elő­ször a megyei tanácsnál munkaügyben. Az összes, amit fel tudtak ajánlani, egy nevelőtanári állás volt Hogy nincs állás, ez egy tény, amitől egyáltalán nem keseredtem el. Az ember ilyenkor keresi a lehetősé­geket, mit lehet tenni. És innen már kevésbé remény- teljesek a dolgok. Egyszerű­en úgy érzem, mintha va­lamilyen információs vá­kuumba csöppentem volna. A tanácsnál senki nem tud semmi biztosat. Mindenért a fővárosba kell rohangálnom. Érdeklődtem például, hogy hogyan tudnék második ide­gen nyelvet tanulni, erre azt mondták, hogy francia- nyelvtanfolyam, amire én szeretnék járni, nemigen indul, az angolt pedig, ami­hez van egy kis alapom, ne is válasszam — mondták —, mert abból úgyis túlkíná­lat lesz. Ügy érzem, a ta­nácsnak semmiféle koncep­ciója, terve, elképzelése nincs arról, hogyan lehetne . itt a megyében az értelmi­ségieket meggyökereztetni, egy erős értelmiségi bázfst kifejleszteni, akikre építeni lehet. Mint a léírtakból is kide­rül. Erika nem egy csügge- teg jellem. Az orosz szakos diplomát nem tekinti vég­állomásnak. Tele van ter­vekkel. Érdekli a filozófia, a latin, a francia, és min­den, ami humán, ami glo­bális gondolkodást kíván. Persze mindnyájan tudjuk, puszta tervekből nem lehet megélni. Erika bólogatott is rögtön: — Hát ágén, egy darabig rá leszek utalva anyagilag a szüléimre, ez biztos. Sze­rencsére ők megértőek. Az­tán < a minisztériumból is kapok némi ellentételezést. Nyolc hónapon keresztül havi ötezer forint úgyneve­zett bértámogatást. Azt hi­szem, ezt a foglalkoztatási alapból szakítják ki. S, ha minden igaz, emellé egy hatszáz idegennyelvórának megfelelő pénzösszeget is adnak, ami olyan ötvenezer forintot tesz ki. Egyelőre ezekből próbálom ki okos­kodni a jövőm. Amikor elváltam Eriká­tól. még sokáig gondolkod­tam. Minek is nevezhető tu­lajdonképp? Pechesnek? Szerencsétlennek? A régi, vagy az új rendszer áldoza­tának? Aztán eszembe ju­tott egy mondás: A tudás olyan kincs, amit nem ve­het el senki. És Erika nem­csak egy nyelvet beszél tö­kéletesen. de ismeri az orosz irodalmat. az orosz embereket, szokásokat, sőt gondolkodni is tud a másik nemzet fejével! Mi ez, ha nem kincs? Nekünk magya­roknak azonban van egy rossz szokásunk. Elegendő egy kis politikai szélirány­módosulás és máris bete­metjük áz efféle kincseket Nem először a történelem­ben ... Magyar Mária Autótulajdonosok! Igazi újdonság a SLIDER 2000 teflonkonrantrátum, megnöveli a motor és a sebességváltó élettartamát, 30%-kal olcsóbb, mint a SLICK 50. Címünk: Generál Leányvállalata, BÉKÉSCSABA, Bartók B. u. 46—5«. sz. Telefon: 24-788/28. Arises^6 BÉKÉSCSABAI ----------------­v árosgazdálkodási VÁLLALAT felvételre keres kötöző vizsgával rendelkező RAKODÓT. Jelentkezni: a Kállai Éva úti telepen, a szállítási csoportnál lehet. Telefon: 22-022 Figyelem, áramszünet! ÉRTESÍTJÜK t. fogyasztóinkat, hogy hálózatépítési munkák miatt ^ 1990. augusztus 9-én 7.00—16.00 b-ig GYULÁN, a Kálvária sor egész területén, a Kis-romváros Gyep utcától a Virág utca felé eső területén, a Józsefváros Jászai M. Kis u. felé eső területén áramszüuetet tartunk! Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is FESZÜLTSÉG ALATT ÁLLÓNAK KELL TEKINTENI, azok megközelítése és érintése ÉLETVESZÉLYES ÉS TILOS! DÉMÁSZ Kirendeltség Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents