Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-07 / 184. szám

1990. augusztus 7, kedd o Yízumnézöben az USA konzulasszonyánál Beszélgetés Margaret Higginsszel Rehabilitálható-e a Horthy-rendszer? A nyár derekán tartunk már, de az Amerikai Egye­sült Államok budapesti nagykövetsége előtt még mindig hosszú sorok állnak — vízumkérvényük elbírálá­sára várva. A sorállók kö­zött vannak olyanok, akik másodszor próbálkoznak, miután első nekifutásra kér­vényüket elutasították. Mos­tanra olyan bizonyítékokat hoztak a visszatérési szán­dékuk igazolására, amit ők maguk komolytalannak tar­tanak. Azt például, hogy szolgálnak egy esetleges, nem létező vőlegénnyel, vagy a repülőtársaság igazolásá­val (amit bárkinek kiadnak, hogy oda is, vissza is meg­rendelte a repülőjegyet). Persze azt sem volt nehéz beszerezni, mely szerint a munkahely ígéretet tett visz- szafogadásukra, lett légyen is munkatársuk több hóna­pig ismerősénél vagy roko­nánál. Kérdésünkkel Margdret Higgins ' konzult kerestük fel: — A politikai változások időszakát éljük. A magyar- országi fejlődést széles nyi­tás jellemzi. Ezt figyelembe véve miért kell még min­dig vízum az USA-ba láto­gató magyaroknak, miért van olyan bizonyítékokra szükség, mint például a la­kás. az oda-vissza megvál­tóit repülőjegy, esetlegesen nem létező vőlegény? Hi­szen ezek a „bizonyítékok” minden nehézség nélkül be­szerezhetők, akár megfelel­nek a valóságnak, akár nem. — A vízumkövetelmé­nyekről fontos megemlíteni, hogy az Egyesült Államok nemcsak a magvaroktól, ha­nem minden külfölditől ví­zumot. kér — kezdi tájékoz­tatását a konzulasszony. — Ez a követelmény tehát nem csak a magyarokra vonatko­zik. Kormányunk viszont hozzáfogott egy kísérleti ví­zummentességi programhoz­Természetesen ‘a vízum­tisztviselőnek meg kell győ­ződnie arról, hogy a kérel­mező valóban csak látogató lesz, és szórakozni, nyelvet tanulni, vagy üzleti ügyben utazik az Egyesült Államok­ba. Valamivel alá kell tá­masztania. hogy nincs szán­dékában tartósan az USA- ban maradni. Bármilyen cél­ból is utazik ki a kérelmező, bizonyítania kell, hogy van hazája, ahová visszatér, ele­gendő tőkéje, hogy fedezze az utazás költségeit, és amíg kint tartózkodik, nem sérti meg az Egyesült Államok törvényeit. Ki kell emelnem, hogy — a legtöbb országhoz hasonlóan — az USA törvé­nyei előírják, hogy külföldi állampolgár nem vállalhat munkát, amíg nem kap olyan speciális vízumot, amely ezt megengedi. — Valószínűleg ön is tudja, hogy a magyar kor­mánynak a legtöbb európai országgal egyezménye van vízum nélküli utazásra. Az Egyesült Államok hires a demokráciájáról és az em­beri jogok betartásáról. Ho­gyan magyarázható az, hogy Önök mostanában mégis több beutazni szándékozó kérvényét elutasítják? — Hadd válaszoljak sta­tisztikával. 1989-ben, október 1. és szeptember 30, között a budapesti követségen 23113 vízumot adtunk ki, és 140-et utasítottunk el. A múlt év­ben az elutasítások aránya 10 százalékkal nőtt a koráb­biakhoz képest. Bár ezek közSl sok módosult, amikor további bizonyítékokat mu­tattak be (mármint a kérel­mezők — B- V.), amelyek megfelelnek az 1952-es be­I szeghalmi pletyka nem igaz Nem kupleráj — fogadó Szeghalmon a Kinizsi ut­cában a közelmúltban nyílt meg Árpád . Lajosné fogadó­ja, melyet mindenféle plety­kák öveznek. Azt beszélik a városban, hogy Árpádné az emeleti szobákban kuplerájt szeretne nyitni, sőt ide „dol­gozni” már több helybéli le­ány is jelentkezett. • Mi igaz a szóbeszédből? Hogy ennek a végére jár­junk, a napokban ellátogat­tunk az Árpád fogadóba. A tetszetős vendéglátó tulajdo­nosát a muskátlis teraszon találtuk. Mikor jövetelünk célját elújságoltuk, az irodá­ba vezetett bennünket- Kü­lönösebb faggatás nélkül el­mesélte. hogy hétköznap reg­gel öttől este kilencig, szom­baton és vasárnap este ti­zenegyig itallal, üdítővel, fagylalttal és szendviccsel fogadják a betérőket. Áraik szolidak, a harmadik osz­tályt sem érik el. A későbbi­ekben az italfogyasztáson túl a városon átutazóknak ;— az emeleti részen hat szobát ki­alakítva — szálláslehetőséget is szeretne nyújtani. Tervét egyelőre nem tudja megva­lósítani, ugyanis elfogyott a pénze. Hiába nyújtott be pá­lyázatot Békéscsabára az OTP megyei igazgatóságá­hoz, hitelt nem kapott. Egyébként Szeghalmon je­lenleg egyáltalán nincs szál­láshely, csupán a városon kívül a Puszta csárda fahá­zaiban. A pletykáról Árpád La­josné elmondta, hogy meg­élhetést keresve valóban so­kan jelentkeztek nála, de nem „olyan munkára”, csu­pán felszolgálónak. Sajnos nehezen, vagy épp el sem hiszik, hogy Itt lányok nem szórakoztatják a vendégeket. Az érdeklődés óriási, úgy tű­nik, az olyan „intézmény­nek” lenne jövője. Annak megnyitására ő nem vállal­kozik, mert úgy véli, a hely­beliek egy részében ez el­lenszenvet váltana ki. és ő Szeghalmom szeretne marad­ni- Mégis, hogyan terjedhe­tett el ez a szóbeszéd? Ar- pádné elképzelhetőnek tart­ja, hogy tréfából valahol va­lakinek említést tett a kupi­ról, de hogy ezt komolyan vették?... Seobák és lányok nélkül Is sok a vendég Fotó: Oravszki Fereno Nagyon valószínű, hogy Kéri Kálmánnak, a Parlament korelnökének múlt heti szavai még sok vitát fognak kivál­tani. Mint ismeretes, a nyugalmazott tábornok arról beszélt, hogy a Horthy-rendszernek a Szovjetunió ellen viselt há­borúja igazságos volt mert a kommunizmus ellen folyt Az első ellenvetések mind a Parlamentben, mind a saj­tóban azzal foglalkoztak, hogy Kéri kijelentései azért ve­szedelmesek, mert — közvetve bár — igazságosnak minő­sítik a fasiszta hatalmak harcát az antifasiszta koalíció ellen. De korántsem csak külpolitikai bonyodalmak lehetőségé­ről van itt szó. Ezek közül az egyik legérdekesebb, hogy va- ipn a következőkben átalakítandó-e a Horthy-rendszerről alkotott képünk, még pontosabban szólva: rehabilitálandó, rehabilitálható-e a Horthy-rendszer? vándorlási és nemzetiségi töryénynek. — Még egy utolsó kérdés. Amikor az emberek bejut­nak a követségre, hogy is mondjam, nem a legkultu­ráltabb körülmények között kell az ablakok túloldalán álló vizumtisztviselökkel tárgyalniuk. Kérdéseik alapján kinek-kinek a ma­gánügyeit á háta mögött ál­lók „nyomon követhetik”. — Való igaz, hogy mosta­nában hosszú sorok várnak követségünk előtt. Az is igaz, hogy a várószoba kicsi és zsúfolt, őszintén sajnál­juk ezeket a nem kielégítő körülményeket, és méltár nyoljuk is a kérelmezők tü­relmét. Pár éven belül át­költöztetjük vízumrészlegün­ket egy új és kellemesebb épületbe, amikor is a felté­telek — természetszerűleg — kellemesen megváltoznak. . Béla Vall Vándor Pál megtartotta ígéretét Csendes forradalom a Körös Volánnál (Folytatás az 1. oldalról) volt MSZMP-irodában szé­kelő szakszervezeti titkár­nak. Utóbbi egyebek mellett nem érti: miképpen lehet az, hogy gépipari technikusi végzettségű ember lássa el a fejlesztési főmérnök mun­káját, miért a volt MSZMP- titkár (marxista—leninista szakosítóval rendelkező au­tószerelő), Povázsay Gyula az ellenőrzési osztály veze­tője 25 ezer forintos havi fi­zetésért, és kinek jó az, hogy Gácsi Istvánná, az előző szakszervezeti titkár 21 ezer forint alapfizetéssel személy­zeti főelőadóvá avanzsált. (Az említett pénzösszegek természetesen bruttó fize­tést takarnak.) Egyszóval, akad még bő­ven tennivaló a Körös Vo­lánnál, főiként a felsőbb ré­giókban. Szeverényi Pál sze­rint a régi vezetésnek kö­szönhetően annyira szakem­ber nélkül maradt a válla­lat, hogy most már nehéz lesz megtalálni a posztokra a megfelelő embereket. Azt azért beszélgetésünk során megjegyezte: a vállalat je­lenlegi helyzetével semmi­képpen 6em szabad azonosí­tani Vándor Pál 18 éves ve­zetői munkáját, annál is in­kább, mert döntéseinek többségét nemes célok meg­valósításának érdekében hozta. Dányi László A kisiparosok Elöljáróban két fontos megjegyzést kell megtennünk. Az egyik: a dolog természeténél fogva soha, egyetlen történel­mi korszakról sem állíthatjuk, hogy végérvényes, tovább nem árnyalható, lényegi átértékeléseket nem igénylő ké­pünk van róla. A meglehetősen bőséges történeti irodalom ismeretében, bízvást mondhatjuk, hogy jócskán van még megismerni valónk a két világháború közötti időszak bis» tóriájából. A másik megjegyzés akár meglepő is lehet: a Horthy-rendszer, az ellenforradalmi korszak rehabilitációja meglehetősen hosszú ideje megkezdődött. Ide magyarázat kívánkozik. Arról van szó, hogy a Rákosi-korszak egyoldalú és pri­mitív értékelése után, amely egyértelműen fasizmusnak mu­tatta és minősítette a Horthy-rendszert, sőt egyenesen Hor- thy-féle fasizmusról beszélt, a ’60-as években megindult egy erőteljes történészi törekvés a rendszer objektív jellemzé­sére. Ennek a törekvésnek az eredményei számos igen komoly munkában testesültek meg, és végül 1976-ban a 10 kötetes Magyarország-történet 8. kötetében összegezödtek. A fentebbiekből következően szó sincs róla, hogy a két világháború közti Magyarország valamiféle felülmúlhatat­lan történetét tarthatnánk kezünkben. A munka meg is kapta a megfelelő kritikákat. A megjelenése óta eltelt más­fél évtized pedig felszínre hozta számos olyan gyöngeségét. amely a kiadás időpontjával és az eddig el nem végzett ku­tatások hiányával magyarázható, összességében mégis ér­vényes mű ez, leglényegesebb értékelései ma is elfogad­hatóak. Visszalépés a liberalizmushoz képest Szó sincs benne arról, hogy a Horthy-rendszer nyílt ter­rorista fasizmus lett volna, amely önnön törvényeinél fog­va logikusan torkollott a Szálasi-féle nemzetpusztító dikta­túrába. Arról azonban igen, hogy egy olyan konzervatív rendszerrel van dolgunk, amely mindenképpen visszalépést jelentett az első világháborút megelőző liberalizmushoz ké­pest, sőt annak kifejezetten ellenfelévé vált Annak a rendszernek, amely keresztény-nemzeti kurzus­ként jellemezte magát, abban állott menthetetlenül retrog- rád volta, s egyúttal az okozta a saját, s vele a nemzet tra­gédiáját is, hogy azt a progressziót, amely az első világhá­ború előtt igen tetemes erőt képviselt Magyarországon, meg akarta semmisíteni — sajnos nem eredménytelenül. A rend­szer önjellemzését szolgáló két jelző a keresztény ésajiem- zeti a szabad gondolkodás, a liberalizmus, a szociális törek­vések ellen szolgált védőpajzsul. A progresszió elleni vád az volt, hogy az ország általános romlását, az ország 324 ezer négyzetkilométeres területének 93 .ezer négyzetkilomé­terre való csökkenését, az országvesztést a szabad gondol­kodás, a liberalizmus, a liberalizmusból fakadó, illetve a vele járó nemzetietlenség okozta. Ehhez a vádhoz azután teljes természetességgel csatlakozott egy erőteljes naciona­lizmus és antiszemitizmus. A magától adódó kérdés ugyanis így hangzott: vajon kik a vétkesek a szabad gondolkodásért, a liberalizmusért, a szociális gondolat terjedéséért? A válasz pedig így: nyil­vánvalóan nem a magyarok, hanem az idegen elemek. A dolog lényege tehát ez. Az 1867-es kiegyezéssel megin­dult Magyarországon egy nagyszabású gazdasági, politikai, kulturális, szellemi fejlődés, amely szellemi szempontból az első világháborút megelőző, úgynevezett második reform­korszakban csúcsosodott ki. A második reformkorszaknak olyan hatalmas eredményei vannak, mint Bartókék világra- szólóan modem zenéjének, a szintén világ-, illetve Európa- szintű modern magyar társadalomtudományoknak, a mo­dern magyar képzőművészetnek, s persze nagyon is nem utolsósorban a modem magyar irodalomnak a megszületé­se. Az ellenforradalommal hatalomra jutó keresztény-nem­zeti kurzus mindezt nem csupán negligálja, de kárhoztatja, s a magyarság hanyatlásáért bűnbakká kiáltja ki. Nem vé­letlen, hogy a magyar szellemi élet kiválóságainak tömege emigrál. ^ Trianon sokkhatása Hogyan látják a történészek? nem érzik a változást A vállalkozásbarát-politika csak hangoztatott szólam, akis­iparosok netp érzik a változást, iöt egyes intézkedések kifeje­zetten nehezítik tevékenységü­ket — mondotta az MTI mun­katársának Kurucz Zsigmond, a Kiosz elnöke azzal kapcsolat­ban, hogy az elmúlt napokban a kisiparosok érdekvédelmi szer­vezetének vezetői igyekeztek meggyőzni á kormányt követe­léseik jogosságáról. Ennek ér­dekében felkeresték hivatalában a pénzügyminisztert, és tárgyal­tak az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes állam­titkárával is. A kisiparosok „legfrissebb” gondja, hogy bevezették a nyugtaadási kötelezettséget. Fő­ként a kistelepüléseken, a mun­kaviszonyuk, nyugdijuk mellett dolgozó mesterek tevékenységét visszaveti a számukra bonyo­lult adminisztráció, sokan ép­pen emiatt szüntették meg ipa­rukat. Követelik azt is, vezess sék be ismét a korábban jól bevált adóátalány intézményét, ez ugyancsak a bürokráciát csökkentené, és nem terhelné a kisiparosokat fölösleges plusz­munkával. Ezt elsősorban az egyedül dolgozó iparosok sür­getik. Számuk meglehetősen nagy: a 170 ezer kisiparos, mintegy 65-70 százaléka műkö­dik alkalmazottak nélkül. Szá­mos problémával küzdenek azok is akik viszont több alkalma­zottat foglalkoztatnak. Ok azt szeretnék, ha vállalkozásuk bő­vítése érdekében adómentesen tartalékolhatnák beruházási cé­lú jövedelmüket. Ez biztosít­hatná, hogy.a korszerűtlen kis­üzemekből rövid időn belül mo­dern kis- és középméretű ma­gáncégek fejlődhessenek ki. A kisiparosak javaslataikat — vállalkozásélénkítő csomagterv­ként — eljuttatták a kormány­zatnak, és azt remélik, hogy rövidesen kézzel fogható, a .kis­iparosok helyzetét javító és a vállalkozásokat valóban fellen­dítő intézkedések születnek. Magyarán: a Horthy-korszak olyan konzervatív fordula­ta és olyan retrögrád periódusa a magyar történelemnek, amely szándékoltan, vagy szándéktálanul is a modernizá­ciós folyamattal való szembefordulást testesíti meg. Igaz­ságtalanok lennénk, ha e konzervatív fordulat kibontako­zásánál, a jiberalizmusellenesség kialakulásánál nem ven­nénk figyelembe olyan tényezőket, amilyen például Tria­non kiheverhetetlen sokkja volt. Egyúttal azonban azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a történelmi folyamatok mindig alternatív jellegűek. A kurzus politikájára igen különböző karakterű figurák nyomták rá a bélyegüket. Voltak köztük formátumos, sok progresszív törekvést megtestesítő politikusok is. Gondol­junk Bethlen Istvánra, Klebelsberg Kunóra, Teleki Pálra. A» Horthy-rendszer számos pozitív politikai megnyilvánulá­sa fűződik nevükhöz. Csakhogy a sorsdöntő fordulatoknál soha nem az ő törekvéseik érvényesültek, hanem azokéi, akik náluk jóval kisszerűbbek, koncepciótlanabbak, nagyon egyszerűen kifejezve: konzervatívabbak voltak. S hogy e sorsdöntő fordulóban ez utóbbiak kerekedtek felül, az már a keresztény-nemzeti kurzus logikájából következett. Abból a liberalizmusellenes, progresszióellenes logikából, ami a kurzus lényege volt, s amelynek hegemóniája miatt aligha lesz valaha is rehabilitálható a Horthy-rendszer. Hovanyecz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents