Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-30 / 203. szám
o 1990. augusztus 30., csfitörtdk A „Bartók Béla" Művelődési Központ Sarkadon: a bérbeadási ötlet tárgya Fotó: Fazekas Fereno Szerencse, vaklárma, pénz Szeptemberi nekifutás előtt: a művelődési házak Az év elején megyeszerte féltek a népművelők; az amúgy is szűkös költségvetés várható zsugorításával mit nyújthatnak 1990-ben az embereknek? Néhány településünk művelődési házában tudakozódva rájöhettünk, a szakma aggodalma egyáltalán nem alaptalan, de mindenütt „állnak a kihívások elé”, csakhogy a küzdelem megítélése bizony nem egyforma. Imponáló listát kaptunk a Békés Megyei Művelődési Központtól. Felsorolják a szeptembertől újra vagy újonnan induló klubokat, művészeti együtteseket, tanfolyamokat, állandó programokat, szolgáltatásokat, az épületben működő egyesületeket, szervezeteket, összesen 94 címet számoltunk meg! Szerencsés intézmény mert sokan használják és a megyei tanács ebben az évben is biztosítja — időarányosan - a tavalyi 20 millió forintot. Persze, ez akkor is, most is kevés: 14 millió forintot ehhez még hozzá kell keresni — hallottuk Pál Miklósné igazgató- helyettestől. Pályáznak, szponzorok után kutatnak, takarékoskodnak és a bevételek növelésére törekednek. Találtak belső tartalékokat (postaköltség, áramhasználat), de egyre több tanfolyamot kell tartani, és változott a rendezvények milyensége is. Eddig többnyire hivatásos művészek jöttek le, most helyi amatőr együttesek lépnek fel. Erre a ház sem fizet rá, nem így egy, például 150 ezer forintba kerülő koncertnél, amikor telt ház esetén is a veszteség elkerülésére 500 forintért kellene adni a jegyet. Ignatyenkó vállalta a kockázatot és nem ő az egyedüli, akinek a ház „csupán" helyet adott és szervezett a műsorra közönséget. A kiadás, de a bevétel is a fellépőé. Nyerni pedig azt lehet vele, hogy a kulturális kínálat mégiscsak színesebb. De mit tegyen a kistelepülés művelődési háza, ahol nem lehet nagy létszámú közönségre számítani, nincs felléptethető művészeti csoport sem? Ha nincs mire adni, minek adjunk? — vélték már tíz évvel ezelőtt is a tanácsok és csökkentették az -ilyen ház támogatását, amely ezután a semmiből nem csinálhatott várat. A népművelés „22-es csapdája” ez. Ám arra még nem volt példa sem a múltban, sem a fejlett nyugaton, hogy • a kultúrateremtés és -közvetí- tés-támpgatásnak mindhárom — állam, szervezetek, egyén — csatornája befagyjon. Nálunk vékony mindegyik pénztárcája, ezért az állam (tanács, önkormányzat) még nem vetheti le magáról a feladatot, mint valami felesleges ruhadarabot. Vagy alakuljon át a népművelés? Tegyen még nagyobb lépéseket a szolgáltatások — és mifélék — felé? Aggasztó híreket hallottunk Sarkadról, ahol ebben az évben drasztikusan, negyedével csökkentették a ház költségvetését. Így aztán nem csoda, ha úgy vetődik fel a kérdés: életképes egyáltalán ez az intézmény? Nem kellene inkább más célra bérbeadni? Méhkeréken törődnek a művelődés házával, nemrég bővítették, újították fel. A fiatalok szórakoztatása az első számú gond itt. A költségvetés hiányosságain alkalmasint segít az átcsoportosítás — ÁMK-n belül működik a kultúrház —, segítenek a helyi üzemek és a falu sajátos vonása folytán a román szövetség. Fenntartja, utaztatja a népi együttest és vendégművészeket hoz. Enélkül csak egy- egy télapó-műsorra, gyermekszínházi előadásra futná. Méhkeréken egyetlen meglevő csoportot sem küldenek el, sőt, vissza akarják állítani mihamarabb a diszkót is. Mezőberényben bíznak abban, hogy sikerül a szinten tartás azzal, hogy a ház dolgozói „termelnek", például saját bérfejlesztésükre, a fűtésre, világításra. Miből? Nagy Ferencné igazgató szavaival nyáron semmiből, de évközben jól mennek a diszkók, a nyelvtanfolyamok, a társastánc- és zongoratanfolyam, a művészi torna, a gimnasztika, s anyagilag is sikeresek a gyermekelőadások. Sajnos, a helybeli szervezetek adakozó kedve megcsappant, így például az idén a nagy hagyományú honismereti tábort is csak a napközis tábor keretein belül tarthatták meg. A szegénység lassan meglátszik azon, hogy a szakkörök tagjai már nem vehetnek részt annyi szakmai napon és nem szomszédolhatnak, de számukat még nem kellett csökkenteni. Nem is szeretnék. Új elképzelések mindig akadnak: most arról álmodnak Mezőberényben, hogy zeneiskolát alakítanak. A talponmaradást a jó kollektívától remélik, pedig ezer forintnál nincs több e pillanatban a számlájukon ... Kondoroson már januárban kevesebb csoport működött, mint tavaly. Dr. Kal- hammer Mátyásné intézményvezető pedig hangsúlyozza. minden kezdeményezést támogatnak, feltéve, hogy önköltségesre tudják „csinálni". így lehetett pezsgő életet fenntartani a házban. még nyáron is, amikor természetjáró, számítógépes, indián, sport-, kajak- és úszótanfolyamokat, táborokat szerveztek. Egyre többször kérnek helyet náluk a pártok. Nem bevételt jelentenek. mégis örömmel hívták és várják őket: ha így, hát így, de kelljenek. Szarvason Muntyán Tibor igazgatóhelyettes elmondta, míg tavaly csaknem hárommillió forintot kaptak a tanácstól, az 1990-re megszavazott összeg meg is haladta azt. Gondjaik mégis vannak, mert a tanácstól megkapták ugyan július végéig az összeg felét, de azóta nem utal át senki. Támogatás nélkül pedig miből működnének? Az energiaárak megemelkedtek, a mozi csekély bérleti díjat fizet. A tanfolyamokból, rendezvényekből kevés haszon vagy éppen veszteség származik. A ház állaga rossz, nemrég sorsjátékot adtak ki a * színházi székek felújítására is. Az intézmény „félkarú óriás”, amelyet önerőből képtelenség fenntartani. A remény a mozi átvételében és a tanács, a leendő önkormányzat belátásában van. Szarvason számítanak rá, nem kell bezárni, bár már hallottak ilyen hangokat. De az hál’ istennek csak vaklárma volt. Még elgondolni is szörnyű. Szőke Margit A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat Hajdúszoboszlói Üzeme füzesgyarmati üzemegységéhez FELVÉTELRE KERES 1 FŐT, laborvezető munkakörbe. Fizetés: kollektív szerződés szerint. Iskolai végzettség: szakirányú egyetemi, főiskolai vagy technikumi végzettség. Jelentkezni lehet: személyesen, Füzesgyarmaton levő üzemegységnél vagy (06) (60) 11-655-öS telefonszámon, Koncz Imre részlégvezetőnél. Szeptember 4-ig: Szelíd képek a helyőrségi klubban „Nomen est omen” — tartja a mondás. Ha ezt az állítást mindenek fölött kizárólagosnál^1 kiáltanánk ki, a helyőrségi klubokban például csak harcias embereket, tárgyakat, esetleg kardcsörtető kiállításokat láthatnánk. De hát a mondások nem örökkévalóak, így nem lehet csodálkozni azon, hogy szelíd, igencsak szelíd festményekkel találja magát szemben az, aki betér Békéscsabán a Honvéd Helyőrségi Klubba megnézni a Csendes Ferenc képeiből rendezett tárlatot. A festmények különböző környezetbe viszik a látogatót: a Körös-partra, az alföldi tanyavilágba, láthatunk egy alkotást egy régi csabai utcáról is. És persze ott vannak a csendéletek, amelyek talán a legsikerültebbek. Különösen a mezei virágokból összeállított, itt-ott hulló szirmú magyar csokor... Még egy kezdő tárlatlátogató is könnyen lemérheti itt milyen különbséget mutat — így megörökítve —az alföldi és a hegyvidéki táj. Amíg a mátrai képek türkiz színűbe hajlanak, az alföldiek meleg, aranyosbamá- sak. Csendes Ferenc kevés képén fedezhetünk fel alakot, azok is inkább azért szere-' pelnek ott, hogy a magány felkiáltójelei legyenek. A képek tehát hol „személytelenségükkel” fejezik ki az el- hagyatottságot, hol pedig egy-egy figurával is, akik még jobban aláhúzzák ezt a mondanivalót. De ezek’ a „magányok” nem félelmetesek, inkább elgondolkodtatok. Ugyanígy nem félelmetes, a hatalmas sötétséggel közeledő alkony sem, amelyet egy következő festményen láthatunk. K. K. Ha Pesten jár! Bolognai rajzok a Szépművészeti Múzeumban Az olasz rajzművészetben új fejezetet nyitottak a 16. század végén a bolognai művészek — de sajnos a bolognai múzeumoknak még sincs rajzgyűjteményük. Van viszont 150 lapja a bolognai iskola művészeinek 17-18. századi rajzaiból a mi Szép- művészeti Múzeumunknak. Ezek a rajzok jórészt olyan, ma is meglevő freskókhoz, festményekhez kapcsolódnak, amelyek az olasz város gyűjteményeit, templomait, palotáit díszítik, vagy Európa más múzeumainak kincsei. Ezért kísérte kitüntető figyelem a Szépművészeti Múzeum kiállítását előbb Bolognában, majd Stuttgartban. S ezért támogatta a tudományos igényű katalógus kiadását az olasz fél. Érthető, hogy itthon is esemény a Bolognai művészek rajzai című kiállítás. Burrini: Fejtanulmány A szeptember 30-ig látható válogatás 78 művet tartalmaz. Részlettanulmányokat, . kompozícióvázlatokat, életképeket, bibliai jeleneteket, tájképeket, építészeti, iparművészeti és díszletterveket, amelyek önálló műként is reprezentálják a korszak észak-itáliai művészetét. A híres, régi egyetemi város a 16. század folyamán Itália fontos művészeti centruma volt. Míg az évszázad közepén a bolognai művészek főleg a toszkán és a római manierizmushoz igazodtak, ez az arisztokratikus, intellektuális, stilizált for- mavilágú művészet a század vége felé kezdte elveszíteni vonzerejét. Fokozatosan megerősödtek azok a tendenciák, amelyek a természetmegfigyelés felhasználásával és a reneszánsz eszmék felelevenítésével egy új művészi eszménykép kialakítására irányultak, melyben fokozott hangsúlyt kapott a műalkotás érthetősége, egyszerű, valószerű, sőt, meggyőző, megindító ábrázolásmódja — magyarázza Czére Andrea, a kiállítás rendezője. — A bolognai művészek Felső- és Közép- Itália különböző helyi áramlatainak tanulságait ötvözve és természettanulmányaikkal szembesítve új stílust alakítottak ki, s ennek Rómába plántálásával a 17. századi itáliai művészet fejlődésének egyik fő irányát határozták meg. Annibale, Ludovico és Agostino Carracci voltak a* új stílus megteremtői, ők 1582-ben művészeti akadémiát alapították. Hogy a 17. század legsokoldalúbb bolognai művésze Guercino volt, azt vallásos, allegorikus élet- és tájképei toll- és krétarajzai tanúsítják. A rajzművészetnek az építészethez kötődő ágában a díszletművészetben • a bolognai Galli Bibiena család hatása egész Európára kiterjedt. Őket hívták a fejedelmi udvari színházakba' és operákba, hogy díszleteket készítsenek az előadásokhoz. E díszletekhez készült részletgazdag rajzokból is felvonultat néhányat a kiállítás. (kádár) Fotó: Gál Edit Egy kép a kiállításról: Magány-
