Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-29 / 202. szám

1991. anyuartiB 29., sxerdft Szavak helyen színek Talán karrier lesz? — Bulgáriában várják a képeit FRANKÓ KAMILLA, TlZ ÉVEN ALULI KISLÁNY­NAK CSODABARNA A SZEME, SZABÁLYOS, SZÉP arcocskAjAról Arad a büszkeség és az OROM, AMIKOR TALÁLKOZUNK. MINDEN PORCI- KAJA elégedett most, mert APUKÄJA fest­ményeit csodálják az emberek, neki gra­tulálnak. MERT OLYAT TUD, AMIT NEM SO­KAN: FESTENI. ÉS A MŰVÉSZNŐ, KOSZTA ROZA­LIA IS MIT MONDOTT: „HA FRANKO PÁL VIRÁ­GOT LAT, CSENDÉLETTÉ NEMESEDIK A VÁSZ­NÁN, HA RÉTET, AZ IS FESTÉSRE IHLETI. EZ AZ EMBER, AKI NEM TANULTA A FESTÉSZETET, ÖSZTÖNÖSEN IS NAGY TEHETSÉG.” Kamilla és édesapja el­jöttek hozzám, barátjukkal, Pistával, aki a megértést se­gíti közöttünk, aki fordít. Mert Pali, a 28 éves, diva­tos öltözetű, jóképű férfi születésétől süketnéma. Éve­ken át tartó konok küzde­lem. sihedergátlások letö­rése után. a mai férfi fel­szabadultan. a maga sajá­tos módján beszél. Megta­nulta a siketnémák szegedi intézetében, majd Budapes­ten. s ha valaki hosszabb ideig hallgatja, nagyon fi­gyel, a legtöbb mondatát megérti. Persze jó, hogy ve­lünk van Pista, aki gyerek­kori pajtás, s könnyebben idézi fel a múltat, a család történetét, a fiatal festő vágyait. — A hallássérültek inté­zetében kemény éveket él­tem át — tudjuk meg Pali­tól. — Autófényező a szak­mám, dolgoztam is, de va­lahogy nagyon nehéz volt az emberek között ezzel a hátránnyal. Rokkantnyugdíjas lettem, leszázalékoltak, a nyugdí­jam meglehetősen kevés. A kisfiam hatéves, az anyjá­val él. a lányom, Kamilla most lesz harmadikos, ve­lem van, mert elváltunk. Nélkülözhetetlenek vagyunk egymás számára. Szoba- konyhás albérletben élünk, azért hajtok, dolgozom, hogy saját lakásunk le­gyen ... A barátjától megtudom, hogy az édesapánál és kis­lányánál ragyog minden. Pali főz. Kamilla segít, vagy csöndben játszik, fantáziái, figyeli apja ténykedéseit. Az pedig mellékmunkát vállal (ott, ahol ismerik, elfoga­dott és hétköznapi tény a mássága), például házi szo­ciális gondozóként ebédet hord az időseknek. — Eljöttek a kiállításom­ra is — magyarázza a festő —, ott volt Szekerka néni, Kovalcsik bácsi, s a többi­ek mind. Ügy érzem, sze­retnek. Mondják, ha náluk járok, „Palika, üljön le, olyan jó, ha elmondhatom a bajom”. Mert szájmozgásról pontosan leolvasom az em­berek mondandóját. Megkí­nálom őket Negró cukorká­val, gyümölccsel, megértés­sel figyelem a gondjukat, az öregek pedig csokit külde­nek Kamillának. A szelíd kislányt hirtelen elönti a méreg: — Tessék elképzelni, már négy kerékpárt elloptak édesapámtól, pedig azzal hordja az ebédet. Szeren­csére, egy aranyos néni a szomszédból kölcsönadja a sajátját, hogy ráakaszthas­sa azt a 6-8 ételhordót. Mi­lyen emberek vannak! So­se találja meg többé senki azokat a bicikliket. A formás lánykán látszik, szeret fincynakat enni... Át­éléssel méséli, apuval mit főznek otthon, és mennyire szereti a zsíroskenyeret pa­radicsommal, a „krumplis pörköltet”, a majonézes sa­látát. Nevetünk, hogy a fi­nomságok hallatán egészen megéheztünk. Pista felesége, gyermekei, a festő és lánya, gyakran egy társaságban találkoz- \ nak. Mindenki felszabadult . ez a közösség sok nehéz percen átsegítette már Pa- j lit. Alapvetően vidám, ké­peiről harsogó, tiszta színek árulkodnak a jelleméről, nyitottságáról, emberszere- tetéről. — Pecfig a 28 év alatt so­kat megértem — vallja. — Azt sem állíthatom, hogy mindenki segített. Gyer­mekkoromban cselgáncsoz- tam, sportoltam, hogy erős legyek. Ha valaki csúfolt, nem teketóriáztam, elintéz­tem. Most pedig túlteszem magam a hántáson, hiszen barátaim vannak. Érdekel a világ, a politika „Ifjonc koromban, úgy 6 éve talán, megjártam még a bécsi lágert is, munkát kaptam Ausztriában, beil­leszkedhettem volna. Hal­lottam, hogy itthon betegek lettek a gyerekek, hát haza­jöttem. Tévedtem azzal az úttal, ennyi történt. Azt persze láttam, hogy a mun­kát, a munkást ott jobban elismerik. A képeimből ajándékozom a barátaim­nak, a magam kedvére fes­tem őket, ha egyet-kettőt el­adok, viszem a pénzt az OTP-be. Gyűjtöm a lakásra. Frankó Pál képei a szak­értő zsűri elé kerülnek Bu­dapesten, majd a legszeb­beket bulgáriai kiállításra viszik. Pali nem utazik, nem hagyja egyedül itthon a Kislányát. Kezdődik az is­kola. és talán egy karrier is... Bedé Zsóka Hajnali tó. Frankó Pál festménye Fotó: Veress Erzsi Háromszáz áré született Zásenban Mikes Kelemen Mikes Kelemen valószínű­leg azok közé az első ma­gyar írók közé tartozik, akik hazájuktól távol, ide­genben alkották a magyar irodalom gyöngyszemei kö­zött számon tartott művei­ket. A Mikes család székely eredetű: 1693-ban bárói, majd három évvel később grófi rangot kapott. Ősi bir­tokaik Pápolcon, Zágonban és Zabolán feküdtek. A csa­lád tagjai Erdélyben fontos szerepet játszottak az év­századok folyamán, s nem Mikes Kelemen volt a csa­lád egyetlen bujdosó tagja. Atyja, Mikes Pál Thököly Imrének volt lelkes párthí­ve és hadvezére, akit a moldvai vajda elfogott, majd kiadott a császáriaknak. A császáriak generálisa, állítólag Veterani tábornak pedig szörnyű kínzások kö­zepette kivégeztette. Mikes Kelemen kereken háromszáz esztendővel ez­előtt. 1690 augusztusában született Zágonban, az ak­kori Háromszék vármegyé­ben. (Születésének napját nem tudjuk pontosan.) Egé­szen fiatalon II. Rákóczi Fe­renc udvarába került ap­ródnak s ettől az időtől so­ha el nem hagyta "rajongva szeretett fejedelmét. Ő volt Rákóczi leghívebb belső em­bere. végezetül főkamarása. Urát a szatmári békekötés után elkísérte Lengyelor­szágba, onnan 1713-ban Franciaországba, ahol meg­ismerkedett a francia iroda­lommal és kultúrával. A „Bujdosó Fejedelem” innen is tovább vándorolt, vele Mikes is. 1717. október 10- től közel fél évszázadot töl­tött Mikes Kelemen Török­országban. Eleinte a Bosz­porusz partján laktak, közel Konstantinápolyhoz, majd 1720-tól a Márvány-tenger partján. Rodostóban. Egyhangúan teltek a na­pok, hetek, évek ott Rodos­tóban, S mialatt a fejedelem újabbnál újabb terveket szőtt a visszatérésre, a jó­zan Mikes lassanként bele­törődött a megváltoztatha- tatlanba. Csendes életét csak ritkán kavarta föl nagyobb esemény, mint például sze­relme Kőszeghy Zsuzsanna iránt, aki azonban a meg­özvegyült Bercsényi Miklós grófhoz ment feleségül. Még két esemény zaklatta fel igazán. Az egyik II. Rá­kóczi Ferenc 1735-ben be­következett halála, majd az az expedíció, amikor a tö­rök a magyar kolóniát Rá­kóczi József vezérlete alatt 1738-ban lóra ültette s Er­dély szélére rendelte, hogy velük az uralkodót megfé­lemlítse. Ekkor írta egyik levelében, hogy „elhiheted néném, micsoda sóhajtáso­kat bocsátottam, midőn édes hazám havasai mellett men­tem el, örömest bementem volna Zágonba, dé az Úr be­fedte előttem az oda vivő utat." Múltak az évek, sorra ki­dőltek mellőle bujdosótár­sai, mindjobban magára maradt. 1758-ban ő lett a A holocaust témája a mű­vészetekben címmel nemzet­közi konferencia kezdődött hétfőn Pécsett. A Janus Pannonius Tudományegye­tem Művészettudományi In­tézete által szervezett ötna­pos tudományos tanácskozás arra tesz kísérletet, hogy.fel- tárja és elemezze a holocaust (a fasiszta népirtás) témájá­nak megjelenítését a külön­böző művészeti ágakban. Ez az első nemzetközi kon­ferencia, amely a holocaust emlékének művészi ábrázo­lását választotta témájául. A program célja az, hogy meg­kezdődjék ennek a nagy gon­dolatkörnek tudományos — dokumentációs, muzeológiai és oktatói — feldolgozása, egyben tisztelgés is az ál- * dozatok emléke előtt. Meg­kis magyar csoport feje. Hi­vő lelke a vallásban és a* írásban keresett vigaszt. 1761. október 2-án azután 6 is elment a fejedelem után. Bár számtalan vallásos és valláserkölcsi műveit for­dított franciából, de nevét halhatatlanná az a 207 da­rabból álló fiktív levél tette, amelyeket 1717 és 1758 kö­zött írt egy állítólag Kons­tantinápolyban élő nénjé- hez, p. E. grófnéhoz. Ezeket a leveleket Mikes sohasem küldte el, a levélalak csak műforma, a franciáktól ta­nult irodalmi műfaj, ame­lyet' ő használt először iro­dalmunkban. Ezeket a leve­leket először Kultsár István adta ki 1794-ben. írásaiban a bujdosóélet reménytelen­ségét arany humorban ol­dotta fel. ízlése Franciaor­szágban csiszolódott, látás­módját a bujdosás érlelte. Nyelve a székely köznép mindennapi beszéde, a zsol­tárok, a biblia, a katona­énekek nyelve. Ezek az írá­sok, a kiadásakor adott címmel „Törökországi leve­lek" a magyar irodalom re­mekei közé sorolnak. Egyéb­ként az eredeti kéziratokat csak a véletlen mentette meg, illetve Rákóczinak egy Horvát' nevű szolgája. Tőle kerültek a levelek Bécsbe, a magyar újság szerkesztői­hez, azoktól pedig Kultsár Istvánhoz. Végezetül álljon itt né­hány sor a nagy székely, báró Orbán Balázs tollából, aki így méltatta Mikes Ke­lement: „Es ne lenne-e szent és tisztelt emléke annak, ki 40 évi keserves száműzetés­ben isi megőrzé mindvégig honszerelmét, ki karddal és tollal szolgált hazájának, ki e nagy napok Homerja volt, ki törökországi levelei által nemzeti irodalmunknak egy- oly ritka gyöngyét adta, mely — miként Toldi mond­ja — korának csúcsán ál­lott ... És ma a haza, me­lyért annyit szenvedett, melynek oly nagy szolgála­tokat tett. még azt sem tud­ja, hogy hol nyugosznak e szent vértanú hamvai. De azért neved nincsen elfeled­ve, az tündöklőén ragyog a történet lapjain s az utókor fia lelkesül neved említé­sénél ...” dr. Csonkaréti Károly rendezését az MTA-Soros­alapítvány és a New York­ban élő Csengeri házaspár anyagi támogatása tette le­hetővé. önálló témakörként vizs- ■gálják a szakemberek a ho­locaust, ábrázolását a drá­mában és a filmen, a lírá­ban és az epikában, vala­mint a képzőművészetekben. Külön témacsoportot alkot­nak a történelmi források. A tudományos ülés alkalmá­ból irodalmi műsort rendez­tek a művészetek házában. A következő napokban a konferencia tagjai megláto­gatják a pécsi zsinagógát és a bonyhádi zsidó temetőt, s részt vesznek a Szekszárdon megnyíló „Zsidó képzőmű­vészeti emlékek” című kiál­lításon, (MTI) Koszta Rozália, a vendégkönyvbe ír a kiállításon, mellette Frankó Pál és Kamilla Mikes Kelemen arcképe n holocaust Urnája a művészetekben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents