Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-16 / 192. szám
1990. augusztus 16., csütörtök Ki kinek a mecénása? — Két zlrhaté szekrényt azért kaptam Nyári művésztelep Gyulán, zökkenőkkel Horváth László: Gyulán még mindig talál alföldi kisvárosokra jellemző utcaképet a festő Horváth László budapesti festőművész vállára vette a festőállványt, a festőszeres ládikót, kezébe fogta készülő, utcarészletet ábrázoló képét, és elindult szokott helyére, egy fához, amely nem messze áll a Béke sugárúti abc-től. Szemközt a sugárút és a Jókai utca kereszteződésében, jellegzetes kisvárosi épület, átellenben a húsbolt, a távolban templom- torony látszik. A festő „bemosakodás”, azaz kipakolás után, nekilátott a munkának. A szinte naturálisán megfestett képen a zöld falomb közé égkék színt vitt a vászonra. A látvány valóban’ eredetiben is ilyen. Hamarosan bámulói is akadtak. „Egész jó”, dicsérték a képet. A mester nem jött zavarba, mint mondta, aki kint az utcán dolgozik, annak számolnia kell az azonnali kritikával. Márpedig ő a legszívesebben az alföldi tanyavilág mellett utcaképeket fest és a piaci sokadalma! Közérthető módon, mert ad arra, hogy a „befogadó” is megértse. A helyszín. Gyula. A város első ízben 1969-ben fogadta nyári művésztelepen az alkotókat, Tóth Tibor festőművészt és rákosligeti körét. Azóta évente egy hónapot tölthettek itt a festők es szobrászok a megyei és a városi tanács, s az akkor még Népművelési Intézet támogatásával. A tanítványokból időközben érett művészek lettek, akik később ugyancsak elhozták a fiatalokat. A HUSZONKÉT NYÁR MAR TÖRTÉNELEM, sok szállal kötődik a városhoz. Érdemes lenne egyszer végignézni az itteni vázlatok alapján született képe két. Bizonyára okulásul szolgálnának a változásokról, amelyek nem biztos, hogy mindig a *jó irányba > vittek. Az idegenforgalomra való berendezkedés, a tetőtér-beépítések lassanként elveszik a város sajátos arculatát. Azért jó, hogy van még mit megörökíteni. Horváth László is említette, legalább két tucatnyi témát hordoz magában, amelyeket megfesthetne... A feltételes módú kijelentés hátterére hamarosan fény derült az Apor téri iskolában, a szálláshelyen, ahol Tóth Tibor művészeti vezetővel beszélgettünk, többek között arról, miért zsugorodott most két hétre, a felére a művésztelep időtartama? Az iskolát bérbe adták, másnak, s csak a művelődési osztály egyik munkatársának és a hármas számú általános iskola igazgatónőjének akarásán múlt, hogy legalább ennyi időre elfoglalhatta megszokott helyét a művésztelep. Ügy látszik, a telep 22 éves létével nem tudta bebizonyítani, érdemes érte egy állandó helyet áldozni. ÍGÉRETEK MINDIG VOLTAK, de gyakorlatilag semmi sem történt. ígéret maradt a Be- ne-ház is, amelyet a város egy művészcsalád tartózkodására alakított volna ki. Mellesleg ez az elképzelés, mely szerint a családok itt, folyamatosan váltják egymást, független lenne a művészteleptől, azaz nem feltétel az alkotó közösség létéhez. Más. Már szóltak, ne készüljenek, elmarad a kétévenkénti Dürer-termi kiállítás. Most más tárlatot fogadnak. (Tavaly a vázlat- kiállítás maradt el Gyulán.) Öröm az ürömben, hogy a művésztelep ennyi év után kap két zárható szekrényt, az Apor-téri épületben, a szerszámok, felszerelések tárolására. Legalább ezután nem hol itt, hol ott hányódnak az összegyűjtögetett értékek a következő nyárig. Ha vonzó lesz még egyáltalán ez a telep. Mert a két hét nagyon kevés’ ahhoz, hogy az alkotómunkába igazán belezökkenjen valaki, a festő rátaláljon témájára és legalább a vázlatig eljusson, a szobrász elkészítse a tartó vasszerkezeteket, és gipszbe öntse művét, „lgy nincs igazán értelme”, mondták többen is. Nem panaszképpen, de a tények azok tények. A felemlegetett hiányosságok ellenére senki ne gondolja, nem örömmel jöttek az alkotók. SZERETIK A VAROST, úgyis, hogy elszigetelődnek tőle. Pontosabban, eleven kapcsolat csak néhány emberrel alakult ki. „Érdek- azonosságot feltételeztünk, de nem ezt tapasztaljuk", fogalmazta meg Tóth Tibor. Tudják, ők nem növelhetik a tanács bevételét, adományként sem hagyhatnak képeket a városra, hisz azok nem pillanatművek, némelyik másfél éves munkába került. Továbbra is azt ajánlhatják, mint eddig: segítenek a művészeti élet ■ megteremtésében, kiállítat nak Gyulán, és amíg itt vannak, az esti előadásokra várják a helybelieket. Sok ez vagy kevés ? A te- ; leplek mindenesetre azt vallják, hogy szemléletük szerint a világ közepe mindenütt lehetséges. A legtöbben közöttük szociográfikus alap- \ állásúak. „Amit látunk, az j elmúlt idők és a jelen va- I lósága”, mondta Tóth Tibor. ; És ez ne lenne elég? Kár, I hogy a Dürer-teremben a ( képeikben, szobraikban láttatott valósággal ezúttal sze- I gényebbek leszünk. De most ] legalább lesz vázlatkiállítás, I amely augusztus 19-én, vasárnap 18 órakor nyílik, a j művelődési központban. Szőke Margit Vajon, ki kinek tartozik hálával? A képzőművészek a városnak, mert itt dolgozhatnak otthagyva saját, jól felszerelt műhelyüket, vagy a város nekik, hogy mecénásnak tart? hatja magát? Képünkön Laborcz Mónika szobrász mintáz. Fotó: Gál Edit Kalota menti lakodalmas Körösladányban, Gyulán és Budapesten A Kalotaszentkirály-Zen- telke műkedvelő művész- együttes hetventagú csoportja a közeli napokban érkezik hazánkba, ősi, eredeti népviseletben adják elő a „Kalotamenti lakodalmas” című műsorukat. Először Körösladányban, augusztus 17-én, délután 18.30 órakor, a szabadtéri színpadon. (Előtte közös isten- tisztelet lesz a református templomban.) Másnap — 18- án este 8 órakor — a gyulai Várszínház szabadtéri színpadán lépnek fel, majd 19- én és 20-án Budapesten vendégszerepeinek, többek között' a Margitszigeten az Állami Népiegyüttessel közösen. A 'fellépéssorozatot az év elején megalakult, majd tavasszal hivatalosan bejegyzett „Kalotaszeg—Körösladány Baráti Kör” szervezi. (A kör elnöke: Mohiár Lajos, alelnöke az erdélyi származású körösladányi refor* mátus lelkész: Dienes Sándor.) Az egyre sokasodó tagság között nem csak körös- ladányiak, harvpm a hazai tudományos, művészeti és közéleti személyiségek is megtalálhatók. A baráti kör ; védnöke a kezdetektől: dr. Für Lajos egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora. A baráti kör alapszabályában is rögzítette, hogy: „Szervezetten ápolja a bará- ] ti kapcsolatokat, feladaté- I nak tekinti az ENSZ Alap- j okmánya, a Helsinki Záró- j okmány szellemében a két szuverén ország saját tör- I vényei alapján a kultúrá, a • nemzetiségek, a felekezetek, \ a sport, a gazdaság fejlődé- I sének elősegítését. A baráti ; kör minden nemzetiség felé ; nyitott. Elhatárolja magát mindenféle nacionalizmus- i tói, sovinizmustól és irredentizmustól. A baráti kör I / I az igazi demokrácia széllé- j mében működik. Ápolja és | népszerűsíti egymás nemze- i ti hagyományait.” Ezt a célt i szolgálja ez a találkozó is. 1 -ng- I Ez a kép a lakodalmasról a kalotaszentkirályi iskola udvarán készült. A műsort az odaérkező körösladányiaknak mutatták be ez év márciusában Fotó: Oravszki Ferenc ft farmernadrágos orgonaművész nem szereti a koncerteket Varnus Xavér „terven kívüli” hangversenye Gyulán « A hírügyeletes szobába belépő fiatalemberről — kopott farmernadrágja, vidám arca láttán — azt gondoltam, biztos egy focimeccs után ugrott fel ide, egyenest, a ’grundról. ö azonban nem sokáig hagyott töprengeni személye felől, rögtön a tárgyra tért: — Varnus Xavér vagyok, orgonaművész Kanadából. .Vasárnap Gyulán fogok koncertet adni — mondta és közben letett elém néhány fénymásolatot, a róla szóló cikkekről; Képes 7, Esti Hírlap, a Playboy magyar kiadása, Canada’s Nációnál Newspaper. Legfölül a Népszava, a rövid hír címe: „Az orgona Horovitzá”. Szóval nem akárkit néztem amatőr focistának. Könnyen, szívesen beszél magáról: magyar—francia házasságból született, első zenetanárainak egyike Kisté- tényi Melinda, akit zenei anyjának nevez; a párizsi konzervatóriumban is tanult. Hol Budapesten, hol Párizsban, hol Torontóban él, de számos más helyen is koncertezett már. Szállodára viszonylag keveset költ' Hogy csinálja? — Nagy a család — mondja erről. — Sok rokonom van a különböző európai országokban, náluk szoktam lakni. Azt állítja magáról, szerencsés ember. Az egyik ilyen nagy szerencséje például az, hogy egyszer véletlenül meghallgatta a játékát a New York. Times kritikusa. (Bár lehet, hogy az eső elől menekült be a templomba, állítja.) Háromszor nősült, két gyereke van. játékáról a világhírű zongoraművész, Vladimir Horovitz is elismeréssel nyilatkozott. Több rangos zenei versenyt is megnyert már. Mindössze 26 éves... * * * Négy hete tartózkodik Magyarországon, ez alatt elkészített néhány lemezfelvételt, volt égy rádióbeszélgetése, s augusztus 22-én hangversenyt ad Budapesten, a Mátyás templomban. Impresszáriói gondosan megszervezték programját. Hogy került ilyen váratlanul és hirtelen Gyulára? — Néhány napra leugrottam Újkígyósra Szigeti Antal plébánoshoz, aki jó barátom. Eredetileg rögtön vissza is akartam menni, de olyan jól éreztem itt magam. hogy elhatároztam, maradok egy darabig, s ha már itt vagyok, adok egy hangversenyt is, melynek bevételét a Kígyóson épülő idő- kék otthonának ajánlom fel. Rövid gondolkodás után még hozzáteszi, hogy azért neki is jól jön ez a gyulai beugrás, mert így kerek számú lesz budapesti hangversenye: az 1250-ik. Egyébként azt is közli, hogy egy kicsit vissza kell fognia magát: az évi száz-százötven fellépés helyett ezután csak negyvenet fog lebonyolítani, mért- tavaly beteg volt. „A bevételt az újkígyósi idősek otthonának szánom” Fotó: Fazekas Ferenc — Kit szeret legjobban játszani? — teszem fel a nem túl szakszerű kérdést. — Nem az a lényeg, hogy kit, hanem az, hogyan. Egyébként Bachot. De éri. igazából legszívesebben improvizálok. Véleményem szerint ugyanis, a zene nem múzeumi tárgy. Ahhoz, hogy közel kerüljön az emberekhez. át kell ültetni a nyelvükre. Bachot is például nem rekonstruálni, hanem rehabilitálni kell. Nem szeretem az úgynevezett „korhű” előadásmódot. Tulajdonképpen nem is szeretem a koncerteket, mert a legtöbb olyan, mint a foghúzás ... Pedig igazából eredeti élményt kellene nyújtania. Na, persze azért nem mind szörnyű — enyhül meg, ki tudja, talán Horo- vitzra gondolva. — Milyen.* zenét hallgat szívesen? — Jót. Semmilyen műfajtól nem idegenkedem, csak a középszerűtől. * * * Miután idáig értünk a beszélgetésben, végre felteszem azt a kérdést, ami — elnézést maestro Bach és Horovitz — végig foglalkoztat: — A koncerteken is ilyen lezser a fellépöruhája? Elneveti magát, nem szól, a Képes 7-et mutatja. Olvasom a róla irt sorokat. „Szereti a nőket, a barátokat, a társaságot — és örül, ha egyedül meglóghat egy nagyobb buliból. Imád kiöltözve, csokornyakkendö- ben, temetőben, sírok közt mászkálni —, és rongyosan, farmerben beesni a koncert kezdete előtt két perccel az orgonához ...” Alább még annyi, hogy a sírok közötti sétafikálás családi hagyomány náluk. Erről ennyit. — Sok helyen játszottam már — mondja végül. — De lehet az a világ leghíresebb katedrálisa is, .ha csak öt- venen jönnek el meghallgatni. az nem sokat ér. Reméljük, vasárnap este nyolckor a gyulai katolikus templomban ez nem fordul elő ... K. K. Filmhíradós alapítvány __Alapítvány létrehozását h atározták el a Magyar Filmhíradó munkatársai. A Filmhíradós Alapítvány megalakítását azért tartják szükségesnek, mert Magyar- országon — Európában egyedülálló módon — a híradó fokozatosan eltűnik a filmszínházakból. Ennek elsősorban az az oka, hogy az évi 20. miliő forintos állami támogatás ma már nem fedezi a filmek költségeit. Az előzetes elképzelések szerint az alapítvány támogatásával egy olyan új, színes, szórakoztató heti magazinműsort készítenek, amely szívesen látott hetilapja lesz majd a filmszínházaknak. A szerkesztőség emellett természetesen megőrzi legfontosabb feladatát, is; á mindenkori magyar történelem kiemelkedő* eseményeinek celluloidon való megörökítését, archiválását, rendszerezését és tárolását.
