Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-16 / 192. szám
1990. augusztus 16., csütörtök o i^nauKfiictBizonytalan jövő bizalmatlanságot sziil Állami gazdaságok végnapjai? Munkástanácsot alakítottak a gyomaendrődiek Mint arról hétfői lapunkban beszámoltunk, a gyoma- endrődi Körösi Állami Gazdaság két kerülete külön akar válni, és dr. Dávid Imre, az állami gazdaság igazgatója — mivel a dolgozók önállósulási törekvéséről őt nem tájékoztatta, és a szétválás érdekében a megkérdezése nélkül szervezkedett — Csákvári Jánost, a hal- magyi kerület vezetőjét állásából felfüggesztette, és ellene fegyelmi eljárást indított. Az akkori telefonbeszélgetés után, kedden a helyszínre látogattunk. Elsőnek Csákvári János lakása ajtaján kopogtattunk. Beszélgetésünket az állami gazdaság sajátos helyzetével kezdte, ugyanis a gazdaság Gyomaendrőd, Dévaványa és Körösladány határában fekszik, a munkásokat is a három település adja. A dolgozók nem kívánnak egyéni gazdálkodással foglalkozni, továbbra is a fizetésből szeretnének megélni. Az emberek bizonytalanok, jövőjükről a vezetés nem tudott semmi biztosat mondani, arról hallottak, hogy az igazgató is máshol keresi boldogulását, polgármesteri székre vágyik, vagy tanítani akar a helyi szakmunkás- képzőben. „ElfikótyavetYe” „Elébe kellene menni a dolgoknak” — így érvelt Csákvári János. Hogyan is? A halmagyi kerületben három és fél ezer hektáron gazdálkodnak. A legfőbb bevételt a szarvasmarhatelep adja, a növénytermesztés egy része is ezt szolgálja. A magasabb vezetői funkciókat leépítenék, a kisebb egységekben csak közvetlen termelésirányítókra van szükség. Végre láthatnák, mire is képesek. Az állami gazdaság az alaptevékenység mellett mással is foglalkozik. A pénzt ide-oda csoportosítják. Az igazgató szerte az állami gazdaságban azt híreszteli, hogy az alaptevékenységet folytatók ki akarják semmizni az egyéb területen dolgozókat: az építőket, a szállítókat és a cipőüzem munkásait. Csákvári János kifejtette, ez nem igaz, ők azt szeretnék, ha mindenki megtalálná a számítását. Az elképzelések szerint ameny- nyiben januártól az említett üzemek nem tudnának önállóan megélni, akkor — egyértelmű pénzügyi helyzetet teremtve — csatlakoznának hozzájuk, mindaddig, míg nem képesek a saját lábukra állni. És mit tesz az állami gazdaság vezetősége? A kerületvezető szerint gyanús körülmények között, meglepően olcsó áron bérbe adták a felszámolt vasipari üzem egyik felét, eladták a palackozott italokat árusító mini- niarketet és a szeszfőzdét. Halmagyon az ágazatvezetőkkel akarták megszerveztetni a munkástanácsot, mivel a dolgozók ilyen irányított szervezetből nem kértek, ezért augusztus 9-én a körösladányi Vén Márkus Étteretnben 33 taggal alakították meg a munkástanácsot. — Dr. Dávid Imre a saját slepjét szeretné átmenteni a szétválás utáni időre, mi pedig ettől a gyámkodástól szeretnénk megszabadulni — foglalta össze beszélgetésünk lényegét Csák-1 vári János. Ragaszkodás a földhöz A kőszegi kerületben Váradi Béla kerületvezetőtől megtudtuk, hogy 110 embernek adnak knyeret, 3500 hektáron gazdálkodnak. Elmondta azt iSj hogy a kőszigeti rész valamikor önállóan működött, az adminisztráció csekély bővítésével ez most is megoldható. Hogy az emberek a későbbiekben is meg tudjanak élni, föl kellene készülni a leendő változásokra. Olyan elképzelésekre lenne szükségük, amelynek alapján majd felgyorsíthatnák az új ön- kormányzati és a leendő földtörvény végrehajtását. A munkásokkal a műhely mellett, a gépek között beszélgettünk. Több mint tíz társa jelenlétében, a szóvivő feladatára Tóth István, a szárítóüzem műszakvezetője, a munkástanács elnöke vállalkozott. — A munkástanácsot azért alakítottuk meg — hallottuk Tóth Istvántól — hogy szavunkat felemelve, az itt levő közös vagyon — mert mi közös vagyonnak tartjuk — felett őrködjünk. Nem szeretnénk, ha potom pénzért valamelyik magánkézben levő kft. megvásárolná. Attól függetlenül, hogy a különválás mellett vagyunk, a vezetőséget nem akarjuk támadni. A gazdálkodásba nem kívánunk beleszólni, az a vezetők dolga, csinálják ők. Épp az a gond, hogy nem tesznek semmit, várnak és várnak. A halmagyi kerületben a legtöbb embert a gépműhelyben találtuk. Náluk Mikó Károly traktoros vitte a szót. — A munkások nagy része — vágott a dolgok közepébe — nem ért egyet a kerületvezető felfüggesztésével. Itt vannak az emberek — nézett körbe Mikó Károly —, megmondhatják, hogy szakmai kifogás nem merülhet fel ellene. — Jönnek az őszi nagymunkák, mi lesz itt kerületvezető nélkül? Az nem elég. hogy valaki a központból fél órára kiszalad —vette vissza a szót Mikó Károly. És mit szólnak az építők, a szállítók, a cipőüzem dolgozói a két alaptevékenységet folytató kerület szétválási törekvéséhez? Erről Hanyecz Károly, műszaki főmérnököt kérdeztük, akit telefonon értünk el. — Ki akarnak semmizni bennünket — kezdte mondandóját Hanyecz Károly. — A munkásgyűlésen mindenki ellenezte az elképzelésüket. Á halmagyi kerület vezetője megkereste két kollégámat, beszélgetésükben felvetődött, hogy a két kerület mellett harmadik termelési egységként működnénk. A ' biztonságos megélhetésünk érdekében földterületet kértünk tőlük, és a megműveléshez szükséges eszközöket, de ezek átadásáról hallani sem akartak — fejtette ki álláspontját a műszaki főmérnök. Perspektíva nélkül Utunk során a fölmerült kérdésekkel dr. Dávid Imrét, a gazdaság igazgatóját a központi irodában kerestük fel. A személyével kapcsolatos hírekről elmondta, ezek rágalmak, melyeket bizonyítani kell. mert utólag sok mindent rá lehet fogni az emberre. A vasipari üzem egy részének . bérbeadásáról, illetve a szeszfőzde és a minimarket eladásáról nem egyedül döntött. Hogy a dolgozóknak a jövőről nem tud megnyugtatót mondani? A kérdésre így válaszolt az igazgató: — Felelőtlenül nem akarok ígérgetni. Immár nyolc éve ülök az igazgatói székben, feladatomnak mindiga fejlesztést tekintettem, most pedig a leépítést kell vállalnom. Ez az én mentalitásommal nem teljesen fér össze, de megkérdezem, ki tud ma perspektívát adni? Tudomásul kell vennünk, hogy a nagyüzemi gazdaságot felosztjuk, és a magán- tulajdont támogatjuk. Jelenleg én vagyok a gazdaság első számú vezetője, de a küldöttgyűlést és a személyemet sem a Földművelésügyi Minisztérium, sem a dolgozók, sem a termelésirányítók nem tekintik legitimnek. Az a legnagyobb gondom — töprengett tovább a direktor —, hogy nekem még senki sem mondta meg, hogy konkrétan milyen lépésekre szánjam el magam. A tulajdonost keresem! Mert az egyértelmű, hogy az állami gazdaság nem az enyém, de nem is a dolgozóké. Nem azt várom, hogy mikor kell vetni vagy aratni, hanem azt. hogy milyen szerkezeti változásra kerül sor. Jelenleg úgy tűnik, az önkormányzat lesz ez a tulajdonos, de hogy valóban meg is jelenjen, erre még várnunk kell. A változásra oly módon tudunk felkészülni, hogy számba vesszük a dolgozókat és a vagyont, és megvárjuk, mit mond a tulajdonos, mert az ő fejével nem tudunk gondolkodni. — Ha beleegyezem a gazdaság szétverésébe — töpreng tovább az igazgató —, abba, hogy a különválás az egyiknek előnyt, a másiknak hátrányt jelent, emelt fővel nem mehetek végig Gyoma- endrődön. Hogy rólam tücs- köt-bogarat írnak össze, ezt elfelejtik az emberek, de ha munka nélkül maradnak, azt sohasem. (molnár) A halmagyi kerület dolgozói visszavárják a felfüggesztett kerületvezetőt. Jobbról Mikó Károly, a munkások „szóvivője” Fotó: Oravszkl Ferenc Boldog vagy boldogtalan részvényesek? Részvénytársasággá alakult a kevermesi Lenin téesz Ennél azért a részvények pár év múlva jóval többet érnek Fotó: Gál unit „Elnökünk most sürgősen részvénytársasággá akarja átalakítani a téeszt. Én úgy gondolom, ez a forma a tagok tökéletes kizsákmányolását teszi lehetővé, mert kirekeszt sok embert a termelésből, és növelni fogja a munkanélküliek számát. Nem tudom, ezt az egész átalakulást hogyan gondolják tisztelt vezetőink és a „kiszolgáló személyzete”. Nekik eddig is jól ment soruk, fizetésrendezéskor kapták az ezreseket, a munkásoknak pedig maradt pár forint vagy pár százas. Ha a tagság megszavazza a részvénytársaságot akkor nekik igazán jól menne. Pár év alatt övéké lehetne a Lenin Tsz Kevermesen. Az rt. szervezése ellen sem tehetünk sokat, mivel a választás jogát csak elméletben adták meg. A •gyakorlatban a következő a helyzet: minden nyugdíjasnak ötszáz forintot adnak, ha elmegy szavazni, a dolgozók pedig megkapják az egy napra járó átlagkeresetet. Kérdezem; milyen szavazás ez?" Röviden ez a hír lényege, mely szerkesztőségünkbe érkezett a napokban, s valóban meglepetést okozott, hiszen Békés megyében eddig egyetlen termelőszövetkezet sem alakult részvénytársasággá, de még csak arról sem kaptunk hírt, hogy esetleg néhányan foglalkoznának ezzel a gondolattal. Most* pedig, éppen a földtulajdon-rendezés illetve a mezőgazdasági privatizációs törvény kidolgozása előtt valóban különösnek tűnt az egész. A hír tisztázása érdekében Farkas Bélái, a ke- vermési szövetkezet elnökét kerestük meg. — Valóban részvény társaság alapítására készülnek a Kevermesi Lenin Tsz-ben, avagy csupán szóbeszéd az egész, s nincs is semmi alapja? — A hír igaz, sőt, a szombati közgyűlés megszavazta a részvénytársasággá alakulást. — Talán ragyogó tőkebefektetési, ajánlatot kaptak külföldi, vagy hazai- vállalattól, s nem akarták a jó üzletet elszalasztani? — Szó nincs erről. Mi csupán zártkörű részvénytársaságot alapítottunk, amelynek tulajdonosai a szövetkezeti tagok. Tőkebevonás nem történt, és nincs is kilátásba 'semmi üzlet. Ugyan,- ki hozna pénzt a „világ végére?” — S mit szóltak ehhez a szövetkezet alkalmazottai? Hiszen, ha jól értettem, akkor csak a tagok lehetnek részvényesek, ami egyébként törvényszerű is, hiszen egy részvénytársaság tagjának tulajdonnal kell rendelkeznie. — Ezt könnyen megoldottuk, mindenkit felvettünk tagnak ... _ ? ... M entőöv az alkalmazottaknak Az elnök tájékoztatása szerint egyelőre úgy tűnik, a kevermesi téesz valóban csak a forma miatt alakult részvénytársasággá, hiszen a közös vagyont könyv szerinti értéken mindössze 206 millió forintért vitték a társaságba. Ugyanakkor köztudott, hogy az így nyilvántartott érték valójában háromszoros, négyszeres valódi forgalmi árat is takarhat. A részvények ötven százaléka — 103 millió forint — a tagoké, amelyet kizárólag a ledolgozott évek alapján osztottak fel. Egy részvény 10 ezer forint értékű. A fel nem osztott vagyon másik ötven százalékából 20 százalékot kapott az a szövetkezeten belül működő, „Sáfár” névre hallgató korlátolt felelősségű társaság, amely a jövőben állítólag a kistermelők és háztáji gazdaságok menedzselését látná el. A rftaradék harminc százalék részvény pedig a Lenin Termelőszövetkezeté marad. Az egyszemélyes kft. törzstőkéje jelenleg 1 millió forint, s az ügyvezető igazgató munkakörét a volt elnökhelyettes tölti be. Részvény egy kisfröccsért? Mindenesetre a Lenin Tsz gyors részvénytársasággá alakulásáról ma nem köny- nyű véleményt mondani. Tény, hogy abban az esetben, ha az új gazdasági forma valóban a részvényesek érdekében próbál működni, sok lehetőséget rejt magában. A mai bizonytalan jövőkép miatt pedig egyfajta biztonságérzetet adhat a tagoknak, s mentőövet az alkalmazottaknak. A földtulajdon körüli bizonytalanságot a szövetkezet vezetése úgy hidalta át, hogy a 6 ezer hektár területű földjéből csupán azt az 1600 hektárt vitték be a részvénytársaságba, amelyet két évvel ezelőtt 66 ezer forintos hektáronkénti egységáron a Mezőhe- gyesi Mezőgazdasági Kombináttól vásároltak. Ennek ellenére mégis számtalan olyan kérdés vetődik fel, amellyel minden bizonnyal a szövetkezet tagjai nem számoltak akkor, amikor voksukat adták az új gazdasági firmára. •Először is: vajon a vásárolt 1600 hektár földnek ki volt a tulajdonosa? De még ennél is izgalmasabb kérdés: ki lesz a földrendezés után a tulajdonosa, illetve kit illet meg a több mint százmillió forintos vételár? Azt is célszerű figyelembe venni, hogy egy zárt körű részvény- társaság esetén is van részvényforgalom, természetesen ez esetben házon, vagyis szövetkezeten belül, ám könnyen előfordulhat, hogy a ma még részvénytulajdonos, de mindennapos anyagi gondokkal küszködő tagság egy része 10 ezer forintos részvényét 15 ezerért is hajlandó eladni. Sőt —• bár ne fessük az ördögöt a falra —■, akár egy kisfröccsért a sarki kocsmában. Valószínűleg kevés szövetkezeti tag tudja, hogy a könyv szerinti értéken 10 ezer forintos részvénye már ma is megér akár 30-40 ezer forintot. Mit szál ehhez a vagyoniigvnökség? Bár igaz, hogy jelenleg — legalábbis a szövetkezet elnökének tájékoztatása szerint — nincs a kevermesiek- nek adóssága, viszont a különböző fejlesztésekre nyilván rövid időn belül tőkét kell bevonni, s nyitott részvénytársasággá alakulni. Ez esetben néhány év leforgása alatt kívülállók kezébe -kerülhet a részvények többsége, s a ma még tulajdonos tag teljesen kiszorul a tulajdonából. Egyébként is; például Nyugat-Európában a szövetkezések nem működhetnek társasági formában, egyáltalán át sem alakulhatnak, mert az alapjaiban sértené a szabad szövetkezés elveit, s a szövetkezők tulajdonérdekét. Nálunk vajon miért nem szorgalmazza senki a szövetkezési jogok törvényes deklarálását? Az is különös, hogy a szövetkezet vezetése sem a helyi tanácsi testület vezetésével, sem a különböző politikai pártokkal nem egyeztette elképzelését. Pedig ez a formaváltás alapvetően meghatározza a lakosság, a falu jövőjét, ha úgy tetszik, mindennapi kenyerét. Természetesen a törvény által kötelezően előírt vagyon- ügynökségi procedúra még hátra van. Tehát ami Kevermesen eddig történt, az még csak az átszervezés első lépése. Ám hogy ez lenne a parasztság egyedüli üdvözítő útja a, jövőben vagy sem, arra nehéz válaszolni, hiszen a mai zűrzavaros, a toldo- zott-foldozott régi és az új számtalan ellentmondást hordozó gazdasági törvénykeretek között lehetetlen is bölcsen dönteni. Rákóczi Gabriella
