Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-15 / 191. szám

X 1990. augusztus 15., szerda Fosztották is, osztották is a libákat Egy jószándékú akció „cigányéira” szalad? Libainvázió! — töménte­len mennyiségű liba lepted a csabai tanács hátsó udva­rát. Akkora a gágogás, hogy érdemes meghallgatni, meg­nézni a koncertet! — kap­tuk a tréfásan megfogalma­zott ötletet egyik olvasónk­tól tegnap, ebéd után. S va­lóban, alig akartunk hinni a szemünknek, amikor a „tett színhelyére” érkeztünk. Több száz ember, több ezer liba, és valami megfoghatatlan megelégedettség... t De aztán, ahogy teltek a percek, s szemlátomást nyil­vánvalóvá váltak a mozgás­irányok, furcsa dolgokra let­tünk figyelmesek. Egyes családoknál húsz-harminc li­ba is volt, a többieknél meg csak egy-kettő. Mások taxi­val hordozták Ludas Matyi madarait, emezek meg Hon­dával! (A nyitott csomagtar­tóból. ki tudná megmonda­ni, hány meredező libanyak — mint valami katyúsa — kapkodott az éltető levegő után...) — Tessék mondani, mi ez?! — kérdeztük meg egy barna kabátos úrtól, akiről gyanítani lehetett, egyike a szervezőknek. Szerencsénk volt, hiszen Wágner Sán­dort, a Magyar Máltai Sze­retetszolgálat Békés megyei megbízottját szólítottuk meg, aki a kavalkád hátte­rét tárta föl előttünk: — Az orosházi áfész húsz­ezer darab libát adományo­zott szeretetszolgálatunknak, hogy osszuk szét a rászo­rulók között. Ma ötezret, csütörtökön további ötezret, a jövő héten pedig tízezer darabot juttathatunk a leg­kevesebb jövedelemmel ren­delkezőknek. Ogy gondoltuk, hogy nyugdíjasok egyet, az egy-két gyerekesek kettőt, a három- és többcsaládosok pedig három darabot vehet­nek át a szépen fejlett li­bákból. Igenám! De a jószándék szemlátomást torzszülemé­nyeket is eredményezett — és nem a libák nyeltek fél­re. Tudniillik nagyon sokan nagycsaládostól érkeztek, be­álltak valamennyi jegyosztó­sorba. Mindahányan .voltak, mindegyik sorba ... De ne legyünk pesszimis­ták, Wágner Sándort sem törték le az ilyen visszássá­gok: — Btzom az emberek be­csületességében, még akkor is, ha eddig mindig csalód­tam. Nem akartunk hivatalt játszani, így & rászorultsá­got a személyi igazolványok felmutatásához kötöttük. Nem tehetünk mást, majd összesítjük, hogy melyik család vitt el méltatlanul sok libát. Jelezni fogjuk ne­kik: szégyelljék magukat!... A következő alkalmakat persze úgy kell megszervez­ni. hogy minél kevesebb le­hetőség legyen visszaélésre. Kár lenne, ha ezt a ne­mes »szándékú akciót néhá- nyan a „toll&sodásra” hasz­nálnák ki. Lovász Eotd: Veress Erzsi Fürödni lavórban is lehet — Butikok takarásban — Teho itt, teho ott — Tombola a divat 28 623 Egyik telefonálónk kérdez­te, hogy miről biztosít az Ál­lami Biztosító. Horostyák András újkígyósi lakos sze­rint arról semmiképpen se ad biztosítékot, hogy a beje­lentett kárt gyorsan és prob­lémamentesen tudja ren­dezni. Horostyák úr történe­te röviden annyi, hogy für­dőszobájukban tönkrement egy csővezeték, amitől be­ázott a helyiség, és jelenleg csatatérhez hasonlatos a fel­bontott, kiásott fürdőszoba. Az öttagú családnak így a tisztálkodás szinte lehetet­len. Az Állami Biztosító gyulai fiókjánál (Városház u. 11.) többszöri bejelenté­sükre először a következő volt a válasz: ,.Sajnos, csak egy kárszakértőnk van, az is szabadságon”, majd „Talán a jövő héten”, és végül: „Ré­gen is meg tudtak fürödni a lavórban is”. Úgy hisszük és reméljük, nem ez utóbbi a megoldás. Felmerül a kérdés, hogy a városban és körzetében ele­gendő-e egyetlen kárszakér­tő. Ez a példa csupán egy azok közül, amelyek hír- ügyeletünkre érkeztek, és a biztosítással kapcsolatos, ne­hézkes ügyintézést kifogá­solták. A tüzelőanyag-ellátás és a lehetséges manipulációk kap­csolatát feltételezve Kovács János nyugdíjas Békéscsabá­ról, a Zrínyi utcából a tüze­lőanyagár-emeléssel kapcso­latos cikkünkre reagált. Sze­rinte nem Igaz, hogy a tüze­lőutalványokra Időben meg­érkezett a szén minden meg­rendelőhöz. Olvasónk két hó­napja adta át utalványát egy fuvarosnak, és mégsem ka­pott időben szenet. Állítólag nem volt a telepen áru. Szá­mára egyáltalán nem mind­egy, hogy most már féteméit áron, csökkentett mennyisé­get kap majd. Javasolta, hogy a jövőben a Tüzép idő­ben kezelje az Utalványokat, mert akkor kevesebb lehető­sége lesz az ügyeskedőknek és a különféle magán kft.- kmek a manipulációra. A békéscsabai piactéren butikot bérelő kiskereskedők kifogásolták, hogy magas dí­jat fizetnek a helyükért, a vásárcsarnok igazgatósága mégis engedélyezi másoknak, hogy elzárják őket a vásár­lóktól. Parkolónak használ­ják az előttük lévő teret, vagy éppen új pavilonok, standok kerülnek elébük, így az árujukat nem látják a ve­vők. Dobozról Kvasz Mátyásné telefonált szerkesztőségünk­be, kérdezzük meg, miért kell neki 600 forint tehót fi­zetni, mert úgy tudja, a te­lepülésen más sem fizet. Ér­deklődésünkre kiderült, hogy Dobozon valóban tavaly megszűnt a teho-befizetési kötelezettség. A rendelet azonban úgy szól, hogy a belterületen nem, a külterü­leteken és az üdülőterületen továbbra is fizetni kell. Te­lefonálónk ingatlana pedig az üdülőkörzetben van, így ez évben még jogosan kéri a tanács a megszabott összeget. Hogy más településekről is tájékozódjunk, felkértük Csicsely Györgynét, a me­gyei tanács főelőadóját, ad­jon rövid tájékoztatót a me­gyei helyzetről. — A településfejlesztési hozzájárulás szabályozása 1986. január 1-jén lépett élet­be. A megyében 65 település közül 6 kivételével minde­nütt bevezették. A gyakorla­ti megvalósítás a helyi taná­csi rendelet alapján történt, amely szabályozta a mérté­ket (600-tól 1000 forintig), és a felhasználás módját. Az összegyűlt pénzt külön kezel­ték, és a legtöbb helyen kommunális (út, közút, csa­torna) és szociális (öregek napközi otthona) célra hasz­nálták fel. Időközben azon­ban módosították a rendele­tet, mivel sok helyen külön­féle társulások jöttek létre. Ennek hatására — ugyan­csak tanácsrendelettel — megszüntették. Jelenleg 19 településen él még a teho, amely várhatóan 1991-től egységesen az egész ország­ban megszűnik. Szabó Sándor Csárdaszál­lásról arra volt kíváncsi, hogy mikor húzzák valójá­ban a július 29-re ígért bé­késcsabai csarnok-tombolát? Mivel feltehetően sokan vá­sároltak a 100 forintos név­értékű tombolából, utánajár­tunk a válasznak: a Bakator Kft. júliusban rendezte Bé­késcsabán, a sportcsarnok­ban a csarnok-vásárt, amely­nek kertében árusították a csarnok-tombolát. Az erede­tileg megjelölt július 29-e he­lyett augusztus 20-án sorsol­ják ezt a szerencsejátékot. Ettől a tombolától a sport­csarnok teljesen elhatárolja a csabai vásáron, ugyancsak augusztus 20-án náluk sor­solandó, 300 forintos tombo­lát, amelynek nyereménye rendkívül vonzó: egymilliós értékű lakás és egy nyugati típusú sziemélygépkocsl. Olvad a beton a Körös Volánnal (Folytatás az 1. oldalról) akarják kerülni még csak a látszatát is annak, hogy ők fúrták meg az igazgatót. Pe­dig, lenne miért. A 2 hó­nappal ezelőtti APEH-vizs- gálat például kiderítette, hogy az 1989-es év gazdasá­gi mérlegét tízmillió fo­rinttal meghamisították (a tizenötmillió forintot ka- mionlízing-díjból csak 5 milliót fizettek ki), hogy a vállalat nyereséges legyen, és így az igazgató és három helyettese felvehesse a pré­miumelőleget. (A szakszer­vezeti bizottság állásfogla­lása alapján most négyük­nek vissza kell fizetniük 760 ezer forintot, bruttóban.) Vagy például ez év első hat hónapjában már 14 millió 795 ezer forintot tesz ki a vállalat vesztesége, ugyan­akkor ezen időszak alatt 290 ezer forintot reprezentáció­ra, 294 ezer forintot pedig, úgymond, reklámpropagan­dára fordítottak. Persze, mi ez az öszseg a tavalyi 655 ezer forintos repihez, illetve 650 ezer forintos „reklám- hadjárathoz” képest! — Nem az a baj — je­gyezte meg beszélgetésünk során tegnap Szeverényi Pál —, hogy ekkora összeget fordítottunk reklámcélokra és egyebekre, hanem az, hogy mindebből szinte sem­mit sem profitált a vállalat. Ha csak egy felesleges stock­holmi út van, már azt sem bírja el a közhangulat. Még meg kell, hogy mondjam: ebben az átmeneti időszak­ban a szakszervezet egy olyan vezető mellett köte­lezte el magát, aki kiáll a radikális változtatások szük­ségessége mellett. Remélhe­tően a megye utazóközönsé­ge hamarosan érzékelni fog­ja a vállalat élén történt személycsere jótékony ha­tását. Dr. Orosz István, az évek során vezető jogtanácsosként meglehetősen háttérbe szo­rult a vállalatnál, az úgy­nevezett „nagy üzletek” megkötésébe sem vonták be. Most, első számú vezető­ként, azonban nem sérelmei­vel foglalkozik, sokkal in­kább a munkafegyelem hely­reállításával (esetenként pél­dául órákra „eltűnik” egy- egy autóbusz, állítólag azért, mert a sofőrök otthon ebé­delnek, hazaviszik a tápot, vagy éppen titkos találkák­ra mennek), az eddig im­produktivitást mutató "kö­zépvezetők alkalmasságának megvizsgálásával, s nem utol­sósorban az előnytelenül megkötött nemzetközi szer­ződések újratárgyalásával. A vállalat igazgatóhelyette­seivel és a békéscsabai üzemigazgatókkal folytatott, hétfői beszélgetés során meghatározta: minden ve­zető köteles reggelente je­len lenni a Volán központi telepén, hogy az autóbu­szok megfelelő műszaki ál­lapotban induljanak útnak. A javításoknál ezentúl el­sőbbséget élveznek az autó­buszok, melyeket azon te­herautók követnek, amelye­ket fuvarfeladattal bíztak meg. Egyébként mindhárom békéscsabai üzemigazgató 30 napot kapott arra, hogy bi­zonyítsa rátermettségét. Újság még a Körös Volán házatájáról, hogy ezentúl szombaton tartják a vezetői értekezleteket, s november 1-jéig a három vállalati igazgatóhelyettes és a csabai üzemigazgatók nem mehet­nek szabadságra. A vállalat megbízott igazgatója a hé­ten újabb szolgálati helye­ken mutatkozik be. Dányi László Vizbe fulladt egy család mindkít gyermeke Hűtő a Hármas-Körösben (Folytatás az 1. oldalról) jében — mégis mintha ér­tetlenkedés vibrálna. — A Békéscsabán élő Z. Gy.-ék évről évre visszajár­tak kedvenc táborhelyükre, a két folyó Körösladány melletti összefolyásához — kezd a történetbe Kucsera* főhadnagy. — Két gyerme­kük is ragyogóan megtanult úszni. Azon a koraestén Z. Gy. a vízparton felvert sá­torban szundított, amikor háromnegyed hat körül is­merősük, T. P. 15100-as La­dájával a sátortól egy-két méterre megállt. Ismerősök­ként együtt kempingeztek volna. T. P. először aznap jelent meg a parton. Z. Gy.- né esti elfoglaltságába fe­ledkezett. s gyermekeit fi­gyelte fél szemmel. T. P. a part szélétől úgy 10 méter­re, arra nem egészen me­rőlegesen állította le kocsi­ját. Nézzük a parti tisztást. Azt hihetnénk, hogy a talaj amúgy rendesen a víz felé lejt. Pedig dehogy. A víz irányába haladva felkunko­rodik, mint a síugrósánc vége. — Hogy kerülhetett a ko­csi a vízbe? — szegezzük a kérdést a bűnügyi osztály- vezetőnek. — T. P. elmondása sze­rint a fiúk magnózni száll­tak be a kocsiba. A 12 éves Róbert a vezetőülésbe ke­rült, 10 éves öccse, Richárd hátúira. A jobb első ülést T. P. foglalta el. Ekkor már — vagy még — a motor nem járt. Később, némi ta- nítgatás után, odaszólt a mellette ülő fiúnak, hogy indítsa el a motort. A tisz­tásról balra egy vízparti út vezet. bizonnyal arrafelé akarta irányítani a fiút. (A színházi emberek és a kritikusok világában jól is­mert fordulat: ha egy puska lóg a színpad díszletfalán, akkor annak az előadás vé­géig feltétlenül el kell sül­nie. S vajon minek kell tör­ténnie egy víz felé irányí­tott személygépkocsival, ha gyerek kezébe adják az in­dítókulcsot?) A főhadnagy halkan sorolja a további eseményeket. — Felberregett a motor, s így, vagy úgy, de a kocsi sebességbe került. Róbert vélhetően nagy hirtelen fel­engedte a tengelykapcsoló pedálját, jókora gázt adha­tott. s a hátsó kerekekkel a füvet kitépve, a földet meg­kaparva előrelendültek. T. P. a kormány után kapott, sikerült is kissé balra rán­tania, de a lendület a sod­ródó kocsit magasba emel­te. s átrepültek a part vo­nala felett. Az utastér te­tejével. két-három métert zuhanva értek vizet, s vi­szonylag gyorsan elsüllyed­tek. Az első és a hátsó szél­- védő helyén, az egyik oldal­ablakon törhetett be a víz. A Richárd melletti két ajtó ekkor zárva volt. — Nem próbáltak mene­külni? — A kocsi kerekeivel az ég felé fordulva, 50-60 cen­timéterrel a felszín alatt ál­lapodott meg. Egy-két mé­terrel odébb már 6-7 méter mély a folyó. T. P. talán meg­kísérelte a mellette ülő fiút kiszabadítani, ám ebben a helyzetben az életösztön már nagyon erősen munkálhatott benne. Elmondása szerint csak addig emlékszik a tör­téntekre, amíg a levegő ki nem szorult a kocsiból. Két horgász, aki észlelte az ese­tet, odahajtott motorcsónak­kal. Segíteni viszont már nem tudtak, a két fiú a ko­csiban rekedve vízbe fúlt. — Mi várható az ügyben? — Annyi bizonyos, hogy T. P. a járművezetés tiltott, halált okozó átengedésével alaposan gyanúsítható. Tőle tudjuk, hogy az autó leállí­tása után megivott egy üveg sört. A tűzoltók — a nehéz ' körülmények ellenére — még aznap éjjel kiemelték a kocsit és a fiúkat. Azóta a szakértők bevonásával folytatjuk a vizsgálatot. T. P.-t az őrizetbe vétel törvé­nyes időtartalmának lejárta után hazaengedtük. S csak­nem elfelejtettem megemlí­teni valami fontosat: T. P„ az autó tulajdonosa azt val­lotta, hogy semmilyen veze­tői engedéllyel nem rendel­kezik — mondja Kucsera Lajos főhadnagy. Nemrégen Gádoroson egy család két gyermekét gázol­ta halálra valaki mérhetet­len felelőtlenséggel. S ezek után még mindig akadt, aki merészkedett két gyermek­életet kockára tenni. Tud­juk, sok múlik a véletlene­ken is. De lehet-e, szabad-e a gyermekek életét véletle­nekre bízni? Fotó: Fazekas Ferenc A tragédia helyszíne

Next

/
Thumbnails
Contents