Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-31 / 178. szám

*\C1 1990. július 31., kedd Talpunk alatt mozog a föld Japánba, babám — ha szeretsz! (Folytatás az 1. oldalról) érdekében, hogy a megújult érdekképviselet véleményét is figyelembe vegyék a tör­vényhozásnál, a Békés me­gyeiek úgy határoztak, hogy rendkívüli körzeti tanácsko­zásokat szerveznek, ahol a tervezetet megismertetik a tagsággal, s kikérik vélemé­nyét. Továbbá javasolják azt is, hogy még augusztus­ban kerüljön sor egy kibő­vített országos tanácsülésre, ahol egységes állásfoglalást fogalmazhatnának meg, így gyakorolva nyomást a tör­vényhozók munkájára. A résztvevők között az ál­lásfoglalással kapcsolatban voltak kétkedők is. Például Lempert László, a kétegy- házi szövetkezet' elnöke úgy vélte, sem a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége, sem a megyei szervezetek részé­ről nem célszerű a választó- polgárok nevében nyilatkoz­ni, majd hozzátette: — Azt sem tudjuk, legitimnek tart­ja-e a kormány szervezetün­ket, vagy sem. Mert ha nem, feleslegesein nem kell hangulatot kelteni az egyéb­ként is tájékozatlan, s kü­lönböző módon tájékoztatott falusi lakosság körében. Olajos Imre, a kardoskúti szövetkezet elnöke szerint valószínűleg a kormányzó hatalom már egy új gazda­sági vezetéssel akar tárgyal­ni. Ez azonban a szövetke­zeti szektorban a tagság ál­tal legiitímizált vezetőket nem mentesíti a felelősség alól. Igenis, a hárompárti törvénytervezetet értékelni kell, a hibákra felhívni a figyelmet. A jóhiszemű kor­mánypártok valószínűleg in­formációk hiánya miatt döntöttek néhány részletben úgy, hogy annak káros kö­vetkezményeit sem mérle­gelték. Néhányan viszont — Szta- fira Sándor Szarvas, Bíró Vilmos Mezőkovácsháza — leszögezték, hogy a jelenle­gi helyzet okozója nem más, mint a kisgazdapárt, amely a választások óta erőltetett menetben tör a hatalomra. Matuska Sándor, a zsadá- nyi tsz elnöke aggodalmának adott hangot, amikor árra hívta fel a figyelmet, hogy ez .a tervezet amennyiben ismertté válik a tagok- és a falun élők körében, teljes káoszt okozhat. Kijelentette: még karhatalommal sem le­het majd a rendet fenntar­tani. a szövetkezetét megvé­deni. Spontán földfoglalások lesznek, mint ahogy már akad is rá példa a megyé­ben. Végül is az állásfoglalás- tervezetet — amelyet itt közlünk — néhány apró módosítás után az elnökség elfogadta, majd; egymás kö­zött abban is . megegyeztek, hogy a szövetkezeti vitafó­rumokra a jövőben meghív­ják a térség országgyűlési képviselőjét,’ illetve a poli­tikai pártokat is. Rákóczi Gabriella A Békés Megyei Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetségének Elnöksége a kor- mánykcralíció pártjainak, a földtulajdon ügyé­ben kötött megállapodásáról a következőket ál­lapítja meg: A megállapodásban a napi pártpolitikai ér­dekek legyőzték a nemzet, de különösen a me­zőgazdasági dolgozók érdekeit. Ez a réteg már eddig is csaknem látástól vakulásig tartó mun­kára volt kényszerítve megélhetése érdekében. A földtulajdonról szóló koncepció megvalósí­tása még az ilyen áron való megélhetést, a munka lehetőségét is bizonytalanná teszi, a nyugdíjasokat, különösen a földnélkülieket, nyomorba taszítja. A költségvetési hiány csökkentésére tett, a mezőgazdaságot sarcoló intézkedések (agrár­olló nyitása, sőt árlefölözés, exporttámogatás csökkentése, kedvezőtlen térségek árkiegészíté­sének csökkentése, kamatok stb.) a sokadik bőrrel együtt a húst is lenyúzzák a mezőgaz­dasági termelőkről. A földtulajdon 3 párti „rendezése” már az élveboncolást jelenti. Mindennek indoka a megállapodás első olda­lán szereplő alaptalan állítás, miszerint: .. a szövetkezeti gazdálkodás ... hatékonyság rom­lása miatt a mezőgazdasági ágazat csődhely­zetbe került”. Az esélyegyenlőségről, a demokráciáról han­goztatott szólamokkal szemben cinizmusnak hat, hogy a valódi földművelők 1,5 h — tehát 'háztáji nagyságú terület — tulajdonosává vál­hatnak vásárlás útján, a ténylegesen államo­sított földből, miközben a volt tulajdonosok örökösei ingyen akár 100 h-t vehetnek birto­kukba. A régi igazságtalanságot egy új, sok­kal tömegesebb igazságtalansággal próbálják „jóvátenni”. Megyénkben és az országban is a Magyar Demokrata Fórum választási győzelméhez hoz­zájárult, hogy reális agrárprogramot hirdetett, nagyobb megpróbáltatások nélküli átmenetet kínált az ágazat rendszerváltása számára. Mér­hetetlen csalódást okozna, ha ez a párt és a Kereszténydemokrata Néppárt is, ennyire el­térne saját elveitől és választói akaratától. Kérjük a kormányt, a parlamenti pártokat, tartsák be a választási ígéreteiket! Követeljük, hoigy a szövetkezeti önkormányzat, a mezőgaz­dasági dolgozók akaratának, érdekeinek sem­mibevétele szűnjön meg! Követeljük, hogy a kormány tekintse partnernek a létező érdek- képviseleteket! Követeljük, hogy legyen vége a hazugságokkal, féligazságokkal, kiragadott példákkal való hangulatkeltésnek, amelynek célja a nagyüzemek és azok minden szintű vezetőinek lejáratása, mert ennek következmé­nye a termelés, a lakossági ellátás csődbe jut­tatása lehet. A készülő föld törvény tervezet megvitatására rendkívüli küldöttközgyűlést Wvunk össze, ame­lyen nyomatékot adunk követeléseinknek. A független szakszervezet megalakulásának anatómiája (Folytatás az 1. oldalról) vök tnyílt szavazással egy­hangúlag elfogadják a napi­rendi pontok sorrendiségét, elsőként Maczák Sándor kap szót. Felolvassa a független szakszervezet alapszabály- tervezetét, melyben egyebek mellett benne foglaltatik az is, hogy az autonóm jellegű önsegélyező egyesülés min­denekelőtt a dolgozók szak­mai, egészségügyi, szociális személyi érdekvédelmét vál­lalja fel, és a munkaválla­lók jogainak érvényesítése végett beleszólást követel a hozzáértő vezetők kiválasz­tásába. „Ki véd meg bennünket?” A munkások szép türel­mesen végighallgatják a többoldalnyi szöveget, azután magasba lendülnek a kezek. Vasas György szeret­né, ha minden egyes pon­tot megszavaznának, mert nem tudita teljes mértékben követni azok mondanivaló­ját. Kiss Gergely amellett érvel, hogy a vezetőség ne csak egyszer számoljon be évente munkájáról. Dr. Mar­sai György ég Maczák Sán­dor illendő módon reagál a felvetésekre, mígnem egy­szer csak szokatlan hanghor­dozás üti meg a fülünket. Tóth Imre asztalos így szól az egybegyűltekhez: — Azt mondják meg, ki­hez lehet fordulni pana­szainkkal, ki véd meg ben­nünket? Az orvos? Az igaz­gató? A többiek helyeslőén bó­logatnak. Kiss Gergely nem bírja ki, megint felemeli a kezét: „Főorvos úr, mond­juk ki nyíltan: az intézet ve­zetői nem rajonganak a dol­gozókért!” Soós József szennyvízderítő is közbeszól, s arról beszél, hogy ameny- nyiben mégsem alakulna meg a független szakszerve­zet, a ,,főkolomposok” ki vannak téve az elbocsátás veszélyének. A mellettem ülő fiatalem­ber' hirtelen hozzám fordul, és keserűen kipakol: „Higy- gye el, itt minden pofára megy. Ez egy nagy családi vállalkozás, mert szinte min­denki kapcsolódik rokoni szinten valakihez. A Kasi felesége itt dolgozik, a fő­könyvelő az élettársával egy irodában van, és még sorol­hatnám tovább a példákat. Iszonyatos nagy az űr a me- lós és az orvos között, s ez nagyon fái nekünk. Ha fel­megyünk az igazgatóhoz la­kásügyben, mindig az a vá­lasz, hogy az orvost illeti meg az elsőbbség joga. Mi­ért? A munkás nem em­ber?” Dr. Marsai György megér­ti a dolgozók félelmét, és biztosítja őket arról, hogy a bejegyzett független szak­szervezetet senki és semmi sem üldözheti. „De tessenek idehozni orvosvezetőket, mi nem tudtunk!” fakad ki. Szomszédom halkan me­gint megszólal. „Csak ki ne írja a nevemet! Tényleg megírja azt, amit mondok? Hát idefigyeljen. A főköny­velőnek van egy nagyon szép háza Sarkadon, innen körül­belül 8 kilométerre. Autója is van, és mégis itt lakik, szolgálati lakásban. Nos, mit szól ehhez?” Szólnék, ha tudnék. Köz­ben leszavazzák Vasas György java simát, ellenben döntés születik arról, hogy a leendő szakszervezetet veze­tése évente többször is. a ta­gok elé tárja, mit tett a dol­gozók érdekében. S milyen jó, hogy ügyvéd is van kö­rünkben. Vasas György már azt tudakolja: hogyan lehet értékpapírokba és kötvé­nyekbe fektetni a független szakszervezet vagyonát? Ká­dár Péter is meghyugtatja, az egyesülési törvény értel­mében az egyesület szabadon dönthet arról. mire használ­ja fel a rendelkezésére álló pénzt. I „gyermek” megszületett Miután egyhangúlag elfo­gadják az alapszabály-terve­zetet, kisebb döccenőkkel megválasztják a ..József Sza­natórium” Független Egész­ségügyi Szakszervezet há­romtagú vezetőségét is, dr. Sümegi Zsuzsanna, Békefi Lajos és Maczák Sándor sze­mélyében. öt óra is elmúlik, mire túl vagyunk mindenen. Jót nevetünk Bránya János megjegyzésén: „Ez nehéz szülés volt!” Még Kádár Péter mond né­hány biztató és lelkesítő szót az immár független szak- szervezet tagjainak, aztán dr. Marsai György — aki mellesleg mivel aktív SZDSZ-es politikus Gyulán, nem lépett be a szakszer­vezetbe — befejezettnek nyilvánítja a gyűlést. Odamegyek a jelenléti ív­hez. s látom rajta, az alapí­tó tagok száma negyven. (Többen is megérkeztek idő­közben.) Kifelé menet a szemem megakad a keresztbe futó fagerendákon világító neon­csöveken. Nemigen érheti őket természetes fény, vakí­tóan piros napellenzők van­nak fölöttük. * * * Utóirat: Békefi Lajostól hétfőn megtudtuk, hogy már 65 tagja van a tüdőkórházi független szakszervezetnek, s a létszám a hét végére min­den valószínűség szerint el­éri a százat. Dányl László (Folytatás az 1. oldalról) különböző húsokkal. Marha­hús a „sláger”, és az egyik legdrágább is a húsok kö­zött. — Milyenek a japánok? ■— Módfelett zárkózottak. Ezt nagyon nehéz megszok­ni. Se az örömüket, s a bánatukat nem kötik senki orrára. - Egyformán mosoj lyognak, ha jól, 'ha rosszul érzik magukat. Ha volt fér­jemmel nézeteltérésünk, az két okiból lehetett: a gyer­meknevelésben nem értünk mindenben egyet, a másik az,, hogy szerinte érzelme­imben nem vagyok elég fe­gyelmezett ... Egyébként rendkívül tiszták, jólápol­tak. Engem — úgy érzem — megszerettek, megszoktak, befogadtak. Érdekes, nem szokás náluk a puszilkodás. Én persze ölelgetem, csó­kolgatom a kislányomat. Meg is kérdezte: „Anyu, a japánok miért nem puszäl- kodnak?” A férjem az is­tennek se ölel, csókol meg más előtt... — És az anyós, após? Ve­.Magyar—japán páros és Juriko, a kislányuk Fotó: Béla Ottó lük milyen a magyar meny viszonya? — Keveset találkozunk, pedig nem lakunk egymástól messze. De semmi gondom sincs velük. Ott a nagyszü­lők nem abajgatják az uno­kákat úgy, mint itthon. Ez is furcsa volt kezdetben. — Ott ki viseli a „kala­pot”? — Természetesen (?!) a férjem! Ki is hangsúlyozza, ő keres, ő az úr a háznál. Ki kell szolgálni minden­ben. Tudja, Japánban első a munkahely, második he­lyen a barátok állnak, az­tán a család! — Férjének mi a foglal­kozása? — Villamosmérnök a Tho- sibánál. — Japánban sem illik megkérdezni, ki mennyit ke­res? — Nem bizony! Főbenjáró bűn. Még én sem tudom, a férjem fizetését... Csak ta­lálgatom. Mindenesetre öt évvel ezelőtt voltam itthon. Nem hiszem, hogy legköze­lebb tíz éven belül hazajö­hetek. Ennek anyagi okai is vannak, hiszen a legolcsóbb utunk is kb. férjem három­havi fizetését emészti fel... Édesapám kétszer volt láto­gatóban nálunk. Remélem, 5 jön hozzánk ezután is ... — Nincs honvágya? — Hogyne lenne. Sokszor elsírom magam, de új csalá­dom odaköt. így aztán az életem is ott tudom elkép­zelni — velük, hármasban... Béla Vali A pártfrakciók egységre jutottak (Folytatás az 1. oldalról) Az átdolgozott önkor­mányzati törvényjavaslatok­hoz a pártcsoportok képvi­selői megelégedéssel, jórészt egyetértőén szóltak hozzá. Áder János (Fidesz) javasol­ta, az általános vitát a fraikciók véleményének meg­hallgatása után függesszék fel, időt adva a képviselők­nek, hogy felkészüljenek, ta­nulmányozhassák a délelőtt Kell-e dr. (Folytatás az 1. oldalról) ről ennyit cikkeznek az or­szágos napilapok, akkor an­nak nyilván van némi rea­litása. Egyébként is, régi közmondás, nem zörög a ha- raszt... — Saját tudomásom sze­rint a közeljövőben nem le­szek miniszter. Különben is még nem voltam se ha- raszt, se harasztzörgető. Ko­molyra fordítva a szót, én úgy gondolom, hogy ennek az egész sajtóvihamak az az alapja, hogy az elmúlt he­tekben elég sokat dolgoztam annak érdekében, hogy a három koalíciós párt meg­egyezésre jusson a földtulaj­don-rendezés kérdésében. Ha úgy tetszik frontáttörés volt ez a megegyezés. A bu­dapesti munkám a parla­menti közszereplésem vált­hatta ki ezt a harasztzörge- tést. — A tulajdonrendezést más formában elképzelő pártok és társadalmi szervezetek vi­szont — Agrárszövetség, Te- szöv, MSZMP — ’a magyar politikai közélet újabb pak­tumaként könyvelik el az ön által frontáttörésnek tartott koalíciós megegyezést. — Ez, azt hiszem, termé­szetes dolog, hogy az ellen­zék, illetve a hatalomból ki­maradt politikai erők így gondolkodnak, hiszen min­den olyan lépés, amelyik a parlamenti pártok összefo­gását erősíti, az számukra pozíciógyengülést jelent. Egyébként, hogy ilyen vá­ratlanul és gyorsan történt a korábban még kerasztül­kézhez kapott új változato­kat és a bizottsági üléseket követően folytatódjék az ál­talános, illetve a részletes vita. Ezzel az indítvánnyal 180 képviselő éritett egyet, így a plenáris ülés augusz­tus 2-án, csütörtökön dél­után 2 órakor folytatódik. Mielőtt lezárták volna a hétfői tanácskozást, ismétel­ten szót kért Antali József miniszterelnök. Nehezmé­nyezte: felelős szervezetek külföldi szakértőket kéritek vihetetlennek tűnő földtu­lajdon-rendezés kérdésében a megegyezés, 'annak elsősor­ban az az oka, hogy mi sem mentünk fejjel a falnak. Szakmai munkában, főleg, ha sorsfordító törvényekről van szó, az ésszerűség kell hogy diktáljon. A szakmai észrevételeket megalkuvások nélkül kompromisszumra tudtam vinni, s ez, azt hi­szem, a legnagyobb ered­mény, s némi okot is ad a harasztzörgetőknek. — Tény, hogy a kisgazda- párt a földkérdésben jelen­tős parlamenti munkát vég­zett, s választópolgárai ed­dig aligha csalódtak. Azon­ban a párt háza táján na­ponta szárnyra kelő bot­rányízű sztorik, főleg a bu­dapesti vezetés nem éppen szalonképes magánügyei el- bizonytalaníthatják a vá­lasztókat, s ez éppen most, a helyhatósági választások előestéjén sok-sok szavazó elveszítését jelentheti. — Én úgy gondolom, egy párt nem elsősorban attól hiteles, hogy néhány pártve­zető milyen hibákat vét, ha­nem attól, hogy milyen a törvényalkotó munkája, ho­gyan tudja kifejezni. azokat a tulajdonosi érdekeket, amelyeket egy polgárosodó társadalom létrejötte érdeké­ben fölvállalt. A mérce sze­rintem elsősorban az lesz a helyhatósági választásokon, hogy egy párt mit ígért a választási kampány során, s ennek érdekében mit tett a P ari átmentben. — A földtörvénytervezet a hírek szerint csupán 1,5 fel annak vizsgálatára, hogy Magyarországon valóban ér- vényesül-e a sajtószabadság. Mint mondta: jelenleg talán Magyarországon érvényesül legteljesebben a sajtósza­badság és emiatt az ilyen kérések az ország tekinté­lyét rombolják. A kormány elkötelezett híve a demok­ráciának, a szabad sajtónak. Kérte, hogy fejeződjön be az Országgyűlés és a sajtó, va­lamint a kormány és a sajtó közötti cívódás. hektár föld vásárlására ad lehetőséget azoknak á nyug­díjas és aktív szövetkezeti tagoknak, akik annak ide­jén nem vittek be földet a közösbe. Ez a mennyiség csupán jelképes terület, s a szövetkezeti tagság joggal tart attól, hogy alig marad földje. — Én úgy gondolom, hogy ez az 1,5 hektár, amely kö­zel három kataszteri holdnak felel meg, s méltányos áron azonnal megvásárolható a törvény hatályba lépését kö­vetően, nem elhanyagolható tényező. Ugyanakkor, ha a régi tulajdonosok igényeit kielégítik, akkor az állami tairtalékföldekből és a visz- sza nem kért területekből egy-egy tagnak 5-8 vagy akár 10 hektárig is kiegészít­hető lesz a tulajdonterülete, amennyiben igénye van rá.­— Tehát akkor ön ^a jö­vőben is marad a törvény­hozó munka mellett, s nem kíván a hat Alom felső ré­gióiba törni? — Nem. Számomra még bőven akad munka a Parla­mentben képviselőként, hi­szen a földkérdés törvényes rendezésének csak a kezde­tén tartunk. Hátra van még a szövetkezeti vagyon neve­sítésének, s egyáltalán az egész mág3rar mezőgazdasá­gi vertikum privatizálásá­nak kérdése, s ez olyan horderejű munka, akkora feladat, amely lényegesen csábítóbb számomra, mint egy miniszteri bársonyszék. Rákóczi Gabriella Zsírosnak a bársonyszék? \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents