Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-30 / 177. szám
1990. július 30., hétfő o igragma A körzeti megbízott magányossága — Besúgók helyett figyelőszolgálat — Romlik a közbiztonság Gádoroson A bűnesetek hallatán a lakosság méltatlankodik, védtelennek, kiszolgáltatottnak érzi magát. A gádorosiak is ilyen életérzéseiknek adtak hangot azon a fórumon, ahol az Orosházi Rendőrkapitányság munkatársai igyekeztek megnyugtató válaszokat adni a falusiak által feltett kérdésekre. S hogy miért kezdeményezték a gá- dorosi emberek a találkozót? A községben 80%-kal emelkedett a bűnesetek száma: míg tavaly 37 vált ismertté, addig 1990. első félévében már 34 vagyon elleni cselekményre derült fény. Szerencsére a súlyos testi Sértések nem gyakoriak, és ami még megnyugtatóbb, az idén emberölés nem történt a faluban. Tyúkot lopnak az éj leple alatt No, de lássuk, mégis mi az, ami borzolja az itt élők kedélyét? Elsősorban az, hogy kevés alkalommal látják a rendőrségi kocsit Gádoroson. Az ellenőrzés minimális, pedig á kék autó jelenléte csökkentené a bűn- elkövetések számát. A faluban egyetlen körzeti megbízott van, de- nem egy- emberes munka az éjjelnappal, hóban-sárban-szol- gálat. — Hogyan lehetne a fiatalkorú motorosokat megfékezni? Bőgetik a gépeket, vadul hajtanak, életveszélyes kilépni az utcára — panaszkodott egy idős ember. A gádorosi fiatalasz- szonynak megingott a bizalma a rendőrség iránt. — Önök a mundért védik, nem a mi jogos érdekeinket — mondta indulatosan. Egy másik felszólaló a tanácsot tette felelőssé a gádorosi sötétségért: — Éjjel nem égnek a villanyok, a tolvajok pedig kifosztják a baromfiólakat. Ki sem merünk lépni a házainkból, mert bármikor nyakonvághatnak bennünket! Bezzeg a tanácselnök előtt nappali fény van...! Lerészegedett önkéntesek A kocsmárosné is szólni kívánt, miután meghallgatta a fiatalkorúak italfogyasztása és a szórakozóhelyek nyitva tartása miatt háborgókat. — A kocsmák normális időben becsuknak. Csakhogy az ittas emberek a zárás után térnek rossz ^ útra. A fiatalok közé keverednek a diszkóban és „felhígítják” a gyerekek társaságát. Különben javaslom, nézzék meg jobban azt is a rendőrök, hogy kit vesznek fel a rend fenntartására, mert korábban az volt a tapasztalatom, hogy az önkéntesek a legrészegesebbek közül kerültek ki. — Nem akarunk besúgókat a faluban! — hangoskodott egy hirtelen vérmérsékletű úr. — Mi meg akarjuk védeni magunkat, ebben segítsenek! Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, amikor nap minti nap értesülünk iskola- és butikbetörésekről, vagy itt van például a Bella gyerekek tragédiája. Szeretnénk a rendőrséggel együtt dolgozni, kiszűrni az ittas vezetőket, lefülelni a tolvajokat. Szerintünk annak is visszatartó ereje lenne, ha az elkövetőkről, a kiszabott büntetéseikről a falu tudomást szerezne... Megmozdultak az önvédelmi reflexek Mintha érezték volna a rendőrök, miből és hogyan kell felkészülni! Számítottak arra is, hogy a konkrét esetekre rákérdeznek a gádorosiak. De tartsunk sort! A kérdésekre válaszolva Suri- nás János kapitányságvezető elmondta, hogy az állomány létszámgondokkal küzd, igaz, gyakoribbá tehetik a járőrözést a faluban, de Orosháza rovására. Ekkora településen egy rendőr valóban kevés, hiszen neki is jár pihenés az éjszakai szolgálat után. Csakhogy ki az, aki eljön rendőrnek Gádorosra? Eddig még nem volt jelentkező. Az italboltok nyitva tartásába pedig, nemhogy a rendőrségnek, a tanácsnak sincs beleszólása. A falubeliek bizonyára tudják, kik azok, akik ittasam, vezetői engedély nélkül ülnek volán mögé. Ezeket jelentsék a kapitányságon, vagy a körzeti megbízottnál! Tévedés, ha valaki azt hiszi, ez a besúgás! Szalad Ferenc megbízott közrendvédelmi és közlekedési osztályvezető hangsúlyozta, nincs vonzereje a rendőri hivatásnak, ezért is fontos, hogy a lakosság valamilyen módon segítse a közrend megóvását. Megmozdultak aj önvédelmi reflexek Gádoroson is, ennek egyik jele, hogy figyelő szolgálatot szerveznek a lakók a körzeti megbízottal közösen. Csete Ilona A Szolidaritás Szakszervezeti Muokásszövetség választmányi ülése (Folytatás az 1. oldalról) elvárják a kormányzattól a hatékony szociálpolitikát. Az állam az infláció mértékéhez igazodó alapbért határozzon meg szakmákra, munkaterületekre, s ez kiindulási alap lehet a munka- — vállalók és a munkáltatók közötti béralkuban — hangoztatták. A Szolidaritás kezdeményezi olyan törvények- megalkotását, amelyek lehetővé teszik a szakszervezeti jogok érvényesítését, megteremtik a munkás és alkalmazotti részvénytulajdon kialakításának feltételeit. Ugyanakkor kiemelték: olyan körülményeket , kell teremteni, hogy nemeik részvénytulajdonosként, de egyszerű munkavállalóként is emberi módon, jólétben lehessen élni. Embersimogatú Remember when you were young... —■ áradt a hangládákból a Pink Floyd bús űrzenéje. A marabu persze nem értette, miről énekel Roger Waters, vagy ki tudja, kicsoda: egykedvűen, azt is mondhatnánk, hogy mélabúsan szemlélte a kerítésen túl álldogáló kétlábúak időnként meg-megin- • dúló seregét. A zoo megszokott életét élte, csak Sehonnai számára volt különleges ez a nap. Fejét összevissza kapkodva járkált családjával a töméntelen egzotikus állat között, aztán leült egy pádra, s arra gondolt, hogy végre milyen jól érzi magát. Ám egyszer csak éktelen ricsaj zavarta meg alighogy megszerzett lelki nyugalmát. Megállt előtte egy csinibaba, és valami szláv nyelven (feltehetően szerbül) ordítozni kezdett csemetéjével. Infarktus környékezte hősünk — sopánkodva elveszített töredékboldogságán — percekig bámult maga elé, míg végre feltápászkodott, hogy nyugalmasabb helyet keressen magának. Gyermeke arcán látva azt a felmérhetetlen örömet, hogy találkozhat a medvékkel (alias Mormogiék), az elefánttal (alias Eduánd) és a fókával (alias Fóka Berci), maga is jókedvre derült. Csak egy pillanatra rohanták meg a gondfelhők, akkor, amikor elolvasta az orángutánnál lévő kin írást, mely szerint az állatot hetente egyszer, ekkor és ekkor fürdetik. Eszébe jutottak ugyanis a kalocsai női börtön Lakói, akiknek hét nap leforgása alatt ezt a •lehetőséget kétszer tudják biztosítani... „Megint elkalandoztál, hát már semmi sem tud téged felvidítani?”, feddte meg imagát, azon igyekezve, hogy az őt szemeivel kutató csöppség ne vegye észre hangulatváltozását. Szerencsére épp akkor értek oda a banneód orángután ketrecéhez, amikor az fújni kezdte az orrát egy papír zsebkendőbe, s ez a mulatságos szituáció egy csapásra megoldott mindent. Tett még egy pár -lépést, aztán „Jólesik a ipihenés!” jelszóval újra lehuppant egy padra, ezúttal a bundermajmoknál. Egy darabig önfeledten nézte játszadozásaikat, végül -belemélyedt egy „odakint” frissiben vásárolt könyvbe. — Jaj, anyu, segíts! — hasított bele a levegőbe egy kislány rémült kiáltása. Sehonnai szíve nagyot dobbant, odaugrott volna a ketrechez (amelyre egyébként jól láthatóan kitették a figyelmeztető táblát: „Benyúlni veszélyes, az állat harap!”), de addigra már a -gyerek kezét kiszedték a majom szájából. A -kicsikkel nem volt baj, csák ez a nagy akarta megharapni! — magyarázkodott kezét tördelve az anyuka. „Jól van, jól van”, tapogatta egyre hevesebben lüktető homlokát Sehonnai, s (görcsbe rándult gyomrához nyúlt. Gyerünk az állatsi mogaitóhoz!, indítványozta tettetett lelkesültséggel családjának, és úgy is cselekedtek. Ott megcsodálták, milyen jámboran tűrik a kecskék a szinte másodpercenkénti gyömöszöléseket, majd a többórás állatkerti séta után a kijárat felé vették az útjukat. — Tessék! — mordult rá valaki a zoo előtti el árusí főpavilonnál. „Hiába no, nagy az Isten állatkertje”, dühöngött magában. Csak azt nem értette: hogy nem fér el benne egy embersimogató. Dányi László Nemzetiségi bemutat(koz)ó a gyulai várszínpadon Nem jöttek el a szlovének — Kellettek-e a versek? A Színes szőttes egy szép pillanata A Gyulai Várszínház hangosbemondóval felszerelt autójával Békés megye több városában is lehetett találkozni az elmúlt héten. Olyan előadásra hívták fel a figyelmet, amely nem ismétlődik, csupán egyetlen este, július 28-án, szombaton látható. A rendező, Kiss József, még az előadás előtt elmagyarázta, miért e megis- mételhetetlenség: — Ez a bemutató tulajdonképpen egy új kezdeményezés, egy űj kísérlet. A Magyarországon élő nemzetiségiek kultúráit szeretnénk bemutatni a közönségnek egy csokorba fogva. Minthogy a nemzetiségiek sokan vannak, a műsoridő viszont kötött, nagyon nehéz volt az ország különböző pontjairól úgy idecsalogatni a hosz- szabb fellépéshez szokott néptáncegyütteseket, kórusokat, hogy itt mindenből csupán egy ízelítőnyit énekeljenek, táncoljanak. Olyan nagy létszámokban kellett gondolkodnunk, hogy ezt így ösz- szehozni több alkalomra igen nehéz lett volna ... Az előadás — éppen azért, mert más-más gondolkodású népeket, különböző vérmérsékletű kultúrákat, s azon belül is különböző műfaji kategóriákat (vers, néptánc, népzene) állított egymás mellé — igén találóan a Színes szőttes círóét kapta. A várszínház műsorajánló füzete szerint hét nemzetiség lépett volna színpadra a szombat esti előadáson, azonban mint azt Kiss József elmondta, a szlovének a bemutató előtti napon lemondták a szereplést. A többi nemzetiségnél is volt itt- ott egy kis módosulás, például nem érkezett meg a szlovákok Studienka kórusa, vagy a román műsorba betervezett Aradi Vagongyár táncegyüttese. Ezek hallatán kicsit az az érzése támadt az embernek, mintha ez a fellépési, bemutatkozási lehetőség nem lenne minden nemzetiségnek egyformán lényeges dolog. Persze az is lehet, hogy ennél sokkal jelentősebb akadályok miatt nem tudtak eljönni a most hiányzó, de egyébként tervezett szereplők. Aki azonban nem nagyon nézegette a műsorajánlót, annak fel sem tűnhetett az említett hiányosság, hiszen a két és fél órán át tartó előadás műsorszámai úgy illeszkedtek egymáshoz, mint egyik fogaskerék a másikhoz. És 'bár ;a versbetétek — nézőtéri szomszédom szerint — kicsit vontatottá tették az előadást, én mégis szólnék néhány szót azok védelmében. H(a abból indulunk ki, hogy ennek az estének a legfőbb célja egy-egy nemzetiség gondolkodásának, érzésvilágának a bemutatása, akkor ennek legkifejezőbb tükre nem lehet más, mint az adott nép költészete, annak megismertetése. És hogy mindez még inkább szívből jöjjön — mint azt Kiss József elmondta —, olyan színészektől hallhattuk a verseket, akik maguk is valamelyik nemzetiség tagjai, s az adott nemzetiségi nyelvet anyanyelvi szinten beszélik. Hogy a közönség tetszését a népitáncosok produkciói váltották ki a leginkább, azon vitatkozni is kár lenne. Bizonyították ezt azok az óriási tapsok, amelyek egy- egy táncbemutató után felzúgtak. Apropó, taps! Nemcsak az előadás volt újszerű, de a közönség is újszerűén bizonytalankodott, hogy mikor kell vagy illik tetszését a tenyerek összeütésével jelezni. Biztos, ami biztos alapon, minden egyes produkciót külön-külön megtapsolták. így fordulhatott elő, hogy néhol már egy-két zeneszám utolsó ütemeibe is belecsattantak a tenyerek, vagy éppen összefüggő produkciókat választottak el egymástól e hangos tetszésjelek. De hogy egy tapsra termett közönségnek haszna is lehet, arról csak az utolsóként fellépő Lungodrom cigánytáncegyüttes tudna beszélni, hiszen az ütemes nézőtéri taps óriási segítségére volt legfőbb „zenészüknek”, a vizeskannán doboló dobosuknak ... Az előadást finálé zárta, ahol valamennyi nemzetiség közös dallal búcsúzott a Gyulai Várszínház szombat esti közönségétől. Magyar Mária Inkább napoztak és nem szavaztak... Várakozáson aluli részvétel az újabb népszavazáson (Folytatás az 1. oldalról) hasonló cédulácska, amit pénteken este ismeretlen kezek hintettek el a város különböző pontjain. Különösen az utolsó mondat, miszerint, „Ha otthon marad — az ön pénze így megmarad!’’ feltevését kérdőjelezték meg az emberek. Az pedig szinte biztosra vehető, hogy nem ennek hatására csökkent a szavazásra megjelentek aránya. Mezőhegyesen, Hapucziné Györki Júlia tájékoztatása szerint lényegesen kevesebben jelentek meg (délig 12,5 százalék) a szavazáson, mint amire számítottak. A város belterületén és a majorokban összesen 10 szavazókörben mintegy 80 fős apparátus dolgozott ezen a hétvégén. Ügy érezték, hogv a lakosság a plakátokon, a hirdetőkön, a hangosbemondón és a helyi kábeltévén keresztül megfelelő tájékoztatást kapott, tehát a kis számú érdeklődésnek nem a tájékozatlanság az oka. — Keverinesen hasonló a helyzet — mondta Balogh Ferenc, amikor a déli 15,7 százalékot jegyezték fel. Bár a mezőkovácsházi 10,1 százalékkal szemben ez kiemelkedő volt. A községoen négy bizottság (ebből egy Dombiratoson) tevékenykedett, és 32 dolgozó látta el a munkát. Végegyháza a 11,8-as megjelenési arányával szintén az átlagot hozta. Paulik Kata- lin szerint estig talán 15 százalékig emelkedhet az arány, de több semmiképp sem várható. A vélemények szerint a lakosság inkább a háztájiban próbálja formálni a jövő politikáját. Egyébként összefoglalva a 7-es számú választókerület településein tapasztaltakat, a szavazási arány délután 3 óra körül még mindenütt hasonló képiét mutatott. Gyulaváriban már kora délután látszott, hogy az érdeklődés és a részvétel messze alatta marad a legutóbbi országos képviselőválasztáson résztvevők számának. A gyulavári tanácsi ki- rendeltségen, a 27-es szavazókörben az itt élő lálO szavazópolgárból 14 óráig mindössze 99-en éltek szavazójogukkal. Ez az arány még a 10 százalékot sem éri el. Amint megtudtuk, Gyu- lavárin kívül a .gyulai szavazókörök urnái előtt sem tolongtak az emberekj Hogy aztán ez a kánikulának vagy az érdektelenségnek köszönhető, nem lehet egyértelműen megítélni. * * * A megyei választási bizottságból lapzártakor a kővetkező információt kaptuk: a 479 szavazóköri jegyzőkönyvből valamennyit feldolgozták, e szerint a választópolgárok 14 százaléka adta le szavazatát, közülük 84% igennel, 16% nemmel szavazott. Ám ennek nincs jelentősége, mivel nem volt meg az 50 százalék plusz egy szavazat. Az összeállítást készítették: Béla Ottó, Gera Mária, Halasi Má- ria, Rákóczi Gabriella» Fotó: Fazekas Ferenc
