Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-24 / 172. szám

Vendégségben a Silver Ring meghívására Békéscsabai kérus a ködös Mbionban 1990. július 24., kedd ... Ha a gyermek betöltötte 14. életévét — azt mond­juk: kanidszkorba lépett; ha egy kórus 14 hosszú esz­tendő - óta vállalja a közös munka és zenélés minden gondját és szépségét — akkor azt mondhatjuk: felnőtté vált az igényes muzsika bemutatására. A békéscsabai Bartók Béla vegyeskar alig két hó­napja, ez év május 25-én nyerte el az énekkarok or­szágos minősítő hangversenyén a „hangversenykórus’’ fokozatot. Az - igényes munka meghozta a várva várt eredményt a kórusndk, s a megmérettetés következő lép­csőfokára lépve elindult — mint megannyi más alka­lommal — világot látni, s megmutatni önmagát, felké­szültségét. A Római Fürdő, abol először énekelt a Bartók kórus A Nyugat-Európában szám­talan koncertjéről és hang- felvételeiről ismert „Silver Ring” azaz Ezüst Gyűrű” ne­vű angol vegyes kar meghí­vásának eleget téve június 24-én indult hangverseny- kőrútjára a közel negyven­öt tagú Bartók Béla vegyes­kar, melynek igazgató-kar­nagya az Erkel-dijas Rázga József. A több mint három napig tartó autóbusz-utazás fára­dalmait feledtették az oszt­rák Alpok hegyvonulatai, az NSZK ragyogó úthálózata, a kölni Dóm mesés gótikája, s a pompás idő, mely mintha rendelésre érkezett volna. Belgium nyugati partvidé­kéig, Ostende kikötőjéig kellett eljutni, hogy hajóra, azaz kompra szállva elhagy­juk a „Vén Európát”. S ha már Brüsszel közelében jár az utazó, a királyi palota megtekintése előírás! Miután király és királyné „otthon voltak” (ez látható volt a ki­rályi palota előtt magasban lengedező belga zászlóról), így természetesen esti szere­nád köszöntötte a felséges párt. A kivilágított palota, s az előtte elterülő, szökőku- takkal díszített római szo­borpark káprázatosán szép volt... Június 26-án, kedden haj­nalban négy órakor a Nap felkelte és Ostende kikötője már várt bennünket a dal­lamos nevű, Marie Christine komphajóval. Négy órán át utaztunk a La Manche csa­tornán, majd megérkeztünk Doverbe. Az énekes arról ismerhető fel, hogy akkor is énekelne, amikor nem lehet. Nem. árt tehát egy-két néger spiri tuá­léval — kissé csabai angol­sággal — megköszönni az an­gol útlevélkezelők fáradal­mait. Megérkezett az első angol taps! Vendéglátóink is — kissé késve — de megérkeztek, baráti köszöntés, majd irány Bathampton 1 Június 26-án, kedden dél­után öt óra körül érkezünk Bathamptonba, mely Anglia déli részén. Londontól kissé dél-nyugatra található, s elő­városa a 800 000 lelket szám­láló Bath városának, mely­nek egyetemén 8 ezer hall­gató tanulja a műszaki ' és humán tudományokat. Ba- thamptonban a vendéglátó kórus metodista templomá­ban fogadtak bennünket. A templom bejáratánál piros- fehér-zöld színű táblán az alábbi szöveg: „Isten hozta a Bartók Béla kórust!" A fo­gadtatás után rendkívüli gondoskodással helyezték el a kórus minden tagját a vendéglátó családokhoz. A frissítő zuhany, az estebéd, a családi otthonok békés szeretete lassan feloldotta az ismeretlenségből és nyelvi nehézségekből eredő gátláso­kat, s együtt énekeltük a vendéglátó családtagokkal az esti gyertya fényében a Gyertyafény keringőt. Az első fellépésre június 27-én került sor Bath város csodálatos, Római Fürdő el­nevezésű épületében. A vi­lághódító rómaiak fedezték fel a 46,5 Celsius-fakos gyógyvizet, s Minerva is­tennőnek áldozva, a forrás fölé templomot és palotát emeltek, melynek alapjait ma is megcsodálhatja a XX. század embere. Az emeleti tágas folyosón elegáns esté­lyi ruhás hölgyek és szmo- kingos urak gyülekeztek az állófogadásra, melyet kon­certünk előtt a város pol­gármestere adott. A napköz­beni étkezőasztalon es­tére koncertteremmé va- rázsolódott, ahol a Silver Ring együttessel közösen előadott angol kórusművek mellett Kodály: Esti dala is elhangzott. Az angol kórus magyar kiejtése meghatóan tisztán hangzott, és kórusuk kotta nélkül énekelt. A békéscsa­baiak repertoárja — a re­neszánsz muzsikától nap­jainkig — bemutatta a kó­rus zenei sokoldalúságát Dowlandtől Szokolay Sán­dorig. A koncert végén a hallgatóság forró vastapssal köszönte meg a szép estét, melynek házigazdája Kelvin Thomas, a Silver Ring ki­váló karnagya volt. » Június 29-én a radstocki metodista templomban éne­keitek a csabaiak, a Silver Ring kórussal közös esten. A templom zsúfolásig meg­telt. Június 30-án, szomba­ton este mindkét énekkar részére zenés összejövetelt rendeztek a vendéglátók a bathamptoni templorrf tár­salgótermében, majd július elsején, vasárnap délelőtt metodista misén énekeltünk több reneszánsz kórusmű mellett barokk műveket is. A fellépések közben vá­rosnézésre Is volt lehetőség. Megtekintettük a nyugati tengerpartot, mély kissé zord, szeles idővel és hófe­hér sirályokkal fogadott bennünket. Hegyek, völgyek, s az Avon folyó szépsége változatos tájat mutatott. Megcsodáltuk a Jákob- templomot, mely a Római Fürdő mellett méltósággal rejti számtalan főrangú elő­kelőség több száz éves földi maradványait. Bath utcáira a virág, a tisztaság, a jó le­vegő és a kiegyensúlyozott emberek a jellemzőek. Épí­tészeti remekművek sokasá­ga, kiépített sugárutak és a természeti táj tisztelete." Mindezt annyira látványo­san, hogy az idegenforga­lom számára is keresetté vált Bath városa. Július 2-án, hétfőn „Lunch-time” koncertet ad­tunk, azaz ebédidőben, déli 13 órakor léptünk fel a Wells-i katedrálisban. A ka- tedrális monumentális alko­tás. A XV. században építet­ték és stílusjegyeinek érde­kessége, hogy a díszítésben az egyenes-függőleges vonal uralkodik. Aki belép, azt hi­heti, magas boltozató csar­nokban jár, s nem temp­lomban. Megszületett itt a gótikától lassan eltávolodó „függélyes stílus”. A díszí­tések kialakításában szaba­don kiélhette fantáziáját a katedrális számtalan építő­művésze és szobrásza. A „Lunch-time” jó időpontnak bizonyult. A templomban legalább másfélezren várták a koncertet. A nagy sikerű, közel kétórás műsor után jutalmul a Cheddar-i csepp­kőbarlang szépségeiben gyö­nyörködhettünk, és este fél 7-kor érkeztünk vissza Bathamptonba. Aznap este minden vendéglátó család ünnepélyes, gyertyafényes vacsorával búcsúzott tőlünk. Másnap, július 3-án, szí­vünkben új barátaink sze- retetével vettünk búcsút Bathamptontól... Pál Olga Side azt jelenti: Gránátalma Numizmatikai kiállítás a Nemzeti Múzeumban tói Egyiptomig és Mezopotá­miáig mindenütt elfogadtak. A város neve — Side — azt jelenti: gránátalma. És ez a városnévjegy már az első, az i.e. V. századi kis ezüst pénzeken is feltűnik. És ott van a később vert pénzeken, egészen a késő antikvitásig. Híven tükrözik Side törté­nelmét a pénzérmék ábrái, feliratai: az athéni és perzsa fennhatóságot, Nagy Sán­dor, a Ptolemaiosok és a Seleukidák, a pergamoni ki­rályok uralkodását, a Római Birodalomhoz tartozását. Az érmeken istenek (Athena, Apollon), a császárok és csá­szárnék portréi, templomok, városkapuk, kikötők jelen­nek meg. Ezek az épületáb- rázolások használható forrá­sok Side antik épületeinek rekonstrukciójához. Gyakran ábrázolták a sideiek pénzér­meiken a szent és misztikus játékokon elnyerhető díja­kat (koszorú, olajjal telt am­fora, pálmaág). A kis-ázsiai görög városok jellegzetességei voltak azok a III. századi érmek, ame­lyeken két város neve és a Homonoia szó (egyetértés, barátság) szerepel. Utalva a két város gazdasági, politi­kai, vallási vagy kulturális kapcsolataira. Side számos várossal állt ilyen kapcso­latban, így Delphoival, Per­gővel, Aspendossal, Myrá- val, Attaleiával, de még a távoli Alexandriával is, egyik legfontosabb kereske­delmi partnerével. Aurelianus császár ural­kodásának 270—275-ig tartó éveiben vert bronzpénzekkel zárul Side ókori pénzverésé­nek története. (A drachma eredetileg súly­mérték volt, a tetradrachma négy súlyegységnyi ezüst­pénz.) A lelet tudományos jelen­tőségét az ókori görög yá- ros pénzverő műhelyeit és a város történetét mutatja be a -Magyar Nemzeti Múzeum­ban látható Side — egy an­tik görög város éremverése és története című kiállítás. A hajdani virágzó görög városban (a mai Dél-Török- ország területén) a kincsle­let tanúsága szerint létezett egyfajta „pénzgyár”, ahol az idegen •eredetű ezüst pénze­ket is beolvasztották, és sa­ját tetradrachmábká verték át, amelyeket a Boszporusz­Aligha találhatott volna stílszerűbb szponzori felada­tot a Landesbank Saar Gi­rozentrale és a Magyar Nem­zeti Bank, mint egy ókori pénzérméikből álló kincsle­let magyarországi bemutatá­sának lehetőségét megterem­teni. Uörtént pedig, hogy a saarbrückeni bank 1986-ban megvásárolt egy ismeretlen lelőhelyű antik görög pén­zekből álló leletet, amelynek tudományos feldolgozására a saarbrückeni egyetem ókor- történeti tanszékét kérték fel. A kincs 560 darab, i.e. II. századiban vert sídéi ezüst tetradrachmát tartalmazott. Részlet a kiállításról Sikerkönyvek A 18 karátos szűz, Pitigril- li híres, romantikus szerel­mesregénye már a harmin­cas években nagy siker volt, és nagy siker ma is, a Te­van Kiadó „Arany könyvek” sorozatában. Mert a roman­tikára napjainkban megint — vagy még mindig, állan­dóan — vevő az olvasó. Le­het, hogy túlhajszolt, zakla­tott életmódunk, lehet, hogy a gazdasági, műszaki köz­pontú világ, lehet, hogy a kettő együtt az oka, de tény: éhesek vagyunk az álmodo­zásra, a lebegésre, arra, hogy olykor kicsit a föld fölött járjunk. Aki romantikus lélek, szí­vesen vesz magára olyan ru­hát, ami „romantic style”, szereti a hozzá hasonló lel- Ikűeket, és a hófedte hegy­csúcsok helyett inkább a vadregényes déli tájakra uta­zik, ha teheti. Előfordul, hogy nem a valóságban, ha­nem csak a képzeletben, ol­vasmányai segítségével, ám a romantikus léleknek ez sem jelent gondot. Pitigrilli arany könyvé­ben nem csak festői tájakon bandukolhatunk, az ilyen le­írások inkább csak a díszle­tet adják a heves szenvedé­lyekhez. Amit persze szintén nem vet meg a romantikus lélek, sem könyvben, sem a valóságban! Ármány és szerelem, tündöklés és bu­kás, örök hullámzás jellem­zi a tört^ietet. Az ünnepelt, elkényeztetett primadonna, a rengeteg pletyka és mende­monda hősnője — akit les­bosi szerelemmel vádoltak, a háború alatt kémkedéssel gyanúsítottak, akiről azt sut­togták, hogy királyok szere­tője és nagyszerű nőstény — kihasználja ifjú partnerét, a romantikus Maurót. Mind­ebből logikusan az követke­zik, hogy a megalázott férfi új kapcsolat után néz, és a démoni szenvedélyek után Melittában találja meg az ideális nőt. Tele van talányokkal, tit­kokkal, rejtélyekkel ez a könyv. És kérdőjelekkel. El­érhető-e az jgazi boldogság, létezik-e olyan egyáltalán? Az öröm csak pillanatok ajándéka, vagy megtartható? Mire megy, aki tiszta és őszinte, a kusza, mocskos vi­lágban? Van-e kiút ahétköz- napiságból, a megszokásból? Szó nincs arról, hogy A 18 karátos szűz mindenre tud­ná a választ, mégis érdemes elidőzni a Tevan Kiadó kül­lemre is tetszetős köteténél. N. K. K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents