Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-24 / 172. szám
1990. július 24., kedd n tervezetből augusztus 20-áig törvény lehet Sajtótájékoztató a kormánypárti földprogramról Ismét elnapolták az önkormányzati vitát (Folytatás az 1. oldalról) II Magyar Országgyűlés felhívása Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a Magyar Országgyűlésnek a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelsőbb Tanácsához intézett felhívását, amelyet a Parlament hétfői ülésén elfogadott: „A magyar nép 1956 októberében fegyvert ragadott a sztálinista önkényuralom felszámolásáért és az ország függetlenségének kivívásáért. A forradalmat és szabadságharcot a törvénytelenül Magyarországon tartózkodó, valamint a későbbiek során beözönlő szovjet csapatok vérbe fojtották. Az 1955-ös osztrák államszerződést követő 90 napon belül a szovjet csapatoknak Magyarországot is el kellett volna hagyniuk, ami nem történt meg. További itt-tartózkodásuknak ezért semmiféle nemzetközi jogi alapja nem volt. 1956-os katonai beavatkozásuk pedig az ország szuverenitásának durva megsértését jelentette, súlyos bűn volt a magyar nép ellen. A Magyar Országgyűlés ezért felkéri a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelsőbb Tanácsát, hogy hasonlóan az 1968. augusztusi csehszlovákiai események átértékeléséhez, nyilatkozatban minősítse törvénytelennek, és ítélje el a Szovjetunió 1956-os magyarországi beavatkozását. Ez a lépés megerősítené a Szovjetunió elkötelezettségét a Magyar Köztársaság szuverenitásának és függetlenségének tiszteletben tartása iránt, hozzájárulna a népeink közötti igazi barátság megteremtéséhez, és bátorítást jelentene Közép- és Kelet-Európa népei számára a demokratikus átalakulás felgyorsításához.” (Folytatás az 1. oldalról) Böröcz István, az FKGP parlamenti csoportjának tagja a termőföldtulajdon rendezéséről szóló törvénytervezet koncepcionális kérdéseit részletezte. Mint mondta: a törvény alapvető célja, hogy a termőföld azoknak a* tulajdonába kerüljön, akik annak megműveléséről gondoskodnak. A tulajdonrendezés egyúttal lehetőséget nyújt azoknak a rehabilitációjára is, akik 1947. december 31-e napját követő évtizedek erőszakos földtulajdon-rendezései” miatt méltánytalanságot, igazságtalanságot szenvedtek, A törvény kedvezményezettjei elsősorban a mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozók, azok, akik jövőjüket az ágazathoz kötik, továbbá a korábbi sérelmek elszenvedői. Az igényjogosultak kielégítése után fennmaradó, a termelőszövetkezet tulajdonában lévő földek továbbra is szövetkezeti tulajdonban maradnak, az állami gazdaságok kezelésében lévő állami tulajdonú földek — a jogszabályban meghatározott kivételekkel — önkormányzati tulajdonba kerülnek. A sérelmes tulajdonelvonással igénybe vett erdők eredeti tulajdonosának tulajdonjoga — az erdőbtrtokossági erdők kivételével — nem állítható vissza. Termőföldtulajdont, erdőt külföldi nem igényelhet. Ítéletet hozott a Fővárosi Bíróság a Szerzői Jogvédő Hivatal által a Magyar Színkör ellen indított polgári eljárásban. A per adatai szerint a Magyar Színkör színházi kisszövetkezet, a MindKónya Imre a sajtótájékoztatón hangsúlyosan szólt arról, hogy a kártalanítás nem lehet teljes körű, az a későbbiekben az ország teljesítőképességének figyelem- bevételével valósulhat meg. Fontosnak tartotta, hogy egyszerre lehet végrehajtani az egészséges privatizációt, s legalább részben orvosolni az igazságtalanságokat. A kormánypárti megállapodás igazolta: e kérdésben szó sem volt alapvető nézetkülönbségekről, csupán — a magántulajdon szentségét vallva — a felek más-más helyre tették a hangsúlyt. A megállapodást aláírók a legfontosabbnak azt tartották, hogy az ország mezőgazdasági termelésének folyamatossága ne szenvedjen csorbát. Kérdésekre válaszolva Zsíros Géza (FKGP) annak a reményének adott hangot, hogy a tervezetből augusztus 20-áig törvény lehet, mert a földet mielőbb művelni kell, s különösen vidéken nagy a várakozás e kérdésben. Sárossy László, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára szerint a szaktárca és a kormány agrárkoncepciójába teljes mértékben illeszkedik a törvénytervezet. Mint mondta: megalkotásakor tisztában voltak azzal, hogy mindenki számára megnyugtató, kifogástalan törvényt nem lehet alkotni, az előterjesztés készítői arra törekedszenty József bíboros végrendeletében a szerzői jogokkal megbízott alapítvány, a Liechtensteinben bejegyzett Kardinál Stiftung előzetes engedélye nélkül adta ki a „Legyen tek, hogy a tervezet a lehető legszélesebb egyetértésre találjon. Isépy Tamás, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára hangsúlyozta, hogy egyelőre csak a koncepció fogalmazódott meg, amelynek alapján a törvény- szöveget formába lehet önteni. Fontosnak nevezte, hogy a törvénytervezetben ■nem a jogsérelem orvoslása » döntő. Ezt tükrözi a termőföldtulajdont igényelhetők sorrendje is, amelyben az első helyen a mezőgazda- sági alaptevékenységben dolgozók szerepelnek, akik legfeljebb másfél hektár területig, térítés ellenében juthatnak. földhöz. Hangsúlyosan szólt arról, hogy a pártok nem csupán szavakban nyilvánítják ki a koalíciót, s a mostani megállapodás igazolja: összekapcsolható a sérelmet szenvedettek igénye a föld privatizációjával. Sárossy László utalt arra is, hogy a megállapodást követően a kormánypártok közül egyik sem fogja saját földprogramját hirdetni. Elmondta, hogy a törvényben meghatározzák majd, meddig kell a földigényeket bejelenteni. A tervezetben hat hónap, illetve egy év szerepel alternatívaként, ám nagy valószínűséggel az előbbi mellett döntenek. Véleménye szerint a földtulajdon privatizációja fő vonalaiban két-három éven belül lebonyolítható. még a te akaratod” címmel gyűjteményes művet Mindszenty bíboros műveiből, beszédeiből, és ezzel súlyos szerzői jogsértést követettel. A bíróság első fokon hozott ítéletében a hivatal keresejogána'k felfüggesztése után — természetesen a képviselőnek is felelnie kell. A kétharmados többséggel jóváhagyott törtfény leszögezi: a képviselő megválasztásának időpontjától kezdve tiszteletdíjra jogosult, amely alapdíjból és pótdíjból áll. Az alapdíj a min- • denk őri miniszteri ( illetmény 50 százalékának megfelelő összeg (a miniszterek jelenleg havonta bruttó 65 000 forintos fizetést kapnak). Ami a pótdíjakat illeti, a törvényhozás a következő tételeket hagyta jóvá: az • Országgyűlés elnöke a képviselői alapdíj 200 százalékát, alelnöke 150 százalékát, jegyzője 70 százalékát, bizottsági elnökei 100 százalékát, bizottsági alelnökei 80 százalékát, bizottsági titkárai 60 százalékát, bizottsági tagjai 40 százalékát, a pártok frakcióvezetői 120 százalékát kapják havonta, pótdíj címén. A képviselő legfeljebb két bizottság tagjaként részesülhet pótdíjban. A képviselők tiszteletdíjuk, mind az alap-, mind a pótdíj után személyi jövedelemadót és- nyugdíjjárulékot fizetnek. Mielőtt a plénum ismét tárgyalta volna az alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatokat, Isépy Tamás, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára arra kérte az Országgyűlést: ha már sürgős tárgyalással napirendjére tűzte a Társadalombiztosítási Alap idei költségvetésének módosítását, akkor a véleményezésre felkért három bizottság — a szociális, a költségvetési, valamint az alkotmányügyi bizottság — lehetőleg még szerda délelőtt foglaljon állást e törvényjavaslatról, hogy szerda délután a plenáris ülésen dönteni lehessen annak elfogadásáról. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nyugdíjak emelése csak e törvényjavaslat elfogadásával válik lehetővé, így minden késedelem éppen a kisnyugdíjasok érdekeit sértené. Szjnte kizárólag az MDF és az SZDSZ képviselői vitáztak a hétfői plenáris ülésen az önkormányzatokkal összefüggő törvényjavaslatokról. Az ismételten elnapolt. általános vitában húsz felszólalás hangzott el. A kormánypárti képviselők elsősorban az SZDSZ álláspontját „szedték ízekre” — ám a többórás, időnként szópárbajjá fajult vita nem hozott felszínre új elemeket, érveket. Néhány képviselő megjegyzése azonban arra enged következtetni: az általános vita mindaddig tart, amíg a hat parlamenti pártnak nem sikerül megegyezésre jutnia ebben a kérdésben. Ezt követően a plénum vita nélkül elfogadta a Szovjetunió 1956-os magyarországi beavatkozásával kapcsolatos országgyűlési határozatot. Délután fél 6-kor befejeződött a Parlament rendkívüli ülésszakának hétfői ülésnapja. A törvényhozók hétfői munkanapjukon utolsóként hallgatták meg a nyomtatott és az elektronikus sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottság úgynevezett közbülső jelentését az eddigi eredményekről. Némi vitát váltott ki, hogy a bizottság jelentése, amelyet két kormánypárt képviselői jegyeztek, szöges ellentétben áll azzal az — ugyancsak most ismertetett — állásfoglalással, amelyet a bizottság kisebbségben maradt ellenzéki tagjai vallanak a sajtóprivatizáció ügyében. Míg a többségi állásfoglalás konk^ lúziója az, hogy az új médiatörvény megalkotásáig a kormányzatnak kellene kontrollálnia a sajtó privatizációs folyamatait, addig a bizottság kisebbségben maradt tagjai a kormány közvetlen felügyeletét hihetetlenül nagy hibának tartanák. Az Országgyűlés nem nyitott vitát a bizottság „gyors jelentése” felett; a tájékoztatót határozathozatal nélkül tudomásul vette. A törvény- hozás ma 10 órakor folytatja munkáját á tárgysorozaton szereplő egyéb napirendi pontok megvitatásával. tének helyt adott, a kisszövetkezetet a szerzői jogdíj és Mindszenty \ pénzbírság megfizetésére, valamint erkölcsi elégtétel adására kötelezte. ítélet Mindszenty biborns szerzői jogainak megsértéséről A kis kíváncsi Fotó: Veress Erzsi II „mákos” képtől az ingyenkonyháig flz állatorvos hiányzik, a fotós felesleges Nem tudom, hogy a júliusi kánikula hatással van-e a telefonhálózatra, mindenesetre tegnap „izzottak” a vonalak szerkesztőségi ügyeletünkön. Az első telefonálónak — egy békéscsabai rokkantnyugdíjasnak — a társadalombiztosítással kapcsolatban voltak kételyei. Azt kérdezte, hogy a vállalatok egy része hova tette, mire költötte azokat a társadalombiztosítási pénzeket, amit a dolgozóktól vontak le? Ezek a forintok ugyanis furcsa módon elakadtak az államkasszához vezető úton. Míg költői kérdésén rágódtam, egy örök téma „hívott” a készülékhez. Dórái János, a békéscsabai piac áthelyezése mellett kardoskodott, sőt, még anyagilag, vagy társadalmi munkával is segítené a költözést. Mielőtt egyéni támogatása nagyságáról faggattam volna, csöngött a másik készülék, és egy órára dühös tévénézők vették birtokba a vonalakat. Suhajda Pálné, Dányi Pálné és egy névtelen telefonáló arról panaszkodott, hogy Békéscsaba ■ belvárosában élvezhetetlenek az adások. A tévék zúgnak, a kép „mákos”, vagy éppen a legizgalmasabb részeknél eltűnik. Az első szabad öt percemben már nyúltam is a kagylóhoz, hogy hívjam Csetneki Lászlót, a békéscsabai Lakásszövetkezet műszaki vezetőjét. — Péntek óta valóban „hálózati zavar van, egy ismeretlen rádióadó zavarja a belvárosi rendszert, és mivel nincs iránymérőnk, időbe telik a „nyomozás” — mondta. — Mégis, meddig kell tűrniük a tévénézőknek? — Szerelőink éjjel-nappal keresik a hibát, mérik a rendszereket, de biztos időpontot nem tudok mondani. — Mi lesz, ha esetleg hetekig nem tudják megjavítani a rendszert? — A zavarmérő-állomás Szolnokon van, végső esetben tőlük kérünk segítséget. Miközben az ebéd elfelejtésén sopánkodtam, beállított Csernus úr, a hajléktalanok szállásának volt gondnoka, és arról beszélt, hogy sorra keresik meg őt a fiatal munkanélküliek, a hajléktalanok és idős nyugdíjasok, hogy mikor nyitnak végre Békéscsabán is ingvenkony- hát? Ezeknek az embereknek ugyanis szerinte napi egy tányér meleg étel is megváltást jelentene. Szó, mi szó. ez nekem is azt jelentett volna, de újra csöngött a készülék és Grósz György Két- egvházáról furcsa kérdéssel állt elő. — Előírhatom én a jószágnak, hogy mikor legyen beteg? Kétegyházán ugyanis az állatorvosoknál csak reggel 7 és 8 óra között lehet bejelentést tenni, és ha például az állat 11 órakor betegszik meg, várni kell másnapig Most az egyik orvos szabadságon van, a másikat délután sehol nem érem el, a telefont nem veszik fel. Otthon a csengőt kikapcsolják —• búcsúzott. Székely László Gyuláról egy örömhírt közölt, miszerint fia született, utána viszont keserűen folytatta: — A feleségem alig jött ki a kórházból, máris beállított hozzá egy fotós, hogy majd képösszeállítást készít egy év múlva a fiunkról. Mivel a feleségem könnyen befolyásolható, odaadott előlegnek 500 forintot, de semmilyen számlát nem kapott. Ugyanakkor sérelmesnek tartom azt is, hogy valamilyen hivatalos helyen — a hívatlan látogató szerint a kórházban — kiadják az újszülöttek lakáscímét. Ferencz Pál békéscsabai lakos lapunkból idézett egy köztisztasági felhívást: „ . . . Megszaporodott a konténerek mellé helyezett nye- sedék, zsákos szemét, amelynek elszállítása gondot okoz.” — Arról azonban nem szól ez a felhívás, hogy mit csináljon a polgár, ha tele a kuka, és hetekig nem szállítják el a szemetet. Én a Lencsési-lakótelepi óvoda mellett Lakom, és az óvoda kerítése mellett tényleg ott a rengeteg szétdobált szemét, a kukák viszont dugig tömve vannak. Már komolyan gondolkozunk azon is, hogy veszünk egy kukásautót és vállalkozásba fogunk. A kukaügy után egy tisztább, de D. Gy. békéscsabai lakos szerint ugyancsak felháborító esetbe csöppentem. — Erdélyből, Sepsiszent- györgyről kaptam a hírt, hogy meghalt az unokaöcsém, Mivel a temetésre nem tudtam elmenni, szombaton délután gyásztáviratot szerettem volna feladni a postán. A zárt hivatal előtt egy felirat arról tájékoztatott, hogy próbálkozhatom mondjuk a Körös Szállóban is. Ott azonban egy tízszavas táviratért 167 forintot fizettem, 57 forint kezelési költséget számoltak fel. Miért nincs szombaton délután is ügyelet' a postán, hogy sürgős esetekben — ezeket esetleg ki is plakátolhatnák — igénybe vehetnénk a szolgáltatásokat — mondta felháborodottan. Még csak délután két óra volt, de a fáradtságtól fejemben egy hívatlan fotóművész küzdött teli kukák-' kai, miközben én táviratot íjdtam fel egy ingyenkonyháról. Kinéztem a szerkesztőség ablakán és elgondolkoztam azon, hogy a járókelők talán nem is sejtik, hogy milyen a nyári uborkaszezon . . . Nyemcsok László
