Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-21 / 170. szám

1990. július 21., szombat o KÖRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET A Csorvási Munkáskor a Békés megyei szociáldemokrata mozgalom bölcsője 100 éves a szocialista mozgalom Békés megyében '■? 4 J 0 0 Y'X / \ <•. S / Az 1890-es években a szo­ciáldemokrata mozgalom alapvető kérdése az volt, hogy képes lesz-e a magyar szociáldemokrácia erős tö­megmozgalommá válni, szá­mottevő párttá szerveződni. Mivel modern, igazi nagy­ipari munkásosztály nincs, ezért döntő fontosságú a nagylétszámú agrárproletár tömegek és a szociáldemok­rácia egymásra találása. Erre 1890-es évek végén ke­rül sor, az egymásra talá­lás legfontosabb színhelye Békés megye. Ebben a kor­ban Békés megyében a leg­nagyobbak a társadalmi fe­szültségek, az igazságtalan birtokviszonyok, a túlnépe­sedés, valamint a tőkés ag­rárfejlődés miatt bekövetke­zett létviszonyok romlása következtében. Az agrárszo­cializmus csírája az 1880-as években megszerveződött megyei olvasókörökben ala­kult ki. Ezek a megyei ol­vasókörök váltak a szocia­lista eszmék terjedésének színterévé, elsősorban a Nép­szava hatásának köszönhe­tően. Hatásáról így ír a csor­vási főjegyző a főispánnak, .......a legkártékonyabb ha­tást szülte a «Népszava«, azt a lapot az olvasókörbe több példányba küldik, hogy haza is vihessék, és azt hi­szi a nép, hogy az az igaz­ság, amit a lap mond”. Nagy hatással van az agrárszo­cialista eszmerendszer ki­alakulására a Biblia is, ami a szegény alföldi paraszt- ember egyetlen olvasmánya és vigasza is a ’80-as évek7 ben. A Bibliához és az evan­gélikus egyházhoz való kö­tődés a csorvási szociálde­mokrata mozgalomban a párt egész története folya­mán végigkövethető. 1913- ban az evangélikus temp­lomban szentelik a párt vö­rös zászlaját, a zászlóanya Gárdos Mariska. 1919-ben Sípos András evangélikus pap a párt elnöke. Ö a di­rektórium elnöke is, majd az egyesült szociáldemokra­ta, kommunista párt elnöke. 1946-ban Tátrai Károly evangélikus pap a Magyar Kommunista Párt helyi szer­vezetének vezetőségi tagja, feladata az ifjúsági és a kulturális munka. A z 1880-as évek végére kiderül, hogy az olvasókö­rök funkciójuknál fogva ér­dekképviseletre, érdekvéde­lemre nem alkalmasak, új szervezeti formára van szükség. Ennek megszerve­zésére az MiSZDP I. kong­resszusa után kerül sor. Előzménye, hogy két oros­házi agrárproletár, Vági György és Kun István részt vett 1890. május 1-ién az el­ső május 1-jei tüntetésen. Budapesten Kürschner Ja­kabbal, a Szociáldemokrata Párt egyik vezetőjével ta- találkoznak, aki nem szociál­demokrata párt. hanem a budapestihez hasonló mun­káskor megalakítását java­solja, taktikai okokból. Ha­zatérve 1890. május 26-án megalakul az Orosházi Mun­káskor, melynek alakításá­ban részt vesznek a csorvá- siak is. Másnap, május 27- én az olvasókörben kimond­ják a Csorvási Munkáskor megalakítását. Hamarosan ez a két szervezet lesz a Békés megyei munkásmoz­galom központja, majd fel­osztják maguk között a Vi­harsarkot, Békés megye munkásmozgalmának a megszervezése a csorvásiak, Csongrád megye az oroshá­ziak, Csanád giegye mun­kásmozgalmának a megszer­vezést pedig közös feladat lesz. A Csorvási Munkáskor bálya nem annyira politikai, mint inkább olvasóköri, kul­turális tevékenységet ígér. Talán ez vezeti félre a vár­megyei hatóságok éberségét, mindenestre a munkáskor tevékenységét engedélyez­ték. A Csorvási Munkáskor első rendes közgyűlését 1891. január 11-én tartotta, meg­választották a vezetőséget: Horváth András elnök. Gyarmati István titkár, Szász Pál pénztáros és Pus­kás János jegyző lett. A munkáskör vezetése két fő feladatot igyekezett megva­lósítani, egyrészt a Békés megyei munkásmozgalom szervezeti kiépítését, és megerősítését, másrészt erre támaszkodva, a munkáskö­veteléseket megfogalmazzák és ezeket a követeléseket a gyakorlatban is megpróbál­ják érvényesíteni. Munkáju­kat segíti Kürschner Jakab, az MSZDP országos vezető­je, aki Csorvásra jön 1890. októberében, és segít meg­fogalmazni a munkáskor programját. Hatására érde­kes módon a programba ti­pikusan munkás, a mező- gazdaságban a korban nem alkalmazható követelések is bekerültek, pl. 8 órás mun­kaidő, vasárnapi munkaszü­net, a munkásokéhoz ha­sonló órabér követelése, csak a munkáskor tagja kapjon munkát stb. Keményen fel­lép a muhkáskör a bérkér­désekben is, hisz április 12- én az Orosházi Üjságban közzéteszi a munkáskor ve­zetése, és 54 aláíró,, a mun­kások követeléseit. A kiált­vány Békés megye földbir­tokosaihoz és hatóságaihoz szól, ettől kezdve ezekkel a követelésekkel lépnek fel a munkáskörök egész Békés megyében. Ezek lényege: — Az 1 14-ed és 1/15-öd részért biztosított aratás he­lyett 1 10-ért jussanak mun­kához az aratók, robot nél­kül és hordás, ill. cséplés kö­telezettsége nélkül, ha csak nem fizet ezekért külön bért a birtokos. — A harmados vagy feles művelés legyen mentes a külön terhektől, éspedig a holdanként követelt 2 Ft készpénzfizetéstől, a tojás és a csirke „ajándék” uzsorá­tól, a 3 véka kukoricacsősz- bért vállalják a földbirtoko­sok, ne a munkással fizet­tessék meg saját földjük őr­zését. Ezeknek a követeléseknek az alátámasztására azonban létre kellett hozni a mun­kás-köröket, amelyek végül is a szociáldemokrata párt elő- , iskolái lettek. A politikai és szervezőmunkának nagy lö­kést ad a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) 1890. december 7— 8-án lezajlott alakuló kong­resszusa, ahol a Békés me­gyei munkásokat az oroshá­zi Gintner István képviselte. Ezután kerülhetett sor a csorvási és» orosházi szer­vezet között a Viharsarok felosztására a szervezési fel­adatokat illetően. A szerve­A caorváaiak által meg8zervezett nunkáakörök , 71 Í».Z -­\ Szantandria m U 4/ . * A \ rx-- \ «** \ i \ .S ,°r" l. Endröd------­­) -Apáca \ £ A o / -»___ z és eredményéről a Népsza­vából tudunk, ahol a csor­vási levelező azt írja: „Érintkezünk új év óta több környékbeli elvrokonnal, így többek között megfordultak nálunk Csabáról, Gyuláról, Mízőberényből, Kígyósról, Apácáról és több békés me­gyei helységből osztálytársa­ink.” Egymás után alakul­nak meg a munkáskörök a csorvásiak tevékenysége nyo­mán. Békéscsabán 1891. feb-’ ruár 27-én 2000 fő részvé­telével gyűlést hívnak össze a Csorvási Munkáskor elnö­ke, Horváth András vezeté­sével, Horváth ismerteti a munkáskörök feladatát, majd felhívására 427-en megala­kítják az első csabai szo­cialista munkásszervezetet. Horváth március 5-én Mező- berényben tart gyűlést, ahol 1600 agrárproletár vesz részt és 450-en megalakítják a munkás-kört. Április 19-én Endrődön, április 20-án Gyo­mén tart Horváth nagygyű­lést, különösen jelentős a gyomai gyűlés, amelyen 2000 fő vesz részt. Március vé­gére gyakorlatilag a Békés megyei munkásmozgalom ké­szen áll a szociáldemokrata párt, egy magasabb szerve­zeti forma, megalakítására. Ekkorra a munkásköröknek közel 7000 tagja van. Az orosházi és csorvási munkásvezetők áprilisban megkezdik az előkészülete­ket az MSZDP megyei szer­vezeteinek a létrehozására. Horváth András vezetésével küldöttség megy Gyulára az alispánhoz, hogy engedélyez­ze egy ilyen célt szolgáló gyűlés megtartását. Az alis­pán ezt kereken elutasítja, ennek ellenére a gyűlést áp­rilis 12-én összehívják Oros­házára. Részt vesznek Oros­háza, Csorvás, Békéscsaba, Békés, Mezőberény, Kondo­ros munkáskörének vezetői, valamint az MSZDP vezetői. Az MSZDP-t Kürschner Ja­kab és Csillag Zsigmond képviselte ezen a gyűlésen. Ha létrejött volna, akkor ez az első találkozása az MSZDP vezetőségének és az agrárproletárok ekkorra ki­épült szervezeteinek. Gyűlés helyett azonban -az orosházi véres május 1. főpróbája zajlik, az orosházi főszolga­bíró, Eördögh Lajos ugyanis a csendőrökkel szétvereti a gyűlést. A szociáldemokrata párt helyi szervezetei ekkor nem tudnak megalakulni, a hata­ldm visszavág, Horváth And­rást a főszolgabíró kitolon- coltatja Csorvásról, majd a véres május 1-jéket követő­en a munkásköröket betilt­ják. A csorvásiak azonban nem ijednek meg, hanem megkezdik a munkáskor ha­tározatainak a végrehajtá­sát a kapálási munkák ide­jén. Mivel a földbirtokosok nem teljesítik feltételeiket, 300 ember sztrájkba lép, ez ‘ lehetett a magyar agrárpro­letárok első mezőgazdasági sztrájkja, amiről az Aradon megjelenő Közjólétben ol­vashatunk. „ .. civilizálódik a magyar alföld, de sőt meg­előzi a legnyugatibb orszá­gokat. A szociálizmus törté­nete fel fogja jegyezni, hogy Magyarországon Csorváson volt a mezei munkások első sztrájkja.” A csorvásiak ke­ményen összecsapnak a Bé­késről és Dorozsmáról ho­zott sztrájktörőkkel, de a hatalommal is, mert megfe­nyegetik levélben az elöljá­róságot, majd felgyújtják K isimajorban a szalmakazla­kat. Az új orosházi főszolga­bíróra a temetőből rálőnek, ezt a főispán jelzi a belügy­miniszternek. Ennek követ­kezményeként letartóztatták a munkáskör teljes vezető­ségét. Csorváson a mozgalom élére Száz Pál áll, aki érde­kes módon a megye új főis­pánjától várja a segítséget. Háromszor ír levelet a főis­pánnak, kérve a munkáskor tevékenységének az engedé­lyezését. Ezek a levelek egyedülálló dokumentumai a Békés megyed munkásmoz­galom korai szakaszának. Énnek oka, hogy Reiszig Ede kormánybiztos főispán 1891. május 30-án Csorváson jár­va meghallgatta a földmun­kások panaszait. Ebből Szász Pál arra következte­tett, hogy a főispán megérti érveiket és engedélyezni fogja a munkáskor tevé­kenységét. Azonban rövide­sen rá kell jönnie- hogy a megyei hatóságok minden eszközzel akadályozzák a mozgalom újjáéledését. Más módszert választ, ezért Bé­kés megyei küldöttséget ve­zet Budapestre, a küldöttség célja, felvenni a személyes kapcsolatot az MSZDP ve­zetésével. A küldöttség tag­jai Szász Pál mellett Pluhár György, K. Nagy Gergely békéscsabai, Cselovszki And­rás medgyesbodzási agrár­proletárok. Kasuba István A kisgazdapárt véleménye az MSzTOSz állásfoglalásáról (HOGYAN ÉRTELMEZZÜK A BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1990. JÚNIUS 29-i, 7. OLDALON MEGJELENT ÄLLÄSFOGLALÄSÄT?) Felszólítjuk az említett cikk íróit, hogy valóban érezzék át az ország helyzetét, s ha olyan jó szakembereknek és igaz hazafiaknak tartják magukat, akkor becsülettel álljanak ki eme küzdőtérre, amit ők hirdettek meg az FKGP ellen. A becsület és tisztesség alapján be kellene bizonyítani, hogy miért van szükség olyan vezetőségre és olyan szövet­ségekre, ahol milliós fizetéseik vannak a nem dolgozóknak. A t.sz-ek mindegyike millió forintokkal járul a különböző szövetségek fenntartásához, működéséhez. A tárgyalt állásfoglalás szerint „a hatalom durva — a múlt rendszerben is példa nélküli — beavatkozás a szövet­kezetek önkormányzatának döntési körébe ...” azzal fenye­get, hogy megállítja azt az „egészséges" folyamatot, amit a tsz-vezetőség elindított. I. kérdés: Mitől egészséges az a folyamat, amit a tsz-veze- tőség indít a saját hatalmának megmentésére? II. kérdés: Miért nem egészséges az, ha a tsz-vezetőség is kap annyi földet, amennyi becsületes munkával létrehozhat egy farmergazdaságot, ahol ő is dolgozhat (s nem paran­csol)? A fejlett mezőgazdaságban szükség van a jól képzett 'felsőfokú szakemberekre. Ezek az önszerveződésnek sokféle formájában szolgálhatják a jövő gazdaságát. III. kérdés: A mai vezetők és az agrárszövetségek dolgozói teljesen alkalmatlannak találják magukat erre a feladatra és ezért tartanak ki foggal körömmel a régi, korszerűtlen szövetkezeti rendszer mellett. Nagyon csúnya dolog, hogy a tsz-vezetőségek és a külön­böző szövetségek a parasztság védelmezőjeként tüntetik fel magukat. Az említett cikkben azzal támadják az FKGP . programját, és a törvénymódosításokat, hogy a szövetkezet és a tagság ellen irányul!? Az FKGP programjaiban soha nem a tagság ellen szólt. Mindig is kitartott amellett, hogy a parasztnak, aki dolgozik, meg kell adni a létező legnagyobb lehetőséget, a földtulajdont, s meg kell védeni a tsz-vezető- ségektől és az Agrárszövetségektől. S ezektől kell megvédeni az országot is, hiszen az élelmiszerárakba nem kis száza­lékkal épül be ezeknek a fizetése. A régi nagybirtokok állami tulajdonba vétele révén ren­geteg föld van. * Az FKGP tiltakozik, hogy az akármilyen módon megvá­lasztott vezetőségeik és a különböző agrárszövetségek a dol­gozó parasztság nevében lépjenek fel, továbbá tiltakozik az ellen, hogy a tsz-ekben aláírási akciót szervezzenek a de­mokrácia, a szabadság ellen. Számos példa van arra, hogy a falvakban az egyetlen munkahely a tsz vagy az állami gazdaság. Minden erőnkkel az igazság mellett kell kiálljunk. Mar eddig is számos példa akadt a kizsákmányoló tsz-vezetők visszaéléseire. Szerencsére a parasztság megőrizve a „józan paraszti gondolkodást”, nem ül fel a különböző átlátszó tsz- elnöki és agrárszövetségi • átszervezéseknek és megfelelően reagál a bukásra ítélt, de még hatalmon lévő vezetők bajke- verésáre. (Népújság, 1990. jón.- 23., 5. oldal.) Gondolkozzanak! Kik azok, akik valóban önök mellett állnak? Kik akarnak olcsó és bőséges élelmiszer-ellátást? Bárki ki tudja számolni, hogy évente több tízmilliárd fo­rint vezetőségi és agrárszövetségi fizetés épül bele a kenyér, a hús árába. Ezeknek a magas életszínvonalát az egész or­szág naponta adogatja össze. Először kevesebbet kap a pa­rasztember, aki dolgozik, másodszor többet fizet a városi ember, amikor vásárolni megy. _ Megjegyzések a cikk egyes megállapításaihoz: 1. A legdurvább beavatkozás a mezőgazdaságban az volt, amikor a tsz-ek önkényesen elvették a földet a paraszttól, ezzel szemben az FKGP nem elvenni, hanem adni akar. 2. A cikk írója nem érti, de inkább nem akarja érteni a készülő földtörvény lényegét. 3. A tulajdoni sérelmekre vonatkozó résszel egyetértünk, különösen azokkal kapcsolatban, akiktől minden ellenszol­gáltatás nélkül elvették a földet és őket elzavarták földje­ikről. 4. Általános jóvátételi törvénnyel egyetértünk, de aki visz- sza akarja kapni földjét, annak vissza kell adni és ő döntse el, hogy: saját maga műveli, bérbe adja másnak, vagy a tsz-nek adja bérbe. 5. A kormánypártok (57%) általában támogatják az FKGP földprogramját, de sokan más pártokból is (SZDSZ, SZDP). Az MDF már földet osztott a választások előtt az újságok szerint. Az Agrárszövetség 4% alatti választási eredménye után erre hivatkozni balgaság. 6. A cikk említi, hogy a kisgazdapárt nem illetékes „föld­höz és vagyonrészhez juttatni... a tsz-tagokat és alkalma­zottakat.” Kérdezzük: a kisgazdáknak, akiktől jogtalanul el­vették a földet, azoknak mihez van joguk? 7. Ha olyan jó a termelés a tsz-ekben, akkor miért adják az állatokat a kistermelőknek tenyésztésre, hizlalásra és mi­ért a föld eladásából akarják veszteségeiket és a vezetők prémiumát fedezni? 8. Azt írják, hogy a tsz vezetésébe senki nem szól bele, akikor hogy lehet az, hogy a tsz-bürokrácia nem saját akara­tuk produktuma? 9. Követelik, hogy „a szövetkezet jövőjéről.. . vagyonáról csak azok tulajdonosai döntsenek”. Ezzel teljesen egyetér­tünk, csak egy a probléma, a jogtalanul elvett föld a tsz tulajdonában van, de a tulajdonost elzavarták földjéről és azt jogtalanul a tsz tulajdonába adták. 10. Csukás Gyula titkárhelyettes kifejti, hogy az ország élelmiszer-ellátásáról van szó. Az FJCGP is ezt mondja, de amikor a paraszt kezében volt a föld, 1 kg lisztért a magán­péktől 1 kg kenyeret kapott és most 1 kg lisztből készült kenyérért a bérből és fizetésből élő munkás és tisztviselő 20-22,— Ft-ot fizet, mi történik és hova lesz a két ár közöt­ti különbség. Ez a nagy eltérés más termékeknél is (hús stb.) megvan, nemcsak a kenyérnél. 11. „Felhívás a Parlament képviselőihez” c. cikkhez az észrevételünk az: a Parlament képviselőihez a polgárok már a szavazásikor felhívást intéztek, ezt egyszer az Agrárszö­vetségnek is végre tudomásul kellene venni, tudjuk, hogy ez igen nehéz és rosszulesik, de a nép döntött így. Javaslatunk: közösen próbáljuk a 40 év igazságtalanságait megoldani a földjétől megfosztott parasztság rehabilitálásá- val- Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt békéscsabai szervezete

Next

/
Thumbnails
Contents