Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-21 / 170. szám

1990. július 21., szombat IRODALOM—MŰVÉSZET ■kÖRÖSTÁJ Ki volt Anonymus? Egy Árpád-kori rejtély megoldása Kétszáznegyven esztendő óta folyik a tudományos vita ar­ról, hogy melyik Béla királyun­kat szolgálta az a királyi jegyző, aki a Gesta Hungarorum (Ma- gyarok cselekedetei) című, fel­becsülhetetlen értékű kódexün­ket írta. Ez idő alatt mintegy húsz névre esküdtek a kutatók, de megegyezés máig sem jött létre. Mutatja a probléma meg­oldásának nehézségét az is, hogy több tudósunk a kutatás folytatása során megváltoztatta véleményét. A Gesta fő problémája tartal­mának értékelése, ami már meg­nyugtató eredményre vezetett,- de művelődéstörténetünk gaz­dagodna a szerző személyének kiderítésével. Mi az oka annak, hogy Ano­nymus kilétének megálapítá- sáért végzett annyi érdemes tu­dományos kutatás zátonyra fu­tott? Akik nem annak a Béla királyunknak udvarában keres­ték az írót, ahol dolgozott, azok eleve sikertelenségre kárhoztat­tak, „bizonyíték” pedig mind a négy Béla királyunk mellett fel­hozható. Ma már azonban vég­leg eldöntöttnek tekinthető — a műben közölt történelmi tények, földrajzi nevek, társadalmi, gaz­dálkodási kifejezések, kulturá­lis jelenségek, politikai nézetek egyidejű jelenléte alapján —, hogy Anonymus műve III. Béla halála után keletkezett a -XII. század legvégén, a XIII. század elején. * Györffy György, az Árpád­kor jeles ismerője a kódex szer­zője személyének megállapítá­sához azt vizsgálta, Anonymus az ország mely részéről ismeri legjobban a jelentéktelenebb földrajzi neveket is: életének, hivatásának nagyobb részét ott tölthette. Megnyugtató megol­dást azonban ez az elgondolás sem hozott, már csak azért sem, mert ha az ország térképére ve­títjük a Gestában említett föld­rajzi neveket, három olyan or­szágrészt is találunk amelyik a fenti szempontból egyformán számításba jöhet: Buda, Csong- rád és Dél-Borsod-Sárospatak vidékét. Györffy ezen az alapon végül Buda mellett döntött, Ipo­lyi Arnold viszont, aki a múlt században szintén ebből az el­gondolásból indult ki, arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy Ano­nymus Eger vidékén élt. Szerzetesrendek körében is kutatták Anonymust: Csóka La­jos pannonhalmi tanár és levél­táros számos érvet sorakoztatott fel amellett, hogy a szerző csak­is bencés szerzetes lehetett, és Pannonhalmán működött. Egyi­dejűleg Karsai Géza, ugyancsak pannonhalmi bencés tanár azt bizonygatta, hogy Anonymus Domonkos-rendi szerzetes volt, amit a műben számos szimbó­lum igazol. Később ibolyántúli sugarak vizsgálatával nemcsak újabb Domonkos-szimbólumo­kat vélt felfedezni, hanem állítá­sa szerint megtalálta a kódex szerzőjének nevét is, s ezt Pósa országbíróval azonosította. Vé­leményét és vizsgálódásának hitelességét azonban a kérdés szakértői megcáfolták. Eleddig eldöntetlen vitát vál­tott ki a Gesta bevezető vallomá­sa is, amelyben a szerző esetleg önmagára utal: „Pdictus magister”. Felfogható ez „Mes­ternek nevezett P-nek, másrészt „Az említett (vagy megneve­zett) mester”-nek is. Az első esetben a szerző neve P betűvel kezdődik: innen a P betűvel kez­dődő jelöltek sora. A második esetet vallók abból indulnak ki, hogy a Pdictus a latin nyelvű középkori szövegekben gyakori rövidítése a praedictus-nak. Számos érvvel lehet bizonyíta­ni, hogy a P itt nem a szerző nevének kezdőbetűje — az erre alapozott kutatások nem is ve­zethettek eredményre. * Anonymus kilétének felderí­tésére új csapáson kell elindulni, ■A mű elemzésével igazolható, hogy a Gesta Hungarorum szer­zője munkájához igen nagy se­jk Gesta Hungarorum: donság: több kutató feltételezte, hogy Anonymus a saját nemzet­ségének ősét is feltünteti a hon­foglaló birtokszerzők között. Ezen a felismerésen azonban nem eredtek a titok nyomába. (Györffy György Edét és Ede- ment tekinti Anonymus ősei­nek.) A rejtély megoldását segíti annak felderítése, ki az a III. Béla kancelláriájában dolgozott vagy hozzá közel álló egyházi személy, akinek őse jelentős vi­tézként hadakozik a Gestában. A fenti két csapáson elindul­va meg lehet oldani Anonymus titkát. Mi bizonyítja, hogy Anony­mus szinte változtatás nélkül beépítette művébe segítő társa szövegét? 1. Áz élőbeszédben jelzett vállalkozás és a megvalósítás közötti különbség. 2. A műben megnyilvánuló szemlélet kétféle. 3. A Gesta szerkezete nem egységes. 4. A már megírt szövegbe később betoldott fejézetek ke­rültek. 5. Eltérés van a forrásoknak az élőbeszédben kifejtett értéke­lése és a tartalom között. 6. A műben kétféle stílus ke­veredik. 7. A helyesírás is két elgon­dolást mutat. Ezek az érvek egyenként, kü- lön-külön talán nem mindig meggyőzőek, de együttesen fel­tétlenül bizonyító érvényűek. Ki lehetett az a tehetséges, művelt, III. Béla udvarához kö­zel álló egyházi-személy, akinek az őse jeles vitézként hadakozik a Gestában, és jelentős segítsé­get nyújthatott Anonymusnak műve megírásában? Nem lehe­tett más, mint Katapán, előbb fejérvári prépost, majd III. Béla kancellárja, végül egri püspök. gítséget'kapott, ami már-már megközelíti a társszerzőség fo­galmát. Ilyen együttműködés csak bensőséges emberi kap­csolat alapján képzelhető el. A kódex tartalma sugallja, hogy mindketten a korszak olyan te­hetséges, művelt emberei vol­tak, akik a Gestán kívül más alkotással is jeleskedhettek. Ami a másik elindulást illeti, az egy természetes emberi tulaj­„Pdictus magister...” Valószínűleg az 1150-es évek­ben született Komárom megyé­ben, ahol nemzetségének birto­kai voltak. Miután a nemzetsé­get időről-időre leghíresebb tag­járól nevezik el, ez a nemzetség a Ketel - Koppány - Katapán nevet viselhette. Munkájából és, egyéb körülményekből arra kö­vetkeztethetünk, hogy honi szé­kesegyházi iskolái elvégzése után Itáliában teológiát és jogot tanult. Nagy hatással voluéleté- re a kivételes tudású Adorján kancellárral való találkozása, közöttük meghitt mester-tanít- ványi viszony alakult ki. Ador­ján javasolta III. Bélának Kata- pánt a kancellári tisztségre. Ha­zánkban a kor következményei­nek megfelelő királyi kancellá­ria kialakítója Adorján és Kata­pán. Mi bizonyítja, hogy Katapán a Gesta Hungarorum ,, társszer­zője" ? 1. Katapán egri püspök Ketel „kun” vezértől vezette le család­fáját. (Az elmagyarosodott ka­bar vezetők kun származású­aknak tarották magukat.) 2. A Gesta 14. fejezetének végén Árpád követségbe küldi Sátánhoz két társával Ketel kun vezért. Mindazideig Álmos és Árpád több hódításáról olvasha­tunk anélkül, hogy ebben egyet­len egy magyar vezér érdemet szerzett, és ezért földbirtokot kapott volna. A 15. fejezetben történik az első birtokadomá­nyozás: Ketel megkapta Árpád­tól „Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakóival egyetemben.” Ebben a 15. fejezetben szerkezeti válto­zás történik: az eddigi időrendi elbeszéléssel szakítva a szöveg „egészen Pannónia meghódítá­sa” utáni időre vonatkozóan közli, hogy Ketel hűséges szol­gálataiért nagy földet kapott a Vág torkolatánál. „Itt utóbb Ke­tel fia Alaptolma várat épített, és azt Komáromnak nevezte.” Mind Ketelnek, mind Alaptol­mának tulajdonított cselekvés szépirodalmi jellegű epizód. 3. A Gestában megnyilvánu­ló „kun” elfogultságot mutatja, hogy a hét magyar vezér mellett hét kun vezér szerepel, akik a honfoglalásban a magyarokhoz hasonló harcokat vívnak, és ha­sonló birtokokat kapnak Árpád­tól. A kun vezérek közül is ki­magaslik Ketel, akinek tettei fiá­val együtt 67 sort töltenek ki a kódexben. 4. Több körülményből és adatból arra lehet következtetni, hogy‘Katapán Itáliában tanult teológiát és jogot. Ott megis­merkedhetett A levélírás kézi­könyve című stílustanító művel, amelynek tudatos követése a Gesta egyes részeiben kimutat­ható. 5. Bár a végső következtetést nem helyesen vonták Te; több történészünk gondolt Katapán közreműködésére a Gestában. Györffy György így: Katapán kancellár „egy időben a névte­lenjegyző főnöke lehetett.” A Magyar Történelmi Társu­lat a honfoglalás ezredik évfor­dulója alkalmából pályázatot hirdetett: „Kívántatik a honfog­lalásról szóló egyik, hazai vagy külföldi kútfő keletkezésének, tartalmának és irodalmának kritikai ösmertetése.” Sebes­tyén Gyula néprajztudós, a Nemzeti Múzeum könyvtárá­nak igazgatója ,,Ki volt Anony­mus?” címmel nyújtotta be pá­lyázatát. Két neves történész bí­rálója, Pauler Gyula és Marczali Henrik a művet nem tartották díjazásra alkalmasnak, amiben az a sértődöttség is közrejátsz­hatott, hogy a pályázó a korral kapcsolatban több tévedésükre rámutatott. A két tekintélyes tör­ténész véleménye levette Sebes­tyén Gyula Anonymus-jelöltjét a napirendről, holott a bírálók nem Anonymus kilétének kér­désével foglalkoztak, hanem azt bizonygatták, hogy a pályázat nem felel meg a kiírás követel­ményeinek. Az 1889-ben könyvalakban is megjelent pályamű a Gesta szerzőjét Adorján személyében nevezete meg, aki egy székes- egyházi iskolában végezte ala­pozó tanulmányait, majd egyhá­zi szolgálatba állt. Kiérdemelte, hogy külföldön sajátíthassa el a felsőfokú ismereteket. Tizenhá­rom esztendeig tanult a párizsi egyetemen, ahol az egyházi és világi jogból diplomát szerzett. Hazatérve budai prépost és mint az oklevéltanban is járatos jog­tudós III. Béla nótáriusa, majd 1185-ben kancellár. Kialakítja a korszerű oklevélformát, és megszervezi a kancellári hivatal működését. 1187-ben elnyerte az erdélyi püspökséget. Sebestyén bizonyítékai fő­képp a Gesta tartalmára hivat­koznak. Adorján az 1202-3. évi bolgár, román, görög viszo­nyokról még tudhatott, de a gö­rög császárság 1204-i bukásáról és Macedónia elvesztérésől már nem értesült. Mint erdélyi püs­pök hallgatta a regősök énekeit „az erdőntúli föld” meghódítá­sáról. (Arról Sebestény nem tu­dott, hogy ez a rész utólag került a szövegbe, ami szintén bizo­nyíték Adorján szerzősége mel­lett. Ezeknek a fejezeteknek sú­lyát mutatja, hogy az Erdélyt hódító vezér és 9 rokona 47 íz­ben, 140 sor terjedelemben sze­repel a Gestában. Püspöksége idején ismerkedhetett meg Adorján a Meszesi-kapu, Me- szesi-rétek, Almási patak, Ka­pus patak földrajzi nevekhez fűződő történetekkel.) A horvát- földi harcokról akkor jegyezhet­te föl a helyi mondákat, amikor a zágrábi kanonok ügyében eljárt. Itt hallhatott a 43. fejezetben említett, Péter-gaznak mondott erdőről. III. Béla leányának há­zassága idején nótárius volt, ezért a nászajándékul átengedett görög végeket ismerhette. Adorján személyiségének súlyát mutatja, hogy egyházi el­lenfeleivel szemben III. Caeles- tin és III. Ince pápa is őt támo­gatta. A Gesta Hungarorum szer­zője Adorján. Nagy segítséget nyújtott munkájához Katapán. E. Kovács Kálmán tHan'.apróin­/X >/ •} JU , ■ J L cpmxte* txmr mmtm* skwftfflmi Ur ti*vautf-14 * Ai* iüJwírthia» Mma> uuv uttwahh. tv teát* fttfttm mínmi-Cüiutm i v<< tr fti? vtneumif Wu®- otun möoírn Audi* v fertf «tátié udyúwu ftíaut tfh «nw ram» tn« 4M* ««3. m unu tuiumtn jfi* hí* SftiuteS. K tart uAíxutmr ttgerent-'vtathjunf ur fte hytorwm na umm kW** jwfcnfftcan-1« «r genetlgura napi butyprtt tr ntfKUií úuat> tpuUatr (tyétr tjnttpAHtpbar ^ fcíwmtpr tfcvwt#' irtai*» fetbu* bfatvkrmt-uA awl* ftr fia tar ftMOtfi *pr Üttu*. sor «port ata? sitii ton tywifttM- 4 quo tW teng# et» «njtacai diummtr-tagtiA <r ttjtf 4 tWnojaur' mar- 4ur<pi4üt dfüa fotüua Műm* é& Tagtaxp Huajprtj «rmtu matSthO­imtív ihmftÁs? * tuAm tv mnvKttéanM S ymf «£ Síin* n »itat» m» íütáie á&mm ntd(tor nwmafir- tutit krtwnw »pCtitf mukií tv Antalit but UWiofi <Hj ttsft Wftm twOTtn*. fectnrimn Ágftka <faw twwr wf fiát- tr fim. mdmwf iuutfy, ^*hon*gt»fh*f> duu ttr fSr fttJt? jtpah* avtmtv ttnrunf ttr nt f*hm* tn DÜuoMa. tc»A*S- tytxmü f itfrt uc pfo'rtW'&ft/nmi r^atnid&mA finC huttgvi* jmvwáu ft*- fta*m*tm- tr fernst qutcp éát ftu* ft&h* butrf udAfumtU c*tuu TOtaltnfh ^taft fttaywa» hjtadnwtuUrmdtnp trCnwutdtcmf Wfrgrutfasgtmtp yfUaxunt- mtm0atu*trv*>n utmutix* nokttífmmtmWft f «nl5 ou <F a»tu djtnt mm- ^tus/téiiwtu nud»r gu&Stg#*­Kántor Zsolt: Tevan Andor Jelen vagy babitsi méltóságoddal, finom ívű mosolyoddal, homéroszi bölcsességeddel, érzékeid most is átjárják a könyvek húsát. Talpas antikvák és garmondok között, mint egy kék hologram, ott lüktet Lényed, ott járja át aurád titkainkat. Mozgásod, észjárásod, világképed itt maradt nekünk. Minden könyv Veled nyílik, a Te neved bújik ki a lapok közül. Bár eleinte a mi létezési módunk is a könyv, az áldott írás, a márványos papírlapok, az ódon éjszakák, a szirmokba zárt szerelmek, bár úgy értenénk dolgaink, ahogy Te. Majd egyszer, talán túl későn, rájövünk: a könyv is növény . Táplálnunk kell nézésiinkkkel, látomásainkkal, gondolatainkkal, hisz benne élünk mi is egy könyvben. S mint a betűk,,,kiszedve” feszítünk egy végtelen történelem történet filmkockáin. a # Magyari Barna: Séta a Házsongárdi temetőben (Tóth Noéminek Kolozsvárra) amikor beléptünk a Házsongárdi temetőbe áfák hűvösében törökülésben ült a többszáz éves csend a nagymultú temető nimbusza —hogy fel ne ébredjen Szilágyi Domokos— halkan togyogott kíváncsiságom elé a domboldalon ballagtunk felfelé köröttünk hajdanvolt emberekfigyelték ‘ amint vállamról-válladra válladról-vállamra szállt a nemesített melankólia a sírfeliratokat olvastuk és a sírok közt te voltál a legszebb virág elhantolt magányomfölött azóta nyílik Noémi-virág Verebélyi Gréta: In memóriám s (Édesanyám emlékére) Sirassátok kövek, Ti testvérholtak, mert kik eltemették már aznap elfeledték, s könnye hull a sírcsokornak. Én vagyok csak egymagám égi vándorod, fájón hulló emlékeid halkzenéjü hárfa-szó; Veled vagyok, mégis nélküled, élők közt holt köved. Feldmann Tibor: Mátrai táj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents