Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-21 / 170. szám

1990. július 21., szombat Antall József és Franco Nobili találkozója Temesvári tüntetés Antall József miniszterel­nök pénteken a Parlament­ben fogadta Franco Nobilit, az IRI olasz állami holding- vállalat elnökét, aki tájékoz­tatást adott a magyarországi olasz beruházási tervek ál­lásáról, az eddig elért ered­ményekről. Antall József megköszönte az -olasz rész­Váratlan fordulat követ­kezett be a havannai mene­kültügyben. A kubai televí­zió — korábbi menedékké­rők tanúvallomásaira hivat­kozva — külföldi diplomatá­kat vádolt azzal, hogy ők állnak a csehszlovák nagy­követségre menekült, majd onnan önként távozó tizen­négy kubai állampolgár ügyének hátterében. A televízió csütörtök esti adásában elhangzottak sze­rint a tizennégy kubai ügye kitervelt provokáció volt, amelyet amerikai és nyugat­német diplomaták ötlöttek ki, és amelyet a csehszlovák nagykövetség hajtőit végre. A műsorban azt sugallták, hogy kanadai diplomaták­nak is közük volt az összees­küvéshez. Az adásban megszólaltat­tak két kubai emberjogi ve­zetőt: a letartóztatásban le­vő Tania Diaz Castrót és Pablo Pupót, valamint há­rom olyan személyt, aki a csehszlovák nagykövetségen kért menedéket, majd vá­ratlanul megadták magukat a kubai hatóságoknak. Pablo Pupo. szerint a me­nekültügy gondolata Anna ről tapasztalható aktivitást, és. kérte további konkrét be­ruházások megindítását, kü­lön is kitérve a magyaror­szági infrastrukturális hely­zet fejlesztésében meglevő lehetőségekre. A megbeszé­lésen részt vett Angelo Ber- nassola szenátor, a Keresz­ténydemokrata Intemacio- nálé alelnöke. Evanstól, az amerikai ér­dekképviselet beosztottjától származott. A hivatalos Ha­vanna vádjait erősítette meg az egyik „menedékkérő” is, aki négy társával együtt jú­lius 9-én kért befogadtatást a csehszlovák nagykövetsé­gen. A Lazaro Angel Cabre­ra néven bemutatott férfi a kamerák előtt arról vallott, hogy a „provokációs tervről” Peter Schaller nyugatnémet diplomata tudott. Cabrera szerint olyan „előre kiter­velt akcióról van szó, amely­nek az volt a célja, hogy konfliktusokat szítson nem­zeti és nemzetközi méretek­ben” egyaránt. A „menedékkérők” ügye miatt jelentősen romlott Ha­vanna és Prága viszonya. A spanyol nagykövetségre me­nekült négy kubai ügye mi­att jelentős feszültségek tá­madtak Kuba és Spanyol- ország között. Madrid kon­zultációra haza is rendelte havannai nagykövetét. A nem mindennapi beis­merésekkel tarkított televí­ziós adás után az, Egyesült Államok érdekképviselete és a kanadai nagykövetség ha­tározottan tiltakozott. Csütörtökön este Temes- várott az Opera téren kor­mányellenes tüntetést ren­deztek nem politikai jellegű társaságok és szervezetek, diákligák" és szabad szak- szervezetek. Ezek között volt a Temesvár Társaság, a De­cember 17. Társaság, a Volt Politikai Foglyok Társasága. A több ezer fős tüntető tömeg előtt felolvasták a Temesvár Társaságnak a kormányhoz intézett nyílt le­velét és a December 17. Tár­saság memorandumát, amelynek címzettje ugyan­csak a román kormány volt. Ezekben a tiltakozásokban követelték: vallják be az igazságot az 1989. december A csehszlovák parlament csütörtök este elfogadta azt a törvényt, amelynek értel­mében visszaszolgáltatnak a katolikus egyháznak 74 ko­lostort és zárdát. Ezeket negyven évvel ezelőtt sajá­tította ki a kommunista ál­lam. A kolostorok vissza­adásáról szóló tervezet a múlt hónapban lezajlott ál­A phenjani kormány pén­teken elutasította Ro Te Vu dél-koreai államfőnek azt a javaslatát, hogy öt napra nyissák meg a határt a két ország lakossága előtt. A phenjani rádió erről szóló adását a Kyodo japán hír- ügynökség gyorshírben is­mertette. A Tokióban fogott rádióadás nem indokolta meg a választ, megfigyelők szerint azonban az elutasítás 22-i és az azt követő esemé­nyekről, orvosolják az akkor megsebesültek és hozzátar­tozóik sérelmeit. Serban Gheorghe, a Temesvár Tár­saság elnöke beszédében el­ítélte Marian Munteanu bu­karesti diákvezető letartóz­tatását, és fogva tartását, a vele szembeni bánásmódot. Arra hívta fel a hatóságokat, hogy azonnal engedjék sza­badon a bukaresti egyetemi diákliga vezetőjét. A nagygyűlés után több száz főből álló csoport kor­mányellenes, kommunizmus­ellenes jelszavakat skandál­va haladt végig Temesvár főbb útvonalain. A békés^ tüntetést a rendőrség nem* zavarta meg. talános választások előtt „akadt el” a törvényhozó testületben, s az új Szövet­ségi Gyűlés most rendezte ezt az ügyet. A csehszlovákiai katolikus rendek mintegy 850 kolos­torral és zárdával rendel­keztek 1950 előtt, vagyis mi­előtt az állam elkobozta volna azokat. tényének közlése alkalmat adott a KNDK lakosságának arra, hogy egyáltalán tudo­mást szerezzen Ro Te Vu ja­vaslatáról. Ro Te Vu előzőleg bejelen­tette: Dél-Korea agusztusban néhány napra megnyitja ha­tárát, hogy a két ország polgárai szabadon kelhesse­nek át az ország másik ré­szébe. Menekiiltíigy és vádak « Csehszlovák kolostorok Phenjan elutasító válasza Szabadulás a közelmúlttól Lengyelek bűncselekményei külföldön A Szovjetunióban is felerősö­dött a közelmúlttól való szaba­dulás igénye. Kalinyin város visszakapja eredeti nevét, az ukrajnai Tamopolban pedig le­bontják Lenin és Marx szobrait. A szovjet televízió beszámolt arról, hogy a Moszkvától ICO kilométerre északnyugatra fek­vő Kalinyin város tanácsa úgy döntött: térjenek vissza a város eredeti nevéhez. így azt ezen­túl Tvemek hívják. A város 1931-ben kapta immár régi ne­vét Mihail Kalinyinről, az egy­kori szovjet elnökről. A nyugat-ukrajnai Tamopol­ban a városi tanács határoza­tot hozott arról, hogy lebontják Lenin, Marx és egy, a naciona­lizmus ellen valamikor keresz­tesháborút vívó újságíró szob­rát, valamint a katonai hódítá­sok emlékműveit. A TASZSZ szovjet hírügynökség1 szerint a szobrokat szeptemberben távo- lítják el. Egyre kínosabb a lengyel kor­mány és a tisztességes lengye­lek számára az az ellenszenv, amelyet honfitársaik méltatlan külföldi viselkedésükkel kivív­nak. a lengyel sajtó naponta számol ,be a Budapest—Varsó vasútvonalon, a cseh és a szov­jet határon lezajló botrányok­ról, amelyek általában az ittas lengyel álturisták viselkedése következtében robbannak ki Az osztrákoknál és Svédor­szágban egyes helyeken már fel­iratokon figyelmeztetik a „len­gyel veszélyre” az óvatlanokat. Az NSZK áll ,a második helyen, ahol szintén leginkább' lopásért és csalásért tartóztatják le a lengyeleket, de márciusban pél­dául egyikük fegyveres bank­rablásért került börtönbe. Ügy tűnik, jMagyarország is a „szerencsések”' közé tartozik, mert itt is elsősorban lopás és csalás a lengyel bűnözők ked­velt tevékenysége. Abortusz: Tiltani veszélyes A világon évente nem ke­vesebb, mint 50 millió abor­tuszt végeznek s legalább felét illegálisan. A beavat­kozás vagy a szövődmények következtében 200 ezer nő veszti életét. A megdöbbentő adatok már önmagukban is indo­kolják, hogy a terhesség művi megszakításának meg­ítélése körül sosem szűnt meg a vita, sőt, az utóbbi egy-két évben mind Nyu- gat-Európában, mint az Egyesült Államokban, de Magyarországon is megélén­kült. • A napokban hozta nyilvá­nosságra Washingtonban az abortuszkérdésre vonatkozó világméretű felmérésének következtetéseit egy kutató- intézet, amely az ENSZ sza­kosított szervei és amerikai magántámogatással végzi vizsgálatait. Első és legfeltűnőbb meg­állapítása, szerint a művi ve­télés törvényi tiltása nem csökkenti az abortuszok szá­mát, sőt növeli a belőle fa­kadó veszélyeket azzal, hogy nagyobb arányban tereli il­legális körülmények közé. Ez a következtetés egyértel­műen Tevonható annak elle­nére, hogy az abortusszal kapcsolatos korlátozások tényleges hátrányait, bele­értve az egészségügyi, em­beri jogi és szociális kiha­tásokat, egyfajta morális köd veszi körül, és leplezi le leginkább éppen azokban az országokban, ahol .tiltják az abortuszt. Kivált a fejlődő országokra igaz ez, ahonnan egyébként is nehéz megbíz­ható adatokhoz jutni. A független kutatóintézet vizsgálódását összegző ta­nulmány szerzője, Jodi Ja­cobsen végső soron arra a megállapításra jutott, hogy az abortusszal kapcsolatos halálesetek számának csök­kentése érdekében a leghe­lyesebb a művi 'vetélést a családtervezés elfogadott elemévé tenni. A tapasztala­tok is ezt támasztják alá, mert az abortuszok aránya éppen azokban az országok­ban csökken látványosan, ahol a legális abortuszt be­építették az önkéntes család- tervezési programokba — hangsúlyozza a tanulmány, s Dánia, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Izland példájára hivatkozik. A fellelhető adatok szerint az abortusz ezekben az or­szágokban a negyedik he­lyen áll a születésszabályo­zásban sorrendben a nők sterilizálása, a méhen belüli és szájon át szedhető fogam­zásgátlók után. Ott viszont, ahol — akár a hiányos ellá­tás, akár tájékozatlanság miatt vagy vallási okokból — nem terjed el a fogam­zásgátlók használata, az abortusz jelenti a születés­szabályozás legfontosabb módját. A Szovjetunióban évente hétmillió terhesség­megszakítást végeznek* mi­közben az élve szülések szá­ma csak hatmillió volt, 1987- es adatok szerint. Miközben a fejlett ipari országokban a tizenévesek és a 20—24 éves egyedülálló nők körében legmagasabb a művi vetélés aránya, a fej­lődő országokban inkább a többgyerekes asszonyok ve­tik alá magukat a műtétnek. Az előbbi esetben az első gyerek születése azért nem kívánatos, mert nincs férj, vagy diákokról van szó, akiknek be kell fejezniük tanulmányaikat. A harma­dik világban ezzel szemben azért nincs más választás, mert már sok a gyermek a családban, viszont elérhe­tetlenek a megfelelő fogam­zásgátló módszerek. Latin- Amerikában éppen emiatt a 35 éven felülieknél kétszer olyan gyakori az abortusz, mint a 20—34 éves korosz­tályban. A világ össznépességének 75 százaléka él azokban az országokban, amelyek törvé­nyei, egészségügyi, szociális és gazdasági indokok alap ián megengedik az abor­tuszt. Ugyanakkor nem té­veszthető szem elől, hogy a világon négy nő közül egy számára a terhesség művi megszakítása csak nagy ne­hézségek árán vagy egválta: Ián nem megoldható. Ez a helyzet Afrikában, Latin- amerikában, és kivált az ázsiai iszlám országokban, ahol a megbízható fogamzás- gátlók is elérhetetlenek. A törvény betűje és a tényleges gyakorlat azonban szinte sehol sem fedi ponto­san egymást. Számos or­szágban tiltott ugyan az abortusz, de a tilalom be­tartását nem kényszerítik ki szigorú szankciók, másutt a törvény liberális ugyan, de nincsenek meg a feltételek, hogy azzal biztonságosan és olcsón élni is lehessen. In­diában például 1971 óta le­gális az abortusz, de azok, akik a beavatkozást végez­hetik, a nagyvárosokba tö­mörülnek, így a vidéki asz- szonyók csak üggyel-bajjal juthatnak el hozzájuk. Ko­lumbia az ellenpélda, ahol az abortuszt ellenzők köve­telésére a kormány elrendel­te a tilalmat, de elnézi, hogy a klinikákon korlátozás nél­kül elvégezzék a műtéteket. A fejlett ipari országok­ban — kivéve az Egyesült Államokat — valamilyen formában az állami pénzből is finanszírozott biztosítók megtérítik az abortusz költ­ségeit. legalább abban az esetben, ha a nő egészségé­nek védelmében van szük­ség rá. Az amerikai törvé­nyek azonban még abban az esetben is tütiák. hogy szö­vetségi pénzekből ilyen se­gélyt nyújtsanak, ha az abortuszra erőszakos cselek­mény. vagy vérfertőzés mi­att nem kívánt terhesség megszakítása végett kerül sor. Az Egyesült Államok szö­vetségi bírósága tavaly lehe­tővé tette, hogy az egyes ál­lamokban megszigorítsák az abortuszra vonatkozó szabá­lyokat. Jacobsen ezt különö­sen aggasztónak ítéli, mivel az amerikai példa kihat a világ más országaiban ural­kodó szemléletre. Hz elhallgatott életrajz , A decemberi forradalom győzelme után mindenki egy­aránt reménykedett: Rdmánia hamarosan talpra áll, jár­ni is megtanul, s a Balkánból besétál Európába. Ám fo­kozatosan kiderült: az ország tolókocsiban cammog a jogállamiság felé. Aztán jött egy szervezet, melynek hívó szavára a tolókocsiból mankó nélkül ugrott fel a nemzeti indulat. A Vatra Romaneasca eszmei lobogója alá, a meg­tévesztett románok ezrei vonultak. Most Romániában javában tart az egyetemi és főiskolai felvételi. A kormány több helyen magyar nyelvű felvételi vizsgát is engedélyezett, aminek ‘lebonyolítását a Vatra Romaneasca újabb mozgolódásokkal próbál megzavarni. Vatra Romaneasca, a név ismerős, ám lássuk elhall­gatott „életrajzát”. 1990. január 18-án Marosvásárhelyen Radu Ceontea festőművész, dr. Zeno Opris, dr. Silviu-Petru Olariu né­hány társával együtt elhatározta az erdélyi románok ér­dekvédelmi szervezete, a Vatra Romaneasca Szövetség létrehozását. Lépésüket válaszként említik Mitterand nyi­latkozatára. (Mint tudjuk, ez év elején Francois Mitter­rand Budapesten többek között arról is nyilatkozott, hogy a két világháború után Magyarországot „megfosztották területe kétharmadától”.) Szinte ezzel egy időben a ma­rosvásárhelyi postáról telexen távirat indul kompakt román városok postahivatalainak címeire: „öldöklik, elűzik az erdélyi románokat.” Végül _1990. február 1-jén valóra válik az előbb név szerint említettek nagy álma: Marosvásárhelyen, a Papiu llarian líceumban megalakul a Vatra Romaneasca Szövetség. A szövetség azonnal munkába kezd. Februárban Gyer- gyószentmiklós és Marosvásárhely között, a galaci gyor­san, a vonat jegykezelői röpcédulákat osztogatnak: „Ro­mánok! — A magyarok visszaéléseit nem kell összeté­veszteni a demokratikus ^szabadság jogokkal! Nem kell tétlennek maradnunk a szélsőséges sovén megnyilvánu­lások előtt! Akinek nem tetszik a román nyelv, az ország nyelve, az tudja meg: a határok szabadok!” Ezeket a röp­cédulákat a nagyobb hatás elérése érdekében az Erdélyi Románok Szövetsége nevében bocsátották ki. ■ Szintén februárban, Marosvásárhely határában több magyar helynévtáblán a Marosvásárhely feliratot befes­tik és ráírják: „Jós ungurii!” (Le a magyarokkal!) Feb­ruár 8-án a helyi sportcsarnokban megtartják az első nagyszabású Vatra-gyűlést. Az egyetlen magyar tudósítót, Marosi Barnát, a bukaresti Romániai Magyar Szó mun­katársát a bejáratnál visszafordítják. Kolozsváron két hetet késik a szervezet megalakulása: az Egyetemiek Házában 1990. február 14-én tartja alakuló gyűlését a Vatra Romaneasca helyi szervezete. Február 28-án Gyulafehérváron, a helyi Unirea (Egyesülés) napi­lapban megjelenik egy cikk Ion Lancrajan tollából, mely szerint Erdélyben: „Románokat öldösnek, leköpnek, meg­aláznak ...” Március elsején Marosvásárhelyen, az a loan Judea ezredes, akit majd március 19-én Sütő András védelme- zésével (!) bíznak meg, a polgári Védelem munkatanács­kozásán bemutatja egy állítólagos USA-beli magyar emig­ráns szervezet Erdély elcsatolására vonatkozó tervét. Há­rom nap múlva Gyulafehérváron a művelődési ház előtt megtartják a Vatra első nagygyűlését, amelyen több me­gye küldötte vesz részt. A résztvevők létszáma megha­ladja a tízezret. A nagygyűlés visszhangjaként, hetedikén Sepsiszentgyörgyön is megalakul a helyi Vatra-fiók. Ti­zedikén Brassóban, az Andrei Saguna líceumban törté­nik hasonló, majd p>edig Erdély többi városában gomba módra dugják ki fejüket a Vatra Romaneasca helyi szer­vezetei. A március 19-én, 20-án Marosvásárhelyen történteket ki ne ismerné?! Az viszont meglepő, hogy utána a Vatra bosszúhadműveletekbe bocsátkozott. Március 23-án a bu­karesti magyar tannyelvű líceum ablakait betörték, az áramszolgáltatást kívülről megszakították. Benzines pa­lackokat dobtak be az óvoda helyiségeibe, szétdúlták a líceum laboratóriumi berendezéseit, az épület falára pe­dig ráírták: „Bosszú Marosvásárhelyért! De a sovén ma­gyarokkal!” A következő nap, Zilahon tombolt a „bosz- . szú”, ahol festékkel leöntötték Wesselényi szobrát. (Nagy­szalontán Kossuth Lajos szobrának ledöntése volt napi­renden, ám ez az atrocitás már csíráiban kudarcot val­lott.) Április 4-én Ion Iliescu, a Nemzeti Megmentési Front elnöke és Petre Roman miniszterelnök fogadta a marosi, kolozsi, hargitai és bukaresti Vatra-fiókok (képviselőit. A tárgyalásök részletei nem kerültek nyilvánosságra. Min­denesetre április 9-én a kormány megdorgálja Dán Pet- rescu kulturális miniszterhelyettest, a Budapesten tett, Vatrával kapcsolatos nyilatkozatáért. (Mint ahogy az a Kossuth rádióban 1990. március 24-én elhangzott, Csáky Zoltán kérdésére D. Petrescu a következőket felelte: „A Vatra Romaneasca egy hisztérikus, sovén, politikai kul­itúrától mentes szervezet, amely hozzájárul a rendkívül nagy erkölcsi hiány terjedéséhez a tömegekben.”) Ezek után a tárgyalás eredményeiről a miniszterhelyettes úrnak is is lehettek feltevései, mert még a romániai válasz­tások előtt beadta felmondását. 1990. május 4—6. között Marosvásárhelyen a Vatra Ro­maneasca országos konferenciát tartott. A konferenciát követő kirándulás pedig, hová is vezethetett volna, ha nem a román „mártírfaluba”, Hodacra. (A marosvásár­helyi pogrom idején innen szállították a legtöbb, fejszé­vel, bottal, késsel, benzinespalackkal felszerelt parasztot.) A konferencián felszólalt küldöttek egyértelműen az RMDSZ-t hibáztatták a marosvásárhelyi eseményekért. Négy* nap múlva Radu Ceonte, a Vatra országos elnöke a következőképpen nyilatkozott a Tineretul Liber (Szabad Fiatalság) hasábjain: „Egy, már 1918—1920. között hasz­nált, de felújított rendezésű forgatókönyv szerint, egyes magyar kisebbségbeli szélsőségesek megkezditek egy erő­szakos követelőző akciót...” Romániában júniusban a bukaresti Egyetem téri diák­lázadás brutális elfolytása kötötte le a belpolitikai ese­ményeket. Ám mostanában újra hallat magáról a Vatra Romaneasca, s ahol felbukkan, ott mozgékonnyá válik a nemzeti indulat. Mégis bízunk a román nép józanságá­ban, és hisszük, hogy az erdélyi nemzetiségek körében ismét nyitott fülekre találnak a második világháborúban mártírhalált halt székely költő, Salamon Ernő sorai: „Kinek Ikell új föld? Minek feldúlt határok? j Itt megle­szünk jól magyarok s románok! / Tudunk mi szót, né­peink java, szépe / együtt élt-halt sok évszázadok ölébe. Hát béke, béke, az kell nekünk: béke! / Ez az élet óvója, menedéke!” Magyari Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents