Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-16 / 165. szám

1990. július 16., hétfő Molnár Sándor emlékére Hz úrhatnám szolgáié tanácsai a férjlogásrél — Mozart színigazgatéjával érkeztek megyénkbe a kolozsváriak Gyászszertartás Köröstarcsán Alig több mint fél éve an­nak, hogy dr. Lipták András gyulai ügyvéd kezdeménye­zésére és ügyvédi munkája eredményeként a Legfelsőbb Bíróság ártatlannak mondta ki Molnár Sándort, akit teg­nap 40 éve gyújtogatás vád­jával végeztek ki. A Závoda Pál által rende­zett Statárium című doku­mentumfilmből milliók is­merhették meg a történetet: 1950. június 30-án, a körös» tárcsái — kul állnak kikiál­tott — négy és fél holdas gazda apósa füzesgyarmati földjén aratott, amikor vé­letlenül belekaptak a lángok a gabonába. A mellette levő közös táblát alig érte kár. Mégis — minden tényt meg­hamisítva — gyújtogatóként rögtönítélő bíróság elé állí­tották, amely kötél általi ha­lálra ítélte. Július 15-én, 49 évesen oltották ki életét. Földi maradványait Bé­késcsabán jeltelen sírban he­lyezték el. A hozzátartozók által fel-felállított fejfákat, a kegyelet virágait évtizede­ken át láthatatlanul mun­káló kezek — valamely os­toba és gonosz szándéknak engedelmeskedve — rendre eltávolították. A köröstarcsai temetőben, ahol tegnap gyászszertartá­son emlékeztek meg tragikus halálának évfordulójáról, 1972 óta pihen Molnár Sán­dor. Felesége, testvére, s annak férje mellé temették akkor. A vasárnapi szertar­táson leánya, a Békésen élő Hajdú Károlyné, valamint egyetlen unokája, Hajdú Ká­roly és családja, a rokonság, a barátok, az ismerősök és a főhajtásra megjelent is­meretlenek előtt Nagy László gyulai református esperes idézte fel az elhunyt alakját és a kort, amelyben élt, s amelyben meg kellett halnia. A sírnál Hegedűs István kö­röstarcsai lelkész és Takács László, a kisgazdapárt béké­si szervezetének elnöke szólt a megjelentekhez. Magánemberként — dr. Lipták András kérésének eleget téve, s az MDF gyu­lai szervezetének meghívá­sára — részt vett a gyász- szertartáson dr. Balsai Ist­ván, igazságügyi miniszter is, aki koszorút helyezett Molnár Sándor sírjára. K. A. J. Főhajtás a 40, éve kivégzett mártír emléke előtt Fotó: Veress Erzsi Kiállításmegnyitó virággal t: j£ | „Más művészet ez, mint a miénk, de gyönyörű...” • (A szerző felvétele) (Folytatás az 1. oldalról) • nak rangját jelzi, hogy nem­csak helyi, de országos és nemzetközi tárlatokat is ren­deznek benne, a fotóművé­szettől a naiv művészetig a képzőművészettől a díszítő- művészetig sokszor színvo­nalasabb gyűjteményekkel ismerkedhetnek meg itt a látogatók, mint a profi kiál­lításokon. Ilyen környezetbe kerül­tek két hétre a Békés me­gyei szőttesek, fafaragások, hímzések. Az őszinteséget mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy a vendéglátók mindenkitől egy szál virággal búcsúztak. Sz. M. Két opera a Gyulai Várszínházban Két operát is láthatott a hét végén a Gyulai Várszín­ház operarajongó közönsége. Július 13-án és 14-én, pén­teken és szombaton este Per- golesi: Az úrhatnám szolgáló című vígoperáját és a ko­lozsvári Állami Magyar Ope­ra előadásában W. A. Mo­zart: A színigazgató című egvfelvonásosát fűzte műso­rára a szabadtéri színház. Az előadás a Pergolesi- darabbal indult. A könnyed, vidám, nyáresti vígopera tö­kéletesen illett a langyos, jú­lius közepi kora éjszaka hangulatához. A politikával tele mindennapjaink és az olyan történelmi drámák után, mint amilyen például A kassai polgárok volt, jól­esett egy kicsit mosolyogni és élvezni, hogy a komoly és sorsdöntő dolgok mellett még él a humor és a jó­kedv is a színpadon. A mon­danivaló egyszerű. A szerző egy teljesen hétköznapi kér­désre keres választ: hogyan fogjunk férjet? A felelet Zerbina, Ubertó úr szolgáló­ja szerepében formálódik. „Egy kis duzzogás, kacérko­dás és ravaszkodás, ebből áll a férjfogás” — énekli a •Zerbinát alakító Pászthy Jú­lia mintegy végső összegzést a darab végén. És hogy nyo­Gáti István és Pászthy Júlia Az úrhatnám szolgálóban matekot szerezzen annak, e jótanácsot mintegy recept­ként mindenkinek ajánlja, a színpadról lelépve a közön­ség sorai között folytatja a dalt: „Többet ésszel, mint erővel, segít a csel... Ez a játék mindig beválik...” S bár tudvalevő, a szabad­tér jobban nyeli a hangot, Jelenet a Mozart-operából a kolozsváriak előadásában Fotó: Veress Erzsi mint a zárt, mind Pászthy Júliának, mind az Ubertót alakító Gáti Istvánnak sike­rült megküzdenie e problé­mával. Emellett mindketten ragyogó színészek is, csak­nem olyanok, mint a néma szolgát alakító vígszínházbeli Méhes László. A bohókás díszletekkel, jelmezekkel a darab tökéle­tes összhangban állt, ami Bakó József díszlet-, Szeku- lesz Judit jelmeztervező és Békés András rendező mun­káját dicséri. Szünet után a kolozsvári­ak vendégjátékával folytató­dott az előadás. Az egyfel- vonásos opera rendezője és karmestere, Demény Attila — amint azt egy elemzésé­ben olvashattuk — a követ-, kezűképpen vélekedik e Mo- zart-darabról: „Ami A színigazgatót ille­ti, még ha töredéknek tűnik is, sajátos dramaturgiával rendelkezik, és igencsak árulkodik a mozarti ars poe­ticáról. Egy közönséges szín­házi versenyvizsga köntösé­ben valójában alapvető prob­lematika rejtőzik: Mozart a művészettel való viszonyáról vall rafináltan, szemérmesen és ördögi humorral.” S valóban! Amíg Madame Herz (Orth Éva) és Made­moiselle Silberklang (Marton Melinda) egymást túllicitál­va éneklik az operakettőst: „A primadonna én vagyok! Én! Én! Én vagj/ok az első!”, addig a Kiss Domokos által alakított színigazgató meg­próbálkozik a békítéssel, ami nem más, mint Mozart hit­vallása a művészettel kap­csolatban : „A művész a mű­vészt ne sértse meg ... má­sokat ne toljon félre... Egyetértés legyen köztünk, az egész javáért küzdünk...” S akik szúnyogcsípések nélkül szeretnék hazavinni a kolozsváriak által nyújtott operaélményt, a békéscsabai Jókai Színház közönségeként még megtehetik, hiszen ma este fél 8-tól .a megyeszék­hely színházában is bemu­tatják A színigazgatót. M. M. B gulyáságyúkat is bevetették Háromnapos MDF-juliális Szanazugban Az operatársulat vezetőjének és legfiatalabb tagjának közös fellépése Hétfői hangverseny Gyomaendrődön (Folytatás az 1. oldalról) központ, körhinta, Laci­konyha, büfé, számtalan mozgóárus és még sok piá­dén, szemet és pénztárcát tágra nyitó kínálat. Este a fiatalok és az őket nosztal­giával szemlélő idősebb kor­osztály minden porcikát megmozgató „buliján” érték el a jókedv tetőfokát. A fáradhatatlanok egybe­mosták az éjt a nappallal. A mérsékeltebbek viszont néhány óra alvás után éb­redhettek félálmukból a szombati harsonák és disz­kókazetták nyugalmat nem tűrő, pergő ritmusára. Ez a nap már többet ígért, mint a hét utolsó munkanapja. A verőfényes napsugár idecsa­logatta a közeli és a távoli érdeklődőket. A jelenlevők, a vendégek és az érdeklő­dők legalább ötezren voltak. A kempingsátrak sokaságát talán csak a személygépko­csik múlták felül, s ezek többszörösei lehettek a busz- szal, kerékpárral és gyalo­gosan érkező pihenni, szó­rakozni vágyók. Az MDF vezetői, betartva ígéretüket, a kikapcsolódás­ra, s nem a politikai propa­gandára helyezték a hang­súlyt. Délelőtt, a kellemes fürdőzés mellett gyermek- programok sora színesítette a juliális palettáját. Erőpró­báló kötélhúzó viadal, majd ügyességet és kitartást igénylő zsákbanfutás után nyertek az apróságok meg­annyi csokoládét. Ezeken a versenyeken csak győztesek voltak! A szurkolásban ki­száradt torkok nedvesítése sem jelentett gondot. Az anyukák és csemetéik a co­lás-, az apukák pedig a sö­röspultnál találtak hűs nedűt a szomjúság és a meleg csil­lapítására. S míg a mű­anyagpoharak tartalma kor­tyonként apadt, addig a csorvási gyerekek fúvós­zenekara térzenével szóra­koztatta a közönséget. Különlegességet kínáltak a rendezők ebédre is. A hon­védségi gulyáságyúk soro­zatban „lőtték ki” az íny­csiklandozó babgulyást és a bőséges marhapörköltet. A fák lombkoronái alatt elfo­gyasztott ebéd után jólesett egy kis mozgás, majd egy tucatnyi benevezett csapat mérte össze tudását a kis­pályás labdarúgótornán, igyekezve leadni a sörpoca­kot. A hangulat kifogástalan volt, amit csupán egy hir­telen jött nyári zápor zavart meg. Szerencsére rövid ideig tartott, így a beígért progra­mok jelentős részét sikerült megtartani. A vidám szóra­kozás mellett komolyabb do­logra is sor került. Kora es­te Csurka István és dr. Rem­pört Katalin országgyűlési képviselők kötetlen beszél­getésen válaszoltak az ér­deklődők kérdéseire. A kon­zultatív eszmecserén az ár­emelés, a vezetőváltás és a gazdásági élet témakörei jöttek leginkább szóba. S mint ahogy az előző este, úgy szombation is diszkó és tánc zárta a napot. Vasárnap már 8 óra után érkeztek a vendégek Szana- zugba. A kellemes, nem túl forró időjárás által is támo­gatott rendezvénysorozat dél­előtt játékos vetélkedőkkel és a kispályás focidöntő mérkőzéseivel kínált kikap­csolódást, s bár nem külön beiktatott programként, a juliális résztvevői saját sze­mükkel csodálhatták meg Csurka István író, képviselő daliás alakját egy szál für­dőnadrágban. A résztvevők meggyőződhettek arról is, hogy az MDF prominens, sze­mélyisége nemcsak szavak­ban. hanem a valóságban is közvetlen. Együtt fürd ott, napozott a többiekkel. Egyébként ez a fajta kötet­lenség volt a három nap kö­zös jellemzője. A helyszínen végzett közvéleménykuitatás szerint az üdülllőközönség teljes megelégedésére tény­leg pihenés volt á fő műsor. A vasárnap délelőttre várt miniszterek közül Balsai István igazságügy-miniszter tett eleget a meghívásnak, a többiek más elfoglaltságuk miatt távol maradtak. Dél­előtt a miniszter is szóra­kozott, beszélgetett aiz üdü­lőkkel. A színvonalas ren­dezvény késő délután ért véget. Papp János Ma este 8 órakor hangver­seny lesz a gyomaendrődi református templomban, me­lyet a Katona József Műve­lődési Ház szervez. Ezúttal hárman lépnek fel: Gregor József, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának vezetője, Frankó Tünde ma­gánénekes, a társulat tagja és Égető Mária orgonamű­vész. Mindannyian ingyen vállalták ezt a szereplést. Frankó Tündét könnyű megtalálni ilyenkor, hiszen szünidejét tölti otthon, Gyo­maendrődön. Az operatársu­lat legfiatalabb tagja éppen befejezte a varrást, amikor beállítottam — az esti fel­lépőruháját készítette el — és szívesen ráállt egy kis előzetes beszélgetésre. El­mondotta, hogy a reformá­tus templomhoz régi szálak fűzik. Itt konfirmált, s na­gyon sókszor énekelt ,is e falak között: legtöbbször Szűz Mária szerepében lé­pett fel- Elsőnek azt kérdez­tem tőle, hogyan is került a szegedi színházhoz. — Szegeden jártam kon­zervatóriumba és a zenemű­vészeti főiskolára is — vá­laszolta. — Tavaly év végén rendeztünk egy koncertet, amelyen én is énekeltem. Ide Gregor Józsefnek is meghívása volt, aki a hang­verseny végén odajött és fel­ajánlotta, hogy leszerződtet, ha van hozzá kedvem. Az első évadban nagyon jól éreztem magam, mindenki segítőkész volt. — Mik voltak az első sze­repei? — Verdi Álarcosbál című operájában Oszkár szerepébe ugrottam be két előadásban; majd a Rigolettó apródja következett, ami egy nyúl­farknyi jelenés, ezután azon­ban Strauss Cigánybárójá­nak Arzénáját énekeltem. De szerepeltem a Filharmónia rendezte turnén is, jártam Aradon. A színházban jövő­re is műsoron marad a Ci­gánybáró, lesz szerepem Gounod Faustjában, Puccini Bohéméleteben, és én leszek Jacobi Leányvásárának Lu­cy ja. — Szinte kötelező ilyenkor megkérdezni, mik a szerep­álmai. — Leginkább Puccini szepránszerepei állnak hoz­zám közel, minél többet sze­retnék elénekelni belőlük. K. K. Balsai István az érdeklődők között Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents