Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-11 / 135. szám
1990. június 11., hétfő A kinyújtott kezet fogadd el! A romániai forradalom A határ felé azon töp- faluba. Orbán Balázs felután néhány hónappal jött egy jelzés az erdélyi, háromszéki Ozsdola községből. E székely község vezetői keresték meg levélben a Füzesgyarmati Nagyközségi Tanács vezetőit: testvérközsége akar lenni az erdők koszo- rúzta Ozsdola az alföldi Fü- zesgyarmatnak. A hosszú ideig kommunista diktatúra alatt nyögő testvér keze nyúlt, egy még a demokráciát éppen csak kóstolgató testvér keze után. És a kinyújtott kezet el kell fogadni! Így egy levélváltás után megszületett az elhatározás: küldöttség keresi fel a testvérfalut, bátorítást, biztatást vinni, és megpecsételni a kapcsolatot. Május 30- án indult a küldöttség: Makai István tanácselnök, én, akit az a megtiszteltetés ért, hogy unitárius papként helyet kaptam a követségben, és Zsadányi Sándor autóvezető. rengtem, hogy mennyire más kell legyen ez a kapcsolat, mint az elmúlt évek rossz gyakorlatában született ilyen természetű kapcsolatok. Re- ményik Sándor ódái emel- kedettségű verssorai motosz- 'káltak bennem: „rendtárs, polgártárs, elvtárs... / eltűnnek mind e szólamok!” És szabadon folytatva a gondolatot, csak a testvériség marad meg ebben a világban, amely ma is sokszor oly testvérietlen dolgokat művel. _________ A határátkelés, az eléggé rossz, elhanyagolt nemzetközi rendeltetésű utak, a még sokkal rosszabb közlekedés, mind-mind eltörpült a csodálatos erdélyi ponará- mában... Sepsiszentgyörgy, Kézdivá- sárhely után barátságos székely faluk között érkeztünk meg az ősi székely határőrjegyzése szerint 1332-ben ■Ysdula, 1333-ban Uzdula, 1335-ben Odula, 1567-ben pedig Osdola néven szerepel 40 kapuval bejegyezve. „Határa kopár, terméketlen, de terjedelmes kertjeiben nagyon sok_ gyümölcs, főként sok cseresznye terem”. A híres gróf Kún családnak ősi fészke a falu ... A polgármesteri hivatal bejáratánál „Isten hozta” felirat fogadott. Bent a fogadóhelyiségben, hazai és magyar zászló az asztalon, faragott kopjafára tűzve, és csupaszív fogadtatás. A program megbeszélése után jött az ebéd és a beszélgetések hosszú-hosszú sora ... Élménnyel megrakottan jöttünk haza Füzesgyarmatra. Viszontlátásra Ozsdola— Háromszék—Erdély! Balázsi László, Füzesgyarmat Lesz nyilvános telefon Pár hónappal ezelőtt jelent meg a Szerkesszen ve- lünk-ben a Gyomaendrőd, Lenin u. 173—179. számú társasház lakóinak levele, melyben kérték, hogy a közelben nyilvános telefont szereljenek fel. A Békés Megyei Távközlési Üzem vezetőjétől a napokban az alábbi választ kaptuk: „A nyilvános állomás létesítésére — a bajárat közelében telefonfülke telepítésével — lehetőség van. A lépcsőházban, zárható helyen történő elhelyezést nem tartom célszerűnek, mivel az nem ad lehetőséget az állomás bárki által, bármely időpontban történő igénybevételére. A távbeszélőfülke telepítése. illetve az állomás felszerelése iránt intézkedtem. A szükséges építési engedély beszerzése után — előreláthatólag ez év III. negyedévében — a távközlési üzem a nyilvános távbeszélő-állomást üzembe helyezi.” Szabó Bálint üzemevezető Rz ivó nini búcsúzik Óvónői munkámat fejezem most be. A 38 éves szolgálatból 33 évet töltöttem abban az intézményben, ahol 1952-ben elkezdtem, s kis megszakítás után visszakerültem a békési epreskerti óvodába. Szeretnék elköszönni valamennyi óvodástól és szüleiktől, akiktől sok szeretetet kaptam. A búcsúzás akkor sem könnyű, ha vidám, ha több jóval is kecsegtet a jövő. Megható jelenetek ismétlődnek, amikor szeretetet, gondoskodást, segítséget köszönünk meg egymásnak gyerekek, szülők és nevelők, mert jó volt együtt lennünk, s nehéz az elválás ... Búcsúzóul mit is mondhatok az örökifjú nagyszülőknek, a sok régi óvodásnak, akik már szülőként hagyják el fiaikkal, lányaikkal óvodánkat? Köszönöm szeretetüket, ragaszkodásukat. bizalmukat. Kívánom, hogy gyermekeiket jó egészségben, szeretetben neveljék fel... Tartsuk meg egymást jó emlékezetben, hiszen nem történt most sem egyéb, mint hogy a napok elmúltak, s a gyermekek megnőttek. Roszik Gabriella (Gabi óvó néni) Békés, epreskerti óvoda . Emberrabló taxisok ön, kedves olvasó, látta már ezt a „filmet”?-Ne gondolja, hogy valami nyugati nagyvárosban játszódik a történet. Nem. Itt helyben, Békéscsabán, 1990-ben. A rendező: a balsors. A főszereplő: egy ugyanolyan ártatlan állampolgár, mint ön. A történet az éjszakai órákban kezdődik. A fiatalemÍ ber, történetesen a főszereplő, abban a tudatban indul el a szórakozóhelyről elfáradva, hogy nemsokára hazaér és lepihen. Ám egy sarkon, mint a villám, lecsap rá két pasas, és már bent is találja magát egy kocsiban. A tudata még fel sem dolgozta, mi történt vele, de már tudja, hogy egy taxiban ül. A taxisokkal nem is volt soha semmi gondja. Pontosnak és udvariasnak tartotta őket, ezért mindig megtoldotta a tarifát is. Na de térjünk vissza a kalandra. A két ember egyike beugrik a kocsiba és beszól a CB- n, hogy „az egyiket már elkaptuk". Alighogy elhangzik az , éterben ez a mondat, jönnek ám a társaik, mint a veszedelem. Emberünk ekkor már kezdi gyanítani, hogy itt valami tévedésről van szó. A gyanúja egyre fokozódik, főleg amikor elkezdik ráncjgálni, fenyegetni, hogy mondja meg, hol van a másik két „társa”, akikkel állítólag nem fizettek ki egy nagyobb összegű számlát. Barátunk hiába erősködik, hogy nem tud semmiről semmit. Ezért jobbnak látta, ha megvárja, magától derüljön ki az igazság, mert tudta, hogy a „taxisököl odacsap, ahova köll”. Ezután beülnek mellé hátoldalról és elindulnak felkutatni a két „cinkostársát". A kocsiban már egészen beleéli magát elrablásába, és még pofátlanul cigarettát is kér. Mire a sofőr mgejegyzi: majd megtudod, mit kapsz te, kisapám! Elmennek egy pár helyre, de semmi eredmény, nem találják őket. , Aztán egyszer fordul a szerencse, barátunk fellélegezhet. Elrablóinak egy ismerőse azt vallja, hogy ő nem volt köztük. Micsoda öröm! Vér nélkül győzött az igazság. De vajon túlélné-e még egyszer? Es — mint ahogy a filmekben szokás — visszaviszik arra a helyre, ahol az esemény kezdődik. Barátunk a kaland óta nem mer taxiba A. Cs., j Miskolc (Név és cím a szerkesztőségben) Az elmúlt héten hírül adtuk, hogy Üjkígyóson több aszfaltút építését fejezték be. Az ott lakók a napokban ünnepélyesen átvették az utakat. A hagyományok szerint az út közepén terítettek. Képünkön a Szent István utcában Somogy- vári János tanácstag átvágja a nemzetiszínű szalagot. Nátor János, a Kövesút-építési Társulás elnöke Az elsőként befutó kerékpáros babérkoszorút kap Gerolzhofenből Elekre — kerékpárral Május 24-én, csütörtökön reggel 8 órakor vett búcsút városától Gerolzhofen (NSZK) vásárterén hét, mindenre elszánt kerékpáros, hogy Elekre kerékpározzon. Idén 266. éve, hogy Gerolzhofenből és környékéről báró Harruckern János György Elekre német ajkú lakosságot telepített a törökdúlás után elnéptelenedett falu „újbóli benépesítésére. A ge- rolzhofeni kerékpárosok a valamikori közös ősök útját tették meg kerékpárral. Elekre érkezésük pontos ideje: 1990. május 30., szerda délután 4 óra 12 perc. Az elekí művelődési ház előtti téren várta és fogadta őket Szántó István, Elek tanácselnöke. Ramasz István, a helyi TSZSK ügyvezetője, Gál Attila, a TSZSK edzője, Szikes Péter, az általános iskola igazgatóhelyettese, Topa Sándomé, a művelődési ház igazgatója, valamint a község lakossága. A kétegyházi kastélyban kipihenték az út fáradalmait. Programjukban szerepelt Gyula nevezetességeinek megismerése, strandlátogatás, ‘egy békési séta, végül búcsúest a Munkácsy Tsz benedeki fogadójában. Elek tanácselnöke szívélyes beszélgetésre várta június 1-jén, pénteken délelőtt 10 órakor a kerékpárosokat. s a helyi sportélet irányítóit. A beszélgetésen szó esett á két nép barátságáról, annak továbbfejlesztési lehetőségeiről. Schweinfurt fiataljai augusztus 5-én Elekre látogatnak. barátságos labdarúgómérkőzést kívánnak lefolytatni a helyi foci csapattal. Az 1984-ben indultrbarátságl kapcsolat Gerblzhofen és Elek között tovább fejlődött, s egyre gazdagodik. Szóba jöhet a jövőben turisztikai, idegenforgalmi, s egyéb közös vállalkozások létrehozása. Az elekiek mindenkit szívesen látnak a községben, aki barátként érkezik. Topa Sándomé, Elek Vállalják fel a kereszténydemokraták! Visszhang Ünnepi könyvhét 1990. Meggyőződésem, hogy az a jó és közmegelégedettséget kiváltó intézkedés, amely a nép érdekét szolgálja. Vannak olyan munkakörök, osztályok, amelyek senkinek sem hiányoznának, ha megszűnnének. Harminc évig az intézmények közvetlenül kapcsolatban álltak a megyével, illetve egymással. E fölösleges osztályok, miután létrehozták őket, fontoskodnak, gyűléseket szerveznek, azóta rajtuk keresztül bonyolódik le a kapcsolattartás. Tehát az áttétel nőtt meg, több „fogaskereket” iktattak közbe, feleslegesen. Az összenövés, a kivétele- zettség a vezetésben gyakorivá lett. így fordulhat elő az, hogy a gyermek jobb jegyet kap, minit amiért megdolgozott. A kitűnően érettségiző gyermeket az egyetemről kivágják, mert a követelményeknek nem tudott eleget tenni... A nevelési tanácsadóknak a jelenlegi helyzetben rjines felelősségük meghozott döntéseikért. Azokon a területeken, ahol szükség van ilyen szakemberekre, a kereszténydemokrácia alapjain álló személyeket kellene alkalmazni ! A nevelési tanácsadók tapasztalatom szerint alaptalan , állításaikkal, részrehajló véleményükkel sokszor nagy kárt tettek a családokban, a társadalomban. Megelőzhető lenne az hogy a gyermekek már gyermekkorban tanúi legyenek igazságtalanságoknak, manipulációknak. Ha nem önző érdekeknek megfelelően cselekednének, sokszor másként alakulnának életutak, s nem lenne oly sok kisiktott élet. A hatalmi törekvések szültek olyan kivételezettsé- geket, amelyek mélyen sértették az emberek igazságérzetét. Ezért felhívással fordulok a Kereszténydemokrata Néppárthoz, hogy ezen feladatokat igyekezzen felvállalni és zászlajára tűzni! Dr. W. J., Gyomaendrőd Elkeseredetten veszem tudomásul, hogy Sass Ervin: Valami elveszett című glosszájában a valóságot írja, hisz Békéscsabán nem volt ünnepi könyvhét. A miértekről tényszerűen az „illetékes magyarázkodik”: a városi tanács 1989 októberében meghirdette a sétálóutca arculatának átalakításért; (miért nem korábban?), külsőleg reprezentatív elárusítóhelyek felállításéival, a szolid, kevésbé mutatós könyvespavilonok kitiltásával. Harcoltunk, hogy maradhassunk az értékes irodalommal az utcán, az Univerzál Aruház, a büfé előtt. A lényeg az volt, ki veszi meg (és mennyiért) a tanács által engedélyezett, versenytárgyalás során elnyert építményeket, nem pedig az, hogy mit árusítanak bennük. Nem fordultunk panasszal újsághoz, rádióhoz, hogy továbbra is régi helyükön maradhassunk, Mára! Sándor, Borbánéi Gyula, Köteles Pál, Raffay Ernő és sok más kitűnő szerző művelt ajánlani a kultúrára vágyó olvasónak. Mi nem tehettük, kitiltottak bennünket, mert nem tudtuk megfizetni a szép külsőt A belső érték nem számít . Elfáradtunk... Várjuk a jobb jövendőt az érdeklődőket, akik elzarándokolnak a könyvesboltokba (és nem állnak meg az első alul járó- irodalom terjesztőnél), akik a mindennapok minden gondja mellett is „emberi arculatok egyre növekvő pörsenéseit” akarják eltüntetni, gyógyítani, akik hisznek a sokféle, sok szépet ígérő programokban, ahol talán a kultúra sem lesz áru többé. Bacsa Ferencné, Békéscsaba, Tevan könyvesbolt Gyermeknap Pósteleken Május 28-án iskolánk jóvoltából tóstelekre mehettünk gyermeknapot tartani. Az első osztálytól a nyolcadik osztályig minden gyerek eljött erre a kellemes kirándulásra. Bicajjal vágtunk az útnak, tanárainkkal együtt. Mikor megérkeztünk, helyet kerestünk a bográcsnak, amiben krump- í lipaprikást főztünk. Míg az alsósok sportversenyeken vettek részt, addig mi, fel- '. sósok főzőversenyt rendeztünk. Ízes ételt kellett ké- ! szíteni, melyet a zsűri tagjai kóstolgattak. Ezt követően megettük az egész ebédet, azután szabadprogramot kaptunk. Visszafelé majdnem elütöttünk egy szarvasbogarat. Az út rázós volt, de mi frissen tekertünk. A bográcsokat és tartozékait egy teherautó szállította. Nagy vidámság közepette kerekeztünk be az iskolába. Nagyon jó volt a kirándulás, reméljük, máskor is elmegyünk Póstelekre. Alberti Csilla, Szlovák Általános Iskola, Békéscsasba _________ í ■<> -■> F otó: Klemm Vera
