Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-11 / 135. szám
1990. június 11., hétfő o Mit jelent a munkásrészvény? „Nekünk is jusson gyárunk részvényeiből...” — sürgeti mind több munkás, műszaki és irodai dolgozó, akik részesedni kívánnak a főleg általuk teremtett és működtetett vagyonból. ■Ezért a szakszervizetek szakemberek közreműködésével kidolgozták egy munkavállalói részvényvásárlási program tervezetét. Ez olyan hitelkonstrukcióra épül, amely az USA-ban már harminc éve kibontakozott Dolgozói Részvénytulajdonosi Program (ESOP) gyakorlatának hazai adaptációja lenne. A nálunk is hasznosítható rendszer sikeréhez sok amerikai tőkés, közgazdász és menedzser is hozzájárult, a kormányzat pedig adó- és hitelkedvezményekkel ösztönzi alkalmazásának további szélesítését. Általános az a felismerés, hogy a dolgozók ilyen közvetlen betársu- lása iényegesen növeli a munka hatékonyságát, minőségét, tehát az összes társ- tulajdonos jövedelmét is. Napjainkban több mint tízezer cég mintegy 12 millió dolgozója — az amerikai alkalmazottak negyedrésze — saját munkahelyének részvényese is. általában 20 és 60 százalék között váltakozó tulajdoni arányban. A vezetők szerint az ESOP valóságos „csodaszer” cégüknek. Ha a magyar tulajdonreform ily módon is épít a dolgozókra, akkor új távlatú fejlődésünk egyik vonásaként nyilván nálunk is kialakul majd az a sok amerikai vállalatnál élő szokás, hogy az üzemcsarnokokban és az irodákban naponta kiírják a cég részvényárfolyamainak állását. így a „társ- tulajdonosok” folyamatosan érzékelhetik munkájuk tőzsdei értékelését. Az ilyen információk a mi dolgozóinkat is eligazítanák vállalatuk helyzetéről. Nálunk ugyanis még kevesen tudják, hogy a tőzsde a gazdaság legfőbb értékmérője. A piac törvényei késztették az amerikai polgárok zömét is arra, hogy pénzügyi és tőzsdei ismereteket szerezzenek. Amerikai közvéleménykutatók szerint honfitársaik többsége a reggeli újságból csak a sport- és tőzsdei híreket, illetve a részvényárfolyamok alakulását olvassa el részletesen. Egyes hazai közgazdák, igazgatók és publikálók nem ismerik fel a dolgozói részvény jelentőségét. Egyebek közt azzal érvelnek, hogy a munkás és a legtöbb értelmiségi is laikus a tőzsdézésben. Igaz. Ám a hitellel szerzett munkavállalói részvények csak értékük teljes letörlesztése után kerülhetnének börzeforgalomba. Egyébként nyugati tapasztalat. hogy a dolgozók a saját munkahelyük részvényeivel nemigen szoktak tőzsdézni:' inkább más cégek értékpapírjaival, a vállalatok külső részvényeseiként. Az ESOP valamilyen magyar változata ellen azzal is érvelnek: gazdaságunk fellendítéséhez először az szükséges. hogy a vállalatok a saját vagyonukat kockáztató valódi tulajdonosok kezébe kerüljenek. Csakhogy a külföldi pénzemberek nem tülekednek, Magyarországon pedig kevés a tőke! Előmozdítaná az átalakulás folyamatát, ha a vállalati dolgozók cégük részvényeinek jelentős hányadát kedvező hitellel vehetnék meg. E lehetőség sikerére bizonyság sok olyan nyugati vállalat, amelyet éppen a különböző arányban részvényessé vált alkalmazottaik mentéttek meg a csődtől. A munkásrészvények kérdését törvényesen szabályozni kell. A külföldi és hazai tőkés egyébként sem visz- szakozna egy számára előnyös befektetéstől, ha az adott vállalat részvényeinek akár már a 45 százaléka az alkalmazottaké lenne. A tekintélyes hazai és nyugati közgazdászok Kék Szalag Bizottsága által az új magyar kormány számára kidolgozott programjavaslat szerint a privatizáció „fontos célja lehet a munkástulajdon létrehozása külön hitelkönnyítésekkel, ami végső soron a termelékenységnövelés költségének tekinthető”- Ezért a munkástulaj- dón ügyén is múlhat majd a gazdaság átalakítása és a vállalatok tőzsdei értékelése. Sz. J. i Fénytörés Tünde hamar belátta, hogy az épülő házukhoz nem az ö tanítónői fizetése adja meg a döntő lökéseket. Így hát kénytelen-kelletlen hátat fordított a pedagóguspályának és férjével üzleti vállalkozásba fogott. Mivel Zoltán, a családfő, a 611-es Ipari Szakmunkásképzőben elektronikai műszerészeket oktat, a híradástechnika szinte tálcán kínálta magát. Helyiséget béreltek Békéscsabán és Prizma néven megnyitották híradástechnikai üzletüket. A bolt kezdetben majdnem üres volt, ami érthető is, hiszen az induló százezres nagyságrendű tőkén ma már sok vállalkozó csak nevetne. Természetesen ez a pénz sem a „horribilis" pedagógusfizetésekből gyűlt össze, hanem Zoltán másodállásából, aki szabadidejében riasztó- berendezéseket szerelt fel. Bizományosként kezdtek, de most már a híradástechnikai berendezések, alkatrészek fele saját vásárlásból származik. Tünde nehezen szokta meg nyolcévi tanítás után a kollektíva hiányát, hogy sokszor nincs kihez szólnia. A magnók, lemezjátszók és számlák világában Zoltán kalauzolta, és így szép lassan „elfigyelte" az üzleti fogásokat. Egy titkos álmot azonban még mindig dédelget, nevezetesen, hogy egy új iskolarendszerben visszamegy tanítani. A „Prizma" ugyanis megtörheti a fényt, de a szív lámpásait nem olthatja ki egészen. — nyemcsok — Gaburek-kiállítás a Képcsarnokban Kiállítását még 1986-ban tervezték. Akkor ezt a festőművész, Gaburek Károly halála meghiúsította. Barátai, tisztelői, mindazok, akik szeretik munkáit, azóta is hiányolják műveinek gyűjteményes bemutatóját. Most Békéscsabán szeretnék pótolni ezt a hiányt. A Képcsarnok Munkácsy-bemutatótermében árusítással egybekötött (kiállítás nyílik Gaburek Károly hagyatékából. A huszonnyolc kép felidézi a festő munkásságának egyes állomásait, ismerkedését különböző stílusokkal, irányzatokkal. Jellegzetes, összetéveszthetetlen Gaburek-portrék, -csendéletek, falusi és erdei tájképek, melegségüket a sötét tónusban is megőrző színek látványa várja az érdeklődőket június 14. és 23. között Békéscsabán, a Képcsarnokban. (Képünkön Gaburek Károly Stég című alkotása látható.) Hibáktól hemzsegő könyv Régi felismerés az, hogy a többet olvasóknak jobb a helyesírásuk azokénál, akik csak ritkábban vesznek könyvet a kezükbe. A magyarázat egyszerű, a kötetek megjelenésének alapvető feltétele a szöveg hibátlansá- ga, s olvasásuk közben önkéntelenül is rögződnek a helyesen kinyomtatott szavak. Eddig legalábbis így volt. A minap azonban kezembe került egy könyv, amelyben hemzsegnek a hibák. Bosz- szankodva olvastam egészen a 140. oldalig, amikor is — türelmem fogytán — megszámoltam: vajon csupán ezen az egyetlenegy oldalon hányat is találok belőlük? Nos, kis formátumú kötetről, tehát viszonylag rövid sorokról van szó, ám a 140. oldal mindössze 35 sorában 15 (!) kifogásolni valót találtam. (Pontosan ugyanannyit, mint 5 oldallal hátrább.) A betűk hol kimaradnak, hol felcserélődnek, hol több van belőlük a kelleténél, az egybeírandó szót különválasztják, a külön- írandót pedig egybeolvasztják. Ezenkívül mondatot kezdenek kisbetűvel, s az egész köteten következetesen végigvonul a párbeszédeknél használt gondolatjelek és vesszők helytelen használata. A regényt Agatha Christie írta, s bizonyára igen nagy bánatot okozna neki, ha most olvashatná, hiszen még a címével is baj van. Ugyanis a címlapon „ÖRÁK” szerepel — névelő nélkül! —, az 1. oldalon pedig már ez: „AZ ÓRÁK”. Mindezen hibákért a következőket illeti a kétes dicsőség: „Kiadta a Hunga- Print Ipari és Kulturális Szolgáltató Kisszövetkezet, Budapest. Szedte: Perspektíva Kisszövetkezet.” S a gyanútlan olvasó ilyen kötetért ad ki 89 forintot. 1 V. Z. Ha valaki nem ismerné fel, kit ábrázol a képünkön (alig) látható alkotás Békéscsabán, megsúgjuk — Rózsa Ferencet. Mármost el kellene dönteniük az arra illetékeseknek: vagy megfosztják a polgárokat a nácizmus áldozatának emelt szobor látványától, vagy rendben tartják annak környékét. Jó lesz sietni, mert még jön egy kiadós zápor, és a természet ^mindent megold... Fotó: Kovács Erzsébet Szó sem volt véres drámáról „Megszenvedtem ötvenhatért” — Geszt és Zsadány között van a puszta. • Éjszaka két lovasrendőr jött értem. Hurkot dobtak a nyakamba és a két ló között vittek Zsa^ányba, merthogy rendőri felügyeltet alatt álltam. Nem bántottak, de ezt a megaláztatást a feleségem is végignézte. Egyszer aztán kitört a vihar a pusztán, a lovak megugrottak, a hurok megszorult a nyakamban, és elvesztettem az eszméletemet. A rendőrök is megijedtek. hogy netán végem van, többé aztán nem jöttek értem. — Miért állt rendőri felügyelet alatt? — Mert ötvenhatban a geszti forradalmi bizottság elnöke voltam. Kertes, öreg ház. tenyérnyi ablakokkal. A szobában barnára pácolt* mennyezet. Vaskos mestergerenda szeli ketté. Fenesi Mihály, a forradalmi bizottság egykori elnöke egyedül él. Zömök, ősz hajú férfi, vaskos bajusszal. Régi iratok között matat az asztalon, melyek életének szívszorító dokumentumai. Parasztcsaládban született, kitanulta a szabószakmát, végigjárta a világháború poklát, hazatérése után szülei földjén gazdálkodott és az ipart is kiváltotta. öregkorára egyedül maradt. Először a fia halt meg. majd a felesége. A keresztlánya viseli gondját. Emlékeit megszakítva, hirtelen eüsárgullt újságot tesz elém. Véres dráma Geszten. Ez a cikk címe. —.Nem így történt, ahogy az újság megírta. Emiatt küldtem levelet a szerkesztőségnek. Szó se volt véres drámáról. A bíróság felmentett. Az a régvolt nap még most is fogva tartja. Érződik a hangján. A keze megremeg. '— Mi történt? — Hadd kezdjem az elején. Ügy emlékszem, 1956. október 25-e volt A geszti Tisza-kastélyban népgyűlést tartottak. Én is elmentem. Rengetegen voltunk. Megalakult a forradalmi bizottság. Noha szabadkoztam, en.nek ellenére mégis megválasztottak a bizottság elnökének. Ismertek, tudták, ki vagyok. Én a padlássöprö- getés ellen is felemeltem a szavamat. Többször mondtam az akkori tanácselnöknek, Peri, ne csináljátok ezeket a dolgokat. De hát az akkor úgy volt. hogy ha az ember kinyitotta a szá- iát. könnyen pórul járhatott. Engem is megfenyegettek. Hogy ne szóljak bele a hatóság dolgába! De. mikor az embernek lesöprik a padlását. elviszik a hízóiát. bizony, hogy nehezen türtőzteti magát... — Es az a bizonyos véres dráma? — Az később történt. A gesztiek az iglődi erdőben vágták a fát. Egyik nap katonák érkeztek a faluba, s velük jött néhány régi vezető is. Mikor ezt megtudták az emberek odakinn az erdőben, abbahagyták a munkát, és ők is bejöttek. A tanácsháza előtt gyülekeztek. Körbevették a jövevényeket. Kérdezték a katonáktól, meg a volt vezetőktől. mit akarnak. Ebből támadt a vita, és tettleges- ségre is sor került. Az egyik katonát megütötték, aztán fel akarták borítani a személygépkocsit. Én csendesítettem a falusiakat. Hallgattak is a szavamra. A katonák később elmentek, meg a volt vezetők is. Hát ennyi történt. Két, vagy három nap múlva azonban ismét jöttek, de ezúttal a pufaj- kások. Éjnek idején vagy húsz embert összeszedtek Hamarosan rám is sor került. Ügy összevertek, hogy könyörögtem nekik, lőjenek agyon. Sarkadra, majd Gyulára vittek, onnan pedig Tökölre kerültem., Néhány hónap múlva visszahoztak Gyulára. Megkezdődött a bírósági tárgyalás. Engem, aztán Bíró Benjámint, meg Sólyom Mihályt, és Bíró Gé-. zát azzal vádoltak, hogy fel- hecceltük az embereket. Szerencsére akadt a tanúk között őszinte ember. Erdélyi Lajos tanácselnök, a tárgyaláson úgy mondta el az esetet, ahogy az történt. A bíró meg rácsapott, hogy amit mond, az ellentétes a jegyzőkönyvvel. Erdélyi azonban kitartott az érvei mellett és a (következőt válaszolta: A jegyzőkönyvben azt írták, amit akartak. Az az igaz, amit most elmondtam. Ennek a vallomásnak köszönhettük mind a négyen, hogy felmentettek minket. — Ezzel ért véget a kálváriája? — Dehogy. Rendőri felügyelet alá helyeztek, és mint mondtam, két lovas- rendőr éjszakánként Gesztről bekísért Zsadányba. az őrsre. Tisztességesen bántak velem, sőt. amikor abban a hatalmas viharban a lovak megbokrosodtak a pusztán, meg is sajnáltak, és többé nem zaklattak. Föl is lélegeztem, no, most már vége lesz az én hányattatásomnak. De, bizony volit még folytatása. — Mégpedig? — Sehol se tudtam elhelyezkedni. Az iparengedélyemet visszavonták. Elmentem kubikmunkáira, de amikor megtudták ki vagyok, onnan is távoznom kellett. Még a termelőszövetkezetbe se vettek fel. A feleségem belépett a földdel, mert a föld kellett nekik — de nekem már nem volt helyem. Végül Pesten helyezkedtem el. Szívszorító keserűséggel tárja szét a karját. — Én bizony megszenvedtem ötvenhatért. Most meg itt állok egyszál magamban. Kutya világ, én mondom, szinte hihetetlen, hogy ilyesmi megtörténhet az emberrel. (Serédi)
