Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-07 / 132. szám

1990. Júnina 1, csütörtök Egy régésztáborról, előzetesen — Ha előkerült egy-két használati tárgy. péMául cserépedény, nyíl vagy szi­ta. a gyerekek teljesen oda­voltak. „Hát ezek rnár ilyet is tuditak... ? Állati klassz ízlésük volt!” — kiáltozták. És valóban: ezek a-föld mé­lyéről előkerült tárgyak sok­kal többet mondtak el ne­kik az új kőkotrvól! mint amennyit a történelemköny­vek lapjaiból valaha is ki­olvashattak — mesélte Ku- rucsó Mária, a szeghalmi Péter András Gimnázium pedagógusa, aki az idén har­madszorra készült tanítvá­nyaival a Szeghalom köze­lében fekvő várhelyi régész- táborba. — Az a hír járja — vág­tam a dolgok közepébe, be­szélgetésünk alkalmával —, hogy nem lesz az idén ré­gésztábor, azaz nem biztos, hogy lesz .,. — Tény, hogy egyre keve­sebb pénz van az intézmé­nyek zsebében, s ezért évről évre kevesebb tábor szerve­ződik — hallhattuk a vá­laszt. — Nem tagadom, ki­csit mi is tartottunk attól, hogy az anyagiak miatt ve­szélybe kerül régésztábo­runk, ám Vaszkó Tamás, a gimnázium igazgatója meg­ígérte, mindent elkövet a tábor fennmaradása érdeké­ben. A városi tanács pedig ingyen bocsájtja' rendelkezé­sünkre a várhelyi napközis tábor kőépületét, ezzel te­hát a szállás is megoldódik. Sőt! Azon is gondolkodtunk, hogy az étkeztetésit hogyan lehetne még olcsóbbá tenni. Eddig mindig augusztusra szerveztük a tábort, amikor már nem üzemelt a napkö­zis konyha. Így kénytelenek voltunk sokkal drágábban, vendéglátói áron étkeztetni Most úgy gondoljuk, nem törné meg a tábor varázsát, ha az idén jóvá! korábbra Kurucsó Mária tanárnő az idén harmadszorra készül tanít­ványaival a várhelyi régésztáborba Fotó: OravszW Teremő szerveznénk együttl étünket, amikor még a szakközépis­kolás nyári gyakorlatok mi­att a jelentősen olcsóbb nap­közis konyha is dolgozik... Ezáltal az egész tábor ke­vesebbe kerülne! — Körülbelül mennyi pénzre lenne szükség? A tanárnő elmosolyodott: — Orosz—történelem sza- kbs vagyok, jó kis gyenge matematikából, úgyhogy ezt nem tudom így előre meg­mondani. Gyakorlatilag az étkeztetés az egyetlen do­log. ami nagyabb összeget tesz ki. Esetleg egy kirán­dulás, vagy ha előadót hí­vunk, az ő honoráriuma, ami még költségként felme­rülhet. A végösszeg pedig attól függ, mennyi időre szervezzük a tábort és hány gyerek vesz részt benne. Ha jól emlékszem, tavaly olyan 35 ezer forintból jöttünk ki. Pénzt pedig az iskdliátál és a Hazafias Népfronttól kap­tunk. — Kik vehetnek részt a táborozásban? — A jelentkezés teljesen önkéntes. De valamennyi je­lentkezőről elmondható, hogy a történelem a ked­velje tantárgya. Az elmúlt években a szeghalmiak mel­lett az orosházi Táncsics Gimnáziumból is jöttek diá­kok. Az Idén, részben azért, mert ők már elballagtak, részben a szűkösebb anyagi lehetőségek miatt már csak Szeghalomból szervezke­dünk. s míg tavaly húszan- harmimean voltunk, addig az idén olyan tíz-húsz kö­zötti létszám várható. • — Bár a történelemtaní­tás és a régészet rokonszak­mák. mégsem azonosak. Ho­gyan birkózik meg a tanár­nő ezzel a feladattal? — A szakmai irányító ter­mészetesen nem én vagyok. Két lelkes békéscsabai ré­gész kolléga, Szénászky Jú­lia és Goldman György az atyja a szakmai feladatok­nak. Előadásaikkal, magya­rázataikkal sokat segítenek abban, hogy a gyerekek ér­deklődését méginkább fel­keltsék. s addigi tudásukat gyarapítsák. — Mi volt az eddigi tá­borok legnagyobb élménye? — Ezt inkább a visszaté­rő gyerekektől kellene meg­kérdezni ... De ha azt mon­dom^ hogy a csontvázak fel­tárása, talán nem sokat té­vedek. Tavalyelőtt a tábor indulásakor még egyet sem találtunk, úgy vettem észre, csalódtak is kicsit a gyere­kek. Tavaly aztán — legna­gyobb örömünkre — hármat is .kiástunk. Ebből kettő gvermekvár vdlt. A velük eltemetett használati tár­gyakból következtettünk az életükre, szokásaikra, s lát­hattuk, minél fiatalabb volt a halott, annál nagyobb sze­retettel. gondoskodással te­mették el. Hlyen élmények­ben senkiinek sincs része, aki csak a történelemköny­vek lapjairól Ismerheti őseinket... Kurucsó Máriától azzal az ígérettel váltunk el. hogy amint megnyitja kaputt az idei, szám szerint a harma­dik várhelyi régésztábor, is­mét a vendégei leszűrik... M. M. Jegyzet, avagy „A házasságlevél” hitelessége A Békés Megyei Jókai Színház 1990. május 25-én Kar- doskúton vendégszerepeit Kishont Ferenc: A házasság- levél című darabjával. Ebben a tényben nem lenne semmi különös, ha nem tenné a vendégszereplést különlegessé az, hogy a dara­bot valóban olyan odaadással játszották a színészek, mintha a Nemzeti Színház lett volna a színhely. Mond­hatja a kedves olvasó (és a színháznéző), hogy ez így van rendjén, ez természetes kellene, hogy legyen. A rea­litás mégis az lehet, hogy nem mindig van így. Most mégis úgy tűnt, hogy ezek a színészek komolyan veszik • a munkájukat, mindegy, hogy mi a színhely, ha van kö­zönség, akik nézik a „munkát”, akkor bele kell adni mindent. A játék komoly. El kell hitetni a nézővel, hogy ami a színpadon történik, valódi. Nem szabad látszani' annak, hogy itt begyakorolt, mímelt beszédek hangza­nak el. Hogy mennyi munka, szenvedés, gyötrelem és kétség van egy brilliáns előadás mögött, nem tartozik a nézőre. Kardoskúton a szép számú nézőközönség egy minden ízében kimunkált előadást kapott ajándékba péntek es­te. Halványan, de érzékelhetően átszivárogtak más mű­ből hangulatok, mozdulatok, a színészek gesztusai,^s az aromimika néhol más előadásból is ismerősnek tűnhe­tett. S mindez nem volt baj, sőt jó volt. Látszott az egész technikai arzenál. A profi színházi aura, amelyben a reminiszcenciák ugyanolyan adekvát módon jelennek meg, mint az új elemek. Az ember mindig mond valamit, akkor is, ha hallgat. S mennyi rezzenés, rezgés, pillantás és moccanás együt­tes hatása egy pontos mondat. A hallgatás is lehet üres, ha csak a maszklevétel rítusát jelenti, s az álarc mö­gött nincs csendjéből kihámozható, beszédes arc. A kardoskúti tájelőadáson ráadásul a díszlet is job­ban beleillett a művelődési ház miliőjébe, mint nagyobb színházakban. A mű maga is meghitt, családias térben éli igazán életét, ami adott volt ezen a helyen. összeszokott csapat (művészi műhely) benyomásátkel­tette a színészi gárda. Nyugalommal és emelkedettséggel játszottak, nem kellett izgulni (nem mintha máskor iz­gulnának), nem premier, nem tévéfelvétel volt, így be lehetett dobni új nüanszokat, ki lehetett próbálni be nem rendezett allűröket, amelyeket spontán (genius loci) a hely hozott ki a színészi egyéniségekből. Külön nem le­het kiemelni senkit, mert mindenki a maga posztján au­tonóm, autentikus játékot produkált. Mívesen kidolgozott mű talált hiteles megközelítést. Ezen az estén Kardoskútra valóban magas színvonalú kultúra jutott el. Bebizonyosodott, hogy van értelme a táj előadásoknak, van esély arra, hogy mindenkihez el­jusson a (régen művelődési anyagnak nevezett) kultúra. Május 25-én a kardoskúti művelődési központban együtt volt a közönség, a befogadó, a művész, a színész, bár­mennyire furcsán hangzik: végre mintha egységet al­kottak volna. Mindenki azt tette, amit tennie kell, s ez színházi ünneppé tette A házasságlevél bemutatását Kántor Zsolt Itt a BW — magyarul! Ötletek, tanácsok az üzleti élethez Utazás Velencébe A tenger mossa palotáit.. „La Manche-csatorna alatt 130 _Iábbal, a nyirkos akná­ból visszhangzó dübörgés után ítélve, úgy hihetnénk, hogy maga a föld ízakadt ketté. Nyolc óriási_ pumpa berreg és bőg, fúrógépek csi­gái dobálják ki a 12 milliárd dolláros Európa-alagútból a márgás agyag tonnáit. Ha minden a tervek szerint ha­lad, 1993-ra a szivattyúk zú­gását a síneken suhogó acél­kerekek váltják fel. Európa napóleoni időkből kísértő ál­ma —, liogy közvetlenül le­hessen a kontinensről Ang­liába utazni, , valósággá válik ... Európa egy soha nem tapasztalt építési kon- juktúra felé halad .. Így kezdődik a Business Week című lap első magyar nyelvű számának címlap­sztorija. Amint a beköszön­tőből megtudhatjuk, az ame­rikai McGraw—Hill Kiadó Rt., a Hírlapkiadó Vállalat és a Figyelő szerkesztőségé­nek közös vállalkozásában Immár a magyar üzletembe­rek is hozzájuthatnak a nagy szakmai tekintélynek örvendő, világszerte olvasott laphoz. „A BW a döntésho­zók lapja. A lap vonalveze­tése az amerikai üzleti élet­hez igazodik, de széles körű áttekintést nyújt a világgaz­dasági és végül, de nem utol­só sorban, a kelet-európai gazdasági folyamatokról Is ... A BW magyar nyel­vű kiadásának az a célja, hogy a magyar gazdaság előtt álló reorientáció meg­valósításához segítséget nyújtson a korszerű me­nedzsment, marketing, és befektetési módszerek meg­ismertetésével, az egyes nemzetgazdaságok és régiók fejlődési tendenciáinak be­mutatásával, az egyes ter­mékpiacon meghatározó sze­repet játszó multinacionális cégek üzletpolitikájának megismertetésével és a vál­lalkozásélénkítési programok elemzésével...” — olvashat­juk a bevezetőben. A szép kivitelű, színvona­las szaklap nem postai ter­jesztésben kerül az olvasók­hoz, hanem borítékban, le­vélként kapák meg az elő­fizetők. Árusításban Békés­csabán, Puskás Emőné an­tikváriumában, Tímár Péter papírkereskedésében, vala­mint a Saldo Pénzügyi Ta­nácsadó Vállalatnál, Szarva­son pedig a főiskolai köny­vesboltban lehet hozzájutni a laphoz. Az embernek időnként le kell ráznia maga és környe­zete korlátáit. Rá keli cso­dálkoznia a világra^ arra, hol és hogyan élnek mások, ta­pasztalatokat, élményeket kell gyűjtenie, elraktároz­nia, s gazdagítania minden­napi életét. Talán épp ez ad­ta minden korban az utazás varázsát... Odüsszeusz hajóra szállít, én pedig negyvened magam­mal a békéscsabai Volán Utazási Iroda autóbuszára. Úticélunk a mesés Velence, az Adriából kinőtt, töré­keny, süllyedő város, mely­nek megmentésére az egész világ összefogott. Ahogy Jugoszlávián át kö­zeledünk az olasz határ felé, megérint bennünket a tör­ténelmi hangulat. Trieszt, a nagymúlitú kikötőváros egy hegyi útkanyarban úgy tárul a szemünk elé, mint valami­féle ékszerdoboz, melyet partra vetett a tenger. Kora reggel a kiköltő a legélénkebb. Halászok hoz­zák hajnali zsákmányukat, melyet aztán a csarnok ko­fád ott helyben eladnak. Akit nem zavar a halszag, végig­mustrálhatja a tenger gaz­dag termését: rákok, laza­cok, lepény- és kalmárha­lak, s más vízi csodák so­rakoznak a pultokon művé­szi összevisszaságban és ko­rántsem olcsón. No, de induljunk tovább. Vár a Miramare kastély, mely újra felidézi történel­mi emlékeink sorát. A cso­dálatos, fehér márványból készült építmény Ferenc Jó­zsef öccse, Miksa főherceg nyári rezidenciája volt. Né­mi belépődíj ellenében meg­csodálhatjuk a rendkívüli ízléssel berendezett helyisé­geket: a fogadótermet, a kis- és nagyszalont, a hálót, a sakkszobát... Ám egykori tulajdonosaitól leginkább a fenséges kilátást és a kas­télyt övező gyönyörű, szö­! kőkutas parkot irigyeljük. Mélyet szippantunk a sós tengeri levegőből, aztán ha­ladunk úticélunk felé . * * * Szálláshelyünk, Enaclea Maré tipikus tengerparti üdülőhely. Akár a Balaton­nál is épülhetett volna. Szál­lodák, kempingek, apartma­nok, bungalók váltogatják egymást. A járdára kiköltö­fagyizók, színes ajándék- és ruhaüzletek teszik hangula­tossá a képet. A boltokat — ezt hamar megállapítjuk — csak nézni érdemes. Ijesztő- ek az árcédulákon feltünte­tett, négy-öt nullás számje­gyek. A valutát rosszul válit- ják, főként a nyugatnémet márka áll alacsony árfolya­mon. Szert teszünk azért né­mi pénzre, hisz másnap in­dulunk Velencébe. A mese- város pedig nem olcsó hely... zött 'kis éttermek, pizzériák, A Doge-palota a szárnyas oroszlánnal

Next

/
Thumbnails
Contents