Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-07 / 132. szám
1990. juntas 7., csütörtök o EQ2E023 Megoldódik a szarvasi holtág gondja (?!) Rövidesen sor kerülhet a szarvasi holtág rehabilitálására. A közkedvelt vízpart az elmúlt évek során erősen szennyeződött, mivel a békésszentandrási szakasznál nincs vízmozgás. A szervesanyag a pangó vízben sajnos rövid idő alatt oly mértékben halmozódott fel, hogy emiatt az üdülőkörzet jóléti igényei igencsak megkérdő- jelezhetőek. A gyulai Kör- kövizig legutóbbi tájékoztatása szerint minden remény megvan arra, hogy néhány hónap múlva elkezdődhetnek a munkálatok. Ugyanis a szűk keresztmetszetet jelentő pénzforrást sikerült előteremteniük. Várhatóan elfogadásra kerül a gyulai cég pályázata, s ennek köszönhetően részesülhetnek abból az 5 millió dolláros segélyalapból, amelyet a világ 24 vezető tőkésországa — kizárólag környezetvédelmi Főleg nyugati exportra készülnek a férfiingek a szarvasi Szirén kihelyezett üzemegységében. A 65-70 asszonyt és lányt foglalkoztató üzemben az elmúlt évben közel 220 ezer ing került nyugat-európai és ia tengeren túli üzletek pultjaira ( ' Fotó: Kovács Erzsébet Hajón közelítjük meg Velencéit. Majd kiesünk a fedélzeti kanláton, úgy bámuljuk a vizet: mikor pillantjuk meg végre a Lagúnákra épült, különös várost? A látvány valóban lenyűgöző. Szinte a habokból bukkan elő a sűrűn egymásra épült partmenti házsor. Feltűnik a Doge-palota fehér csipkés oromzattá, amott egy híd ível át a csatornán. Készenlétben álinaik a velencei taxik, a gondolák. Mellettük feltűrt ingujjú, napbarnított férfiak állnak; szalmakalapjukon piros szalagot lenget a szél. Az egész valószerűtlenül szép. Az utcák zaja szokatlan, hisz nincs gépkocsiforgalom. A Mestre felől kiépített úton lehet autóval bejutni Velencébe, de csak a város szóiéig; ott hatalmas parkolókban kell hagyni a gépjárművet. Van tömeg- közlekedés is a városban. A Canale Gnandén menetrendszerűen közlekednek a számozott haj ój áratok, a vapo- rettók, melyek gyakran zsúfoltak, s a pesti villamosok hangulatát idézik. A Szent Mánk téren és a Piazettán turisták hada hömpölyög, csattog, 'kiabál, mutogat. A teret körülvevő világhírű épületek csöndes méltósággal tekintenek le rájuk, s ha tehetnék, bizonyára azon szoimorkodnának: lám, így múlik el a világ dicsősége. Hisz egykor hihetetlen gazdagságban éltek itt polgárok és arisztokraták, kereskedőhajóikon ide szállítva a világ kincsét. A velenceiek gazdagságának egyik jelképe a bizánci és román stüust ötvöző templom, melyet a város védőszentjéről, Szent Márkról neveztek el. Hűvös márványkookákon lépkedünk, s csodáljuk az anany lapocskák kai díszített falaikat, melyekről különös tekintetű szentek ellenőrzik visszafogott lépteinket. A tömeg a főoltár felé haliad, amely mögött a világ egyik csodáját, az 1000 kilogramm súlyú aranyoltárt őrzik. Nem szabad sajnálni azt a pár ezer lírát, mely feljogosít a Pala d’ Oro, e páratlan művészi alkotás megtekintésére. Nyolcvan apró zománcképből áll a másfélszer három és fél méteres oltár, melyet gazdagon díszítettek drágakövekkel. A templom félhomályában felfénylik a felbecsülhetetlen kincs, mely az egykori velenceiek kifinomult ízlését dicséri. * * * A íbenger be-betör a városba. Nem nyugszik bele, hogy elrabolták területét, s minduntalan a házakba mar. Nem nehéz felfedezni az enyészet jeleit. A Szénit Márk- templom márványpadlója itt-ott megsüllyedt, hullámzik a tér is; a Doge-palota örökös felújításra szorul, s börtöneit időnként elönti a víz. A palota, mely a kiválóan szervezett velencei köztársaság államhatalmának központja, s a fejedelem lakóhelye volt, remek építészeti alkotás. Egyesíti magában a mértéktartást, és a szépre való törekvést, a célszerűséget és a pompát. Termeit járva nem nehéz elképzelni, hogyan ülit törvényt a tízek tanácsa (mely a nagyhatalmú dogé fölött is ítélkezhetett). Döntéseik a nagytanács-teremben indultak útjukra, ahol ötszázan mondhatták el véleményüket. Az 54 méter hosszú, 25 méter széles terem, melynek egyik falát Tintoretto Paradicsom című olajfestménye borítja (a világon a legtöbb alakot ábrázoló alkotás), sajnos leégett, de eredeti szépségében állították helyre. Átsétálunk a Sóhajok híd„Fázis” hangulati Tüzének Eltűnt szénhegyek nyomában célokra — nyújtott Magyar- országnak. Előzetes hírek szerint egyébként a pályázatot Brüsszelben, az alapítvány központjában kedvezően fogadták. A holtág letisztítása után az egészséges Élővíz- csatornába a pangó víz mozgatása érdekében nyaranta a Hármas-Körös vizének egy részét vezetik át. A pályázat elkészítésében a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium segített, illetve közreműködött abban, hogy Békés megyébe is jusson ebből a kedvezményes pénzforrásból. — r.g.— Privatizációs kerekasztal Előreláthatóan rövidesen sor kerül Békés megyében, mégpedig Vésztő községben, egy kerékasztal-tárgyalásra. Ezúttal azonban a különböző pártok és helyi gazdasági szervezetek részéről nem politikai vitára kerül sor, hanem a szokásostól eltérően, privatizációval kapcsolatos egyezkedésre. Az SZDSZ helyi képviselője azzal indokolta a tárgyalás szükségességét, hogy az utóbbi hetekben, a Körösmenti Termelőszövetkezetben, illetve az áfész berkeiben, kft. szervezése miatt, sok ember veszíti el munkahelyét, olyanok is, akik 30 éves munkaviszonynyal, ha úgy tetszik, szövetkezeti tagsági viszonnyal rendelkeznek. Mostanában nemhogy szénhegyeket nem látunk, de még olyan hírek is szárnyra keltek, hogy a megyében felszámolják a Tüzép-telepeket. Ezzel kapcsolatban Kelle Györgyöt, a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyét ellátó Alföldi Tüzép Vállalat osztályvezetőjét kérdeztük. — Mivel a gazdaságban megindultak az önállósodási folyamatok, a mi telepeink is fokozatosan kft.-vé alakulnak, vagy egyenesen magánkézbe kerülnek — mondja az osztályvezető. — Felszámolásról tehát szó nincs. Az anyagi eszközeink azonban szűkösek, és így a régi ellátáshoz képest valóban mutatkozik visszaesés. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a telepeken nem tudunk nagyobb készleteket tartani. • Miként jelentkezik ez a szénellátásban? — A mostani felvásárlási lázat mi is érzékeljük, de olyan kínálatot semmiképp nem tudunk biztosítani, mint eddig. Az emberek félnek az energiahordozók áremelésétől, erről azonban nekünk is' csak annyi információnk van, amit az újságok írnak. Gondot jelent, hogy a bányák alapanyaghiánya miatt is fennakadások vannak, gondoljunk csak a dorogi bánya leállására. Mindenesetre megpróbáljuk a szükséges tüzelőhöz juttatni a lakosságot. • A Tüzépeken kapható más termékeknél mennyire zavartalan az ellátás? — A telepeken ezekből sincsenek nagy készletek. Az igények kielégítése így eltér a hagyományostól, de ha a vevő leadja a rendelését, hogy például milyen ablakra, ajtóra van szüksége, záros határidőn belül szállítunk. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy nem vagyunk monopolhelyzetben, tehát más forgalmazóktól is beszerezhetők a szükséges áruk — zárja a beszélgetést Kélle György. Bordi Istvánnál, az Alföldi Tüzép Vállalat Békés megyei kirendeltségének vezetőjénél a megyei telepek helyzetéről érdeklődünk. — Vállalatunknak a megyében kilenc Tüzép-telepe és egy mintaboltja van — kezdi a ki ren del t ség vezető. — Ezekből eddig csak a békéscsabai telep sorsa dőlt el, ez ugyanis kft.-vé alakult. • Gondolom, a pénzhiány érezteti hatását a telepek ellátottságában. — Sajnos igen. A lakosság eddig megszokta, hogy a telepeken szénhegyek állnak, és a vevő bármikor hozzájuthat a tüzelőhöz. Ha azonban nem lát az udvaron szenet, egyből sürgős lesz neki a beszerzés. Ezt azzal a példával igazolhatnám, hogy amikor az újságban is meghirdettük a szénvásárlási akciót, alig jelentkeztek a vásárlók. Az üres udvarok láttán viszont sorra jönnek az emberek. • Ügy tudom, a szénutalványokat szeptember 30-ig lehet beváltani. Mi lesz azzal, aki addig nem jut tüzelőhöz? — Remélem, ilyen nemigen fordul elő, de ha mégis, akkor visszaváltják az utalványt. • Egyes építőanyagokat, nyílászárókat is ritkábban látunk mostanában a Tüzépeken. Mi ennek az oka? — Mivel az építkezéseik visszaestek, bizonyos árukból megfelelő az ellátás. Ez mindig annak a függvénye, hogy az anyagi eszközeinkből mire telik. Persze vannak olyan termékek is — gondolok itt egyes faanyagokra —, amit akkor se tudnánk beszerezni, ha lenne elég pénzünk — mondja végül Bordi István. Nyemcsok László Megfogadjuk a tanácsot? „A nyugat-európai és az amerikai üzletember nem messiás. Keményen kell dolgozni, ba eredményeket akarnak elérni. Elsősorban a munkaerőigényes termékre, Illetve termények felé kellene orientálódniuk, Magyarország nem a hitelekből fog meggazdagodni, banem saját munkájából. A kertészeti gazdálkodásban a legkönnyebb Önök számára a tőkefelhalmozás. .— érvelt Sámuel Balns úr, világbanki szakértő, aki az elmúlt napokban járt megyénkben. Véleménye szerbit, az alföldi térség 2-3 éven belül betörhetne a nyugat-európai frisszöldség-piacra, s a pillanatnyi forgalom kOzel 20-25 százalékát hódíthatná el a világ különböző termelőitől. Akiket egyébként, a hatalmas távolságok miatt, esetenként tízszeres szállítási költség terhel. ján. Byron nevezte el így a palotát és a börtönt összekötő hidat, melyet a gyakori öngyilkosságok miatt tetővel borítottak. A börtön kopár termeiben sínylődtek a szigorú törvények szerint rövid úton elítélt rabok. Előfordult, hogy a celláikait elöntötte a víz, s így maga a természet hajtotta végre a halálos ítéletet. * * * Az utazás hét napja alatt láttunk szép városokat, tereket és templomokat. Megcsodáltuk, ám nem férkőzött úgy szívünkbe egyik sem, mint Velence, melynek varázsa fogva tartja az embert. A téren röpködő szemtelen, örökké éhes galambok, az óratorony -kongása, a kikötői bazár keleties hangulata felejthetetlenné teszi. Ahogy távolodunk térben és időben, lassan eltörpülnek a hatalmas épületek. Ügy, mint ahogy eltörpült az a virágzó, sajátos berendezkedésű állam is, mely emlékül hagyta nekünk tengeren úszó, csodálatos birodalmát. Gubucz Katalin Tffpj Karcsú gondolák szelik a csatornák vizét Mennyi az ennyi? A kiló kenyér 95 deka, a kifli olyan kicsi, hogy alig van mit fogni rajta. A kifli kritikája saját tapasztalatomon alapszik: az ár emelkedésével egyenes arányban csökkent a méret. Mindennapi kenyerünk súlyhiányát már hivatalos vizsgálat szentesíti, sőt azt is kiszámolták, hogy százmilliókra rúgnak az öt dekák évente. Nem is rossz üzlet a kenyérgyáraknak, nem kell sokat tenni érte, csak valamivel kisebbre szabni a porciót. A bolt persze már így kapja — tehát ebben nem a kereskedelem a ludas —, a vevő pedig I csak azt viheti haza, amit a polcról levesz. S ugyan ki érzékelné azt a „.csöppnyi” hiányt, ha nem mérlegel. Azt meg ugyan ki szokta megtenni? A vásárló biztos nem. S itt az első bibi, de ha az öt dekán, mint mennyiségen elfilozofálgatunk, más is akad. Mert a becsapás lehetősége, sőt kivitelezhetősége pont a kicsinységen alapul, mint olyan elvonáson, amit nem, vagy csak nehezen lehet észrevenni. Tíz deka sonkából, sajtból fél deka hiány nem feltűnő, s húsz dekából már az egy deka híja sem kiabál. És így tovább, és így tovább, a sor hosszú, mert sokféle árucikk van, s ha tudjuk, ha nem: ez sok kicsi, ami sokra megy. Nemcsak összességében, hanem az egyes vásárló pénztárcája tekintetében is, mivel gyakran ismétlődik. S máskor, a jobb anyagi helyzetben is érzékenyen érintette az embereket, hát még manapság?! A számolásra is vannak panaszok, nem egy háziasszony mondja, hogy itt is tévedtek, ott is, de mindig csak az ő kárára. Kivétel azért olykor akad, velem is megtörtént, igaz régen, még a stabil árak idején, amikor a pénztárhoz érve, fillérre ki tudtam számolni a végösszeget. S amikor szóltam, hogy húsz forinttal kevesebbet számolt, a kisasszony úgy megsértődött, mintha az ellenkezőjét állítottam volna. Aztán csak elfogadta a pénzt, ha meg nem is köszönte. De nem is ez a lényeg, csak úgy eszembe jutott. A fontos az lenne, ha igazi gazdára találna a fogyasztói érdekvédelem. Szerintem igen jól elláthatnák e feladatot a szakszervezetek, a meggyengült állami ellenőrzés mellett. S talán eredményesebben is, mert a kis falvaktól a nagy városokig mindenütt sok pártolóra és aktív segítőre számíthatnának. S biztos, hogy munkájuk nyomán javulna a mai áldatlan helyzet, s a közhangulat is jobb lenne. Bár ezzel még csak részben oldódna meg ez a zsebbe vágó kérdés, hiszen a szálak egészen a termelésig nyúlnak vissza. A gyártás ellenőrzéséig, odáig, ahol az egyes cikkek minősége dől el, mert a mennyiség csak az egyik oldala a fogyasztói érdekvédelemnek. A pénzben közvetlenül érzékelhető. Legalább ilyen, ha nem nagyobb súllyal esik a latba a minőség lerontása, a silányság, a szabványok, az összetételek rendjének a megsértése. A kispórolás, vagy a rossz munka. Egyik is, másik is nagy kárt okoz a vásárlónak, napi cikkekben is, de különösen a tartós fogyasztási cikkek esetén. Tény és való, hogy vannak és azért vannak a minőség- vizsgáló intézetek, de hogy milyen hatásfokkal dolgoznak, az más kérdés. Még egy olyan országban is, mint Amerika, kellemetlen meglepetést tudott okozni az ügyvéd Nadler, amikor a világhíres autók minőségi vizsgálatára adta a fejét, jól összeállított stábjával. Balesetveszélyes hibákat derítettek fel. Addig is, míg nálunk a társadalmi ellenőrzés kialakul és hatékonyan működik, de azután is: maga a vásárló tehet sokat. Ha figyel, ha törődik a saját érdekével, és nem restell szólni is érte. Ha tudatában van annak, mi illeti meg I a pénzéért, ha reklamáláskor nem hagyja megszégyeníteni magát, már csak azért sem, mert szégyenkezzen az, aki károsít és ne a megkárosított. Enyhébben fogalmazva; az kérjen elnézést, aki hibát követett el. Vass Márta
