Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-07 / 132. szám

1990. június 7., csütörtök

Elhunyt

dr. Nánássy József

Halászati tanácskozás Szarvason

Jlz a gyanús, ami nem gyanús?

A sors szörnyű iróniája, hogy az az ember, aki egész életét a baleseti sérültek gyógyításának szentelte, a minap közúti baleset áldozata lett.

Június 4-én, életének 70. évében tragikus körülmények között elhunyt dr. Nánássy József, a Békéscsabai Városi Tanács Réthy Pál Kórház-Rendelőintézet baleseti sebészeti osztályának nyugalmazott főorvosa. '

1951-től 1984-ig — nyugdíjba meneteléig — a békéscsabai kórházban dolgozott, ahol sebész és baleseti sebész szak- képesítést nyert. A megye első baleseti sebészeti osztályának főorvosává 1958-ban nevezték ki. Az új osztályt nagy elméleti és gyakorlati felkészültséggel szervezte és vezette. Érdemei jelentősek az osztály továbbfejlesztésében, ő alakította ki a baleseti sebészeti utógondozást és ambulanciát A baleseti sebészeti osztály második otthona volt szerette munkáját betegeinek élt és dolgozóit családtagjainak tekintette. A kórházi integráció keretében megtalálta osztálya helyét és szerepét Nagy elfoglaltsága mellett tudományos tevékenységre is szakított időt. Több fiatal szakorvos köszönheti neki képzettségét. Szakmájától nyugdíjazása után sem tudott megválni, haláláig a sebészeti szak- rendelésen gyógyított. ' .....

A Réthy Pál KórHáz-Rendelőintézet dolgozói, közvetlen munkatársai szomorú szívvel gyászolják és kegyelettel emlékeznek rá. Sok-sok gyógyult betege, tisztelője róhatja le kegyeletét a végső búcsúnál június 8-án Békéscsabán, 14

órakor, a Ligeti temetőben. '

( Dr. Juhász László,

igazgató főorvos

(Folytatás az 1. oldalról)

halbetegségekről, haltenyésztési vegyszerekről, a ponty formalinérzékenységéről & sok egyéb másról. Ám a szakemberek bizonyára vonzónak találták az „étllapot”. hiszen a tegnap nyílt 14. halászati tudományos tanácskozáson mintegy százan gyűltek össze. A megnyitót dr. Müller Ferenp, az intézmény igazgatója tartotta, majd a délelőtti előadásokat követően gyakorlati bemutatón vettek neszt a szakemberek. Mint képünk is bizonyítja, nagy érdeklődéssel tekintették meg a magyar— norvég vegyes vállalkozást, mely. a norvég fejlett technikát és a magyar melegvízi halitenyésztés eredményeit ötvözte egybe Szarvason. Az iparszerű haltenyésztőrendszer megtekintése után természetesen az eszmecserére is lehetőség nyílt. E rövid időszakot használtuk fel, hogy néhány szót váltsunk az intézmény igazgatójával arról, hogy a Magyar Agrártudományi Egyesület Halászati Szakosztályának, az Állami Gazdaságok Egyesülése Halászati Szakbizottságának és a Halászati Termelőszövetkezetek Szövetségének közreműködésével miért rendezik meg évről évre e szakember-találkozót? Mint elmondta, amolyan megmutatkozás ez a kétnapos rendezvény — mert az előadások sora ma is folytatódik —, azon túl. hogy olyan hal- fajtákat mutatnak be. melyek exportra eladhatók, sőt, megrendelésekre is számítanak. Mindezek mellett új technológiákat ismerhetnek meg itt a gazdaságok, szövetkezetek szakemberei, valamint a magáncégek képviselői. Természetesen arról sem feledkeznek meg a szervezők, hogy lehetőséget biztosítsanak a barátkozás- ra, az ismerkedésre.

A kétnapos rendezvényen egyébként indiai, kenyai, franoiia, belga, és vietnámi szakemberek is részt vesznek, hogy csak néhányat említsünk a távoli országok, képviselőiből.

. N. Á.

Ha majd jönnek a házi doktorbácsik

(Folytatás az 1. oldalról)

Vák, s a tényleges teljesítmény alapján történne a finanszírozás. Ez egyúttal azt is eredményezné, hogy a magasabb színvonalú ellátást nyújtó intézménybe szívesebben mennének a betegek, s így mód nyílna arra, hogy az ott dolgozókat jobban megfizessék.'

A családi orvoslás bevezetését — a hozzászólások alapján — orvosok és betegek egyaránt nagyon várják. Ha ugyanis jól képzett, megfelelő technikával rendelkező orvosok látnák el a betegeket, nem volna szükség a közismerten sok gonddal küzdő járóbeteg-ellátásra. Néhányan arra is utaltak : gyakran indokolatlanul hosszú ideig fektetik a beteget, pedig a kórházi ágy rendkívül drága. A nyugati országokban jól bevált gyakorlat, hogy 2-3 nap után hazaengedik a beteget, vagy pedig utókezelő intézetbe kerül, ahol egészségügyi szakdolgozók látják el. Nálunk magas az egy főre eső kórházi ágyak száma, ám ezeken nem mindig az fekszik, ■ aki tényleges kórházi ellátásra szorul. Itt került szóba az egészségügyi és a szociális feladatok különválasztásának igénye. Ez gazdasági szempontból is nagyon fontos, hisz míg egy ember kórházi ellátása napi 2-4 ezer forintba kerül, addig a szociális otthoni ellátás mindössze pár száz forint. Amíg .mindehhez nem teremtik meg a kellő gazdasági alapot, addig a szociális háló csak pókháló marad.

Többen panaszolták, hogy változatlanul hátrányokkal küzd a vidéki egészségügy. Az ország 37 ezer orvosából 17 ezer dolgozik a fővárosban. A szakemberhiány különösen a kisebb településeken égető gond. Ott csak

vágyálom marad, hogy azzal gyógy ittassá magát a beteg, akiben bízik, hisz nincs választási lehetősége.

Néhányan említették,

mennyivel kevesebbe kerül a megelőzés, mint a gyógyítás. Ám az egészséges életmód ugyancsak az anyagi lehetőségek függvénye. Nálunk a nemzeti jövedelemnek csupán 2,5 százalékát fordítják egészségügyi célokra, míg a nyugati országokban ez eléri a 9 százalékot. Amíg ezen nem változtat a kormány, addig nem várható lényeges javulás a magyar nép egészségi állapotában — ebben a kérdésben valamennyien egyetértettek a késő estig tartó, hasznosnak bizonyuló vitafórum résztvevői. g. K.

Félóra a biztonságért

Megkezdődött a honvédség átszervezése

Tegnap délelőtt a szabadban páradús, rekkenő hőség volt, a Gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház Rendelőintézetében pedig fuldokoltunk a melegtől és aiz oxigénhiánytól. Menekültünk volna már magunktól is, amikor dr. Halmai Zoltán, a kórház főigazgató főorvosának rendelőintézeti helyettese elektromos szócsövön keresztül váratlanul az épület gyors, de nyugodt elhagyására szólította fel a több száz beteget. t

Az „utcára került” betegek többsége megértőén fogadta az érdekükben szervezett . gyakorlatot. Akadtak persze türelmetlenek is, akik azt mondták, hogy csinálhatták volna ezt szombaton, vagy vasárnap is, amikor nincs rendelés. Bennünket e délelőttön minden arról győzött meg. hogy a zsörtölődök ezúttal tévedtek. A múló kellemetlenség ugyanis egyszerűén össze sem hasonlítható a lehetséges hasznával k. a. j.

Jogutód nélkül megszűnik a Magyar Honvédség 1951. óta

Miskolcon állomásozó légvédelmi rakétaezrede, és ugyanott

szolgálatot teljesítő rádiótechnikai zászlóalja.

A honvédelmi miniszter ez alkalommal felolvasott parancsa hangsúlyozta: a Magyar Köztársaság kormánya a hosszú távú honvédelmi—politikai célkitűzéseiből kiindulva, a Varsói Szerződés tagállamaival közös, egyoldalú bizalomerősítő intézkedések részeként csapatcsökkentést hajt végre. Ez a folyamat szorosan illeszkedik egy, a jelenleginél kisebb, de szervezetében, fegyverzetében, felkészítettségében korszerűbb honvédség kialakítási folyamatába.

A felszabaduló Petőfi-lakta- nya 18 hektáros területe, 58 épülete a Jövőben polgári célokat szolgál. A honvédség valamennyit a Miskolci Városi Tanácsnak ajánlotta fel. Hasznosításukra máris sok a jelentkező. Többek között oktatási, egészségügyi intézmények elhelyezésére, idegenforgalmi és gazdasági célokra akarják felhasználni a volt laktanyát. Egy számítógépeket és orvosi műszereket gyártó, tekintélyes amerikai cég is bejelentette vételi szándékát.

M

ár szinte félve lapozom fel reggelente politikai napilapjainkat. Megint egy szocdem-botrány? Csak ízelítő a májusi termésből.

Az alapításának 100. évfordulóját ez év december 7 én ünneplő Magyarországi Szociáldemokrata Párt egykori napilapjának, a Népszavának 2-ai számában Szegő Andrea, a SZOT-utód MSZOSZ egyik alelnöke (egyébként az SZDP tagja) visszautasítja Petrasovits Anna azon vádját, hogy a párton belüli, úgynevezett Márkus—Harsányi csoport valamiféle puccsra készülne, és hogy ebben az ágazati szakszervezetek is részt vennének. Az SZDP választmánya 7-én túlnyomó többséggel ismét megerősíti Petrasovits Annát pártelnöki tisztségében, csakhogy felröppen a hír: a Dohány utcai pártközpont női vécéjében aznap Schiller Mariann választmányi tagot megverték.

Tizenhatodikén a Népszavában és a Népszabadságban megjelenik a Szociáldemokrata Párt felhívása, mely a következőket tartalmazza: „Munkások! A kommunista diktatúra még mindig jelen van az üzemekben. (...) Ne tétovázzatok! Alakítsátok meg a munkástanácsokat! (...) Siessetek, ez az utolsó pillanat!”

Tizennyolcadikén a Népszavában Márkus László, a szoc- demek szakszervezeti frakciójának tagja úgy fogalmaz: Petrasovits Anna márciustól kezdve jobboldali, antikommu- nista propagandát hirdetett, mivel feladta azt a korábbi álláspontját, hogy az ágazati szakszervezetekkel együtt lehet működni.

Huszonegyedikén Benyó Pálnak, az SZDP belpolitikai bizottsága elnökének kérésére a Magyar Hírlap leközöl egy olyan értelmű nyilatkozatot, miszerint Petrasovits Annának és a köré tömörült szűk csoportnak mielőbb le kell mondania.

Huszonharmadikán Takács Imrének, az SZDP elnökének (???) és Révész Andrásnak, az 1956-os Szociáldemokrata Párt főtitkárhelyettesének hangja hallatszik a sajtóban. Üd- vözlik a párt tisztulási folyamatát...

Mi történik itt valójában? — kérdezi az átlagpolgár, s nagy a valószínűsége annak, hogy a párttagság 80 (!) százalékát adó munkások is értetlenül állnak a történtek előtt. Merthogy az odáig rendben volna, hogy az MSZP és az SZDSZ ácsingózik a szociáldemokrata örökségre, na de még mindig vannak (sőt, egyre többen) a párton belül is olyanok, akik szociáldemokratábbaknak vallják magukat a szociáldemokratáknál?

Nyugodtan lapozzuk fel Kádár-korszakbeli történelemtankönyveinket, sok mindent megtudhatunk belőlük is. Bármily hihetetlen, de igáz: az 1890-es években a szociáldemokrata olvasókörök taglétszáma a Viharsarokban meghaladta a 7 ezer főt. Az 1918-as Károlyi-kormányban Garami Ernő és Kunfi Zsigmond képviselte az SZDP-t, az 1919 januárjában megalakult Berinkey-kormányban pedig — az említetteken kívül — még Bőhm Vilmos, illetve Peidl Gyula. Vajon ki emlékszik ma már a nevükre?

Istenem? Az egyetemen még a történészhallgatóknak is megpróbálták „beadni” azt, hogy Peyer Károly elárulta 1921-ben a munkásmozgalmat, mert a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevében megállapodást kötött Bethlen István kormányfővel. Mit tudunk és tanulhattunk mi a történelemből?

E sorok írója ott állt március 23-án Budapesten az Elnkénél, és döbbenten hallgatta az Amerikából hazatért, szociáldemokrata politikus szavait: azokat a jobboldali szoc- demeket, akiknek a negyvenes években nem sikerült elmenekülniük az országból, vagy a nyilasok lőtték agyon (szegény Mónus Illés!), vagy a kommunisták börtönözték be. (Persze, nem járt jobban a kommunistává átvedjett Szaka- sits Árpád sem, hiába oszlatta fel az Országgyűlés elnökeként 1949-ben Rákosiék nyomására a többpárti magyar Parlamentet.)

Mármost, jó lenne tudni, kitől és mitől kell jobban félnie jelen viszonyaink között az egymillió létminimum alatt nyomorgó és a hárommillió létminimum körül tengődő közembernek. A baloldaliság álarca mögé bújt, újsütetű szociáldemokratáktól, vagy inkább az echte —■ bernsteini, Kautsky-féle — szociáldemokrata eszmeiséget védelmező, nem ritkán szélsőségesen fogalmazó „botrányhősöktől’*?

Hát nem azért hullott szét 1947-ben a mostani választásokon katasztrofális vereséget szenvedett Szociáldemokrata Párt, mert az úgynevezett baloldali szociáldemokraták elárulták elvbarátaikat, különféle előnyök miatt elhagyták a pártot?

N

ézzük csak. Mit is akart beleverni Virág elvtárs Pelikán József gátőr fejébe (lásd Bacsó Péter, A tanú)? Ugye, ismerős az ötvenes (hatvanas, hetvenes...) évek osztályharcos alaptézise: „Az a gyanús, ami nem gyanús”. És igenis: mi van akkor, ha ma is? Dányi László

„Nem volt énekelni való kedvem...”

Amikor .Sabic Drágán Szabadkán beült Ford Escort személygépkocsijába, nem tudhatta, hogy élete utolsó útját teszi meg.

Liszkai József (34 éves) békéscsabai lakos és ismerőse, Gulyás Ilona 1989. június 1-jén reggel 7.30-kor indult Szabadkára árulni és egyben bevásárolni. Azt tervezték útközben, hogy vesznek vagy negyven liter tiszta alkoholt. Jó lesz otthon likőrnek, ennek-annak.

Hogy a piacon gyorsabban teljen az idő, és persze, hogy szomjukat oltsák, hol az egyikük, hol a másikuk tért be a közelben levő büfébe lehajtani egy-egy pohárka konyakot. Gyérült már a piaci forgalom, amikor 13 óra körül Liszkaiék kocsiba ültek, és megvették azt a bizonyos eltervezett negyven liter alkoholt. Késő délután szemerkélni kezdett az eső. Liszkai elérkezettnek látta az időt, hogy elinduljanak. Beültek hát az IR 09-05-ös forgalmi rendszámú, 1200-as Ladájukba, és 18 óra körül elhagyni készültek a várost.

J-Ahogy illik, gondosan bekapcsolták a biztonsági övüket. Alig tettek meg Szabadka utcáin egy kilométernyi utat, amikor a vizes, csúszós úton megfarolva egy NSZK rendszámú kocsinak ütköztek. Liszkainak esze ágában sem volt megállni, továbbhajtott, így aztán elvesztette járműve felett az uralmát, áttért a menetirány szerinti bal oldalra. S itt következett be a tragédia. Összeütközött a Sabic Drágán által vezetett személy- gépkocsival. Drágán olyan súlyosan sérült a balesetnél, hogy még aznap, a szabadkai kórházban életét vesztette.

Gulyás Ilona könnyebben sérült, míg Liszkait súlyos sérülésekkel szállították

kórházba: megsérült a bal térde, bal keze és bal oldala. Olyannyira, hogy műtéttel el kellett távolítani a lé- pét. Tizenhat nap után engedték ki a kórházból. Gépkocsija totálkáros lett.

Liszkai József a rendőrségi kihallgatása során az elhalt Dragant annyiban hibáztatta a súlyos balesetért, hogy Dragannak nem volt bekötve a biztonsági öve, nem volt jogosítványa, és szerinte ittasan is vezetett!

Amikor a nyomozó Lisz- kaitól megkérdezte, hogy önmagán érezte-e az ital hatását, annyit felelt: „Nem volt énekelni való kedvem, siettünk haza ... Mindenesetre ittasság miatt felelősnek érzem magam.”

Az elhunyt Sabic Drágán boncolása során megállapították, hogy vérében nem volt alkohol.

Volt viszont a Liszkaiéban, nem is kevés. Az orvosszakértői vélemény szerint erősen ittas állapotban vezette gépkocsiját. B. V.

Ez ám a kirándulás! — mondhatják a békéscsabai Orosházi úti 2. számú (téglagyári) óvoda középső csoportosai, akik még ia gyermeknap ürügyén lovas kocsival ruccantak ki egyik csoporttársuk szüleinek tanyájára. S ott aztán volt meglepetés bőven! A háziállatokon kívül a kerti növényekkel is megismerkedtek az apróságok, és persze önfeledten örültek a szabadban elköltött tízórainak és a jó időnek egyaránt Fotó: Veress Erzsi