Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-06 / 131. szám

o 1990. június 6., szerda „Emberi léptékű házakkal, igazi zöldterületekkel, az itteniek tudásából1 Új főépítész Tessedik városában Február elseje óta új főépítésze van Szarvasnak: No­vak István Ybl-díjas. Neve nem ismeretlen errefelé, Békéscsaba, Békés lakóházai, Orosháza rendezési terve és Mezőberény városközpontja viseli keze nyomát. Né­hány lakóház, melyből kettő már épül, volt a kapocs a Szegedi Tervező Vállalat főépítésze és Szarvas kö­zött. Ezentúl állandó a munkakapcsolat. Vajon, milyen­né szeretné alakítani a várost? Erről beszélgettünk egy csütörtöki napon, melyet rendszerint a tanácsházán tölt. „Az építészek ma különféle felfogásban dolgoznak, de abban valamennyien egyetértenek, hogy a posztmodern korban vagyunk. Magamról azt mondanám, ^ újromanti­kus építészetet szeretnék csinálni. Kelléktáramban a funkció meghatározó szerepéről nem mondtam le, de mégse az a döntő. A helyet, a környezetet tekintem alapnak, kiindulópontnak, s úgy próbálom épületeimmel ezeket kiegészíteni, hogy ne ejtsek rajtuk csorbát. Olyan dologgal próbálkozom, ami esztétikailag talán örömöt nyújt az embereknek. A Szabadság úton pél­dául ahhoz kellett némi szakmai lelemény, hogy egy földszintes és egy többszintes épületet összekapcsoljak, a hatalmas tűzfalat eltakarjam, ugyanakkor lépcsőt ké­pezzek a városközpont felé, s hozzá mégis harmonizál­jon a földszintes ház." Valami elveszett Elkeseredetten veszem tudomásul, hogy Békéscsabán nincs ünnepi könyvhét Elismerem, az igazsághoz hozzá- tantoziik azért, hogy néhány olvasó-író találkozót rendez­tek, de az ünnepi könyvhét hangulata, a könyvsátrak és, a mindig megálló érdeklődők sokasága eltűnt a város központjából. Körülnéztem: a központtól távolabb sem állítottak ünnepi sátrakat a magyair könyv terjesztésére, és egyáltalán: a belvárosi könyvesbolt télen-myáron „üze­melő” standján kívül az aluljáró-irodalom szintén már megszokott néhány kirakása az esemény ezen az ünne­pinek titulált héten is. A kérdés, ami felvetődött bennem, a következő: azért nincs ünnepi könyvhét és -vásár ezekben a napokban Békéscsabán, ment aki eddig szervezte, már nem szer­vezi? Nem szép tóié! Vagy azért, mert más, új vagy régi illetékes belefáradt (elég hamar!) a kultúráért folytatott küzdelembe, és feladta? Pedig az ünnepi könyvhét talán éppen motelt hiányzik a legjobban! Amikor alkalom adód­na, hogy az értékes irodalom bővítse hadállásait az alul- j árÓ6-színvonalúvaL szemben, amikor éppen nagy szük­ség lenne arra, hogy a könyvek révén még jobban bete­kinthessünk az alakuló világ örömeibe, és bajaiba, ami­kor egyszerűen válságban van a kultúra, utaljunk csak szerény bűnbánattal kulturáltságunk színvonalára, em­beri arculatunk egyre növekvő pörseríéseire. Ünnepi könyvhét, könyvvásár azonban nincs. Megszűnt, mintha sosem lett volna. Elkeseredetten veszem tudo­másul és úgy nézem a tévé közvetítését a budapesti Vö­rösmarty térről, mintha az nem is Magyarországon len- ne* Sass Ervin Új évad, új bérletek — Olyan érték volna ez a kis épUlet? — A buldózeres építészet a főutcát kímélte a legke­vésbé. Sajnos, sok olyan há­zat elbontottak az elmúlt évtizedek építészeti elképze­léseinek megfelelően, me­lyeknek meg kellett volna maradniuk, kiegészítésükre törekedve, és nem a meg­semmisítésükre. A múlt kisugárzó erő A hatvanas években azt mondták, a funkció határoz­za meg a formát. Maga az államhatalom is azt akarta, hogy minél több épület szü­lessen és minél olcsóbban. Házgyári lakótelepek nőt­tek ki a földből, ezrével ad­ták át a lakásokat. De nem biztos, hogy emberhez mél­tó környezettel. Nem lehet szerencsés megoldás az, ahonnan elmenekülne^ a la­kók. — 1961 óta építész. Hátat for­dít-e házainak? — Békésen például a hat­vanas években dolgoztam. Ügy érzem, a Pillangóház­nak nevezett OTP-lakóház igyekszik kapcsolódni a vá­rosközponthoz, a környezet­hez. Bár nevezhető funkcio­nalitásnak, mégis talán si­került az örökké jelenlevő­höz alkalmazkodni. Mezőbe- rényben már több volt az esély a jobbra, a hetvenes években. Ott a városköz­pontban valami európait akartunk csinálni a tanács­csal egyetértésben. Bevontuk a munkába a társművésze­teket, kezdve ott, hogy meg­határoztuk az eklektikus szálloda, a tanácsháza hom­lokzati színét, a lakóházak színdinamikáját, a főtér ker­tészeti elrendezését, odaál­modtunk köztéri szobrokat. — Bizonyára felmérte már a város építészeti helyzetét? — Sokak szerint Szarvas elrontott város. Én nem így látom, ellenkezőleg, sok mindent lehet és kell itt megvalósítani. A legfonto­sabb, hogy van történeti, építészeti magja, amely ki­sugárzó erővel bír. Ez az, amit a modern építészet ed­dig nem sokra becsült. Gon­dolok az evangélikus temp­lomra és környezetére, a Kossuth utcára, ahol még ma is állnak a szép polgár­házak. Ha ezt az örökséget továbbfejlesztjük, alázattal kapcsolódunk hozzá, azt hi­szem. rendbe hozható az egész városközpont. Igaz, nem rögtön, a sebeket be­gyógyítani mindig több idő­be kerül. Szarvason nagyon szép a természeti környezet is. A Holt-Körös ág, az üdü­lőövezet, az arborétum, mind olyan érték, ami nincs meg más alföldi városoknál. Ha átitatná a táj varázsa a vá­rosközpontot, mondjuk a fa­sorok rendszerével... De ezt már előttem is megfo­galmazták a szarvasiak. A bazárosok elrejtve — Azt mondják, legelső dol­ga volt, hogy áttelepítse a ta­nácsháza előtti bazársort. — Közmegelégedésre si­került innen elvinni a mű­velődési ház mögötti térre. Ezeket építési engedély nél­kül, csupán területfelhasz­nálási okmány birtokában emelték. Egyébként, a mű­velődési ház mögé üzlethá­zat terveztem. Tizenöt üzlet kaphatott volna benne he­lyet. De a városban voltak, akik féltették a zöldterüle­tet. Csodálkozom, mert a vázlatterve?" mindenféle fó­rumon megvitatták, Szarvas Város Tanácsa határozatban elfogadta. Akkor nem me­rült fel az építkezés ellen kifogás. Azért is csodálko­zom. mert az a terület gaz­dátlan, a művelődési ház majdani bővítésére hagyták meg. ami az igényeket és a lehetőségeket ismerve, egy­szerűen túlzott mértékű el­képzelés. Annyiban talán mégis van helye a vétónak, hogy nincs a városnak rész­letes rendezési terve. A ta­nácsnak nincs rá pénze, az építési kormányzatnak pe­dig még aligha lehetett ide­je egy országos tervpályázat formájában megadni a szo­kásos támogatást. Minden­képpen szükség lenne egy profi iroda munkájára, hogy a szakigazgatás döntéseit megkönnyítse, és mindenki számára egyértelmű legyen, hová, mi kerülhet. Ennek híján csak „tűzoltómunkát” végezhetünk. Ezt ellensúlyo­zandó, most szarvasi kollé­gáim segítségével alaptérké­pet készítek a városközpont­ról, felmérve állapotát. Valódi alföldi város — Régen a főmérnök munká­ja, személye meghatározta a vá­ros arculatát Ma mit tehet a főépítész? — Ilyen sokat nem várok,. Nem is szeretném, ha szarvasi munkatársaim ter­vei nélkül alakulna a város. Másrészt születőben van egy helyi építészkor, szakmabe-' lieknek és érdeklődőknek. A kör léte nagyon fontos, hi­szen már nem mondja meg a megye, a főváros, mit kell tenni. A jövő attól függ, hogy a helyiek mit akarnak, mi­hez van «-ónk, és amit lét­rehozunk, az szarvasi lesz-e ? Nem lenne szerencsés inter­nacionalista stílusjegyekben tovább gondolkodni, hiszen ilyen építészet ezer kilomé­terrel odébb is van. — Mégis, ha már a részletes rendezési terv nem adhat ké­pet, milyennek képzeli a maj­dani Szarvast? — Szeretném, ha valódi alföldi várossá válna. Embe­ri léptékű házakkal, igazi zöldterületekkel, az itteniek tudásából. Becsülni kell a sallangmentes polgári építé­szetet. a letisztult szerkeze­tű népi lakóházakat, védeni a műemlékeket és gazdál­kodni velük. Ha lehet, új funkciókat találni számuk­ra. Vannak már biztató je­lek: gondolok az evangéli­kus templom szomszédságá­ban álló ÖKI-irodaházra, melynek tulajdonosai iga­zán gazdaszemlélettel visel­tetnek. Hamarosan magas tetőt húznak a lapos, több­szintes épületre. De van el­lenkező példa is: a tulajdo­nos az utca legszebb pol­gárházának homlokzatát akarta elbontani. Szőke Margit A Jókai Színház szervező- irodájában tegnap meg­kezdték az 1990—91-es évad bérleteinek árusítását. Tájé­koztatást kértünk az iroda munkatársaitól, Orvos Ja­nó sné szervezőtől és Vand- lik Gézáné jegypénztárostól. A színház az elmúlt év­adban nem, de most emelni kényszerült bérletáram. (A jegyárakról pedig egyelőre nem tudni semmi pontosat.) Tavaly az elsőrendű bérlet 340 forintba került, az idén a második rendű ennyi, az elsőrendű pedig 400 forint, hat előadásra. Az oka? Ke­vesebb a támogatás, de emelkedett az üzemanyag ára is, ami bizony drágábbá teszi a tájolást, Nincs más hátra, ki kell gazdálkodni a költségeket. — Az ifjúsági bérletekre a színház tavaly még ka­pott támogatást az Állami Ifjúsági és Sporthivataltól — fűzi hozzá az elmondottak­hoz Orvos Jánosné —, 40 forintot darabonként. Ennek a rétegnek az.idén most mi adunk kedvezményt, 60 fo­rintot bérletenként, így az elsőrendű bérlet hat előadás­ra 340 forintba kerül. Azt szeretnénk, ha a fiatalok to­vábbra is jönnének, mert nem mindegy, hogy elszok­nak-e a színháztól, vagy sem. A legkisebbek mese- bérleteinek árán pedig egy­általán nem változtattunk: ők 40-60 forintig nézhetnek meg két előadást: Hamupi­pőke és Pinokkió története­it Az idei műsortervben több a zenés darab. Szeretik az emberek, mondják az iroda munkatársai, nagy siker volt a Csókos asszony és a fia­talok körében a Dr. Herz. Kálmán-operett, a Bubus cí­mű zenés bohózat, a West Side Story lesz a ldnálat és természetesen prózai dara­bok, például O’Neill drámá­ja, vagy Az operaház fan­tomja, helyette esetleg Ken Kesey Száll a kakukk a fészkére című, világhírű re­gényéből készült színmű. De visszatérve a bérletek­hez: nemcsak a diákok vált­hatnak négy előadásra he­lyet, hanem a felnőttek is. És az újdonság, hogy már most megtehetik, nem kell szeptemberig várni. Ezzel az iroda munkatársai szeretnék elkerülni a korábbi években tapasztalt sorbanállást. Júni­us 15-től 30-ig, illetve au­gusztus 15-itől várják a szín­házbarátokat Kérik viszont, hogy a régi bérletesek je­lentkezzenek a hónap végé­ig, mert sok az új érdeklő­dő- Sz. M. Az evangélikus templom és egy funkcionalista „remekmű”, az ÖKI- irodaháza — hamarosan magastetőt épít rá a hasz­náld (A szerző felvétele) Egy életmű legsikerültebb darabjai Hattól hatvanig mindenkit várnak Német hálakoncert Békéscsabán és Gyulán KMIIftis i 2-es iskolában Fotó: Kovács Erzsébet A Pedagógus-szakszervezet Békéscsabai Körzeti Bizottsága rendezésében tegnap ki­állítássorozat kezdődött a megyeszékhe­lyen, a 2. sz. általános iskolában, a sorozat címe — Pedagógus alkotók — mindent el­árul a szervezők szándékáról, így, bemu­tatkozási lehetőséget biztosítva kívánják megbecsülni azokat a tanárokat, akik ne­velőmunkájuk mellett az alkotásnak is szentelnek időt. Az első bemutatkozó, Gál Domokos középiskolai vezető tanár, fafa­ragó kézművesmester. Kiállítását délután három órai kezdettel nyitotta meg Szilágyi Róza tanárnő. A rendezvényen többségében a város pedagógustársadalma vett részt. A megnyitó szavakat mintegy kétszázan hall­gatták végig. A szebbnél szebb alkotásokat, egy életmű legsikerültebb darabjait — hiszen alkotó­juk 60. életévét tölti — június 7-ig napon­ta 8—16 óra között tekinthetik meg az ér­deklődők. A pedagógus-szakszervezet körzeti bizott- sága a jövőben a pedagógusnaphoz kapcso­lódóan évente szeretne egy, vagy több al­kotó részvételével hasonló ibemutatót ren­dezni, nemcsak a felnőttek, de — mint ké­pünkön látható — a gyermekek örömé­re ite. Magyarországi hálakon- oert-sorozatra készül a nép­szerű német Klaus Ammann Big Band június 1. és 15. között. Budapest, Szentend­re, Szekszárd, Pécs és Kecs­kemét után, június 9-én Bé­késcsaba a következő állo­más, a fellépés helyszíne pe­dig a sportcsarnok. Másnap, 10-én Gyulán szerepelnek, majd onnan a Balatonhoz utaznak a művészek. A negyventagú zenekar azért jön Magyarországra, hogy jótékonysági koncerteket ad­jon. Az NSZK polgárai így kívánják megköszönni kor­mányunknak azt a segítsé­get, amellyel a nyugati ha­tár megnyitásával (augusz­tusban) hozzájárult a német újraegyesítéshez. A kéthetes turnét a hála és a német— magyar barátság jegyében tervezik. A rendézvény véd­nöke «Habsburg Ottó leánya, Walburga von Habsburg lesz. A big band 1971-ben ala­kult, és főleg fiatalokból, egyetemistákból áll. Szék­helyük Türkheim, egy kis­város Münchentől félórányi­ra autóval. Igen széles a ze­nei skála, amit játszanak, a szokásos big band dzsessz- től a filmzenéig, a poptól a musicalig, a modemtől a klasszikusig. Hattól hatvan­éves korig minden korosz­tályt várnak a nézőtérre. Gálakoncerteken, szabadté­ri rendezvényeken, karácso­nyi, templomi hangversenye­ken lépnek fel leggyakrab­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents