Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-06 / 131. szám
1990. június 6., szerda o i:i 3 JIJKfllc} Kiviil egyszerű, belül luxus „Tévedések emlékműve” Fotószalon Békéscsabán A kicsit csúnya és fantáziátlan külső ez esetben igazán szép belsőt takar! Négy hónapi átalakítási szünet után hétfőn reggel csendben megnyílt a megyeszékhelyen az Ofotért 29. számú fotó- szaküzlete. S bár a külső sokunkat meglepett (a kirakati felület a felére csökkent — hivatkozással az egységes utcaképi homlokzatok kialakítására!) — a belső igazán tágas és elegáns. Az átalakítás során a szociális résszel így duplájára bővült az üzlet alapterülete. Űjdonság, hogy ön- kiszolgáló részt is kialakítottak, ahol a papír-, vegyszer- és egyéb fotóáruk közt böngészhetnek a vásárolni vágyók, valamint iratmásolást is végeznek ezentúl az üzletben, A/4-es méretben. Fotó: veress Erzsi A veszélyes hulladék csak vár, mégis győzelemre áll? Lapunkban már beszámoltunk a békéscsabai Patyolat Vállalatnál felhalmozott veszélyes hulladék ihelytelen tárolásáról. Az ügy jelenlegi állásáról az érdekelteket kérdeztük. Először a Körkövizig igazgatóhelyettesével, dr. Fórján Mihállyal beszélgettünk. — A hulladék azé, aki megtermeli, tehát a felelősséget is neki kell vállalnia érte — kezdte az igazgató- helyettes. — Mi elsőfokú környezetvédelmi hatóságként a bejelentési kötelezettség elmulasztása és a tiltott helyen tárolás miatt két és fél millió forint környezetvédelmi bírságot róttunk ki a Patyolatra, amit ők megfellebbeztek. Ugyanakkor a városi tanács műszaki osztályánál szabálysértési bírságra is javaslatot tettünk. — Azt vizsgálták, hogy a tárolóhely környezetében szennyezett-e a talaj? — Természetesen mintát vettünk, és a vizsgálatok egyértelműen perklór-etilén jelenlétét mutatták ki a talajban. Mivel a veszélyes hulladék ártalmatlánítására. illetve hasznosítására a Békés Megyei Környezet- és Természetvédelmi Kft., az űjkí- gyósi Kemikál szakembereivel együtt kidolgozott egy technológiát, felkerestük Iga Istvánt, a kft. képviselőjét. — A Patyolat technológiájában én ott látom a hibát. hogy a desztillációs folyamat végén a maradék még mindig körülbelül 5 százalék oldószert tartalmaz — mondta. — Emiatt tilos az elégetés, de szerintem megengedhetetlen az aszfaltba keverése is. Ilyen módon ugyanis mintegy ötven tonna perklór-etilén jutna a levegőbe, ráadásul égetés közben annak egy része foszgénné (harci gázzá) alakulna. Korábban néhány kollégámmal' magam is foglalkoztam ilyenfajta lehetőségekkel, de ezek feltételeznék az oldószermentességeit, amit a Patyolat nem tudott teljesíteni. — Önök milyen eljárást dolgoztak ki? — Nem egészen új ötletről van szó, hiszen ennek elveiben megegyező, korábbi változatát már 1983-ban letettük a Patyolat asztalára. ők azonban a kedvező üzemi kísérletek ellenére is változtatást kezdeményeztek, nyilván üzleti megfontolásból. Megbontották az egységes technológiát, Illetve egyik elemét — a desztillálót — és önállóan kezdték működtetni. Tették ezt a biztos üzlet tudatában, és annak reményében, hogy majd csak megoldódik valahogy a maradék végleges elhelyezése is. Tévedésük emlékműve az az ezer tonna hulladék, amely egy része az ominózus telken magasodik. A mi eljárásunk lényege végül Is az, hogy egy zárt rendszerben a maradék oldószert tisztán visszanyerjük és egyidejűleg a zsíros, olajos szülőföldet bizonyos bitumenes termékben hasznosítjuk, környezetkímélő módon. Mivel a technológiát a Kemikál újkigyósi gyára alkalmazná, megkérdeztük Po- lonka György igazgatót is. — Én az újságból értesültem a veszélyes hulladék körül kialakult helyzetről — fogadott az igazgató. — Évekkel ezelőtt már próbálkoztunk a hulladék hasznosításával, de akkor valahogy elhalt az ötlet. Most felújítottuk aas akkori próbálkozásainkat és eredményes kísérleteket végeztünk. Ezek alapján — a megállapodástól számított 1-2 hónapon ibelűl — beindíthatnánk áz üzemet. Természetesen bizonyos nyereségre rpi is számítunk, hiszen olyan tevékenységről van szó, amely különleges figyelmet, állandó ellenőrzéseket igényel. — A Patyolattal felvették a kapcsolatot? — Mi a Patyolattal hivatalosan nem tárgyaltunk, a közvetítés a környezetvédelmi kft. dolga. Ajánlatunkat megtettük, a többi már nem rajtunk múlik. Knyihár Jánosnál, a Pa-, tyolat igazgatójánál arról érdeklődtünk, hogy mit szól a Kemikál, illetve a környezetvédő kft. ajánlatához. — A Kemikál közvetett ajánlatánál túlzottnak tartjuk a költségeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a megoldást végleg elL vetnénk. Továbbra is figyelembe veszünk minden tehetséges elképzelést, . de a több évi kísérletezgetésen eddig mi buktunk, nem szeretnénk. ha most ez megismétlődne. — A régebbi kísérleteik hol akadtak el? — Néhány évP már tárgyaltunk a Kemikáliái; de miután nem jött létre az üzlet, az aszfaltba keverés lehetőségét vettük célba. Később végeztünk téglagyári kísérletsorozatot is, de Dé- vaványán és Körösladány- ban a veszélyes hulladék misztikus volta és a lakossági tiltakozások miatt még a sikerrel kecsegtető eljárások is kútba estek. Ezeken kívül szóha került a trágyába keverés is. Nemrégiben a gyulai Aszfaltkeverő Kft- be szálltunk ibe 3 millió forinttal. hogy mégiscsak így próbáljuk hasznosítani a veszélyes hulladékot. Sok múlik azon, hogy a Kemikál, illetve a gyulái kft megkapja-e a szükséges engedélyeket. Ezt követően én nem tartom kizártnak a hulladék több oldalú hasznosítását sem, hiszen nagy mennyiségek halmozódtak fel. — Ügy tudom, a veszélyes hulladékot még mindig a régi helyen tárolják. — Csupán néhány napig, ugyanis a környezetvédelmi kft. Sarkad keresztúron segített bennünket - ideiglenes tárolióhelyhez, amely megfelel a környezetvédelmi előírásoknak — zárta a beszélgetést Knyihár János. Nyemcsok László Ki mennyire szegényedik az Blföldön? A valós küszöbérték 12 ezer Ft fejenként Az elmúlt évtizedben kiéleződött a gazdagság-szegénység problémája hazánkban. Mára politikai kérdéssé vált a polarizáció nyomán fellépő társadalmi feszültségek kezelése, feloldása. A Központi Statisztikai Hivatal ez év márciusában reprezentatív megfigyelés keretében lakossági véleményeket gyűjtött az életszínvonal alakulásáról. A négy dél-alföldi megyében, Bács- Kiskunban, Békésben, Csongrádban és Jász-Nagykun- Szolnokban a megfigyelt, a reális kép kialakításához elegendő több mint 2300 háztartás — 6500 ember — válaszainak előzetesen összesített eredményeiről adunk most közre szemelvényeket. Alulértékelünk A megkérdezés során felkeresett háztartások közül egy sem érezte, hogy gazdag, és a jómódúak aránya sem érte el az 1 százalékot, ugyan akikor közel egytizedük vallotta magát szegénynek. A lakosság az életszínvonal társadalmi átlagát a valóságosnál jóval magasabbnak véli, és ehhez mérten a saját háztartásának életszínvonalát alulértékeli. A községekben élők nagyobb gazdagságot vélelmeztek, mint a városiak. A délalföldi térség egyes megyéi közül Békésben döntően tíz százalék alattinak gondolták a gazdag háztartások arányát A válaszok alapján átlagosan a magyar lakosság kétötöde szegény. A megyék közül Békésben vélelmezték a legnagyobb arányú szegénységet. A jómódúak kevesebb gazdagot látnak a társadalomban — átlaghoz közelebbinek érzik magukat —, mint a szegények, de a szegénység megítélésében is alulértékelnek. Eltérő infláciéérzékenység Az életszínvonalról alkotott véleménynyilvánításnak részét képezi, hogy a jelenlegi jövedelemkülönbségeket a megkérdezettek 90 százaléka igazságtalannak tartja. Az életszínvonal jelentős csökkenésére 1988-tól került sor, amelynek legfőbb oka a ikétszámjegyűvé vált infláció volt Az utóbbi három évben KSH-számítások szerint mintegy 47 százalékos fogyasztóiár-növekedés következett be. A megkérdezettek az utóbbi évben a KSH által számítottal szemben a fogyasztóiár-színvomal 85 százalékos emelkedését véleményezték. Az átlagos és annál jobb színvonalon élők valamivel kevésbé érzékelték az árszínvonal növekedését, a szegények körében nagyobb volt a szélsőségek megítélése és a legtöbb volt a tájékozatlanság. A gazdagok és szegények véleménykülönbségének láthatóan ellentmond az a tény, hogy Békés megyében, ahol a megkérdezettek körében legnagyobb volt az átlagosan és annál jobban élők aránya, a legtöbben érzékelték az erősebb árnövekedést. Bizonytalan jövőkép A háztartások egyharmada vélekedett úgy, hogy élet- színvonala néhány évrevisz- szatekintve nem változott. Legnagyobb hányaduk (mintegy 60 százalékuk) anyagi - megélhetési helyzetének kisebb vagy nagyobb mértékű romlását tapasztalta. Kisebb mértékű javulást a háztartásoknak mindössze 6 százaléka érzékel, nagyobb mértékű javulásról a megkérdezetteknek csak 1 százaléka számolt be. A jómódúak és az átlagosnál kissé jobban élők háromtizede, az átlagos színvonalon élők fele, a szegények háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy anyagi-megélhetési színvonalát az elmúlt néhány esztendőben megőrizni sem volt képes. A háztartások a következő néhány évi életszínvonaluk alakulására vonatkozó válaszok tekintetében voltak a legbizonytalanabbak. (A megkérdezett családok egyötöde ugyanis erre a kérdésre „nem tudja megítélni” választ adott.) A háztartások egytizede javulást vár, harmada a jelenlegivel nagyíjából azonos helyzettel számol, közel fele pedig kedvezőtlenebb anyagi-megélhetési színvonalat feltételez. A lakosság nagy része már nem tudja elfogadni az élet- színvonal további csökkenését. Mindenki maszekol A megkérdezettek csupán egyharmadának nincs jövedelemkiegészítő forrása. A megfigyelt háztartások 57 százaléka jelenlegi anyagi megélhetési színvonalának fenntartását csak háztáji és kisegítő gazdaságokban végzett munkával, 16 százaléka pedig egyéb külön munkából származó bevételekkel tudja biztosítani. Békés megyében a legalacsonyabb — mintegy 20 százalék — azon háztartások aránya, amelyek semmilyen külön jövedelemmel nem rendelkeznek. A többletbevételre való törekvés mellett a háztartások 84 százalékában végeznek valamilyen pénzmegtakarító, kiadást csökkentő tevékenységet, ezen belül Békés megyében az átlagosnál nagyobb arányban (befőzés, ruhajavítás, varrás, -kötés, la- kásfestés stb.). A lakosság tömeges résZr I vétele főmunkaidőn kívüli és a pénzmegtakarító tevékenységekben jól érzékelteti a főmunkaidőben végzett munka alulértékeltségét. Szomorú tény, hogy a főmunkahelyeken elért jövedelmek és egyéb juttatások, kiegészítve a külön jövedelmekkel, bevételekkel, Illetve a szolgáltatásokat kiváltó és kiadásokat csökkentő tevékenységekkel, a háztartások ■ jelentős részénél még a szűkén értelmezett napi megélhetést sem biztosítják. Megtakarítani lehetetlen A -kialakult életszínvonal, a kereseti lehetőségek és a fogyasztási szokások másmás összegű anyagi fedezetet igényelnek az egyes háztartásokban. A megkérdezettek a társadalmi és a létminimum közötti értéket — egy főre vetítve 4300 forintot — jelöltek meg a szegénységi küszöb szintjének. A KSH által közzétett, a fogyasztói árak 1989. évi változása alapján továbbvezetett társadalmi minimum az ország egészére vonatkozóan tavaly egy főre számítva 4650 forint volt, a létminimum egy főre jutó összege pedig 3980 forintot tett ki. A Békés megyeiek szerint a szegénységi küszöb szintje nem éri el a 4000 forintot. A minden gond nélküli életvitelhez a családoknak a szegénységi küszöb majdnem háromszorosára, mintegy 12 ezer forintra lenne szükségük. A lakáshelyzetükkel elégedetlen háztartások fele úgy látja, hogy lakásproblémáját nem tudja megoldani. A lakosság jelenlegi szűkös készpénz-megtakarítását jól tükrözi, hogy mindössze kilencven család jelezte: fel tudja használni s&ját megtakarításait jelenlegi lakás- problémája megoldásához. Kétmillió dollár értékű paplan Mezőkovácsházáról a japán piacra A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ hat éve tart kapcsolatot Japánban, különböző vállalatokkal, szövetkezetekkel. Elsősorban az úgynevezett toliszakma területére sikerült betörniük, ezen belül is jelentős eredményt értek el a pehelypaplan kivitelében. Ezen a héten Masanori Acki, igazgató — japán importőr — látogatott el Mezőkovácsházá- ra. Három napot töltött a szövetkezetnél egy újabb szállítás, valamint a közös tervek megbeszélése miatt. MI is megkértük Masanori urat, mondjon véleményt a szövetkezetek közötti kapcsolatról. — Első üzleteinket az NSZK-ban kötöttük. paplannal, ágyneművel, takaróval foglalkoztunk. Nyugatnémetországi partner segítségével kerültünk kapcsolatba az Artex-szel, majd a mezőkovácsházi szövetkezettel — mondja Masanori igazgató úr. — Eleinte mindkét országból vásároltunk, de ma már kizárólagosan csak Magyarországról. Mezőkovácsházáról. Hat évvel ezelőtt négy-ötszáz darab paplant vittünk ki, most pedig már 10-12 ezer darabot. A mezőkovácsházi áru kiváló minőségű. Igen keresett a japán piacon. Kapcsolatunk során évi 25- 30 százalékos exportemelkedést sikerült elérnünk. Hogy; miért keresett ez a paplan nálunk? Mert a japán fogyasztók igényesek, és értékelni tudják a jő minőséget. — Ismeretesek a gazdasági szerkezetváltásunk törekvései. ön hogyan látja piac- gazdaságunk átalakulását? — Nagy örömmel üdvözöltem a változást, és úgy hiszem, a japán embereket is érdekli, hogy mi történik ma Magyarországon. Azt várjuk, hogy kialakuljon a szabadverseny, és a kapita- llsztikus vonások előnyei megjelenjenek a gazdaságban. Erőteljes fejlődésre számítunk, reméljük, a termelékenység növelésével, az ésszerűsítésekkel a bérek is emelkedni fognak. A jó profit sok embernek hozhat kedvező változásokat. A japán közgazdászok szerint, — a gyors fejlődés miatt —, Magyarországon két-három éven belül végbemegy ez a folyamat. Egyre több japán cég érdeklődik a kelet-európai üzletek iránt, beleértve a magyarokat is. — Mint üzletembernek, mik a személyes tervei? — Figyelembe véve a cég jellegét, elsősorban az Áfésszel, és az Artex-szel kívánunk további üzletet bővíteni. Kapcsolatunk már a kezdet kezdetén jól indult. és így is fejlődött. * * * Az áfész a termékek felénél többet értékesít a japán szövetkezeti mozgalomban. Kapcsolatuk élő a két 'egnagyobb szövetkezettel. Az együttműködésről kapott információt Csóti János az alábbiakkal egészítette ki: Az üzleti vállalkozás érdekében a mezőkovácsházi áfész ajánlatot tett egy közös vegyes vállalat kialakítására, amelynek részleteire augusztust követően visszatérnek. A szövetkezet exportbevétele 1989- ben 17 millió dollár volt, amit ez évben is szeretnének elérni. Ennek egyik része a japán üzlet. Megnyugtató. hogy a magyar pehely és a szövetkezet által gyártott paplan világszínvonalúnak minősül Japánban is. Az áfész figyel a jő minőségre, a határidőkre, és a különféle igények kielégítésére. Talán ez az egyik oka, hogy a hat év alatt reklamáció nem volt. A személyes kapcsolat nélkülözhetetlen a japán cégeknél.- halasi -
