Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-06 / 131. szám

o IZmWKTilc} 1990. június 6., szerda Eltemették Varga Dezsőt Hozzátartozók, barátok, ismerősök vettek végső búcsút tegnap Békéscsabán a Ligeti temetőben Varga Dezsőtől, la­punk nyugalmazott olvasószerkesztőjétől, aki életének 67. évében, súlyos, hosszan tartó betegség (után hunyt el május 25-én. A Népújság szerkesztősége, a lapkiadó vállalat és a Magyar Üjságírók Országos Szövetsége nevében dr. Serédl János, lapunk főszerkesztője búcsúzott volt kollégánktól, aki több mint három évtizedet töltött szerkesztőségünkben. A ma itt dolgozók nagy részének mestere ,is volt, azt igyeke­zett átadni, ami őt is jellemezte: szakmai ismeretet, elhiva­tottságot, tisztességet. Emlékét megőrizzük. BNV-slker A Békés Megyei AÉV és a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet kooperációjában és a közös fejlesztés ered­ményeként került a nagykö­zönség elé a sikert atatott rejtett tolóajtó. Hálószobák, kis alapterületű helyiségek ideális nyílászárójának szán­ják a gyártók az új termé­ket, mely — igény szerint — a beépített bútorokkal együtt lehetővé teszi a bel­tér komplex tervezését Önkéntesen megszüntették a földforgalmat (Folytatás az 1. oldalról) főleg az eladások — foglal­koztatják. — Igen, minket és a nagy­üzemeket is. Pont ezért megajánlották és elfogadás­ra került, hogy a tagüzemek önkéntesen megszüntetik a földforgalmat. Ezt így azért tartom lényegesnek kiemel­ni, mert még az országgyű­lési határozat megszületése előtt történt. Tehát a szö­vetkezeti önkormányzat szel­lemében és nem felülről va­ló elrendelésre. Ugyanakkor olyan állásfoglalás is szüle­tett, hogy a föld a nemzet termelőeszköze, s mint ilyet külön kell választani a tu­lajdoni sérelmek orvoslásá­nak kérdésétől. Vagyis külön jóvátételi törvényre van szükség, bár ez igen mesz- sze vezethet... — Sok átmentési vád érte a téeszeket... — Igen, de én erre csak azt tudom mondani, hogy ők átmenteni a munkalehetősé­get, a szociális biztonságot, a működőképességet, a szak­szerű földművelést és az eh­hez szükséges gépesítettséget akarják. Megújulva, újabb és újabb formák között. Az Agrárkamara legutóbbi ülé­sén a nyugatnémet küldött ügy nyilatkozott, hogy Ma­gyarországnak nagyon fon­tos a nagyüzemek megőrzé­se. Ugyanis náluk az átlag farm 38 hektáros, és nem ha­tékony még az állami támo­gatás mellett sem. ' Vass Márta Kevesebb papírt használunk? Barátság könyvesbolt Uradon? A megyei könyvtárban ta­lálkozott tegnap délelőtt há­rom aradi kulturális szak­ember békéscsabai kollégái­val, hogy egy lehetséges ma­gyar—román, két város kö­zötti könyvkereskedelem formáit előzetesen megbe­széljék. Aradról Rodica Her- lo, az ottani könyvkereske­delmi vállalat igazgatója, Gheorghe Schwartz, az Arad megyei művelődési tanács igazgatója és Juhász Zoltán, a romániai Magyar Szó aradi szerkesztője, magyar részről pedig Rakonczai Já­nos, a megyei tanács tudo­mányos titkára, Ambrus Zoltán, a megyei könyvtár igazgatója, Cs. Tóth János, a Tevan Kiadó igazgatója és Gyeraj Andrásné, a békés­csabai Radnóti könyvesbolt vezetője tárgyaltak a több javaslattal érkező vendégek­kel. Javaslataik közül külö­nösen érdekes, hogy Aradon Barátság elnevezéssel ma­gyar nyelvű könyvek árusí­tásával foglalkozó boltot sze­retnének nyitni, ehhez el­sősorban a Tevan Kiadó se­gítségét kérik. Szó esett ar­ról is, hogy kidolgozzák a magyar, illetve a román nyelvű könyvek kölcsönös árusításának módozatait. Tervezik, hogy a gyulai könyvtár (mint román' nyel­vű báziskönyvtár) Aradon vásárol állományát kiegészí­tő műveket, és — amennyi­ben ez is megoldható — a könyvtárban román nyelvű és kiadású könyveket árusí­tanák. A tanácskozó felek megál­lapították, hogy az elképze­lések megvalósíthatók. Né­hány hét múlva Cs. Tóth János, a Tevan Kiadó igaz­gatója és a gyulai könyvtár egy munkatársa Aradra uta­zik, a további tennivalók megbeszélésére. (s.) Újságok, folyóiratok, köny­vek soha nem tapasztalt válasz­tékát kínálják immár egy esz­tendeje, országszerte az újsá­gos- és könyveastandokon. Hon­nan lett egyszeriben ennyi pa­pír? A válasz eléggé meglepd. Horváth Tibor, a Papíripari Vál­lalat kereskedelmi Igazgatója elmondta: az országban vala­mivel kevesebb papír fogy, mint két-három évvel ezelótt. Ma már arra is futja, hogy papírt exportáljunk. A hazai gyártókapacitás ugyanis Jó né­hány termékből meghaladja a belföldi keresletet. Márpedig a kereslet csökkenésére számítani lehet, hiszen a papíripari szak­emberek véleménye szerint, az újonnan alakult kiadó vállala­tok csak akkor találják meg számításaikat, ha optimális pél­dányszámban, keresett kiadvá­nyokkal jelentkeznek a piacon. Ebben azonban nincs kellő ta­pasztalatuk, amit az is Igazol, hogy tízesével mennek tőnkre azok a kiadók, amelyek a nagy haszon reményében piacra dob­ják azokat a szépirodalmi mű­veket, különféle újságokat, fo­lyóiratokat, amelyeket 40 évig nem engedett Magyarországon napvilágra kerülni a cenzúra. Elhúzódó alkotmányvita (Folytatás az 1. oldalról) ben egyszerű többségre van szükség. Tölgyessy Péter elenged­hetetlennek nevezte, hogy a nemzetiségek országgyűlési képviseletének megnyugtató rendezéséhez helyezzék ha­tályon kívül az előző Par­lament márciusi döntését, helyette a választójogi tör­vény módosításával, illetve alkotmányos garanciákkal kell biztosítani a magyar- országi nemzetiségek parla­menti képviseletét. Az alkotmánymódosítás koncepciójában helyes el­képzelésnek minősítette, hogy a bizalmatlansági in­dítvány a végrehajtó hata­lomért felelős kormányfő személyére korlátozódik, s ugyanígy a .konstruktív bi­zalmatlanság” intézményé­nek bevezetését. Hankó Faragó Miklós több hozzászólásra reagálva visz- szautasította, hogy az MDF és az SZDSZ megegyezését titkos paktumnak minősít­sék. Leszögezte: a megálla­podás az alkotmánymódosí­tás kérdésében senkire néz­ve nem jelenthet kötelező erőt. Tamás Gáspár Miklós iró­niát sem mellőző felszólalá­sában reflektált a független képviselőnek arra a meg­jegyzésére, hogy valóban csak kevés európai ország­ban választja meg a Parla­ment a köztársasági elnököt. Ám ez a két ország (Né­metország és Olaszország) — hívta fel a figyelmet a sza­baddemokrata képviselő — éppen olyan két állam, amely társadalmi és alkot­mányos rendjét a diktatúra után határozta meg. Hack Péter a vitában el­hangzottakat összegezve úgy értékelte, új „paktum” kör­vonalai bontakozódnak ki abban, hogy a Magyar Köz­társaságnak új alkotmányra lesz szüksége, s ezzel a megegyezéssel már vala­mennyi, a Parlamentben je­len lévő párt egyetért. A független kisgazdapárt parlamenti frakciója nevé­ben Torgyán József hangsú­lyozta, el kell dönteni vég­re, hogy Magyarország mi­lyen fejlődési utat kíván vá­lasztani : a parlamentáris de­mokráciáét, avagy a prezi- denciális rendszerét? El kell dönteni: ki az ország első számú vezetője, a miniszter­elnök-e, vagy a köztársasági elnök. A kérdéshez mindjárt hozzáfűzte: a Parlament egy­szer már döntött arról, hogy a felelős miniszterelnöki rendszert támogatja, tehát ennek megfelelően szükséges módosítani az alkotmányt. Mivel csütörtökön tartja soros ülését a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületé, az Országgyűlés döntött arról, hogy Antall József miniszterelnök képvi­selje a megbeszélésen hazán­kat. II milliomos asszony éppen mos (Folytatás az 1. oldalról) pénztárosnője pénteken, zá­rás előtt, a két tíztalálatos szelvényt kiváltó fiatalem­bertől. — De az enyém! — Akkor 13 + 1-ese van! A boldog nyertes csak ké­sőbb kezdett boldog lenni, ebben a percben értetlenül állt, nézett, aztán leült a pénztár előtti padra, újra felállt, leült. A fiók alkal­mazottai pedig őszinte lel­kesedéssel gratuláltak. ök már napok óta izgatottan lesték, mikor toppan be vég­re az a szerencsés ember, aki az OTP-központ értesí­tése szerint a sorszám és a bélyegző után ítélve Med- gyesegyházán adta be a 20. játékhétre szóló totószelvé­nyét, és aki két hete mill! o- mos, csak éppen nem tud róla. Legalábbis nem jelent­kezett. * * * A feleséget, V. Gáborné, Marikát tehát nagymosás közben találjuk. A szelíd- szavú. szép fiatalasszony beljebb invitál a patyolat­tiszta lakásba. A tenyérnyi középső szobában, a szek­rény tetején rengeteg do­boz, csomag — mind-mind nászajándék, ugyanis tavaly Marika augusztusban volt az eskü­vőjük. — Hogy történt, hogy ész­re sem vették a telitalála­tot? w — Egyszerűen nem értünk rá, el vagyunk most veszve, a dinnyét kellett permetez­ni, kapálni, a fóliát leszed­ni. Mindezt a napi munka mellett, a férj ugyanis ma­gánfuvarozó — most is vi­déken dolgozik —, Marika pedig pedagógus. — Én még mindig nem hiszem el, olyan felfoghatat­lan ez az egész — ingatja a fejét a fiatalasszony. — Az ’persze biztos, hogy lesz he­lye a pénznek. Gyulán épít­kezünk már vagy 5-6 éve, most befejezzük. Azután meg, azt láttam én is ott­hon édesapámtól, aki ma­szek kereskedő volt, meg a férjem szüleitől, az édes­anyjától, aki sok éven át ..csirkézett”, hogy okosan kell befektetni a pénzt, kü­lönben elfolyik. Ha jól hasz­nál fel az ember egy ekko­ra összeget, egy egész életre megalapozhatja magát. — S mi lesz a dinnyével, a pedagógus állással? — Maradok! Azért válasz­tottam ezt a pályát, mert szeretem a gyerekeket, nyár végén mindig nehezen vá­rom a szeptembert. Egyéb­ként a nyáron nem megyünk semerre, a dinnyézést ter­mészetesen folytatjuk, és a sok jószágot sem hagyhat­juk itt. Búcsúzóul még megegye­zünk Marikával: jövő ilyen­kor ismét találkozunk, s ak­kor majd elmeséli, hogyan alakult a további sorsuk. (Tóth) Fotó: Kovács Erzsébet Ne feladat, életforma legyen a környezet- és természetvédelem Lesz pártok háza Eleken, csak nem ott, ahol az ellenzék szeretné „Azt mondják: fölmeleg­szik a Föld, megolvadnak a sarki jéghegyek, özönvíz zú­dul a laposabb tájakra, ko­paszodik a táj, nyargalnak előre a sivatagok. Azt mond­ják: lyukasodik a Földünket védő ernyő, kénköves isten­nyilák szabadulnak ránk, pi­ros eső esik, a Nap meg úgy süt, hogy belerákosodunk. Azt mondják, hogy öngyil­kos a Föld-lakó ember, mert vegyszerrel mérgezi a vizet, füsttel a levegőt, fa­irtással és természetrombo­lással az ökológiai egyen­súlyt, saját keze munkája­ként ezer Csernobil leselke­dik rá Pedig ahhoz, hogy fordít­hassunk sorsunk szekerén, elsőként a tömeges elisme­rés szükséges. E célt szol­gálják a zöldek, a környe­zetvédők. Tevékenységük mozgalommá szerveződött. Hangjuk egyre hangosabb a világ minden részén. Egyik eredményük, hogy az év egy napján mások is odafigyel­nek az egyre félelmetesebb közös gondokra. Például ma, amikor környezetvédel­mi világnap van.” — A vi­lágnap alkalmából idézte a Rádió—Tv Újságban megje­lent fenti sorokat bevezető­ként dr. Sipos András, a szarvasi arborétum igazgató­ja a környezetvédelmi vi­lágnap Békés megyei ren­dezvényének megnyitójában. A megyei tanács település- fejlesztési, környezet- és ter­mészetvédelmi bizottsága ál­tal szervezett békéscsabai összejövetelen dr. Sipos András ezután röviden azt fejtette ki, hogy még min­dig csupán feladatnak, és nem életformának tekintjük a környezet- és természet- védelmet. A világnap alkalmából Haraszthy László, a Környe­zetvédelmi és Vízgazdálko­dási Minisztérium főosztály- vezetője beszélt a rendez­vényen szűkebb szakterüle­téről, a természetvédelem­ről, röviden vázolva a pil­lanatnyi helyzetet, s körvo­nalazva a remélhető jövő­képet. Kitérve a reprivati- zálásra, az előadó annak a véleményének adott hangot, hogy a természetvédelmi te­rületek nem kerülhetnek vissza magánkézbe, azokat célszerű állami, vagy az ál­lam által létrehozott szer­vezet kezébe adni. Majd a következőkkel zárta mon­dandóját: „Senki, sem az egyes ember, sem a társa­dalom nem kapott sem er­kölcsi, sem jogi felhatalma­zást arra, hogy bármiféle természeti vagy ember által alkotott értéket elpusztít­son !” T. I. (Folytatás az 1. oldalról) valóságot, hogy korábban az MSZMP tagja voltam, de furcsa módon egyesek most nem akarnak emlékezni ar­ra: annak idején azért tá­madtak meg, mert alkal­mazni merészeltem az „el­lenforradalmámak” minősí­tett Ternei Lászlót, aki je­lenleg a kisgazdapárt helyi vezetője. Még a megyei párt- bizottság is foglalkozott az üggyel. Végszóra toppant be a ta­nácselnöki szobába Varga Ferenc, a tanács pénzügyi csoportjának vezetője, aki elém tette azt az 1990. már­cius 5-én keltezett jelentést, mely tételes bontásban ta­núsítja: nem hibádzik 2 mil­lió 591 ezer forinttal a ta­nács ez évi költségvetése. A feladattal lekötött pénzma­radványból kétmillió forin­tot a szakmunkásképző in­tézet diákotthonának kiala­kítására, 291 ezer forintot számítógép beszerzésére, 300 ezer forintöt pedig a Riha- alapítványra szánnak. S milyen érdekesen is ala­kul néha az élet. Kifelé jö­vet az új, igen szép tanács­házáról, Ternei Lászlóval fu­tottam össze, akivel a múlt­kori cikk miatt nehezen in­dult a diskurzus. Már ép­pen indultam volna haza, amikor megjelent körünk­ben Bajaczán' Mihály, az SZDSZ ügyvivője, és kezem­be nyomta' a következő szö­veget: „Kullogva a haladás után! Ez áz emlékmű (a nagy­község felszabadulási em­lékműjéről van szó — a szerk.) Elek szégyene. A ta­nács hatalmát, szemléletét és felfogását jelképezve áll, mint a -letűnőben levő rendszer« ledönthetetlen, visszatetsző maradványa. Pedig jelképe a kínnak, a szenvedésnek, s a halálnak, sok eleki sorstragédiájának, hazánk megszállásának és módszeres tönkretételének, valamint a régi vezetés ha­talomhoz történő ragaszko­dásának, és az Elekért mű­ködni akaró pártok semmi- bevételének.” Hát egyelőre (vagy vég­leg?) ennyit az eleki pártok házáról, és a körülötte fel­csapó hullámokról. Dányi László A Wild-ház jövő év nyaráig az óvodásoké Kovács Erzsébet felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents