Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-30 / 152. szám
1990. június 30., szombat TALLÓZÓ Volt egyszer egy kisvasút Megkönnyezték az utolsó vonatot • • Örömszerzést, a szerzés örömét? ■KÖRÖSTÁJ GENIUS LOCI- Úgy döntött az elnök úr, hogy mégsem halat adnak a magyaroknak, hanem megtanítják őket halászni. (A Képes 7-bűi) Elitek ott, elitek itt ... Az í968-ban elhatározott közlekedéspolitikai koncepció alapján Magyarországon több mint 2000 km vasútvonalat kívántak megszüntetni. A programot k.i- sebb-nagyobb korrekciókkal az 1980-as évek elejéig végrehajtották. Az elképzeléseknek megfelelően az országos szempontból ráfizetésesnek ítélt helyi vonalakat — a régi helyi érdekű vasutak jogutódait —, szárnyvonalakat, valamint keskeny nyomközű vonalakat számoltak fel. A kisvasutak közé sorolom a normál nyomközű, ám csak helyi érdekű vasutakat is. Ezek „kis” vasutak, mert elsősorban egy kisebb közösség igényeit szolgálják. A kisvasút természetesen csak felső látószögből kicsi, hiszen annak a településnek — vagy vidéknek —, amelyen keresztülhalad, ez a vasút volt a fő közlekedési eszköze. A közlekedésfejlesztési koncepció — az alatt rejtőzött a kisvasutak megszüntetése — az 1970-es „településfejlesztési koncepcióval” együtt, amit azóta már felülvizsgáltak — mérhetetlen károkat okozott az érintett településeknek, sőt egész vidékeknek . . . A vasútvonalak megszüntetése érdekes vasútbúcsúz- tató szokást alakított ki a lakosság körében. A szokásoknak a vasúthoz fűződő mély Szorító ... Szorítónak hívják azt a rádióműsort, amelynek piros (nem előnyös) sarkában Tarnói Gizella mellé Tor- gyán urat, hű elv- és képviselőtársával, Zsíros Gézával ültették, zöld sarkában pedig, Havas Henrik jobbján, Piros Ildikó, földosztást ellenőrző képviselő foglalt helyet. Piros Ildikóról gyorsan kiderült — ezt persze Tor- gyán úrtól tudtuk meg —, hogy ő, mert téesz-elnök, az összes többi magyar téesz- elnökkel együtt nem más, mint kommunista bérenc, zsarnok despota, aki nemzetünk büszkeségét, a nagy magyar parasztot béresének tekinti, s rabigában tartja, tehát mondhat akármit, az úgysem számít. jobb híján független agrárszakértők merték csak kinyitni szájukat — egy darabig —, elmondva, hogy szerintük a ’47-es földtulajdon visszaállítása 600 ezer nincstelent szülne, valamint több millió, földjével mit kezdeni nem tudó kisbirtokost. Csupán néhány ezer zsírosparasztot, azok közül, akik csikkzsebből ma is képesek traktorokra, vetőgépekre és kultivátorokra költeni. Eközben viszont nemcsak az ő nézetük szerint is privatizálásra érett csődszéli téeszek mennének tönkre. hanem európai hírű na gr gazdaságok is. érzelmi viszony az alapja. Már a vasutak felavatása is ünnepélyes külsőségek között ment végbe. Az első vonatot mindenütt virággal, énekszóval köszöntötték, a papok megáldották a mozdonyt. Az utolsó vonatok búcsúztatása hasonlóképpen ünnepélyes keretek között ment végbe. Az utolsó vonatok harsány dudaszóval haladtak végig a pályán, az emberek csapatostul mentek ki a vasútállomásra. Ünneplőbe öltöztek, sokan kezükben virágot, koszorút szorongattak. A felvirágozott, koszorúzott mozdonyok mozgó koporsókhoz hasonlítottak. Az emberek sírtak, megkönnyezték az utolsó vonatot. Előkerültek a vasútról szóló dalok, némelyeket ez alkalomra átköltöttek. A gyakoribb volt a csöndes, olykor befelé történő sírás. A vasút megszüntetését a helyi lakosság temetési szertartással fogadta. A temetési hangulat nemcsak érzelmi indítékból, hanem tudatosan jött létre. A vasút nélkül maradt falvak lakói jól tudták, hogy életmódjukban jelentős változás következett be. Az időszámításuk is két részre oszlik: a vasútvonal megindulása és megszüntetése utárpra. Azóta a vasúti hidak elcsendesedtek és a közúti hidak forgalma élén- kebb lett... (Varga Gyula; Honismeret) Szóval, ők töbí) labdát is feldobtak Torgyánnak, akit viszont ezúttal sem sikerült zavarba hozni. Visszaütötte valamennyit, imigyen: — Ennek a vitának semmi értelme sincs, mert ez egy manipulált vita. Elég végignézni azt, kik ülnek most a stúdióban velem szemben. Csupa olyan ember, akiket a volt állampárt hatalomátmentő politikája hozott ide. S ráadásul ők vannak többségben. Ez a műsor manipulált, a beszélgetőasztal pedig egy sztálinista csapda. — De Torgyán úr! — re- begte ijedten Tarnói Gizella. — A régi állampárt már nem a mai állampárt, műsorunk vendégei különben is pártonkívüliek. Kandidátusok. agrártörténészek, tudományos szakértők . . . — De tudományos szakértők voltak az előző rendszerben is! — vágott közbe a dühöngő messiás. — Az előző rendszerben is szakértők voltak. És ez nekem elég. Ez volt az utolsó szava. Nekem meg az az utolsó szavam: Téved, aki azt hiszi. elvetem a kisgazdatörekvéseket. Se elvetni, se támogatni nem tudom egészen addig, amíg a lényegből, azaz földprogramjukból — mintegy tízmillió magyarral együtt — csak any- nyit ismerek: a kommunisták tönkretették az országot! Ja. még annyit : spárga. (Szabó Péter; 24 óra) Mire való az élet? ... A nálunk gazdagabb országokat az anyagi javak kifogyhatatlannak tűnő bősége, a technika mindenhatóságába vetett hit, a Nyugat alkonyának varázsos színpompája önelégültté és vakká teszi. A szegényeket pedig éppen kétségbeejtő ínségük akadályozza abban, hogy a politika és gazdaság terén új megoldásokat keressenek, új elveket fogadjanak be, és boldogulásukat az uralkodó világrend keretein kívül keressék. A borzalmas árat utódaink fogják megfizetni. Mindjárt a következő nemzedék. Bennünket körülményeink már most választásra kényszerítenek — vagyis mi még választhatunk — kívánatosnak tartott javak, kitűzhető célok között, mert tudjuk, kevés az, amivel gazdálkodunk. Nem ámíthatjuk magunkat azzal, hogy bármi hosszú távon mindenfajta javakra szert tehetünk. Mérlegelnünk kell tehát, miféle jólét lehetséges még számunkra: mitől lesz jó itt a lét? A szükség szigorú ökonómiát parancsol ránk. Bármit választunk, lemondtunk valamiről. Tudnunk kell. hogy miről. És tudnunk kell, hogy nem gazdasági és politikai technikák, hanem életelvek között választunk, amikor eldöntjük, vagy eldöntik helyettünk: egymást szolgáljuk vagy tárgyainkat, kizsigereljük vagy kíméljük inkább a természetet, jobb bánásmódot vagy több pénzt követelünk, a javak mennyiségével vagy az élet minőségével mérjük magunkat? KiKi mint esz... A lehallgatási botrány, valamint a Külkergate-ügy után újabb döbbenetes önvallomásra kerül sor, ezúttal a Hócipő hasábjain. Egy önmagát megnevezni nem kívánó országgyűlési tudósító terítette ki szennyesét, ezzel magának az újságírótársadalomnak tekintélyes részét is bekormozva. Szerkesztőségünk megvetéssel, ám fokozódó érdeklődéssel jegyezte fel az árulkodó kolléga szavait. — Egyszerűen nem bírtam tovább magamban tartani a sajtótájékoztatók és parlamenti fogadások (ju- lisszatitkait. A nagyközönségnek igenis joga van megtudni a teljes igazságot. Hogy milyen ételeket szolgáltak fel a pártállam fogadásain, miket etettek velünk, egyszerű hírlapírókkal a svédasztaloknál! Arról nem beszélve, hogy egynémely kolléga, aki manapság a reformkonyha bajnokának szerepében tetszeleg, annak idején hogy falta két pofára a kaszinótojást!... __ — Kérem meséljen v alamit a sajtófogadásokról is. — Először is végig kell hallgatnunk a beszédeket, míg az asztalokon legfeljebb Sajtos sütemény, pogácsa, vagy ropi, és csak a tájékoztató végén jönnek a megrakott tálakkal. Jobb helyeken a szomszéd teremben áll a terülj, terülj asztalkám. De ez akkor is állófogadás, amit gyűlölünk, mert emberileg megalázó! —« Miért megalázó? — Próbált már maga állva, bal kézben a tányért tartva, késsel, villával elvágni egy szelet bélszínt, vágjuk az erdőt, vagy bejárjuk? Saját gépkocsin közlekedjünk, vagy tiszta levegőt szívjunk? Luxusszállodát, vagy olcsó túristaszál- lást építsünk? Időt és fáradtságot nem kímélve hajszoljuk magunkat, hogy fáradtság- és időkímélő berendezésekre tegyünk szert, vagy értelmes foglalatosságot keressünk a munkában és a szabad időben? Örömöt szerezzünk, vagy a szerzésben leljük örömünket? Mire legyen időnk? Mire való az élet? A lehetséges választások körét megszabják a szokásossá lett, intézményeinkben testet öltő érintkezési viszonyok. E viszonyok fenntartása vagy megváltoztatása politikai döntéseken múlik. A döntéseket pedig a politikai intézmények jellege szabja meg. Hogy milyen feltételek között, milyen szinten, kik és miről döntenek. Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatnám, törvény- szerű, hogy bárki, amikor kényszertől mentesen, a maga és övéi sorsáról dönt, öko-logikusan fog viselkedni, a kímélet, megértés, azonosulás és kölcsönösség elve szerint. Ám minél több a kényszerítő külső befolyás, minél kevesebb áttekintéssel rendelkezik valaki arról, a rendszerről, amelyet döntésével befolyásolni kíván, és minél kevésbé ismeri azokat, akiket döntése érint, annál bizonyosabb, hogy ökonómiai megfontolások alapján fog eljárni, a használatelv elvont aritematiká- ia szerint. (Lányi András; Liget) miközben még a poharára is vigyázni kell? Kiöregedett artistáknak se mindig sikerül. Ráadásul a svédasztalt csak szervezett brigádmunkával lehet megdézsmálni. Különben odaszorítanak az asztal egy bizonyos pontjához, és akkor kénytelen vagy azt a körzetet eszegetni és soha nem jutsz át a túloldalra a strassburgi libamájhoz! Brigádban át lehet csoportosítani az erőket. Ami egyedül lehetetlen, akár ki is törhet az ember az asztaltól. Mellesleg egy ilyen brigád könnyen összeáll, csak azt kell az elején egymással tisztázni, hogy ki, melyik lap színeiben eszik ... ... — És milyenek a mai fiatal újságírók? Ők is végigeszik ezeket a fogadásokat? — Ezek a maiak már sehol sincsenek, hol van manapság egy olyan, mint valaha például Gárdonyi Apuci volt. Istenem, ő a Magyar Nemzetnél evett, és egyszer majd belekerült az étvágyával a gazdaságtörténetbe. Akkoriban írták alá a magyar—szovjet Zsiguli-szerző- dést a BNV-n. Nagy esemény volt ez, az ünnepi beszéd után várhatóan nagy traktával. De elhúzódott az ünnepség, és Apuci nem bírta kivárni, hisz egyidejűleg még volt egypár fogadás a BNV területén. Egyszerűen a hóna alá «sapott egy példányt a szerződésből és otthagyta az egészet. Mint később kiderült, pont azt a példányt vitte el, amit a két miniszternek alá kellett volna írnia. Nagy pánik lett, de aztán megtalálták az öreget, aki azóta már a harmadik helyein ebédelt... (Selmeczi Tibor; Hócipő) ...Az az elképzelés, hogy a jövő Magyarországán nem lesz semmiféle elit, naiv illúzió. Az ország gazdaságát a jövőben is gazdasági elit, a politikai életet politikai elit fogja irányítani, remélhetőleg piaci kontroll, illetve demokratikus ellenőrzés mellett. Ez utóbbi, tehát az ellenőrzés lesz a különbség, és nem az, hogy a jövőben nem lesz semmiféle elit. Ha azt akarnánk megakadályozni, hogy a régi elit rátermett tagjai átléphessenek az új elitbe, akkor ugyanazt tennénk, mint a fordulat évét követően a kommunista pár tok. Meg lehet ezt tenni, nem is kell hozzá nyílt bé- listázás, elég a jól célzott megfélemlítés. Akkor nem részvényekbe fektetik majd vagyonukat a régi elit tagjai, hanem ingatlanba, vagy éppen kimenekítik a gazdaA' kilátásba helyezett újabb benzináremelést halva szinte hihetetlennek tűnik, hogy a jelenlegi üzemanyagár ötötdrészéért is közlekedhetnénk autóinkkal, és még a levegőt sem szennyeznénk. Csak egy kis átalakításra lenne szükség. A Fővárosi Gázműveknél bele is kezdtek ebbe: négy gépkocsitípust — Lada Nivát, Zsukot, Daciát, és Moszkvicsot — alakítottak át földgázüzemelésűre. Bíró Péter, a műszaki fejlesztési osztály vezetője elmondta, hogy az ötlet Kanadából ered1, mivel a montreali gázszolgáltatóval devizamentes tudományos-műszaki megállapodásuk van. A tengerentúlom járva, látva, hogy autóikat partnerük sűrített földgázzal működteti, ked... Nem tudom, mi a teendő. Csak azt, hogy ha én azt találom írni, hogy fidesz, vagy Orbánviktor, akkor az nem annyit jelent, hogy az urak ellen, vagy csak az urakhoz viszonyítva is, hanem annyit tesz, ami: tanulj fideszül. Ráció, következetesség, tartás és összetartás, kellő komolyság, fegyelem. Bár tanulni van, mikor szégyen, hisz fiatal, hetyke, esze mint a borotva, hogy jön ez ahhoz;‘irritál. De azt azért hozzáteszem, nem azért mindez, mert ellenzéki (hogy onnan köny- nyebb volna minden), hanem, mert önmagából való, önmaga által meggyőző, tehát igaz. Továbbá: bontsunk zászlót, de ne mondjunk olyat, hogy kömyülállás. Hogy tizenötmillió magyar kormányfője. Szeretném, ha az urak tudnák: Trianon nem felug- rálási kérdés egy teremben, Ságból. Vajon érdeke ez az országnak? Azt hiszem, hogy nem szolgálják az ország érdekét az olyan törekvések, amelyek mindenáron biztosítékokat kívánnak teremteni azzal szemben, hogy az eddigi elit egy része átmentse magát a jövendő Magyar- ország elitjébe. Azt mondják erre, hogy ezek az emberek érdemtelenül jutnak így sok pénzhez. Ez nem zárható ki teljesen, bár én elvileg sem tartom egyértelműen eldönthetőnek, hogy hol a „megérdemelt” és hol az „érdemtelen” jövedelem határa egy piacgazdaságban. De fel kell tenni a kérdést: tényleg az-e a legfontosabb, hogy egyesek ne legyenek túl gazdagok? Nem az az igazán fontos, hogy az összesség legyen minél gazdagabb? .. . (Bauer Tamás; Beszélő) vük támadt az itthoni kipróbálásra. Két montreáli szerelő áprilisban állította át a cég négy autóját, két magyar szerelőnek pedig betanította a műveleteket. Az átalakításhoz szükséges egységeket egy évre kapták kölcsönbe külföldi partnerüktől. Ennek a kísérleti programnak a végén döntenek majd a továbbiakról... Sok országban már a töltőállomásokon is lehet földgázt tankolni, de egy kis kompresszorral akár otthon is felltölthetők a masinák, hiszen a háztartások többségében is ugyanezt a vezetékes földgázt használják. A robbanásveszélyes PB-gáz persze továbbra is a tilalmi listán van ... (Magos Katalin; Népszabadság) miként Istenben való hitem sem demonstráció dolga, az tírjézus nemcsak azé, aki felmutatja. Mikor Tőkés László megáldotta a Parlamentet, az urak nem tudták, mi a teendő. Csöpp szerénységet tehát, s kevesebb gőgöt. S talán valami köszönetfélét. Nem feltétlenül ünnepi pózosat, csak olyan aprót, hétközmaposat, akármiért, mondjuk azért a múlt heti fegyelmezett lisztfelvásárlá- sért, azért a nyugalmas sorban állásért (sör, cigaretta, piperecikkek). Az uraknak külön-külön is illene nagyokat csodálkozni, sóhajtásnyi időre meghatódni, miféle lakosság került a kezükbe, megadja azt, amit megadott már annyiszor. Semmi sértődés, duzzogás, urak. Csak figyelni, figyelni erősen: türelmi szakasz idején ki türelmes itten. (Megyesi Gusztáv: Élet és Irodalom) FELRUCCANAS PESTRE ___ Rászánok egy ezrest, angyalka, de én ennyi ember előtt nem t udok lambadázni...! (Brenner György rajza) (A Magyar Nemzetből) Sajt(ó!)tájékoztatók És akkor hány köbmétert fogyaszt százon? i-----------------------------------„ Ki türelmes itten?”
