Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-28 / 150. szám
1990. június 28., csütörtök Petőfivel, fldyval, Bartókkal mi Európában voltunk eddig is Konvertibilis művészet? Hetedfél évtizede Balázs Béla, jeles filmesztétánk azt remélte a virágkorában levő némafilmtől, hogy valamiféle egyetemes emberi nyelvet honosít meg a földgolyón: gesztusok és arckifejezések mindenhol azonos jelentésű rendszerét. Szerencsére, ez nem valósult meg; a némafilmhősök olykor valóban „közérthető”, túljátszó taglejtései, szörnyű fintorai nem az egyetemes filmszínészet, hanem az egyetemes giccs eszköztárát gyarapították. A filmművészet egyneműsítő fejlődése helyett nemzeti filmművészetek nagyszerű eredményei születtek. Bár még sokkal később is előfordult, hogy világsztárok valamely más kultúra filmprodukciójában vendégszerepeitek, s olyan ritka kivétel is akadt, mint Anthony Cjuinn, aki fölsorolhatatlanul sokféle náció megtestesítőjeként alakított hiteleset. De például a nagyszerű Marie-José Nat, a francia csillag Mészáros Márta egyik filmjében csődöt mondott mint magyar asszony, hiszen ő a maga élénk, számunkra szokatlan mediterrán gesztuskészletét vetette be a siker érdekében. Még a lengyel Jan Nowicki sem tudott teljesen azonosulni a szláv emberábrázolástól mégiscsak eltérő magyarországi feladatokkal, miközben Budapest jellegzetesen európai (mellék) utcái, de olykor az Operaház és környéke, külföldi filmek jól bevált helyszíneiként funkcionáltak. _ Igen, a nyelvhez és sajátos kultúrkörökhöz szorosan kötődő művészeti ágakban egy-egy nemzeti kultúra sokszor csak kényszerű és bonyolult áttételek, közvetítések révén juthat el a világ más pontjaira (a verset, a prózát le kell fordítani, s még a legkitűnőbb műfordítás is — megalkuvás; a filmet feliratozni kell, netán szinkronizálni, s akkor az eredeti színész eredeti hangja pótolhatatlanul elvész). És a színházművészet? A vendégjátékok: költségesek. Nem véletlen, hogy nálunk is sokáig csak államközi cserék segítségével, egyezmények során zajlottak ilyenek. Mentek tőlünk, s jöttek hozzánk együttesek. Többnyire az akkoriban még szocialitának nevezett országokból, ritkábban Nyugatról is. Az eredeti nyelveket a közönség jobbára nem értette, a nézőtéren rosszul hangszigetelt fordítóberendezések ciripeltek, olykor hangosabban, mint magának a színpadi jelenetnek a szereplői. Az is megesett — főként a könnyedebb műfajokban —, hogy a színészek a Vendéglátó ország nyelvén mondták a darab némely részletet (volt, amikor a teljes szöveget így tanulták meg); s ahol lehetett, megpróbálták a vendégjáték „igényeihez” alkalmazni a produkciót. Az efféle cserék valódi művészi élménnyel csak ritkán szolgáltak; kétoldalú megállapodások „kipipált” tételeinek hatottak. Nem csoda, hogy az ilyen típusú találkozások gyakorlatától, a „barátság” efféle — drága, de keveset mondó — látványosságaitól megcsömörlöttünk. Nem éppen zsúfolt nézőtéren eltikkadt funkcionáriusok unatkoztak az első sorokban. De már a hetvenes-nyolcvanas években, a kaposváriak nem könnyű áttörése nyomán megjelent a magyar színházművészet a szakmai élet nemzetközi fórumain, Párizsban, Belgrádban stb. Ezeken a színházértő közönség mindenfajta — szórakoztató célzatú, a könnyedebb befogadást segítő — „utókezelés” nélkül ismerhette meg az eredeti előadásokat. Legújabb példa erre a Katona József Színház vendégjátéka több földrészen s a legkülönfélébb kulturális környezetben. Orosz klasszikust vittek, mégpedig nem oly módon, hogy orosz előadási stílust próbáltak utánozni vagy rekonstruálni, hanem jellegzetesen magyar iskolát képviseltek, amely a korszerű egyetemes színházművészet egyik hiteles, öntörvényű megnyilvánulásaként hatott. Semmiféle megalkuvásra, „adaptációra” nem volt itt-szükség: a vendéglátók nyelvén vetítették az előadás szövegét a színpad fölé; a közönség — láthattuk itthon a televíziós rögzítés segítségével — azonnal és jól reagált az előtte zajló játékra. Persze nyilvánvaló, hogy valami más is megjelent ez alkalommal: a hozzáértő és tőkeerős közvetítő, amely hasznosan egészíti ki, erősíti föl az állami és társadalmi támogatást. (Ne legyenek azonban illúzióink: a szabadabb és merészebb forgalmazás fattyúhajtásai is megjelentek, hírt kaphattunk olyan produkcióról is, amely egy téves, hamis magyarságkép „kulturális” exportja révén a bóvli továbblépését is szavatolja.) Helyünket keressük Európában. El-elhangzik a „visz- sza Európába!” jelszava, programja. De hiszen ott voltunk, ott vagyunk! Kultúránkat, művészetünket tekintve: okvetlenül. Mátyás korvináival. Zrínyivel, Petőfivel, Ady- val, Bartókkal, Szinyei Merse Pállal, Jancsó Miklóssal. Ehhez újabb bizonyíték — és önérzetet adó, reményt keltő esemény — Zsámbékyék, Ascherék említett sikeres .kalandozása”. Konvertibilis pénzünk még nincsen, de bárhol a föld kerekén elismerésre számítható — és elismertetendő — „konvertibilis” kultúránk, művészetünk: igen. A kettő nem szükségszerűen tartozik egymáshoz; szegény, nemzetközileg piacképtelen országnak is lehetnek — vannak is — jeles művészei, de boldogabb nemzetek esetében ez a kétféle konvertibilitás már reg megszokott vívmányként létezik egymás mellett, s kölcsönös érdeket .fejez ki. Köháti Zsolt Pornó popalbum — kétmillió példányban A „2 Live Crew” nevű, Miamiban működő fekete popegyüttes eddig csak egy volt a zenekarok közül, amelyek vad zenével és enyhén szólva szókimondó szöveggel vonzották túlnyomórészt ifjú közönségüket. Napjainkban azonban az élemedett korosztály is kezdte elkapkodni felvételeiket, amióta azokat — pornográfia címén — több államban betiltották a hatóságok. Mi tagadás, a szöveggel Európában is gondok lennének, legalábbis, ha a közönség megértené a fekete tájszólásban előadott részleteket a nemi élet tárgyköréből. A vita immár országos, a lapokban, a rádióban, a televízióban összecsapnak a vélemények. Az ügynek eddig egy fölényes nyertese van: a 2 Live Crew. A vitatott albumból eddig 2 millió talált gazdára.------------------------------------------------------------------------------------------------------------:---------------------G yermekholttestet találtak Várhelyen fl lelet több ezer éves! — Huszonegy szeghalmi diák nyári napjai A megtisztított leletek szárítása a sorszámozott szelvények sorrendjében történik A Sebes-Körös partján, Szeghalom szomszédságában elterülő várhelyi dombon ma sorra épülnek az üdülők. Akik ide építkeznek, talán őszükbe sem jut, hogy jó néhány évezreddel előttük már éltek itt emberek. A kőkorszaki kultúrától pedig — ki hinné! — csak néhány méteres mélység választja el őket. — Ha ezt a területet teljesen beépítik — állította Szénászky Júlia, a békéscsabai Munkácsy-múzeum régésze —, akkor nagy kincstől esünk el. Azaz a föld mélyén rejtőző több évezredes tárgyak, csontvázak, s velük egy darabka történelem örökre elsüllyed. Ha ezt nem akarjuk, akkor sietnünk kell, s még az építkezések befejezése előtt leletmentést kell végeznünk... Ebből a meggondolásból honosították meg ezen a te* rületen három évvel ezelőtt a szeghalmi Péter András és az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium diákjai közreműködésével a várhelyi régésztábort. A szakmai irányítást Szénászky Júlia • és férje, Goldman György régész végzi. A tábor pedagógus vezetője pedig Kurucsó Mária, a szeghalmi gimnázium történelem szakos nevelője. Vele még jóval a tábor kapunyitása előtt beszélgettünk. Akkor megtudhattuk, hogy mint mostanában sok minden, a régésztábor is veszélyeztetetté vált létében, hiszen Vaszkó Tamáson kívül (a szeghalmi gimnázium igazgatója — a szerk.) más nemigen biztatta őket anyagiakkal. Ez, és a Szeghalmi Városi Tanács ingyenes szálláshely felajánlása pedig csupán egy szerényebb létszámú és programú tábor indulását helyezte kilátásba. Amikor néhány nappal ezelőtt, a táborozás vége felé ott jártunk, a következő örömhírrel fogadtak: — A régésztáborról megjelenő előzetes újságcikk után az orosházi művelődési központ igazgatója, Gon- da Géza több mint 30 ezer forintot ajánlott fel nekünk. Ezenkívül a megyének juttatott központi Ifjúsági Alapból ás kaptunk ötezer forintot! De nem maradt el a szülők segítsége sem. Volt, aki egy zsák krumplit vagy zöldséget hozott, volt, aki megfőzte az egyik vacsoránkat, volt, aki a személyautóját ajánlotta fel ebédhordásra, és így tovább ... Egyszóval nem panaszkodhatnak. Semmiben sem szenved hiányt a több mint húsz táborlakó. De nézzük, mivel sikerült gazdagítaniuk az elmúlt napokban a régészet tudományát! Szénászky Júlia és Goldman György zacskókba helyezett cserépdarabokat mutatott. — A karcolt vonalakkal díszítettek a korai, a vörös és fekete csíkosra festettek pedig a késői kőkorszakból való cserépedények — magyarázta a régésznő. — Az Idén egy kőkorszaki ház omladékáit, néhány hulladékgödröt és egy kitapasztott, kiégetett oldalú, gabonatárolásra szolgáló hombárt tártunk fel. Ezeket a helyszínen Is megnéztük. A várhelyi domb déli részén, ahová az őstulok háziasításával foglalkozó őseink telepedtek, ma a szeghalmi költségvetési üzem félig kész nyaralója áll. Körülötte a laikus szemével néhány gödör, a régészet nyelvén „szelvény" ásítozik. Bennük buzgón dolgozó gyerekek. — Nagyon jókor jönnek! — kiáltott ki az egyik gödörből egy fej, akiről később kiderült, Kurucsó Mária táborvezető. A mélység fenékére leszállva azután mi is megértettük fotós kollégámmal, minek örülnek e percben a táborlakók. Csontvázat találtak. Nem akármilyet. Egy kisgyerek törékeny csontocskái rajzolódtak Id a harmadikos Bőrösök Éva serényen dolgozó keze alatt. Mint elmondták, az ügyes kezű gimnazistalány már két órája munkálkodik a szikével, a spaknival és az ecsettel, de csak néhány pillanattal ezelőtt vált láthatóvá a kis őscsemete testhelyzete. A vegyésznek készülő Mocsári István nem is titkolta, számára ez volt a tábor legnagyobb élménye ... Gila Csaba, aki most először járt a régésztáborban, hasonlóan vélekedett: — Sok a kulimunka, de aztán milyen jó, ha az ember talál valamit! Persze régészet ide vagy oda, azért az egész tábor „klassz”, ahogy a másodikos Schal Sándor mondta, hiszen volt itt minden. Kirándulás Debrecenbe, éjszakai túra zseblámpával a holt Sebes-Körös partján és így tovább .,. Kurucsó Mária mindössze egyet sajnált: — Kár, hogy Orosházáról nem jöttek diákok az idén. Az új emberkékkel való ismerkedés még több érdekességet varázsol egy közösség életébe. Talán jövőre újra sikerül összehoznunk a két gimnázium régészet' iránt érdeklődő tanulóit... Magyar Mária Lassan láthatóvá válik a kis ős csemete testhelyzete^ Fotó? Kovács Erzsébet
