Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-28 / 150. szám
1990. június 28., csütörtök Kedden rövid próbavágás után megkezdték a búza aratását • Körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Termelőszövetkezetben. A tervek szerint másfél hét alatt takarítják be — persze, csak ha az időjárás is úgy akarja — a négyezer hektáron termett kenyérnekvalót , Fotó: Kovács Erzsébet II Kereskedelmi Bank mérsékli az újrakezdési kölcsön fnlyósitását I napi hitelkihelyezés eléri a 20 millió forintot Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank mérsékli az újrakezdési kölcsön folyósítását. Mint ismeretes, ezt a hitelt azok kaphatják, akik önhibájukon kívül munka- nélkülivé váltak, és vállalkozásba akarnak fogni. A bankban az MTI munkatársának elmondották, hogy igen nagy nyomás nehezedik a pénzintézetre a kedvezményes kölcsön iránti jelentős kereslet miatt. Az utóbbi időben a napi hitel- kihelyezés már elérte a 20 millió forintot. A Kereskedelmi Bank eddig mintegy 3 milliárd forint újrakezdési kölcsönt folyósított. Ez az összeg a háromszorosa annak, amennyivel a bankvezetés egész évre számolt, s amihez biztosítani tudják a forrásokat. A Kereskedelmi Bank korábban megállapodott az Állami Biztosítóval, s ennek eredményeként a biztosító térítési díj ellenében kezességet vállalt a felvett kölcsön 80 százaléka után, ha az adós nem ten- delkezett megfelelő vagyoni biztosítékkal vagy készfizető kezessel. A jelentős kereslet miatt azonban az Állami Biztosító által vállait keret már kimerült, és a Kereskedelmi Bank már csak kezességvállalás, illetve jelzálog fedezete mellett tud kölcsönt folyósítani. Mivel a kormány által biztosított vállalkozásfejlesztési alapból mind ez ideig nem kezdődött meg a hitelek folyósítása, így a vállalkozók számára az egyetlen pénzforrás az újrakezdési kölcsön. A bankok közül az OTP, a Magyar Hitelbank és a Budapest Bank foglalkozik a Kereskedelmi Bankon kívül a kölcsönök kihelyezésével. Az elmúlt időszakban azonban a többi pénzintézet jelentősen szűkítette ilyen jellegű tevékenységet, s így a Kereskedelmi Banknál a kereslet nagy mértékben megnőtt. Ennek azonban csak töredékét tudják kielégíteni, ezért kényszerül a Kereskedelmi Bank is arra, hogy mérsékelje a hitelezést. AKCIÓ! 1990. június 28-tól, amíg a készlet tart. Az Univerzál Háztartási-Vegyi Kereskedelmi Kft. Tanácsköztársaság úti üzletében (U alakú) — kozmetikai cikkek — aerosolos tisztítószerek — és még sok más árucikk 40 SZÁZALÉKOS ÁRENGEDMÉNNYEL! „Kínáljuk a jót olcsón, ahol máskor is olcsóbb!" / -------------------------------------------——V. f l TSZKER RT. Debrecen tájékoztatja tisztelt partnereit, illetve megrendelőit, hogy saját gyártású, 1150x580x0,17 mm méretű polietilén termény-, illetve takarmányos zsákját változatlan minőségben, 1990. július 1-jétől 13,50 Ft/db + ÁFA nagykereskedelmi egységár helyett 12,50 Ft/db + ÁFA nagykereskedelmi egységáron számlázza, és továbbra is ingyenesen szállítja megrendelői telephelyére. * VÁRJUK SZIVES MEGRENDELÉSÜKET. (TSZKER Rt., Debrecen, Kossuth u. 56. Telefon: (52) 15-466, telex: 72-237.) S______________________f Erd ei rablógazdálkodás Munkabizottság dolgozik a rehabilitációs törvény előkészítésén Rablógazdálkodás folyik a magyar erdőkben — ezzel a Magyarországi Zöld Párt több elnökségi ülésén is elhangzott váddal kapcsolatban Szita Károly társelnök kifejtette az MTI munkatársának: — Erről meggyőződhet bárki, aki az erdőt járja. Rengeteg a tarvágás, melynek során az adott területről minden fát kivágnak, s az ilyen módon letarolt hatalmas területeknek általában csak az 50 százalékát telepítik újra, a többi parlagon marad. A rabló- gazdálkodás szomorú tényei közé soroljuk azt is, amikor azokra a területekre is fenyőt telepítenek, ahol ősidők óta a lombos fák a meghatározó fajták. Ha lombost választanak, akkor sem a tájazonosság az elsődleges, hanem a gyors megtérülés. Az ideális az volna, ha például a tölgyeseket csak 120 éves koruk után vágnák ki, nálunk viszont — ugyancsak gazdasági okokra hivatkozva — gyakran több tíz évvel is előbbre hozzák a kitermelésüket. A tölgyfa ugyanis jelenleg jó exportcikk, és a gazdaságok vezetői nagyobb prémiumhoz juthatnak a tölgyexport növelésével. A rövid távú gazdasági és a személyes anyagi érdekeknek ez az indokolatlan és elfogadhatatlan előtérbe helyezése megzavarja a helyi ökoszisztémákat. A természetes mértékűnek öt-hatszorosára felszaporított vadállomány sok helyen még az eleve alacsony arányú új telepítéseket is siralmas állapotba juttatja. A becslések szerint a nagyvadak évente több ezer hektáron teljesen eltüntetik, több, mint tízezer hektáron pedig annyira megrongálják a friss telepítéseket, hogy abból már sohasem lesz egészséges, rendes erdő. Többszörösére nőtt a Földművelésügyi Minisztérium postaforgalma; állampolgárok érdeklődnek a minisztertől, az államtitkároktól, a főhatóság előadóitól, miként kaphatnák vissza a szövetkezetesítés során jogtalanul eltulajdonított földjeiket. Mándy Endre földművelés- ügyi államtitkár az MTI munkatársának ezzel kapcsolatos kérdésére válaszolva hozzátette: a minisztérium szakértői gyors ütemben dolgoznak a rehabilitációs törvénytervezet előkészítésén. A néhány nap múlva elkészülő szabályozási koncepció előbb a pártok elé kerül, s csak ezután öntik végső formába. Az államtitkár részleteket egyelőre nem közölt, azt azonban megerősítette: a rehabilitáció fundamentumát az 1947 után elkövetett törvénysértések, illetve a Polgári törvénykönyv tulajdonra, nevezetesen a magántulajdonra vonatkozó rendelkezései képezik. Azt indítványozzák, hogy a parasztságot a törvénysértés előtti tulajdoni állapotnak megfelelően helyezzék vissza jogos birtokába, annak szem előtt tartásával, hogy a visszakerült földeket teljes- körűen megműveljék. Ez csak több lépcsőben oldható meg úgy, hogy a rehabilitáció folyamata ne okozzon törést sem a belső ellátásban, sem az exportban, és a mezőgazdasági szerkezetváltás szempontjából se járjon nemkívánatos megrázkódtatással. Az államtitkár szerint a többlépcsős megoldás alkalmazásával elsőként — azonnal — birtokba (tulajdonba) kellene helyezni azt a valós tulajdonost, aki a jelenleg érvényben levő rendelkezés alapján is jogosult arra. Ilyenek azok a termelőszövetkezeti tagok, akik tulajdonosként dolgoznak a közös gazdaságban, de ki akarnak lépni. A kilépők ugyanis — a vonatkozó ország- gyűlési döntés alapján — visszakaphatják földtulajdonukat. és teljesen szabadon rendelkeznek vele. A második lépcsőben rehabilitálnák azokat a volt földtulajdonosokat, akik helyben laknak, és egykori tulajdonaikat gazdálkodás céljára — kisgazdaság kialakítására — kikérik a nagyüzemtől. A tulajdonrendezést helyi bizottságok bonyolítanák le — az előzetes elképzelések szerint — a közigazgatás közreműködésével. Ennek érdekében azt javasolják, hogy állítsanak fel a leendő ön- kormányzatokhoz kapcsolódó földrendező bizottságokat. A bizottságok életre hívása a közigazgatás kötelessége lenne, s be kellene vonni a testület munkájába a már megalakult önkéntes földrendező bizottságok delegált tagját, továbbá a parlamenti képviselettel rendelkező pártok megbízottját. Mennyibe kerülnek az NDK-ba? A Malév minisztériumi vagy kormánydöntésre vár arról, hogy július 1-je, a német valutaunió életbe lépése után milyen tarifarendszert alkalmazzon az NDK-ba Induló Járataira. Az MTI információja szerint jelenleg csak annyi bizonyos, hogy június 30-áig még változatlan áron árusítják a repülőjegyeket azokra az utakra, amelyet az utasok legkésőbb július 8-áig megkezdenek. A Jelenlegi árakat a volt szocialista országok között még érvényben levő, úgynevezet EAPT tarifarendszer szerint állapították meg, amely a Szovjetunióban alkalmazott repülőútárak- hoz alkalmazkodik. A Malév majd a repülöutak ugyanakkor tagja a Polgári Légiközlekedési Vállalatok Nemzetközi Szövetségének (IATA), amelyben konzertibilis az elszámolás. ' Jelenleg a Malév heti 47 Járatot közlekedtet az NDK-ba, s hasonló számú járata van az Interfiugnak is Magyarországra. (Egyébként nem nehéz megjósolni, hogy ez a járatsűrűség a jövőben csökkenni fog.) Most még 2396 forintért árusítják a repülőjegyeket Berlinbe, de könnyen lehet, hogy aki július elseje, illetve nyolcadika után utazik, annak már ennél jóval többe fog kerülni, összehasonlításul: egy repülőjegy Frankfurtba 19 ezer forintba kerül. ü beszélő cipellő „Nem. mese, ez kérem. (Én tényleg tudok beszélni, s bizony mondok is egy-két keresetlen szót minőségről, vásárlói érdekvédelemről, kiskereskedői morálról. J«, bocsánat, hadd mutatkozzam be: ,36-os méretű nyári Top-cipellő vagyok, s nem dicsekvésképp mondom, de igen tetszetős. Ügy beszélik, én és a társaim — vagyis az úgynevezett olasz típusú cipők — vagyunk a nyár slágerei. Ahogy tnézegettem magam a tükörben, megállapítottam, hogy nem véletlenül akadt meg rajtam a vásárlók szeme a békéscsabai Duett cipőboltban, amelynek polcára kitettek. Könnyű talpam, barna bőrfelsőrészem, sok kecses pántocskám jópár hölgyet arra késztetett, hogy felpYóbáljon. Például azt a kislányt is, aki anyukájával érkezett a boltba. Nézegettek jobbról-bal- ról, óvatosan forgattak, méregették, mennyire látszom tartósnak. 1A lány fel is próbált; simultam ám a bokájához, fmert úgy tűnt, hogy első pillantásra belémszere- tett. Mi, cipők megérezzük az ilyesmit... El is vittek volna rögtön, csak az árcédulám okozott némi gondot. — Több mint kétezer! — sóhajtottak. Bár én nem tudom, mit jelent a pénz, úgy gondolom, drágállottak kissé. Már azt hittem, otthagynak azon az ;■unalmas polcon, amikor mégis meggondolták magukat. A kislány könyör- gött: — Anyu, ez biztos tartósabb, \mint a többi! Ezt fogom hordani egész nyáron! — A mama gondolkodott, aztán megadta magát. — Nem bánom, legyen végre egy rendes cipőd. I— Aztán hozzátette: — De a hét végén segítesz ám palántákat árulni, \hogy összejöjjön a pénz! Szóval megvettek. Gazdám (boldogan szorított magához és este sokáig nézegetett. Ahogy körülnéztem új otthonomban, megállapítottam, hogy \én vagyok itt a legelőkelőbb a tornacipők, a kitaposott papucsok, divatjamúlt szandálok között. Jóidéig dolgoznom sem kellett. £sak egy hét múlva húzott lábára tulajdonosom, hogy bemutasson egy szombat esti mulatságon. Amúgy szépen bánt velem, de táncolnia talán mégsem kellett volna! Éreztem, hogy érzékeny talpam megsérült, a ragasztás is kezdett elengedni. Szó ami szó, három hét múlva megbetegedtem. Tal- pacskám majdnem levált és suszterért kiáltoztam a fájdalomtól. El is vittek egy jóságos öregemberhez, de az csak a fejét csóválta: — Ehhez vétek hozzányúlni! Vigyék vissza <a boltba — javasolta. Szomorúan utaztunk hát ifjúkorom színhelyére. Am ott nem fogadtak vissza. Javasolták, hogy ragasszanak meg ipillanatragasztóval. Engem, kinek ez köztudottan árt! ‘No, nem is egyezett bele a gazdám, ismét hazavittek. Szomorúan nézegetett, hisz én voltam az egyetlen valamirevaló cipője. Am hordani nem tudott, így még egyszer visszavitt a boltba, hogy cseréljenek ki. Ez most sem sikerült. Az eladó — mint mondta — effajta nagy horderejű döntésben nem illetékes. O legfeljebb elküld- het a cipészhez, s majd jöjjenek értem egy hét múlva. Aztán, ha megint megbetegszem, ismét utazhatnak száz kilométert... i Gazdám ebbe nem nyugodott .bele. Legközelebb — immár harmadszor — édesanyját küldte, aki némi huzavona után végére járt az ügynek: a bolt központjában végre visszakapta a pénzt, engem pedig itthagyott. Most egy isötét raktár poros polcán csücsülök naphosszat. Van időm végiggondolni a történteket. Nem tudom, ki a hibás szomorú sorsomért: talán a gyártó? •Vagy a kereskedő? A vásárló biztosan nem, hisz ő igazán rendesen bánt velem. Mégis neki származott a legtöbb kellemet- lehsége az ügyből... Cipőeszemmel sehogy sem tudom eldönteni: hol itt uz igazság?” Lejegyezte: Gubucz Katalin
