Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-02 / 128. szám

1990. június 2., szombat o 'fcöRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET Közös célok a Duna és az Adria mentén Nevet se könnyű találni: az öt ország közül négyet összeköt a Duna, az ötödik azonban a legjobb akarattal sem nevezhető Duna menti­nek. Igaz,, kettőnek közös tengere az Adria; legyen hát Adria—Duna? Ha már van Alpok—Adria, miért ne lehetne, igaz, nem az elne­vezés a lényeg, hanem a tartalom. A tartalom, ami majdnem olyan bizonyta­lan: vajon van-e reális esé­lye annak, hogy Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia. Magyarország és Olaszor­szág valamilyen regionális alapon, mondjuk közép-eu­rópaiként, gyakorlati együtt­működést alakíthat ki? Akik az előkészületekben részt vettek, nemcsak re­ményt látnak, hanem szinte biztosak a sikerben. Amikor Gianni de Michelis olasz külügyminiszter vagy egy éve felvázolta az elképzelés körvonalait, egyesek úgy érezték: Olaszországnak ez­zel a lépéssel az a célja, hogy az NSZK kelet-euró­pai jelenlétének túlsúlyát tompítsa, pontosabban, ma­ga is megvesse a lábát eb­ben a térségben. Azóta per­sze jócskán felfordult a vi­lág. s ma már senki nem hiszi, hogy az NSZK súly­pontja Közép-Kelet-Európa Duna menti országaiban van ... Emellett az is kiderült, hogy egymással közvetlenül, vagy csak közvetve határos országoknak bizony szép számmal vannak közös ügyeik, amelyek érdekében együtt igenis képesek gya­korlati lépéseket tenni. A környezetszennyezés terje­dését nem akadályozza az országhatár; az országutak, a vasútvonalak és a vízi- utak éppen hogy összekötni hivatottak az államokat és annak lakóit; a közép-euró­pai etnikai és nyelvi keve­redés folytán sok a közös vonás, érdeklődés, és érdek az oktatásban és kultúrá­ban, s hogy minderről ho­gyan tájékoztatják az érin­tetteket. azt is lehet össze­hangolni. Kiderült az is, hogy egy ilyen típusú regionális együttműködésnek nyitott­nak kell lennie a térség valamennyi országa előtt, miközben nem biztos, hogy a puszta földrajzi közelség elegendő a sikeres kapcso­lódáshoz. Lengyelország ese­tében ez bizonyosodott be; Csehszlovákia érdeklődése azonban éppen hét végén, a külügyminiszterek bécsi, majd pozsonyi találkozóján váltak igazi „tagsággá”. Minden jel szerint most sikerült túllépni a kezdeti puhatolózások korszakán. Az érintkezési pontok, célok és lehetőségek keresése az úgynevezett koordinátorok hét közepén Budapesten megtartott értekezletén iga­zi javaslattá érlelődött: az egyes munkabizottságok konkrét ötleteket visznek — nem is annyira a mostani külügyminiszteri találkozó­ra, mint inkább az egy hét­tel később esedékes bécsi miniszterelnök-helyettesi ér­tekezletre. A tervek közül a leglát­ványosabbak kétségkívül a közlekedési munkabizottság­ban születtek. Vasútvonalak kiépítése és korszerűsítése, autópályák az öt ország kedvelt célvárosai között, s mindez nem csupán a ter­vezőasztalon. mert amint az a budapesti tanácskozáson kiderült: jól áll a finanszí­rozás ügye is, vannak már beruházók, akiknek köre nyilvánvalóan csak bővülni fog. Hasonlóan jó a helyzet a kultúra és oktatás terü­letén : közös posztgraduális képzés éppúgy szerepel a tervek között, mint egy közép-európai egyetem léte­sítése. Az_elképzelések kétségkí­vül az eddiginél nagyobb nyilvánosságot kaptak: nem csak azért,' mert a bécsi ta­lálkozóról (természetesen) víziút vezetett a következő helyszínre. Pozsonyba, s a hajóút kötetlen és látványos lehetőségeket biztosított a sajtónak, a hírverésre. Még ezt megelőzően, a bécsi programban egyórás, nyil­vános tévévita is szerepelt. Akik az előkészületekben közvetlenül résztvevők bi­zakodása ellenére mégis ké­telkednek a sikerben, azok főként az ugyancsak közép- kelet-európai szokásnak te­kinthető apróbb-nagyobb ci- vakodásokra hivatkoznak. Mert mit szólnak a csehek, ha Pozsony központi szere­pet vállal egy ilyen nemzet­közi együttműködésben? S minek a korszerű vasútvo­nal, az autópálya, ha Ju­goszlávia teljesíthetetlen fel­tételeket szab belépéskor azoknak a polgároknak, akiknek anyaországához elvben szoros regionális együttműködés fűzi? S nem lesz-e veszekedés abból, mi­lyen nyelveken működjön a közös egyetem. vagy a posztgraduális képzés? Hogy az ellentmondások áthidalhatóak-e, az végül is talán a nyár közepére kide­rül. Az i-re a pontot ugyan­is Velencében, az érintett országok kormányfői és külügyminiszterei teszik fel, végre olyan időpontban —, július 31-én és augusztus 1-jén —, ami nekünk, ma­gyaroknak is megfelel. Ausztriai nemzetiségek Burgenlandi magyarok Az ausztriai nemzetiségek — köztük a burgenlandi ma­gyar kisebbség — helyzeté­nek megjavítására irányuló követelésekről sajtóértekez­letet tartottak Bécsben. A nemzetiségek vezető képvi­selői közös szervezetük, az ausztriai népcsoportok tájé­koztató központja által ren­dezett értekezleten ismertet­ték a kormányhoz intézett memorandumukat, amely a kisebbségek védelmére és jogainak fokozottabb érvé­nyesítésére elengedhetetlen­nek minősített, a következő öt évben megvalósítandó törvényhozási és egyéb In­tézkedéseket foglalja össze. Karel Smolle, asz ellenzéki Zöld Párt parlamenti kép­viselője, a tájékoztató köz­pont vezetője kifejtette az újságíróknak, hogy az 1955. május 15-én aláírt állam- szerződésen alapuló. 1976- ban elfogadott osztrák nép­csoport- (nemzetiségi) tör­vény nem valósult meg tel­jesen, és időközben el is avult, többé már nem mond­ható korszerű jogszabálynak. Ezért az ausztriai kisebbsé­gek most elkészült emlékira­ta szükségesnek tartja új törvény kidolgozását, amely egyformán kiterjed az or­szág valamennyi nemzetisé­gére, s többek között szava­tolja számukra települései­ken — függetlenül ottani lét- számarányuktól — anya­nyelvűk hivatalos használa­tát. a helynevek többnvelvű- séffét. tovább4 az egves nem­zetiségeknek a kormány mellett működő tanácsai számára nemcsak állásfogla­lási. hanem az őket érintő fő kérdésekben döntési jogot is ad. A ..követeléscsomag” sür­geti új kisebbségi oktatási törvény megalkotását, Felső­őrön (Oberwart) és Bécs­ben (a fővárosba települt sok ezer nemzetiségi család gyermekei részére) burgen­landi nemzetiségi magyar és horvát nyelvet is tanító gim­názium megalapítását: Az okmány ezenkívül felszólít­ja a kormányzatot arra, hogy az állami irányítású rádióban és televízióban nö­velje a nemzetiségeknek szánt körzeti adások számát és időtartamát, s részesítse fokozottabb központi pénztá­mogatásban azokat a vidé­keket, ahonnan »z őshonos nemzetiségi lakosság a vi­szonylagos gazdasági elma­radottság miatt egyre inkább elvándorol. Bejelentette, hogy az ausztriai népcsoportok ez év őszén közős kongresszust tartanak. Szeberényl András, _ a burgenlandi magyar kultúr- egyesűlet (az ottani, mint­egy húszezres létszámú ma­gyarság érdekképviseleti szerve) titkára a sajtókonfe­rencián rámutatott, hogy az osztrák kormányzat a legke­vésbé a magyar kisebbség vonatkozásában teljesítette az államszerződésben vállalt kötelezettségeit. Ez a fontos okmány a magyar nemzeti­séget meg sem említi a nép­csoportok között, s bár léte­zését a későbbi törvények el­ismerték, sohasem kezelték a szlovénekkel vagy a hor- vátokkal egyenrangú nemze­tiségnek. így voltaképpen a „kisebbségek kisebbségévé” vált. Bár tíz éve a magyarok Is megalakíthatták a kormány kancellári hivatalának kere­tében működő nyolctagú nemzetiségi tanácsukat, a gyakorlatban e testület véle­ményét, indítványait a ható­ságok alig veszik figyelem­be. Burgenlandban nincser nek magyar nyelvű helynév- táblák, s a számos magyar­lakta település közül csupán három helység általános is­kolájában tanítják — ide­gen nyelvként, heti három órában — a magyart, valódi kétnyelvű oktatás pedig e tartományban sehol sem fo­lyik. Ezért a burgenlandi rpagyarok egyesülete külön- nyilatkozatban is felszólítot­ta az osztrák politikai élet vezetőit, hogy gondoskodja­nak az ausztriai magyar népcsoport tényleges egyen­jogúságának megvalósításá­ról. A magyar kisebbségi ve­zető ezután elmondta: a burgenlandi magyarság több segítséget vár nemzeti kultúrájának és azonosságá­nak megőrzéséhez az anya­országtól is. A korábbi ma­gyar rendszer vezetői elzár­kóztak attól, hogy hatható­san fellépjenek az ausztriai kisebbség érdekében, amint ezt például Ausztria teszi szerződéses alapon úgyne­vezett védőhatalomként az Olaszországhoz tartozó Dél- Tirol osztrák lakosságának javára, s arra hivatkoztak: még a látszatát is el akarják kerülni az osztrák állam ..belügveibe” való beavat­kozásnak. A tartomány ma­gyar nemzetisége most re­méli. hogy a Magyarorszá­gon végbemenő demokrati­kus és forradalmi politikai átalakulás, az új Ország­gyűlés és kormány működé­se e téren is mielőbb lénye­ges változásokat hoz — je­lentette ki Szeberényl And­rás. Messze még a szolidaritás A negatív reklám is reklám, mert ébren tartja a közvéle­mény figyelmét. így igaz, de nekünk szociáldemokratáknak már kínos, hogy folyton-foly- vást a mi állítólagos botrá­nyainktól hangos a sajtó. A párton belüli villongások va­lósak, ma is élnek, de ezek csak szűk csoportok, egyes, magukból kivetkőzött vezetők ízléstelen, meggondolatlan lé­pései, és semmi közük sincs a szociáldemokrácia értékei­hez. Köszönjük a szocialistáknak azt az elismerést, miszerint: „a szociáldemokrácia értékei­nek sokkal nagyobb becsüle­tük van, mint az a választá­sok eredményeiben megmutat­kozott” (MSZP II. kongresz- szusa). Meglepett, hogy ők is vállalják értékeinket, de meg­jegyezzük, hogy a szociálde­mokraták helye a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt­ban van! Lehetséges, hogy most civakodunk, s kevés a hiteles vezetőnk, pártfegyel­münk laza, de mi vagyunk a szociáldemokraták, s meggyő­ződésem: idővel úrrá leszünk nehéz helyzetünkön. A mostani vitákról csak any- nyit, hogy mi, békésiek to­vábbra is támogatjuk Petraso­vits Annát, mert tudjuk, hogy erkölcstelen csupán őt okolni a választási kudarcokért. Akik az elnökasszony lemondását kívánják, nemcsak szűk látó­körüknek adnak hangot, ha­nem még emberségből is elég­telenre vizsgáznak. Tudjuk, a sikerekből min­denki imohón kívánt egy sze­letet, de a kudarcok elviselé­séhez már egyeseknek nincs erejük. Hol ván tehát a szo­lidaritás, a humánum, a to­lerancia, a szeretet, a barát­ság? Még messze. Meg kell tisztulnunk, hogy ezek és a többi szociáldemokrata eré­nyek mindannyiunké legyenek. Ezt várja tőlünk a társadalom és mi magunk is. Most „kútban” vagyunk, de egyben azért egységesek. Egy­séges az álláspontunk abban, hogy nem fog újra bekövet­kezni az 1948-as szégyen, a kommunistákkal való egyesí- Sánta Gábor Mekkora hasznot hoz egy (eladott) hektár föld? Egyre több esetben foglalkoznak a hírközlő szerveink és a különböző sajtószervezetek a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek használatában, „tulajdonában” lévő földterületek eladásával, an^ely tény, a lakosság egy részében aggodalmat okoz és ellenérzést vált ki. Különösen igaz a lakosság azon részére, amelyik közvetve vagy közvetlenül érdekelt a tsz- ben levő földek sorsának alakulásában. Azzal egyet lehet érteni, hogy az elbürokratizálódott vezetést, irányítást, en­nek gazdasági alapjait meg kell változtatni, mint ahogy nap mint nap meg kell újulni, a régi módszereket jobbakkal kell felváltani. Ez az élet, a haladás rendje. Csak az a kér­dés: miként? Számoljuk fel alapjaiban azt, ami jól műkö­dik, csak azért, mert már ez esetenként divattá vált? Kezembe került a Népújság ez év május 13-ai száma, *amelynek a 3. oldalán „A földeladások nem álltak meg?" címmel jelent meg egy írás. Ebből megtudjuk: a Békéscsa­bai Szabadság Tsz tagjai részére 3 hektár földet ad el a szövetkezet tulajdonában lévő földből. A vételár összege aranykoronánként ezer forint. Azt is megtudjuk, hogy a kö­zös gazdaság elnöke nem tett egyebet, mint eljárt a köz­gyűlésen részt vevők döntése, akarata szerint, amely köz­gyűlés ez év március 20-án volt. Kérdés, hogy a közgyűlé­sen részt vevők száma elérte- és meghaladta-e a minősített többséget, mert a földeladás bizonyára a tagság többségének az egyetértésével kell hogy találkozzék. Ismerőseim megmutattak egy olyan értesítést, amely tá­jékoztatja a tagokat arról, hogy az eladásra kerülő föld el­adási ára „a legmagasabb aranykorona-értéket figyelembe véve hektáronként 46 ezer 700 forint". Tehát, ha 3 ilyen szántóföld vételára 140 ezer 100 forint, ezenkívül meg kell fizetni a vevőnek az illetéket is. Nem tűnik ki az értesítés­ből, hogy vajon a kiméréssel kapcsolatos parcellázási költ­ségek kit terhelnek, mert ilyenek is lesznek. Azt is megtud­juk e levélből, hogy a közgyűlési határozat száma, amely­ben a földeladás rögzítve van: K—7/1990. A termelőszövetkezetek egy része >— de maradok az em­lített békéscsabai tsz-nél — azért árusítja a földet, mert bizonyára szüksége van pénzre és a földre nincs szüksége, hogy azt nagyüzemi módszerekkel megművelje. Joggal ve­tődik fel a kérdés, hogy a termelőszövetkezet mit csinál a pénzzel és kit illet meg a pénz? Köztudott dolog az, hogy a tsz-ek földje, amely a tulaj­donukba került, a következő volt tulajdonosok földjéből ered: a nagybirtokosok földjének az államosításból keletke­zett állami tartalék területekből, ide tartoznak a kisebb földterületű, akkoriban kulák elnevezési■ földbirtokok kisa­játításából eredő földbirtokok, az elhalt tsz-tagoktól fillé­rekért megváltott földek, esetenként a város, község kezelé­sében lévő és a tsz-nek átadott földekből. Lehetett még más forrás is. Ezekért a földekért a tsz-ek lényegét tekintve nem fizettek semmit. Ha a tsz-eknek ezekre a földekre szüksége nincsen, hiszen ezért is adja"el, akkor miért nem adja oda (vissza) a volt tulajdonosoknak, azok örököseinek? Ha a tulajdonos úgy dönt, hogy ő nem akar gazdálkodni, akkor adja el ő, és tegye el a piaci szabályok szerint a földje vé­telárát. Vajon mit mondanak, hogyan vélekednek azok az emberek, akik itt élnek közöttünk, s naponta találkozunk azokkal, akiknek a földjét a tsz eladja. Csak néhány nevet említek, akik személyes ismerőseim is esetenként: Achimok, Nlaczákok, Zahoránok (ragadványnevük: Garasik), Ková­csok (ragadványnevük: Muchárok), Zelenyiászki nevűek és így tovább. No, és a kis emberek sokasága, akiknek a földje, amelyet örököltek és nem voltak tsz-tagok, „megváltásra” került. Ez utóbbiak közé tartozom én is, mert szüleim 1974 után hunytak el, amikor már nem voltam tsz-tag, de ezt megelőzően közel húsz esztendőn keresztül tagja voltam a Szabadság Tsz jogelődjeinek is. (Kossuth Tsz, Magyar— Csehszlovák Barátság Tsz.) Említésre és nagyon figyelemre méltó, elgondolkodtató, hogy a tsz miként óhajtott még olcsó földterülethez hozzá­jutni. Ez a téma (lapunk 1990. február 17-i számában — o szerk.) is nyilvánosságot kapott. „Megvette a saját földjét, mert becsapták” cím alatt. Lényege az, hogy Urbán János részére úgy akarnak 3000 négyzetméternyi földet (5755 he­lyett) kiadni földcsere címén, hogy ennek fejében 3 ezer 558 négyzetmétert akarnak elvenni, a kifundált koncepció (el­gondolás) szerint. Ha Urbán bácsi ebbe az „üzletbe” bele­menne, akkor ebből a tsz-nek a következő haszna volna, a most meghirdetett, aranykoronánként 1000 forintos eladási árral számítva: elvettek 36 ezer 558 négyzetmétert, 150,— aranykorona, 150 ezer forint. Adnának 3 ezer négyzetmétert, 12,31 aranykorona, 12 ezer 310 forint. A haszon: 33 ezer 558 négyzetméter, 137,69 aranykorona, 137 ezer 690 forint a tsz nyeresége. Ez az akció, ha ebbe az érintett, több mint 91 éves ember belemenne, a tsz-nek 91,79 százalékos hasznot eredményezne! Mert a 33 ezer 558 négyzetméter eladhatóvá válna, ha az jogszerűen a tsz tulajdonává válna. Hogy a 137 ezer 690 forint haszonnak vagy valami tisztességtelen jöve­delemnek, netán extraprofitnak nevezhető volna, annak el­döntését másra bízom. Természetesen annak eldöntését is,- hogy ha a tsz vezetői/je) ezt az akciót a koncepciójuk sze­rint keresztül tudják (tudja) vinni, korrekt, vagy inkorrekt eljárást jelent, ugyanúgy, mint az eddigi eljárásuk, amely immár több mint két éve húzódik. Vajon meg lehet-e akadályozni azt, hogy a tsz-ek ne árulják a használatukban levő földet? Szerintem igen! Elő­ször is ügy, ha a földet vásárolni szándékozók, azok akik­nek van egy hektárra kb. 50 ezer forintjuk, illetékkel, átírási költséggel együtt. Lemondanak ebbéli szándékukról, mert könnyen előfordul, hogy futhatnak majd a pénzük után, ha ezt az egész földeladási gyakorlatot a hatalom semmisnek fogja tekinteni. Márpedig ezt kell majd tennie, mert a tsz- ek alapjában véve a mások tulajdonát képező földet áru­sítják, s ezt nem lehet tisztességes dolognak tekinteni. Eb­ben meg vagyok győződve, amit bizonyítani nem nekem szük­ségeltetik. Szlávik György békéscsabai Lakos, volt tsz-tag

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents