Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-27 / 149. szám
o 1990. június 137., szerda «HiUJKKM Slezák Lajos: Romok között „ fi művészet percei — Három kiállítás Békéscsabánl I .................................................... ............................................................................................:--------------------1 Jún ius első fele a szellemi tanévzárás napjaival köszöntött ránk ez évben is, s noha a nagy nyári események — a Gyulai Várszínház s a Békés-Tarhosi Zenei Napok bemutatói — csak most kezdődnek, egy olyan délutánon, amikor majdnem egy időben három kiállítás nyílt Békéscsabán, riadtan kaptuk fel a fejünket: hát a művészet is csupa penzum s csupán ünnepi pillanat? Miért jutnak ledarált életünkben csupán percek a művészet — önmagunk — számára? Mikor szentielünk majd több időt, teret és energiát érzékszerveink tisztogatására, létünk értelmének a tisztázására? Békéscsaba kétségtelenül még nem művészeti központ. Országjárásaim közben viszont azt is érzékelem, hogy léteznek patinásabb városok, ahol nem buzog annyi vágy, akarat, törekvés a zenei, színházi, képzőművészeti, sőt irodalmi közélet kialakítására, felfrissítésére, mint megyés városunk és a megye kisvárosainak az alkotóiban. Kiállítási termek tekintetében vagyunk a legszegényebbek (Gyulát kivéve), mert a zenei, színházi és irodalmi előadóművészetnek olyan otthonai vannak, mint a templomok, a színház termei, a Bartók-terem, a megyei és a Mogyoróssy Könyvtár stb. Tulajdonképpen mégsem csupán termek hiányoznak — mindenekelőtt a visszhangot, a rezonanciát, az események hullámverését, a fiatalabb korosztályok (főként a középiskolások) jelenlétét hiányolom művészeti életünkből, s ezek maitt tűnik kevesebbnek mindaz, ami egész évben történik. A művészeti élet helyi (vagy a helyi művészeti élet) kérdéseinek a feltárása persze messze mutatna, s csupán valamennyi érdekelt alkotási intézmény és alkotó ember bevonásával érdemes hozzákezdeni. Hiszem, hogy rövidesen összehoz bennünket a szükség. Ezúttal csupán annak a bizonyos júniusi „művészeti délutánnak” a perceit szeretném visszapergetni, hiszen „talán az egyedüli voltam, aki megkíséreltem mindhárom kiállítás megnyitásán részt venni. Június 4-e volt ez a nap, amely Gál Domokos fafaragó kézművesmester első egyéni tárlatával kezdődött a békéscsabai 2-es Számú Általános Iskolában. A meghívó szerint „Pedagógus alkotók” címmel egy sorozat indulna ezzel a tárlattal — de hát aznap még két pedagógus alkotó lépett a nyilvánosság elé e felcím nélkül, ami csupán azt jelentheti, hogy egy jó ötletnek és szándéknak nincs körültekintő gazdája. A hatvanéves Gál Domokos, noha ő már Magyarországon született, származása és stílusa révén az erdélyi fafaragókultúra utolsó, immár az alföldön hullámot vető gyűrűjébe tartozik, azokkal a (többnyire alakos) fafaragó mesterekkel együtt, akikről éppen ezekben a hetekben olvashattunk a Népújságban. <3 is készít kisplasztikái figurákat, erőssége azonban a díszítő fafaragás, amelynek mind az udvarhelyi, mind a kalotaszegi változatát ösztönösen ismeri és gyakorolja. A mélyfaragástól a csipkézésig minden eljárással a fa anyagszépségeinek a kiaknázása a végső cél, és nem a funkció; érthető, hiszen konkrét feladat, megrendelés, mecénás nélkül a legtehetségesebb népművész számára sem marad más megoldás, mint a maga gyönyörűségére dolgozni. A Békéscsabai 3. Sz. Általános Iskola fennállásának 75. évfordulójára Slezák Lajos, az iskola rajztanára három kiállítást rendezett: A mi iskolánk című gyermek- rajz-kiállítás magáért beszélt; az iskolatörténeti bemutató a tárgyak és dokumentumok modem, laza szövevényével nem a „dicsőséges múlt” megszólalását erőltette, hanem az oktatási Gál Domokos: Kulacs élet, az iskola életrevalóságának, életre nevelésének egy percre megállított folyamatosságát, jelenét, lüktetését érzékeltette; a harmadik kiállítás, tehát végül is az „önarckép” pedig a Slezák- festmények, mintegy 4-5 év termésének a számbavétele egy új festői világ felgyűrődéséről tett tanúságot, e vulkánikus jelenség (és alkat) összes velejárójával — levegőbe repített, de még véglegesen meg nem szilárdult láva formatömbökkel, kékes-zöld színkigőzölgésekkel, s a lélek Ikároszként zuhanó-emelkedő támpontkeresé- seievel. (Egyébként éppen kitűnő Ikárosz-a az a biztos pont, ahonnan bemérheti festői útjának megtett és óhajtott távolságait.) És végül, mindezzel szinte egy időben, a nemzetiségi klubházban Fábián Irén, a gyulai Kohán Múzeum őre debütált, aki 25 képének érett absztrakt expresszio- nizmusával egyből a jelenkori békési festészet élvonalába lépett. Az alkotói tevékenység kényszerű megszakításai, szaggatottsága miatt anyaga természetszerűen egységes. Márpedig az a kivételes- „fölérző” képesség, amellyel ezt a sziporkázóan színes, mozgalmas motívumrendszert önműködésben tartja, csakis akkor válhat tudatos festői automatizmussá, ha a belső látás Intenzitása állandósul. Kiállítását szeretnénk rövidesen viszontlátni látoga- tottabb, hozzáférhetőbb teremben. Banner Zoltán Szent László király Az erdélyi Széphavas hegy két magyarlakta falu (Szépvíz és Gyimesfelsőlok) között magasodik. Az itteniek úgy tartják, itt folyt hajdan a küzdelem a leányrabló táltos j kun és az őt üldöző, később szentté avatott 1. László (1077 j —1095) magyar király között. A lakosság, hogy emléket állítson e legendának, már a XIII. .században kápolnát építtetett a hegygerincre, amelyet Szent Lászlóról nevezték el. Ettől kezdve aztán, minden év júniusában, László- napkor óriási tömeg özönlött Széphavasra, hogy ott Szent Lászlóra emlékezzenek. Az egyre sűrűsödő tatárbetörések végül elpusztították a kápolnát (ma már csak romjaiban áll), s véget vetettek az évszázadokon át tartó búcsú járási szokásnak... Ma, június 27-én, Szent László napján azonban az erdélyi székelyek — felelevenítve a több évszázada megszűnt hagyományt —, ismét búcsút szerveztek a széphavasi kápolna romjaihoz. A völgybéli kisközség, Szépvíz lakosai is az eddiginél lelkesebben készülődtek e napra, hiszen Szent László tiszteletére felszentelt templomukba az idén várhatóan jóval több katolikus magyar látogat I majd el... Vannak, akik már előre megfogalmazták kéréseiket, fohászaikat a szentté avatott Árpádházi királyhoz, így készülve az ősi hely felkeresésére... Íme egy példa: Fohász-féle Szent László királyhoz Ha a Nagysomlyó hegy aljában megállunk, és körültekintünk, elénk tárul a Csíki-medence. Szemünkkel végigsimogatjuk a vidéket, a csíksomlyói nagytemplomot, s a Pogányhavast .(Széphavas — a szerk.), hátha láthatnánk rajta a szükséges időben győzedelmes nagy királyt, aki itt kergette és verte az országpusztító vad pogány hadakat. A ,harc fáradságát kipihenni a völgy friss vizű patakjához ment, és lovát, melyet a gyimesiek ma is Szíje nevűnek tudnak, így biztatta: „Igyál lovam, mert ez szép .víz!” (Innen Szépvíz község neve — a szerk.) Mily nagy szükség volna most rád, dicsőséges Szent László király! Téged várva, benned remélve őrizzük emlékedet, s őrzik mindenütt, ahol még élnek e nehéz korra maradt maradékaid. Nemcsak kegyeletből, hogy egykor itt jártál, hogy a Pogányhavas és a falu, Szépvíz őrzi látogatásod nyomát. Nemcsak az ősök buzgóságával, akik kápolnát emeltek tiszteletedre, s jártak oda ki a Havasba századokig, s járnak ma is kápolnád romjaihoz tisztelni téged. Kéréssel jövünk eléd, magyarok régi királya, oltalma- zón'k, Szent László király! Hitében, erkölcsében jántoro- dott meg néped számtalan jobb sorsra érdemes fia. Körülöttünk mindenütt életek millióit keseríti meg a nemzetek közötti gyűlölködés. Támadjon fel szellemed nagyváradi sírodból, hogy boldogan szólhasson az ősi ének a széphavasi kápolna romjainál, a széphavasi templom oltáránál, és mindenütt, ahol tisztelik nevedet. Légy ál- dott, Szent László király! Harangozó Imre A Szent László királyt ábrázoló rajzos kép (fent) a Szent Ferenc Hírnöke című lap 1942-es évfolyamában jelent meg Kolozsváron. napján Tavaly is lehetett, jövőre már szabad Öt iskolaigazgató a hitoktatásról Még messze van a szeptember. A diákok ezekben a hetekben jól megérdemelt szünidejüket töltik valahol. Szüleik azonban az idén sűrűbben gondolnak a tanévkezdésre, mint korábban. Az ősz sok újait hoz életükben, a gyerekek életében is. Jövőre ugyanis, bevezetik az iskolákban a fakultatív hitoktatást. Hittan ... erkölcstan ... tény, ami tény, hiányzott. Talán nem is tudjuk még ma felmérni, hogy mennyire. De most, hogy itt van, mintha nem tudnánk mit kezdeni vele. Nem isköny- nyű. Nem 'létezik mindenkire egyformán vonatkozó, mindenkit egyformán érintő megoldás, hiszen az Igények, a lehetőségek nagyon különbözőek... öt Békés megyei iskola- igazgatót kértünk meg, mondják el, hogyan készülnek a hitoktatás bevezetésére. S ha már néhány sorral feljebb a különbségekről irtunk, említsük meg a köztük fennálló hasonlóságot is: mindannyian elmondták, hogy sok még a megoldásra váró feladat, „hittan ügyben”, de mind- annyiukat a „nyitott kapuk" jellemzik. Az egyházközségnél1 és az iskolában egyaránt be lehet iratkozni, s ennek határidejét van ahol július közepéig, máshol szeptemberig is kitolják. Ezenkívül sehol nem újdonság a hittanoktatás, már folyt az elmúlt tanévben is, de úgy gondolják, a jövő tanévben növekedni fog a beiratkozok száma. Mert, amíg tavaly lehetett hittanra járni, addig szeptembertől már szabad... A hétszáz fős mezőkovácsházi általános iskolából tavaly 32-en vettek részt hitoktatáson. Mivel a városban a római katolikus vallás a domináló, szeptembertől is e felekezet tart majd hittant. A június 28—29-i beiratkozáson eldől, hányán is kívánják ezt igénybevenni. Az iskola és a plébánia egyaránt meghirdette, Id-ki ott íratja be gyerekét, ahol neki tetszik. Csicsey Sámuel iskolaigazgató elmondotta, hogy az iskolai jelentkezésen nem is lesz pedagógus, a titkár végzi el ezt a feladatot. Arról, hol, mikor folyjék ez az óra, majd később döntenek. Alapos, átgondolt szervező- munkára lesz szükségük, hiszen az iskolának 26 tanulócsoportja és csak 20 tanterme van. Éppen ezért minden bizonnyal, délután tarthatják meg a hittanórákat. í 1 Békésszentandráson, más a helyzet: az iskolának van öt napközis terme, ezek délelőtt üresek, így — ha igény lesz rá, mindkét vallás, a katolikus és a református is tarthat a maga jelentkezőinek oktatást. Tavaly a római katolikus plébános oktatott az iskolában összesen közel kétszáz gyereket, úgynevezett csatlakozó órában, azaz az utolsó tanítási órát követően. Dr. Lovász György igazgató elmondása szerint, ha tovább nő a létszám, előrébb is tehetik ezt az új, fakultációs tantárgyat. Elképzelése szerint ez idő alatt a „fennmaradó”, azaz hitoktatásra nem járó gyerekeknek is etikai, vallástörténeti ismeretterjesztő foglalkozást tartanak. Ott, ahol nincs helyben lelkész, egyéb szempontokat is figvétembe kell venni. Az evangélikus többségű Kardosra, jövőre Szarvasról Derne Zoltán felesége jár majd ki hitet oktatni, s terpiésze- tesen az ő időbeosztásához is igazodni kaUL Mivel kicsi az iskola tanulólétszáma, s tavaly is voüt már hittan — a 71 gyerek közül 33 járt is rá — «az iskola- igazgató és a jelkésznő megegyezett, hogy csak szeptemberben kell beiratkozni. Jenei Jánosné igazgató elmondotta, hogy náluk, mivel szlovák nyelvet is oktatnak, már így is ma- gasab az óraszám. Vigyázniuk kell, hogy ne terheljék túl a gyerekeket. Hunya katolikus község. Az elmúlt évben is folyt, jövőre is tesz hitoktatás az iskolában. Itt azonban nem pap. hanem világi hitoktató végzi majd ezt a munkát. Szmola Ernő iskolaigazgatótól megkérdeztük, mit gondol a hitoktató, a lelkész részt vesz-e majd a különböző értekezleteken? — A tájékoztató szerint — válaszolta — a tantestület tagja. — Az előző éves gyakorlat alapján is mondhatom, lesz olyan értekezlet, amelyre meghívjuk. A méhkeréki rcgnán tannyelvű általános iskolából azt a választ kaptuk készek tanteremmel segíteni a görögkeleti hit oktatását. Bóka Mihály iskolaigazgató és Árgyelán Pál vikárius között pontos megállapodásra, megegyezésre július közepén kerül sor. Árgyelán Pál, a tavalyi év folyamán Gyuláról járt ki Méhkerékre, s tartott az egyházközség imatermében román nyelvű ortodox hitoktatást a gyerekeknek is. (A 224 iskolás közül 50-en vettek részt ezen.) Az itteni szokások, igények tehát eddig a hitközösségen belüli vallásoktatást hívták életre... Nincs két egyforma hely, nincs két egyforma megoldás. Soha, sehol nincs szükség annyi rugalmasságra, és türelemre, mint a hitoktatás esetében, s még mire? Beszélgetőpartnereim közül Lovász György az órarend- készítéshez hasonlította a hittannal kapcsolatos feladatokat. (Aki járatos egy kicsit a pedagógiában, az tudja, nem kis munkába kerül, míg az iskolában év elején az összes osztály minden tantárgya a megfelelő helyre kerül.) ö azt mondta, nem a problémákat kell sorolni, le kell ülni, rá kell szánni egy délelőttöt, át kell gondolni alaposan és meg kell csinálni ... Kiss Katalin
