Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-27 / 149. szám
üiiWJMtfr 1990. június (27., szerda A felvételeket a Brit Királyi .Légierő Red Arrows légi akrobatacsoportjának hétfő esti budapesti bemutatóján készítette Veress Erzsi Nyugdíjasokról nyugdíjasoknak a család, a munka, a sport egyformán fontos Békéscsabán a Bánát utca környékén naponta látni egy magas termetű, szikár, szálegyenes testtartású idős urat sétálni, aki nem csak érszűkületes lábai miatt rója az utat, hanem azért ismert vallja: a mozgás, a friss levegő élet, egészség, jó közérzet. Sajben 11. András ő, akit az idősebb generáció jól ismer sikeres sporttevékenységeiről, a család, a munka és a sport szeretetéről. A gondosan karbantartott családi ház tágas kertjének csodás szépsége lenyűgöző. Szőlő, alma, körte, málna, földieper, különböző zöldségféle terem itt, de bőven jut hely az üdezöld pázsitnak és a virágoknak. A szomszéd portájától elválasztó kerítést futórózsák borítják, piros, fehér, rózsaszínű, sárga színben pompáznak. A házban rend, tisztaság. Feketével kínálnak s elbeszélgetünk a régi szép időkről, a mai életükről. — Mióta élnek ebben a szép környezetben — érdeklődöm. — ötvenkét esztendeje, akkor házasodtunk össze — magyarázza Sajben néni. — Ennyi idő alatt sok jót és rosszat megél az ember. A férjemnek már az ükanyja is itt született. Egy szép, nád- fedeles kis házikó állt itt, de tönkrement, és helyére építettünk 1943-ban. Nagyon megkoplaltuk ezt a házat. A kőművesmunkán kívül mindent magunk végeztünk. Azóta is tapasztunk, meszelünk, mázolunk. Szeretjük szépen karban tartani ezt a drága fészket, amelyhez annyi 6zép emlék fűz. Sajnos, 75-79 évesen már egyre fogy az erő, kevesebbet bírunk, de én innen el nem költöznék sehova, csak ha majd visznek az örök nyugovóra. A szülőföld szerete- te sem engedne elmenni. Fátyolos szemmel élete párjára néz, aki helyeslőén bólint. — így igaz. Egy fiút neveltünk — magyarázza az apa. — Orvos ő is, a felesége is. Két főiskolás gyermekükkel Pesten élnek. Amikor tehetik, hazajönnek jól felpakolva. Telefonon gyakran beszélünk. Kölcsönösen nagyon szeretjük egymást, a menyünket is lányunkká fogadtuk. Kémek, adjuk el a házat, az ő közelükben vegyünk egy kisebbet, akkor naponta tudnak látni, segíteni. — Nem mindig a gyermek a hibás abban, hogy magukra maradnak az öregek — mélázik el a néni. — Fáj a távolság, a fiam ma is a legnagyobb boldogságom, őket nem akarjuk ideláncolnl, mi pedig, amíg mindketten élünk, nem mozdulunk. Pedig az egészségünk egyre romlik. — Hogy alakult az életük? — Apám vasutas volt, én kereskedelmi felső iskolát végeztem — emlékezik a bácsi. — Már gyermekkoromban nagy Előre-drukker voltam. Előbb a Csabai Atlétikai Klub tagja voltam, 1930- ban kerültem az Előréhez. Játszottunk az ország különböző tájain, de legnagyobb sikerélményünk az volt, amikor Csehszlovákia városaiban nyolc meccsből hatot megnyertünk. 1931-ben négy jugoszláv városban arattunk sikert, majd Romániában Lúgoson. 1933-ban már bajnokságot nyertünk. Amatőrök voltunk, fizetést nem kaptunk, de a sportot rajongásig szerettük, komolyan vettük, rengeteget edzettünk. — Klubunk 1934-ben feloszlott. Hívtak Nyitrára, de édesapámtól nem aka. fccm olyan messze élni. Zalaegerszegre szerződtem, de ott is állandóan honvágyam volt. Boldogan jöttem, amikor 1937-ben hazahívtak a szülővárosomba. Vállaltam a csapat edzését, de magam is játszottam. A háborús időkben azután minden szétzilálódott. De összesen így is 40 évet töltöttem a sport szolgálatában. — És a munka? — Ebben is sokat segített a sport. Zalaegerszegen egy fakereskedőnél dolgoztam, örültem, hogy elsajátíthatom gyakorlatban is a kereskedelem csínját-bínját. Később magam < is fakereskedésre rendezkedtem be, de sajnos 1948-ban be kellett adni az engedélyt. Az építőipari vállalatnál osztályvezetőként dolgoztam. Hasznomra volt, hogy ismertem a faanyagot, tudtam, mit honnan lehet, beszerezni. Még álmomban is ez foglalkoztatott, komolyan vettem a munkát is, akár a sportot Kaptam is olyan gyomorfekélyt, amelyből a feleségem gondos ápolása, „őrmesteri” szigora gyógyított meg. — Én „kétháborús” ember vagyok — mondja keserű mosollyal az idős asszony. — Édesapám meghalt az I. világháborúban. Engem már nem is ismert, édesanyám szerető gonddal nevelt négyünket. 15 évesen már a Rokkában dolgoztam. Megtanultam a pénz beosztását, ezért tudtam egy fizetésből felnevelni és taníttatni a drága fiamat. Ezért fáj nekem, hogy „eltartottként" bánnak velem, velünk, a hasonló édesanyákkal. Pedig nem „csak” háztartásbeliek voltunk. Nem panaszként említem: a férjem nyugdíja 7040 forint, az én kiegészítésemmel együtt havonta nyolcezret hoz a postás. Az öregeket gyorsan leírják... Búcsúzóul Sajben bácsi megmutat a sok közül néhány érmét, oklevelet, amit a sport területén végzett munkáért kapott. A néni sem hagyja magát, előszedte a dobozt, melyben féltve őrzi gyermeke „okmányait”, fotóit. Az első gyermekoltási bizonyítványtól az iskolai dicsérő oklevelekig, értesítőkig sok mindent látni, a drága kincsből..Ezek az ő „kitüntetései” a gondos gyermeknevelésért. Ma is vallja; kell az anyai szigor, nem szabad elkényeztetni a gyermeket. Becsületre, munkára kell nevelni. Az ő fia a konyhában is úgy tevékenykedik, mint a rendelőben. Erre az anyja nagyon büszke. Sajben bácsi pedig azt üzeni a mai fiataloknak: szeressék nagyon a sportot. Mindegy, milyen formában, csak mozogjanak rendszeresen. A sport» emberszeretet- re, barátságra, fegyelemre nevel. Aki rendszeresen sportol, annak jó a közérzete, könnyebben, eredményesebben végzi a munkáját is. Ary Róza Lesz*e nálunk Az egykor virágzó hazai henteskisipart igyekszik ismét megalapozni a Húscéh. E célból felajánlotta szolgálatait az összes érdekeltnek: a vállalkozók országos testületének, a Szövosz jogutódjának, % -Kisosznak, valamint azoknak a pártoknak, amelyek programjaikban kiváltképpen elkötelezték magukat a kistermeléssel, egyebek között a kisgazdapártnak. A Húscéh nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy szakmai szolgáltatásokkal, a lehetőségek feltárásával és szakmai menedzseléssel felkarolja mindazokat, akik érdeklődnek a hentesszakma iránt. Remény Ervin, a Húscéh igazgatója elmondotta, hogy jelenleg mindössze 10 magán húsfeldolgozó működik az országban, és a húsiparral foglalkozó magánkereskedők száma sem sokkal több. Bőven van tehát pótolni való. A legelőnyösebb az lenne, ha a feldolgozó maga foglalkozna kereskedéssel is, hiszen a friss árut lehet a legjobban eladni, ez iránt a legnagyobb a kereslet. A szakma azonban meglehetősen tőkeigényes: 2 millió forint alatt nem érdemes még gondolni sem arra, hogy valaki üzletet vagy feldolgozót hozzon létre, egy igazán jól menő vállalkozás-’ hoz azonban még ennél is lényegesen nagyobb összegű beruházás • szükséges. A már működő kisipari üzemek beEgyedülálló einsenggazda- ság működik a Szovjetunió távol-keleti területén. Itt termesztik a világszerte is- lnert „életgyökeret”, a gin- senget. Évente mintegy 600 kilogramm gyökeret és több mint 100 kilogramm magot gyűjtenek be. magánhentes? ruházásl költsége 5 és 10 millió forint között van, s annak egy részét a tulajdonosok hitelből fedezték. A Húscéh nem sok jóval biztatja azokat sem, akik nem ismerik a szakma valameny- nyi fogását. Remény Ervin szerint legalább mestervizsga szükséges ahhoz, hogy valaki boldoguljon, hiszen értenie kell a technológiához, a higiénéhez, és a piaci verseny „fogásairól” sem szabad megfeledkezni. A kisiparos ugyanis szemben találja magát az állami húsipar nagyüzemeivel, amelyek 70 százalékos arányban részesülnek a hazai ipari feldolgozásból. Az lenne a legcélszerűbb, ha a Húscéh egyesülésének tagjai lehetnének magánszemélyek is, a jelenlegi törvények szerint azonban csakis jogi személyek tartozhatnak az egyesülés kötelékébe. Áthidaló megoldásként a Húscéh külön szekciót alakít a jelentkező magánvállalkozók tömörítésére azzal a céllal, hogy megismerkedhessenek a szervezés, az iparalapítás teendőivel, és tanácsokat kapjanak a hitelezésről, a technika beszerzéséről, tájékoztatást kapjanak a legfontosabb szakmai fejleményekről, a piac alakulásáról stb. az egyesülés szakmai konzultációs napokat szervez. A jelentkezők nagy száma azt jelzi: van érdeklődés a magánhentes- ség iránt. Az usszuri tajga éghajlati viszonyai a legkedvezőbbek e drága növény termesztéséhez. Ezen a vidéken vadon is terem a Szovjetunió Vörös Könyvében szereplő ginseng. Gyógyító hatása miatt felhasználják orvosi és kozmetikai célokra és az élelmiszer-iparban. (APN) Csodatevő életgyökér mmmm ■■ ■■ | mm „Vörös nyilakFerihegy egén X
