Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
1990. június 23., szombat o m BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET A szakma fellegvára lesz vagy sóhivatal? Beszélgetés dr. Lúczi Józseffel, a Magyar Közigazgatási Kamara ügyvezetőségének tagjával A magyar közigazgatás átalakulásának folyamatában szinte észrevétlen, de annál fontosabb lépés volt tavasz- szal a Magyar Közigazgatási Kamara megalakulása. Közvetlen célja a közigazgatási szakemberek érdekvédelme, s ezen túl pedig a közérdek minél hasznosabb és értékesebb szolgálata. A kamara létrehozásának körülményeiről, a közigazgatásban dolgozók helyzetéről és a köz- szolgálatról beszélgettünk dr. Lúczi Józseffel, a kamara ügyvezető testületének tagjával. Sok kicsi sokra megy A nagy dolgok bűvöletében élünk. Nem is csoda, hiszen már két éven át valóban óriási horderejű — jelenünket, jövőnket érintő — kérdések dőltek el. S ez az irányzat folyik tovább a társadalomban fent, lent és középen. Viszont nem emiatt, de közben sokak életszínvonala folyamatosan csökken, az elszegényedés sajnos létező valóság. Hogy a fizetésből, nyugdíjból egyre kevesebb holmit, élelmiszert, s más egyebet vásárolhatunk, s egy-egy háziasszony boszorkányos ügyességére van szükség úgy-ahogy rendben tartani a családi költségvetést. Takarékoskodni kell, jobban, mint valaha, s ez bizony nem mindig és nem mindenütt tapasztalható. Hogy csak egyet említsek, hány villanykörte kiáltana, ha tudna országszerte: oltsatok már le, ne hagyjatok égve, ha kimentek a szobából, konyhából...! Vagy hány fiatalasszony nincs tisztában a gáz gazdaságos használatával! Jól emlékszem még, hogy a két háború között többször jelent meg az újságokban a budapesti gázművek felhívása: itt és itt sütő-, főzőtanfolyamot rendez. Célja kimondottan az volt, hogy szakemberek tanítsák meg a takarékos gázfogyasztásra a háziasszonyokat. összekapcsolva a korszerű táplálkozás propagandájával, sőt az idővel való gazdálkodással is. Mert lehet valamit hosszan, bonyolultan elkészíteni, s ugyanazt ügyesebben, egyszerűbben, gyorsabban. S akkor még időt is megspórolunk. De az is a takarékosság egy formája, ha a holmijainkat — ruhánkat, cipőnket — rendben tartjuk, megbecsüljük, vigyázunk rájuk. Igaz, nehéz egy olyan cipőre vigyázni például a kiskamasznak, amelyik bár 1600 forintba került, s három hét múlva a fej teljes szélességében felhasadt. Bgy ilyen az, ami az utóbbi időben a hentesüzletekben lábra kapott. Először csak a darált húst tették nylonzacskóba — ez volt a bevezetés —, s ennek van is értelme: nem ragad rá a papírra. Még ha 1,50 vagy 2 forintba kerül is. De most már, mint velem is megtörtént tiltakozásom dacára, az összevágott sertéskörmöt is zacskóba tesztje, holott jó annak a zsírpapír is. De nem a boltnak, mert neki a papír kiadás, a zacskó pedig bevétel, hiszen a filléres holmiért csak az én esetemben 2,20-at számoltak hozzá az egyébként 17,50-es vásárláshoz. Jó bolt ez a boltnak! Csak a vevőnek nem, akinek folyton talpon- sarkon kellene állni, s örökké figyelni, mikor, milyen támadás éri a pénztárcáját. S hogyan próbálja azt kivédeni. Hasonló esetekben a bolt bojkottja sem lenne rossz, ha a fáradtságot nem sajnálná az ember, vagy ha lenne egy másik, egy olyan bolt, ahol nem ugyanez az eljárás. De különben sem vagyunk bi bojkottáló nemzet. Nem úgy, mint az angolok, akik amikor régebben a posta fölemelte a levelek, lapok viteldíját, országos méretű bojkottba fogtak, és elérték a posta kapitulációját: visszaálltak a régi viteldíjra. Nálunk is akad azért biztató jel, ha nem is vált nemzeti mozgalommá: többen mondták, hogy lecsökkentették a karácsonyi, újévi, húsvéti üdvözlőlapok számát. Sőt volt, aki egyáltalán nem is küldött. Persze, az említetteken kívül még számtalan módja van a takarékosságnak és szinte ahány ház, annyi szokás, mert ebben is vannak családi hagyományok. Amiket a nagymamák őriznek és adnak tovább. S amiért jó ideig megmosolyogták őket a fiatalok, most azonban egyre sűrűbben kénytelenek megfogadni a jó tanácsokat. Remélhetőleg mind többen, mert a pénz ésszerű beosztása, a bármilyen pazarlás megszüntetése, a becsapás elleni védekezés szinte létkérdés. S nem szabad lebecsülni a kis összegeket, érdemes, sőt kell figyelni rájuk, hiszen örök igazság az, hogy a sok kicsi sokra megy. És ez inkább befelé jöjjön, mint kifelé menjen. Vass Márta — A kamara alapszabálya több pontban is a szakmai hozzáértést emeli ki, ezt tartja elsődleges szűrőnek a kiválasztásnál. Tulajdonképpen így vélekednek a politikai pártok is. A tanácsokban most mégis elég nagy a bizonytalanság, senki nem tudja, vajon igényt tartanak-e a munkájára a választások után is? — Állásfoglalásunk valóban világosan fogalmaz, amikor kimondja: egy köz- igazgatási vezető akkor lépjen le a porondról, ha a politikai hatalom helyezte oda. Amennyiben szakmai értékei alapján emelték a vezetői székbe, az új politikai kurzusnak fontos érdeke, hogy megtartsa. Ezzel egyértelműen elhatárolódnak a szakmai és politikai normák. A kamara alapszabálya persze előrevetít még egy sor lényeges követelményt a jövőre nézve; többek között Békés megyében több oka is volt a kereszténydemokraták késői megjelenésének. Például az, hogy ezen a vidéken erősek a kisgazdapárti hagyományok. A lakosság jelentős része evangélikus, a kereszténydemokrácia szellemiségéhez pedig elsősorban a katolikusok állnak a legközelebb. Felkelteni a tudás iránti vágyat — Pedig a kereszténydemokraták nem egyházpolitikát folytatnak, hanem a keresztény erkölcsiséget hirdetik. Ily módon bárki, még ateista világnézetűek is tagjai lehetnek — mondja Réti Béla, a KDNP békéscsabai szervezetének vezetője. A pártszerveződés akadályai közül pedig még egy fontosat említ, amely első hallásra megdöbbentőnek tűnik: — A választási kampány finisében még az egyik egyházközség embere is azzal utasított vissza, hogy fél a célunk — egy újszerű köz- szolgálat keretei között — a szakszerűség, a törvényesség, az emberségesség, a hivatali munka ésszerű és célszerű fejlesztése, a közszolgálat újszerű etikájának kialakítása és védelme. — Mindezekhez persze arra is szükség van, hogy az új önkormányzati rendszerrel visszaadjuk a magyar közigazgatás rangját, méltóságát, tekintélyét, mindazokat az értékeket, amelyekkel a háború előtt hagyományt teremtettek hazánkban. — A magyar közigazgatás máig nem heverte ki azt. hogy a háború után az új hatalom útjára eresztette a legjobb szakembereket, akik méltatlanul, megalázottari kényszerültek félreállni. A közszolgálatban dolgozók idestova húsz éve a Kádárféle közmegegyezés alapján végezték munkájukat, s mindvégig nem adatott meg visszarendeződéstől, ezért nem lép a pártba. S valóban, nagyon sokáig erős félelem tartotta vissza az embereket a kereszténydemokrata politikától. — A Kereszténydemokrata Néppárt békéscsabai szervezete neves helybéli személyiségek támogatásával, biztatásával alakult meg. Tagjai között viszont nincsenek fiatalok, sőt, a középkorosztály is nehezen mozdul a párt felé. — Itt, a megyeszékhelyen most olyan embereket keresünk, akiknek a környezetében hatásosan terjeszthető a politikánk. Az a legnagyobb baj ugyanis, hogy az emberek nem ismerik a Kereszténydemokrata Néppárt szellemiségét. Bízunk a választási eredmények és a kormánypárti pozíció jótékony hatásában, nevezetesen, hogy az emberekben oldódik a félelem. Egyébként máris érezhető a közeledés a szervezetünkhöz; orvosok, ügyvédek, pedagógusok keresnek meg bennünket. Két- sopronyban Kárpáti László nekik az a tisztesség, hogy maguk alakítsák tevékenységük normált. Ez a szituáció végtelenül megalázó volt, s szinte csoda, hogy ennek ellenére ma is sokan élnek- halnak a munkájukért. Azt sem tagadhatjuk: a közszolgálat a közvélemény ágyútölteléke volt; ha értéket termelt, a politika sikerének tudták be, ha kudarc érte, szemből kapta a kritikát. Nem véletlen, hogy sokhelyütt ma is a társadalom fehér négereinek nevezik a közszolgálat embereit. — A közigazgatási kamara többek között e „négerek" érdekeit is felvállalta ... fiatal (keresztények részvételével csoportot alakított; kapcsolatot teremtettünk más kerésztény mozgalmakkal és a nagycsaládosok egyesületével is. — Mit nyújtanak azoknak, akik megkeresik önöket? — A mi pártunk felelősséget érez mindazokért, akik beszűkült ideológiát kaptak. Az idő sürget, hiszen félő, hogy újabb generációk esnek áldozatául az elmúlt évtizedek hibáinak. Felvállaltuk a felnőttek keresztény szellemiségre való nevelését. Állampolgárköröket szervezünk, amelyeknek egyetlen célja van: felkelteni a tudás iránti vágyat. Ehhez jó taRéti Béla: „Ha nem fejlődik a keresztény kultúra Magyarországon, eltűnik a nemzetek sorából” — Igen, a helyhatósági választásokról és az önkormányzatokról szóló törvénynyel összhangban — álláspontunk szerint — a közszolgálatról is törvényt kelil alkotni. Ennek keretében kell szabályozni a. szakmai hozzáértés megítélésének feltételeit, garanciáit, meghatározni a kiválasztás, az előremenetel, a vezetői megbízatás rendjét. Állásfoglalásunk egyébként azt is tartalmazza, hogy a közigazgatásban jelenleg dolgozók szakmai megítélése a közszolgálati törvény normatívái szerint, annak hatályba lépése után történjék meg. — Hogyan foglalható öísze a kamara érdek- védelmi szerepe? — Ehhez néhány gondolattal vázolnunk kell a szakmai érdekvédelem rendszerét: a leendő önkormányzati szövetségek a munkáltató oldaláról szolgálják az ön- kormányzatok szakmai érdekeit. Alanyai természetesen maguk a helyi önkormányzatok lesznek. Megmaradnak az úgynevezett klasszikus szakszervezeti jogosítványok is. E két pólus között. sajátos munkamegosztásban, a munkavállaló oldaláról látja el a szakmai érdekvédelmet a kamara. — Mi az oka annak, hogy a kamarát jóval az önkormányzati törvény megalkotása előtt hívták életre, hiszen a választások után esetleg a funkciót, a szerepet is a kialakult helyzetre szabottan határozhatták volna meg? — Ösizntén szólva, az idő- zítettségre nem tudnék pontos választ adni, s még ma sem tudjuk eldönteni, hogy a szakma fellegvára leszünk-e vagy egy sóhivatal. Mindenesetre a kamara feltétlenül részt kíván venni a közigazgatást érintő jogszabályok és- a közszolgálati törvény előkészítésében, a kodifikációs munkában. Más" képp fogalmazva: szakmai érvekkel szeretnénk segítséget adni a társadalmi megújuláshoz. László Erzsébet Fotó: Gál Edit pasztalatokkal szolgált egyébként á békéscsabai népfőiskola, ahol magas szintű tudást sajátíthattak el a résztvevők, sikerét pedig mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy a hallgatók a kurzus befejezése után sem voltak hajlandók szétválni. Erősíthető az országos jelleg A Kereszténydemokrata Néppárt legutóbbi országos nagyválasztmányi ülésén részt vett a békéscsabai Tóth Lajos is. A legfontosabb momentumot, a vezetőség újjá- választását a következőképpen foglalta össze: — Az eddigi pártelnököt, dr. Keresztes Sándort vatikáni nagykövetté nevezték ki. Utódjául Surján Lászlót választottuk, aki lelki intelligenciájával, hatásos beszédével, s nem utolsósorban példás múltjával bizonyosan meghatározó személyisége lesz a pártnak. Mellette az öt társelnök eddig is aktívan dolgozott a KDNP-ben. Valamennyien fiatalok, tehetségesek; egyikük a miniszterelnök államtitkára, és van köztük parlamenti képviselő is. Eddig a pártvezetésben — személyi összetétele miatt — a központi kérdések megvitatásában, eldöntésében nemigen hallathatták szavukat a vidékiek. Most viszont megfordult a helyzet. Az 5-tagú elnökségben ugyanis csupán ketten képviselik a fővárost, így mindenképpen erősíthető a párt országos jellege. — Az országos ügyek után mi a soron következő megyei feladat? — Rövidesen megalakítjuk a megyei szervezetet, s össze kell hívnunk egy megyei szintű taggyűlést is. Lehetséges, hogy csak egy koordinatív testületet választunk, amelynek elsődleges feladata a pártszervezetek létrehozása lesz a különböző településeken. Ez utóbbi egyébként máris megkezdődött; Újkígyóson és Gyulán is nemsokára megveti a lábát a Kereszténydemokrata Néppárt. Aquinói Szent Tamás nyomában A Kereszténydemokrata Néppárt programja a „Keresztényi út”, amelyet három fontos alapelv kísér végig: a szolidaritás, a perszö- nalizmus és a szubszidiaritás. Réti Béla ez utóbbiról beszél részletesen: — Ez a fogalom rendkívül sokrétű. Eredete Aquinói Szent Tamáshoz vezethető vissza. Egyik jelentése a helyes értelmezés szerint: megsegítés. Konstruktív cselekedetről van tehát szó; úgy segítem embertársamat, hogy még egyszer ne kerüljön olyan helyzetbe, ami egy újabb támogatást igényel. A mai viszonyok között ez nem más, mint a redisztribúció, vagyis a szociális gondok újratermelődésének csökkentése. A gazdaságban tehát a második elosztásnál van elsődleges szerepe. — Végezetül: kérem, ösz- szegezze röviden, mit veszítene Magyarország, ha elsorvadna, eltűnne a keresztény politika? Tóth Lajos: „Az országos vezetésben megerősödött a vidékiek szerepe” Fotó: Kovács Erzsébet — Nem szeretnék túlozni, de véleményem szerint, ha nem tud a keresztény kultúra fejlődni Magyarországon, képtelen lesz felemelkedni, eltűnik a nemzetek sorából. Enélkül ugyanis összeroppan a gazdaság, eltűnik a társadalom, nem kerülnek a felszínre a • szellemi értékek, nem léphetünk magasabb európai kultúrába. Gyorsan kell cselekednünk, kezdve a hit-, az erkölcstan, a vallástörténet iskolai tanításától, a keresztény szellemiség kiteljesedéséig. L. E. Békés megye sem fehér folt ezután Első lépések a keresztényi úton Tavaly ősszel, a Kereszténydemokrata Néppárt éledésének idején nemigen volt ember Magyarországon, aki megjósolta volna, hogy a párt egy esztendőn belül a kormánykoalíció triójában kap fontos, de könnyűnek a legkevésbé sem nevezhető feladatot. A parlamenti választások eredményét viszont szép sikerként könyvelték el párton belül és kívül egyaránt. Tették ezt annak ellenére, hogy az ország bizonyos térségein (Békés, Hajdú, Szolnok, Fejér és Somogy megyében) nem kapott támogatást a kereszténydemokrácia.
