Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-20 / 143. szám

o 1999. június Bt., szerda CriUUi-frTcl IORII '91 A legfőbb amatőr pop-rock zenekar: a Szilánkok! A hét végén rendezték meg Budapesten az Alimássy téri szabadidőközpontban az Amatőr Országos Rocktalál!- kozót, az AORTA ’90-est. Szombaton két kategóriában versengtek az együttesek, a pop- és a soft-rock, vala­mint a heavy metal zene művelői, köztük a békéscsa­bai Szilánkok és a Komman­dó. Tegnap Such Tamás, a Szilánkok basszusgitárosa I örömhírrel kereste meg szerkesztőségünket: meg­nyerték a pop- és a soft- rock kategóriát! — Szinte hihetetlen , és természetesen a zenekar minden tagja nagyon boldog — mondta Tamás —, mert egyértelmű volt a szakmai és a közönségsiker. A né­zőktől a második dalunk után hosszú tapsot kaptunk. Mikor lejöttünk a színpad­ról a technikusok azt mond­ták: „Ez a nap a tiétek!" Éreztük mi is, minden jól sikerült, nem tévesztettünk. Három szólamú énekünknek nem akadt párja, azaz a többi együttes nem vállalko­zott a többszólamú vokális megszólalásra. — A Szilánkok tagjainak átlagéletkora 18 év. Volt még a versenyben ilyen fia­tal zenekar? — Nem volt! Sőt a dobo­sunk, Csányi Zoltán még csak 16 éves, ő köztünk *is a legfiatalabb. Ennek elle­nére a verseny legtehetsé­gesebb zenészének bizonyult, csakúgy, mint tavaly, az orosházi országos versenyen. — Több rocktalálkozón részt vettetek már. Milyennek érezted a budapesti verseny színvonalát? — Nagyon képzett muzsi­kusoktól tarthattunk, kivált­képp a Swingapur és a La- dánybene 27 zenekaroktól. Mivel mi voltunk az utolsó fellépők, hallhattunk min­denkit. Elmondhatom, bár amatőrök versengtek, ama­tőr hibák szinte nem i6 for­dultak elő. Háromtagú zsűri mérlegelte a hangszertudást, az együttzenélést, a zene és a szöveg minőségét. — És a színpadi megjele­nést? — A korábbi években, úgy érzem, nagyobb hang­súlyt fektettek az eladható­ságra. A nagylétszámú zsű­riben akkoriban voltak me­nedzserek és például a hang­lemezgyártó vállalat is kép­viseltette magát. Most sze­rényebbek voltak a külsősé­gek, még a zenészek ruhá­zatában is, habár akadtak agyondiszített színpadi öl­tözékek. Mi hétköznapi far­mert választottuk, úgy gon­doltuk, az illik hozzánk és a zenénkhez a legjobban. — Mi lett az elsők jutal­mai — Meghívtak bennünket Tokajba, a Rock gyermekei táborba, ahol a legjobb pro­Amikor bekukkant hozzánk Európa Néhány bekezdés a zenei napok programjáról Bár a rendezőket a legjobb szándék vezette, mégsem égészen rajtuk múlott, hogy nem sikerült igazán jól a hét­vége a békéscsabai sportcsarnokban. A szombatra meghir­detett Spaten sörivó verseny az érdeklődés hiánya miatt el­maradt. Csak a résztvevők bátorságán és kitartásán múlott, viszont, hogy a vasárnapra tervezett két divatbemutatót mégis', megtartották. Pedig a'felvonultatott „anyag" igazán figyelemre méltó volt. A békési Marina divatüzlet tulajdo­nosának vezetésével, 50 csinos férfi-, női ruhát és -cipőt láthatott az a néhány főnyi közönség, akit nem riasztott el a csarnok üressége. S bár a ruhákat nem hivatalos manö­kenek mutatták .be, hanem többségében békési diáklányok és fiúk. igazán sajnálhatják, akik csak így, utólag — képről — láthatják őket. Fotó: Veress Erzsi . Hangversenyek, vonóstábor, továbbképző tanfolya­mok, kiállítások... Mesterek és tanítványok a megyé­ből, az ország _különböző részeiből, Európa számos or­szágából, sőt, a tengerentúlról is. Mindez néhány nap alatt, itt a közelünkben, Tarho- son, a XIV. Békés-Tarhosi Zenei Napokon. Ezen a ren­dezvénysorozaton, melyet először 1976-ban tartottak itt, a volt tarhosi énekiskola alapító igazgatója, Gulyás György javaslatára, hagyomány a sok-sok tarhosi diák fellépése, illetve az, hogy a programsorozatban nem­csak zenei rendezvények vannak. Csekély 300 dollárért: Üzenet a karórában A japán Seiko óragyáf legújabb találmánya óriási sikerre számíthat az Egye­sült Államokban; elsőnek Oregon államban hozzák forgalomba a karórát, amely URH-rádión továbbított üze­netek vételére is képes. A Seiko Receptor küllem­re szabályos kvarcóra. Vise­lője azonban bekapcsolód­hat a helyi URH-s üzenet­közvetítő-hálózatba, amely­hez eddig zsebrádió méretű vevő kellett. A Seiko azt feleslegessé teszi r a karóra számlapján — hangjelzéssel párosulva — megjelenik a kijelzés, amelyből megtud­ható, hogy honnan keresik tulajdonosát, hogy milyen számot kell visszahívnia. A Receptort 300 dollár áron hozzák forgalomba. Így gyors elterjedésre számíthat az amerikai piacon, ahol már régen nemcsak a küldöncök, hanem a menedzserek, az ügyvédek, a riporterek is viszik magukkal a berende­zést, amellyel bárhol, bár­mikor elérhetők. Már a szombat esti meg­nyitó díszhangverseny is kí­nál érdekességet, hiszen itt csupa tarhosi érdekeltségű produkció hangzik el: itt ta­nult Csukás István, aki ver­seit olvassa fel, ugyanúgy, mint az utána fellépő tar­hosi fúvósötös tagjak illetve Szokolay Sándor, akinek mű­veiből tart bemutatót a 14 tagú Tomkins énekegyüttes. Vezényel a szerző és Dobra János. A díszhangverseny védnö­ke a tarhosi diákok kérésé­re Gulyás György. A fellépő művészek az est teljes be­vételét felajánlották a vá­rosnak. Az aktualitás sem maradt ki a rendezvénysorozatból; a Magyar Századok elneve­zésű hangversenyt június 29-én, pénteken este 19 óra­kor láthatják az érdeklődők a tarhosi Zenepavilonban. A Magyar Népfőiskolái Tár­saság és a Magyar Zenemű­vészeti Társaságnak ez a koncertje a Mátyás-évfordu­ló alkalmából született. Az este folyamán elhangzik Liszt Ferenc Szózat- és Ma­gyar Himnusz-feldolgozása, Kodály A közelítő tél, illet­ve Farsang búcsúszava című alkotása, valamint egy Bar­tók-mű is. A koncert kere­tében Benda Kálmán törté­nész, a Népfőiskolái Társa­ság elnöke, a református Ráday-gyűjtemény igazgató­ja tart megemlékezést Má­tyás királyról. A hagyomá­nyokhoz tartozik a koncer­teket ismertető műsorveze­tő személye is. Ezt a felada­tot évek óta Kovács P. Jó­zsef, a televízió bemondója látja el. Július 1-jén fél tíz órakor a Zenepavilon ad otthont a Békés-Tarhosi Baráti Kör közgyűlésének. Megvitatják az új alapszabályzatot és tisztségviselőket is választa­nak. (A baráti kör ebben az évben jegyeztette be egye­sületként magát.) A zenei napok keretében négy különböző szintű tan­folyamon vehetnek részt az érdeklődők. A karvezetői tanfolyamra mintegy húszán, a karvezetők mesterkurzusá­ra nyolcán jelentkeztek. Ez utóbbit tavaly anyagi okok miatt nem tudták megszer­vezni. Csendes Andrásnétól, a Békési Művelődési Köz­pont igazgatójától azt is megtudtuk, hogy a zeneisko­la rehabilitálásával együtt folyamatban van e kurzusok intézményesítése is. Ha ez létrejön, akkor a tovább­képzések hosszabb ideig tar­tanak majd, s elvégeztével a résztvevők nemcsak egy ok­levelet kapnak. Harmadik alkalommal indul Tarhoson Nemzetközi Kürtkurzus, most is, mint eddig alap-, Such Tamás: „Ez a nap a tiétek!” — mondták fellépé­sünk után a technikusok... Fotó: Fazekas Fereno fi zenészektől tanulhatunk és dolgozhatunk velük együtt. Victor Máté, a zsűri elnöke két dalunk felvételét ajánlotta meg a rádióban. De a legjobban mégis annak örülünk, hogy a budapesti siker' újabb erőt ad a közös munkához. közép- és felsőfokon. Mint­egy hetvenen jelentkeztek az Egyesült Államokból, Ang­liából, Svédországból, Görög­országból, Svájcból és ter­mészetesen Magyarországról is... Az idelátogató vendégek bizonyára szívesen időznek majd a próbák, előadások szünetében egy-egy kiállítá­son. Három közül is választ­hatnak. Gombár Judit dísz­let- és jelmeztervező* mun­kái a Békési Galériában lát­hatók, a múzeumban pedig két békési származású mű­vész, Mészáros Gábor és Fo­dor Ildikó kerámiáit lehet még megnézni június 29-ig. Ezt követően itt Kádár T. Tibor kolozsvári festőművész tárlata várja a látogatókat. Szénrajzai, akvarellljei ko­lozsvári házakat örökítenek meg. Így őrzi a festő — a maga eszközeivel — Kolozs­vár köveit. Nincs határa a békés-tar- hosi napoknak. Több érte­lemben is elmondható ez, hiszen a világ számos tájá­ról jönnek tanárok és ta­nulni vágyók. De nincs ha­tára a műfajok tekintetében sem, hiszen erre az alkalom­ra egyes társművészetek képviselői is idelátogatnak. E pár napra bekukkant Bé­kés megyébe Európa! Mind­az, amit mi Európáról hi­szünk és gondolunk. Egy pár napig úgy érezhetjük, eleget tettünk, teszünk ze­nekultúránkért. K. K. Vihar a Békés megyei útikalauz körül ? Észrevételek az „Észrevételek”-hez Cs. Szabó István — a ga­bonamúzeum néhány éve ki­nevezett vezetője — az utób­bi időben néhány érdekes cikket jelentetett meg a Népújságban szűkebb pát­riájáról, Gyomáról és kör­nyékéről. A Békés Megvei Népújság 1990. május 26-i számában azonban olyan te­rületre kalandozott, amely meghaladja felkészültségét. Az ott olvasható cikkben ugyanis kritikai észrevétele­iket fűz a tíz évvel ezelőtt (!) kiadott útikalauzhoz, vá- logatlanul ledorongolva a könyv minden fejezetét, ez­zel minden szerzőjét — ter­mészetesen a látogatók ész­revételeire hivatkozva. Pe­dig hát nem akármilyen szerzői gárda szerepel a bel­ső címlap hátlapján. Hogy miért most írta „kritikáját”, amikor már én sem tudok a könyv egyetlen példányá­hoz sem hozzájutni, nem tu­dom. Mit bírál a cikkíró? Egy­részt az útikalauz tartalmi kérdéseit, mint a „hiányos­ságok tárházát", másrészt a benne felfedezhető hibákat. Terjedelmi okokból nem vá­laszolhatok minden észrevé­telére. így csak néhányra szorítkozom. A könyv terjedelmét a -ki­adó — jelen esetben a Bé­kés Megyei Tanács — hatá­rozta meg, így a megadott ívszámmal kellett gazdál­kodni a szerkesztőnek és a szerzőknek. Amikor tehát „kritikusom ” arról ír, hogy ezt is, azt is be kellett vol­na venni a könyvbe, eleve tudni kell, hogy bármilyen kedves is egy-egy téma a lokálpatrióta szemében, er­re a szerző vagy szerkesztő nem lehet tekintettel. Ha kétszeresére tervezték volna az ívszámot, nyilván kétszer annyi ismeretanyagot tartal­mazna az útikönyv. Ezzel — úgy gondolom — válaszoltam az „egei rév” kihagyására, a megye ter­mészeti képével kapcsolatos kifogásra, a kiváló kutató. Molnár Ambrus eredményei­nek elhagyására — holott a megyei múzeumba leadott 8 pályázatának egy részét én zsűriztem. Hogy mennyire felszínes Cs. Szabó ismerete és meg­gondolatlanok kifogásai, az alábbi két példával illuszt­rálom. Kifogásolja, hogy „A megye földrajzi helyzete és ter­mészeti képe” című fejezet szerzői közül kihagytam Kerjész Évát. A könyv kéz­iratát 1980 októberében zár­tám le. Munkatársnőm ak­kor még nem hogy Békés­csabán, de Békés megyében sem volt, s csak 1981 után kezdett Békés megyei kuta­tásaihoz. (Bizony, egy kriti­ka megírásakor meg kell nézni a kézirat lezárásának időpontját is!) Örülök, hogy a cikkíró hallott a régészeti topográ­fiai munkáról, és Körös— Maros közi jelentős régésze­ti feltárásokról is. De any- nyira figyelmetlen, hogy nem vette észre — vagy nem tudta —, hogy a Körös— Maros közi kutatások egy részének — a battonyainak — első számú feltárója az a Goldman György volt, aki a könyv régészeti fejezetét ír­ta. Engedtessék meg tehát, hogy a régészeti rész meg­írására, a leírt anyag tar­talmi megítélésére szakmai­lag rátermettebbnek tartom dr. Goldman Györgyöt, mint a cikkírót. Ugyanez a helyzet a nép­rajzi fejezet bírálatával is. Ez sem jó Cs. Szabónak, mert kimaradtak a szerző szűkebb pátriájából Vésztő­ig is eljutó népi kőműve­sek! Már megbocsásson! A gyulai kőművesek is kima­radtak, akik részt vettek Herkulesfürdő építésében is. Márpedig Vésztő és Herku­lesfürdő között nemcsak tá­volságban, hanem jelentősé­gükben is nagy a különbség, Ha tehát én, mint gyulai szerző kihagytam a gyulai mesterek munkásságának méltatását, ez azt jelenti, hogy nem szűk látókörű lo­kálpatriotizmus vezetett az útikalauz megírásakor. Hibának tartja a szerző azt is, hogy saját munkahe­lyét. a gabonamúzeumot nem említi 'az útikalauz. A múzeum valóban „részeiben látható” volt (idézet Cs. Sza­bótól) már a megírás idő­pontjában, de olyan „csepp­folyós” állapotban állt ab­ban az időben a sorsa — 30 milliós beruházási terv, ame­lyet végül is elhagytak —, hogy még nem láttam idő­szerűnek felvenni az útika­lauzba. összefoglalva: Cs. Szabó István a könyvben feltünte­tett szakemberek munkáját kritizálja, a természettudo­mány. a régészet, a nép­rajz. a történettudomány is­mert művelőit. Milyen szem­szögből? A szakemberéből? Ilyen polihisztor nem lehet, mert akkor már nem az egyszemélyes gabonamúze­umban dolgozna. Avagy amatőr kutatóként? Ennyi tudományág még annak is sok! Marad tehát a követ­kező „fokozat”: hadd ne ír­jam le. A cikk másik kifogása a könyvben található tévedé­sek. évszámok. Való igaz. Ehhez azonban ismerni kell, hogy az általam „tömörített” kéziratot a Panoráma Kiadó mégiscsak „fellazította”, az­az átgépelte, egy-egy mon­dattal könnyített a stíluson. Márpedig minden átgépelés­nek megvan az a veszélye, hogy elgépelik, ezért össze kellene olvasni az eredeti kézirattal. A nyomda vi­szont ennél a könyvnél egyetlen napot engedélyezett a korrektúrára (nyomdai ja­vításra), így csupán a nyom­dai hibákat értünk rá kija­vítani. Magam is bosszan­kodtam. amikor a könyvet kézhez kapva észrevettem a hibákat. Szerettem volna hi­bajegyzéket csatolni a könyv­höz — melyik útikalauzba nem kellene! —. de ekkor­ra már jelentős számban ke­rült forgalomba. Egyébként a fent vázolt elírások veszélye, a „nyom­da ördöge” Cs." Szabó Ist­vánt is megtréfálta rövid kis cikkében. A gyomai refor­mátus templom építését ugyanis 1704—1814. közötti évekre teszi. Nyilván 1804- et akart írni, de valahol 100 évet élírtak. Fatális dolog — épp itt, amikor évszámokat kritizál. A Békés megye mű­emlékei c. könyv 1805-től számítja a templom építésé­nek kezdetét. (Ez volt a for­rásom. és ez íródott el va­lahol tévesen 1859-re.) Kioktat a szerző a Papp Zsigmondról írottakkal kap­csolatban is. Minden bizony­nyal többet is tud róla, mint én. Illő is. Hiszen ő a gyo­mai. De! Ritka az olyan objektum, amelyekről úgy írtam volna, hogy ne győ­ződtem volna meg szemé­lyesen is a könyvészeti for­rásokban leírtakról, vagy ne első kézből vettem volna az adatokat. A könyv írásakor tehát gépkocsimmal bejár­tam a megyét. A Papp Zsig­mondról szóló részt is a csa­láddal való közvetlen beszél­getésből merítettem akkor, amikor a család is félve be­szélt még a jobb sorsra ér­demes, zseniálisan sokolda­lú, egykor jómódú gazda­emberről. Végül még egy megjegy­zés. Egy szerény korábbi kí­sérlettől eltekintve a „Békés megvei útikalauz” volt az első nagyobb vállalkozás Békés megye nevezetességei­nek bemutatására. Az első útikönyv, amely a jelentő­sen fellendülő idegenforga­lom számára készült. Úttö­rő munkának ma is válla­lom. s örülök, hogy azóta újabbak is követték, ha né­mileg más változatban és ter­jedelemben is. Dr. Czeglédi Imre

Next

/
Thumbnails
Contents