Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-02 / 128. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1990. JÚNIUS 2., SZOMBAT Ara: 5,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 128. SZÁM Megnyílt az ünnepi könyvhét Művelődésre több jut, ugye? T öbb pénz, de nemcsak pénz, több szakértelem, tu- .dás, figyelem, elismerés, ugye? |A két választás közötti Magyarországon (parlamenti után és helyhatósági előtt, mivel népszavazás — úgy tűnik — mégsem lesz), most annyi minden nagyon 'kell, sürgős és fontos nekünk: a tulajdonviszonyok gyökeres átalakításától a társadalmi igazságosságig, a működő piacgazdaságtól a sűrű szövésű szociális hálóig, a rendszerváltástól az új, a merőben más, á korszerű és messzelátó szemléletig, a diktatúrától a demokráciáig. Hosszan .sorolhatnák tovább, mi minden változik, alakul, módosul manapság; a felpörgetett tempóban nem egyszerű észrevenni a helyes irányt, a letisztulást, és inkább csak reménykedni tudunk abban, hogy tényleg afelé haladunk, rohanunk, és igen, jobb lesz ezután. Ebben hiszünk, persze; miért ne hinnénk, elvégre a nagy változások hit, remény és szeretet nélkül soha sehol nem zajlottak le, vagy ha igen, akkor azok olyanok is voltak ... Természetes, hogy reménykedünk, elvégre abból a bűvös száz napból is alig néhány telt el eddig, meg aztán kölcsönös bizalom és türelem nélkül valóban nem megy. A hizlalómra és a türelemre nem kevésbé szorulunk rá, mint a radikális gazdasági és társadalmi reformokra. Az elmúlt napok, hetek valószínűleg legnézettebb, legolvasottabb híradásai, beszámolói közé tartozott (még az egyébként a politika iránt .kevésbé érdeklődők körében is) az új miniszterek meghallgatása, életrajza, számos elképzelése, illetve a vitatott kormányprogram. S bizonyára többen megtalálták maguknak azt a területet, amelyet nem csak egyszer tanulmányoztak át. Nekem a kulturális tárca, Andrásfialy Bertalan „belépője” volt a legizgalmasabb. Elsősorban azért, mert felcsillantja a reményt (noha nem először), hogy a kultúrának talán jobb lesz, a művelődésre, az oktatásra több jut ezután. Hogy az oktatás és a művelődés össznemzeti érdek, a jövő kulcsa, az egyik legfelelősségteljesebb és leghosszabb távú „tervezés és beruházás”, s hogy végre eszerint kezelik majd, nem mellékesen, nem a maradék pénzekből, hanem kiemelten, ahogyan kell. Rokonszenves és reményt keltő a kijelentés, .hogy „az adott szakmák legjobbjait kell megkérdezni”, hogy a tudás legyen a lényeg .és ne akadályozza a méltatlan, elavult, hivatali ügyintézés. A megyei művelődési osztályok helyett a tankerületi, tanfelügyelői rendszert persze nehezen tudom elképzelni, mivel a tanácsival nőttem fel, míg a két háború közöttiről legfeljebb .idősebbek, elbeszéléseiből hallottam. Arról viszont van némi tapasztalatom (részben más országokból), hogy a sok bába között gyakran elvész a gyerek, és különösen igaz ez mára, amikor a tartalmat (legyen az okos pedagógiai .kezdeményezés vagy értékes művészi törekvés) nem segíti, hanem sokkal inkább gátolja a megmerevedett, működésképtelenné vált szerkezet. Tetszik, nagyon tetszik az érvelés, miiszerint az iskolákat az minősíti majd, hogy érzik ott magukat á gyermekeink és milyen esélyt kapnak a továbbtanulásra. Ne csak ismereteket zúdítsanak rájuk, hanem értelmesen, szépen foglalkozzanak velük, s hogy a család és az iskola együtt kapja vissza rangját, tekintélyét a társadalomban. Ügy legyen! Ennyi nemes szándék, igazán örvendetes célkitűzés, az ember rácsodálkozik: eddig miért nem így volt? Csupa természetes, magától értetődő dolog. Akkor eddig miért nem így volt? ígéretekből tele van a padlás, tudom. Hátha mégis. Talán most mégis sikerül helyretenni valamit, felborult, inára már teljesen összekuszálódott értékeinknek egy részét, legalább. Ha még- nem késő ... Iskolát, könyvtárat, színházat, levéltárat — az Európa felé vezető úton — nem lehet bezárná, ugye? n kultúrla nem képes önmagát fenntartani — tudjuk, látjuk, látnunk keil. De hát az is jól látható az emberiség történetéből, hogy minden valamirevaló állam támogatja a kultúrát, igényli és elismeri művelt polgárait, hogy a japán csoda nem csoda volt, hanem a hatékony oktatási rendszer, afni különösen a kis nemzeteknek létkérdés. „Egy szegény országnak nem költeni, hanem áldozni kell az oktatásra” — hangzott el a minap a Parlament kulturális bizottságának ülésén. Lényeges különbség, nem vitás, mert ahol bőség van, ott könnyű költeni. De ez az áldozat fennmaradásunk kulcsa. Niedzielsky Katalin Szilveszterkor szállodaavatás Békéscsabán Svéd tőkéstárs segített Járj nyitott szemmel piacosodó szocialista gazdaságunkban. Valamelyik, csőd szélén táncoló, tehetetlen nagyvállalattól végy olcsón egy lepusztult szállodát vagy más ingatlant. De arra vigyázz, hogy legalább annyi pénzed mindig maradjon, amennyi a felújítási munkálatok jelentős részét fedezi. Erre legjobb módszer, ha a tehetetlen adóstól részletfizetésre vásárolsz. Neki már úgyis mindegy, az is vigasz, ha év végén legalább a részletek guruló forintjai vándorolnak egyszámlájára. Ne a mában, a holnapban gondolkozz! Kivitelezéskor a legmerészebb ötleteidtől se riadj vissza, például attól, hogy átlagos szállodából négycsillagos hotel legyen, egy poros alföldi kisvárosban. Mindezt kiegészítheted mondjuk már építkezés közben kereskedelmi egységekkel, ahol nyugati cégek árulják méregdrága portékáikat, s így némi árbevétel is ütd a markodat (Folytatás a 3. oldalon) Kevesebb mellékhatással gyógyítani Tfz éve Békéscsabán alakult az első szakbizottság — A gyógyszermellékhatások által okozott betegségek gyógyítása Magyarországon évente mintegy 4 milliárd forintot emészt fel — hallottuk egy szakembertől tegnap Békéscsabán, egy tudományos tanácskozáson. Hogy pontosan értsük a jelentőségét, a következőkkel egészítette ki: — Ez az összeg 5 darab ezerágyas kórház költségvetését fogyasztja el. Még riasztóbb a tény, hogy a gyógyszermellékhatások kiváltotta betegség 2160 ember halálát okozta egy vizsgált esztendőben. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Kórházi Gyógyszerészeti Szervezete, a Szegedi Akadémiai Bizottság Gyógyszerészeti Szakbizottsága és a békéscsabai Réthy Pál Kórház-Rendelőintézet gyógyszerterápiás bizottsága rendezett június 1-jén Békéscsabán tudományos ülést orvosoknak, gyógyszerészeknek, a társszakmák képviselőinek. A kórházi gyógyszerészeti szervezet elnöke, dr. Mohr Tamás, egyetemi docens lapunknak a következőket nyilatkozta a találkozó jelentőségéről: — A klinikai, a kórházi gyógyszerészet nélkülözhetetlen a gyógyításban, ők az (Folytatás a 3. oldalon) ~>v K 'r,<-4'* ‘ a rejtély A Holdfcnylámpa egy jól eladható, keresett termék Egy csabai vállalkozó Izraelben fl siránkozás nem segít (Cikkünk az 5. oldalon.) A 61. ünnepi könyvhét országos megnyitójának színhelye volt pénteken a budapesti Vörösmarty tér. Az idei könyvünnepre 24 kiadó 96 kötete került a boltokba, a könyvsátrakba.- A megnyitón Göncz Árpád, ideiglenes köztársasági elnök szólt az egybegyűltekhez. hangoztatva: nem államfőként. s nem is a Magyar írók Szövetségének elnökeként. hanem olvasóként köszönti a magyar könyv ünnepét. Hangos együttgondolkodásnak nevezett beszédében személyes emlékeit vette sorra, irodalmi kötődéseit sorolta, s hangsúlyozta, hogy számára mindig a könyv jelentette az „életpótlékot”. A nehéz helyzetekben az irodalom tartotta benne a lelket. Kupleráj helyett Admirális nyílt a fűutcán Hallottad ? Bordélyház lesz Orosházán. Képzeld, a főutcán kupit nyitnak! Felháborító, a városban nincs tej ivó. de a piroslámpás házat már építik... Ilyen és ehhez hasonló (rém)híreket lehetett hallani városszerte, amikor bezárták Orosházán, a Kossuth utcai bisztrót. Az újjáépítésre várt mindenki. Amikor megkezdődött a helyreállítás, néhányan elégedetten csapták össze a tenyerüket: Ugye? ök megmondták, tudták előre. S, hogy mégsem lett igazuk a korai okoskodóknak, arra itt az ékes bizonyíték: kedden megnyílt az Admirális. A jól csengő név egy modern vendéglátóipari egységet takar, és semmi sem emlékezteti elődjére, az elhanyagolt, lepusztult bisztróra. Farkas Imre, az Éden Vendéglátó Kft. ügyvezető igazgatója — miközben végigvezet az épületen, bemutatva a szociális létesítményeket, a 12 négyzetméteres hűtőkamrát és természetesen az üzlet belső, esz(Folytatás a 3. oldalon)
