Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-02 / 128. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1990. JÚNIUS 2., SZOMBAT Ara: 5,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 128. SZÁM Megnyílt az ünnepi könyvhét Művelődésre több jut, ugye? T öbb pénz, de nemcsak pénz, több szakértelem, tu- .dás, figyelem, elismerés, ugye? |A két választás kö­zötti Magyarországon (parlamenti után és helyha­tósági előtt, mivel népszavazás — úgy tűnik — mégsem lesz), most annyi minden nagyon 'kell, sürgős és fontos nekünk: a tulajdonviszonyok gyökeres átalakításától a társadalmi igazságosságig, a működő piacgazdaságtól a sűrű szövésű szociális hálóig, a rendszerváltástól az új, a merőben más, á korszerű és messzelátó szemléletig, a diktatúrától a demokráciáig. Hosszan .sorolhatnák tovább, mi minden változik, alakul, módosul manapság; a fel­pörgetett tempóban nem egyszerű észrevenni a helyes irányt, a letisztulást, és inkább csak reménykedni tudunk abban, hogy tényleg afelé haladunk, rohanunk, és igen, jobb lesz ezután. Ebben hiszünk, persze; miért ne hinnénk, elvégre a nagy változások hit, remény és szeretet nélkül soha se­hol nem zajlottak le, vagy ha igen, akkor azok olyanok is voltak ... Természetes, hogy reménykedünk, elvégre abból a bűvös száz napból is alig néhány telt el eddig, meg aztán kölcsönös bizalom és türelem nélkül valóban nem megy. A hizlalómra és a türelemre nem kevésbé szorulunk rá, mint a radikális gazdasági és társadalmi reformokra. Az elmúlt napok, hetek valószínűleg legnézettebb, legol­vasottabb híradásai, beszámolói közé tartozott (még az egyébként a politika iránt .kevésbé érdeklődők körében is) az új miniszterek meghallgatása, életrajza, számos el­képzelése, illetve a vitatott kormányprogram. S bizonyá­ra többen megtalálták maguknak azt a területet, amelyet nem csak egyszer tanulmányoztak át. Nekem a kulturá­lis tárca, Andrásfialy Bertalan „belépője” volt a legizgal­masabb. Elsősorban azért, mert felcsillantja a reményt (noha nem először), hogy a kultúrának talán jobb lesz, a művelődésre, az oktatásra több jut ezután. Hogy az ok­tatás és a művelődés össznemzeti érdek, a jövő kulcsa, az egyik legfelelősségteljesebb és leghosszabb távú „ter­vezés és beruházás”, s hogy végre eszerint kezelik majd, nem mellékesen, nem a maradék pénzekből, hanem ki­emelten, ahogyan kell. Rokonszenves és reményt keltő a kijelentés, .hogy „az adott szakmák legjobbjait kell megkérdezni”, hogy a tu­dás legyen a lényeg .és ne akadályozza a méltatlan, el­avult, hivatali ügyintézés. A megyei művelődési osztá­lyok helyett a tankerületi, tanfelügyelői rendszert persze nehezen tudom elképzelni, mivel a tanácsival nőttem fel, míg a két háború közöttiről legfeljebb .idősebbek, elbeszé­léseiből hallottam. Arról viszont van némi tapasztalatom (részben más országokból), hogy a sok bába között gyak­ran elvész a gyerek, és különösen igaz ez mára, amikor a tartalmat (legyen az okos pedagógiai .kezdeményezés vagy értékes művészi törekvés) nem segíti, hanem sokkal in­kább gátolja a megmerevedett, működésképtelenné vált szerkezet. Tetszik, nagyon tetszik az érvelés, miiszerint az iskolá­kat az minősíti majd, hogy érzik ott magukat á gyerme­keink és milyen esélyt kapnak a továbbtanulásra. Ne csak ismereteket zúdítsanak rájuk, hanem értelmesen, szépen foglalkozzanak velük, s hogy a család és az iskola együtt kapja vissza rangját, tekintélyét a társadalomban. Ügy legyen! Ennyi nemes szándék, igazán örvendetes célkitű­zés, az ember rácsodálkozik: eddig miért nem így volt? Csupa természetes, magától értetődő dolog. Akkor eddig miért nem így volt? ígéretekből tele van a padlás, tudom. Hátha mégis. Ta­lán most mégis sikerül helyretenni valamit, felborult, inára már teljesen összekuszálódott értékeinknek egy ré­szét, legalább. Ha még- nem késő ... Iskolát, könyvtárat, színházat, levéltárat — az Európa felé vezető úton — nem lehet bezárná, ugye? n kultúrla nem képes önmagát fenntartani — tudjuk, látjuk, látnunk keil. De hát az is jól látható az em­beriség történetéből, hogy minden valamirevaló ál­lam támogatja a kultúrát, igényli és elismeri művelt pol­gárait, hogy a japán csoda nem csoda volt, hanem a ha­tékony oktatási rendszer, afni különösen a kis nemzetek­nek létkérdés. „Egy szegény országnak nem költeni, ha­nem áldozni kell az oktatásra” — hangzott el a minap a Parlament kulturális bizottságának ülésén. Lényeges kü­lönbség, nem vitás, mert ahol bőség van, ott könnyű köl­teni. De ez az áldozat fennmaradásunk kulcsa. Niedzielsky Katalin Szilveszterkor szállodaavatás Békéscsabán Svéd tőkéstárs segített Járj nyitott szemmel pia­cosodó szocialista gazdasá­gunkban. Valamelyik, csőd szélén táncoló, tehetetlen nagyvállalattól végy olcsón egy lepusztult szállodát vagy más ingatlant. De arra vi­gyázz, hogy legalább annyi pénzed mindig maradjon, amennyi a felújítási mun­kálatok jelentős részét fe­dezi. Erre legjobb módszer, ha a tehetetlen adóstól rész­letfizetésre vásárolsz. Neki már úgyis mindegy, az is vigasz, ha év végén leg­alább a részletek guruló fo­rintjai vándorolnak egy­számlájára. Ne a mában, a holnapban gondolkozz! Kivi­telezéskor a legmerészebb ötleteidtől se riadj vissza, például attól, hogy átlagos szállodából négycsillagos ho­tel legyen, egy poros alföldi kisvárosban. Mindezt kiegé­szítheted mondjuk már épít­kezés közben kereskedelmi egységekkel, ahol nyugati cégek árulják méregdrága portékáikat, s így némi ár­bevétel is ütd a markodat (Folytatás a 3. oldalon) Kevesebb mellékhatással gyógyítani Tfz éve Békéscsabán alakult az első szakbizottság — A gyógyszermellékhatá­sok által okozott betegségek gyógyítása Magyarországon évente mintegy 4 milliárd forintot emészt fel — hal­lottuk egy szakembertől teg­nap Békéscsabán, egy tudo­mányos tanácskozáson. Hogy pontosan értsük a jelentősé­gét, a következőkkel egészí­tette ki: — Ez az összeg 5 darab ezerágyas kórház költségvetését fogyasztja el. Még riasztóbb a tény, hogy a gyógyszermellékhatások kiváltotta betegség 2160 em­ber halálát okozta egy vizs­gált esztendőben. A Magyar Gyógyszerésze­ti Társaság Kórházi Gyógy­szerészeti Szervezete, a Sze­gedi Akadémiai Bizottság Gyógyszerészeti Szakbizott­sága és a békéscsabai Réthy Pál Kórház-Rendelőintézet gyógyszerterápiás bizottsá­ga rendezett június 1-jén Bé­késcsabán tudományos ülést orvosoknak, gyógyszerészek­nek, a társszakmák képvise­lőinek. A kórházi gyógysze­részeti szervezet elnöke, dr. Mohr Tamás, egyetemi do­cens lapunknak a követke­zőket nyilatkozta a találko­zó jelentőségéről: — A klinikai, a kórházi gyógyszerészet nélkülözhe­tetlen a gyógyításban, ők az (Folytatás a 3. oldalon) ~>v K 'r,<­-4'* ‘ a rejtély A Holdfcnylámpa egy jól eladható, keresett termék Egy csabai vállalkozó Izraelben fl siránkozás nem segít (Cikkünk az 5. oldalon.) A 61. ünnepi könyvhét or­szágos megnyitójának szín­helye volt pénteken a buda­pesti Vörösmarty tér. Az idei könyvünnepre 24 kiadó 96 kötete került a boltokba, a könyvsátrakba.- A megnyitón Göncz Ár­pád, ideiglenes köztársasági elnök szólt az egybegyűltek­hez. hangoztatva: nem ál­lamfőként. s nem is a Ma­gyar írók Szövetségének el­nökeként. hanem olvasóként köszönti a magyar könyv ünnepét. Hangos együttgon­dolkodásnak nevezett beszé­dében személyes emlékeit vette sorra, irodalmi kötő­déseit sorolta, s hangsúlyoz­ta, hogy számára mindig a könyv jelentette az „életpót­lékot”. A nehéz helyzetek­ben az irodalom tartotta benne a lelket. Kupleráj helyett Admirális nyílt a fűutcán Hallottad ? Bordélyház lesz Orosházán. Képzeld, a fő­utcán kupit nyitnak! Fel­háborító, a városban nincs tej ivó. de a piroslámpás há­zat már építik... Ilyen és ehhez hasonló (rém)híreket lehetett halla­ni városszerte, amikor be­zárták Orosházán, a Kos­suth utcai bisztrót. Az újjá­építésre várt mindenki. Amikor megkezdődött a helyreállítás, néhányan elé­gedetten csapták össze a te­nyerüket: Ugye? ök meg­mondták, tudták előre. S, hogy mégsem lett igazuk a korai okoskodóknak, arra itt az ékes bizonyíték: ked­den megnyílt az Admirális. A jól csengő név egy mo­dern vendéglátóipari egysé­get takar, és semmi sem emlékezteti elődjére, az el­hanyagolt, lepusztult biszt­róra. Farkas Imre, az Éden Vendéglátó Kft. ügyvezető igazgatója — miközben vé­gigvezet az épületen, be­mutatva a szociális létesít­ményeket, a 12 négyzetmé­teres hűtőkamrát és termé­szetesen az üzlet belső, esz­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents