Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-19 / 142. szám
1990. június 19., kedd liENiUkflM Munkásgyülés Orosházán? Olajosok „szakítópróbája” A csatározások fö kérdése: a köztársaságielnök-választás Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának első napja Szűrös Mátyás és Torgyán József a Parlament folyosóján Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszttől való vállalati elszakadást tűzte ki célul a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat orosházi üzemének munkás- tanácsa. Alapítólevelükben elítélik „a titkolózó és antidemokratikus vezetés módszereit”, valamint elfogadhatatlannak tartják „a szénhidrogén-bányászat kíméletlen kizsákmányolását”. A kőolajosok munkástanácsa élni kíván mindazokkal a jogokkal, amelyek a szak- szervezeteket megilletik. Ugyanakkor törekszik a munka erkölcsi értékének visszaszerzésére, a tisztességes bérezés elérésére, valamint — az eredet jogán — a tulajdonviszonyok helyreállítására, s követeli a vállalati vagyon dolgozói részvényekre való lebontását. Meglehetősen különös, tiogy éppen most, a szabadabb gazdasági átszervező- dések idején a tröszti monopólium ellen nem a vállalatok és üzemek menedzserei, hanem egy kis vidéki üzem munkástanácsa hirdet harcot. Lehet, hogy csak náluk szorít a cipő? Miért fordultak a *nyilvánossághoz elszakadási törekvéseiket illetően? — kaptuk telefonvégre Setény János elnököt a kardoskúti részlegnél. — Sajnos nem sikerült tárgyalnunk munkástanácsként a vállalat vezetésével, bármennyire is szerettük volna. A tanács alapító levelét még május 29-én, a megalakulásunk napján elküldtük a szolnoki központba és a három vidéki vállalathoz: Egerbe, Hajdúszoboszlóra és Algyőre. Azóta két hét eltelt, de egyetlenegy válasz nem érkezett. — Lehet, hogy valamennyi levél egyszerre kallódott el? Esetleg az is lehet, hogy az orosházi vállalat munkástanácsa választ sem kap? — Erre egyelőre nem tudok határozott választ adni. Viszont úgy döntöttünk, hamarosan összehívunk egy nagy munkásgyűlést Orosházán, s elhívjuk dr. Szalóky István vezérigazgatót aszol- noki központból. Remélem, így végre sikerül tárgyalnunk a vezetéssel. — Leválni egy hatalmas tröszttől úgy, hogy csupán egy kis részleg szeretné, igencsak illuzórikus elképzelésnek tűnik. A sikerhez vélhetően legalább a szolnoki központhoz tartozó vállalatok egységes álláspontja kell. — Nem tudom még, hányán csatlakoznak hozzánk. Reméljük azonban, hogy valamennyi vidéki egységnél hasonló gondokkal, problémákkal küszködnek a dolgozók, így nagy a valószínűsége annak, hogy csatlakoznak hozzánk. Hiszen az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kétezer fős létszámával szinte rátelepszik a termelővállalatokra, s elvonja a pénzeszközök jelentős részét. Termékeinkre a trösztnek kizárólagos forgalmazó-- si joga van, s ez azzal jár együtt, hogy mi, a megtermelt áruért rendkívül alacsony árat kapunk saját trösztünktől. Miért ne forgalmazhatnánk önállóan? Ezt egyébként minden további nélkül elvégezhetnénk, s ennek köszönhetően nyereségünk is jóval több maradna. — rg — A köztársaságielnök-választás ügyében végül is Németh Miklós független képviselő kompromisszumos javaslata látszott feloldani az ellentéteket. A volt mi- niszterellnök figyelmeztetett arra. hogy az elnökválasztás módjáról kialakult, s egyre tovább gyűrűző politikai vita azzal a veszéllyel jár, hogy meginog az emberek hite a többpárti Parlamentben, s ezzel egyidejűleg meggyengülhet a külföld bizalma is. Németh Miklós éppen ezért Király Zoltán, illetve az MSZP népszavazást szorgalmazó aláírásgyűjtési akciójával -összefüggésben azt indítványozta, hogy az átmenet bizonytalanságának csökkentése érdekében most a Parlament válasszon köz- társasági elnököt, de annak mandátuma csak két évre szóljon. Mint mondotta: a két év alatt sor kerülhetne egy véleménykérő népszavazásra, amelyen egyúttal az új alkotmány néhány lényeges kérdéséről is állást foglalhatnának a választópolgárok. Mindemellett Németh Miklós világossá tette hozzászólásában, hogy sem Király Zoltánt, sem őt a köz- társaságielnök-válBsztással összefüggésben semmiféle személyes ambíció nem vezérli. A kompromisszumos javaslathoz csatlakozott a független képviselők csoportja is, s a nevükben felszólaló Fodor István bejelentette, hogy visszavonják az alkotmánymódosítással kapcsolatban a köztársaságielnök-választás módját érintő módosító indítványaikat. Ugyancsak az elnökválasztás tekintetében az MSZP-t ért vádakat utasította vissza határozottan Horn Gyula, hozzátéve: a szocialista frakció éppoly legitim, mint a többi párt parlamenti csoportja, s így nem vitatható el tőle a népszavazás kezdeményezésének joga. A továbbiakban kifejtette, hogy a köztársasági elnök stabilizáló tényező lehet egy esetleges politikai válság esetén, s ezért is fontos, hogy egy népszavazással megválasztott, az ország lakosságának bizalmát élvező személy töltse be a posztot. Emellett azon a véleményen volt, hogy az elnökválasztás időpontjáról és körülményeiről mielőbb kezdjenek' konzultációt a parlamenti pártok. Horn Gyula felszólalásának ezt követő gondolatai kisebb polémiát váltottak ki, ugyanis az MSZP elnöke kijelentette: széles körű tiltakozást eredményezett az új művelődési miniszter vallásoktatással kapcsolatos koncepciója. Ezzel összefüggésben Horn Gyula leszögezte: a hitoktatás bármilyen formában történő kötelezővé tétele nemcsak az alkotmány paragrafusait sérti, de ellentétes a Magyarország által is aláírt Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egységokmányával, valamint a lelkiismereti szabadságról alkotott törvénnyel. A felszólalásra reagáló Lukáts Miklós államtitkár Horn Gyulával vitába szállva egyértelműen aláhúzta, hogy fakultatív tárgyként szerepel majd a hittan az iskolai tantervekben. A művelődési tárca vezetőjének nyilatkozatai nyomán keletkezett félreértéseket eloszlatva leszögezte: a diákok, illetve szüleik szabadon dönthetnek a tárgy felvételéről. Horn Gyula ennek ellenére úgy vélte, hogy a hitoktatás ebben a formában tervezett bevezetése sincs összhangban az alkotmány azon rendelkezésévéi. amely egyértelműen szól az állam és az egyház szétválasztásáról. Fontos szerepet kapott a vitában a korona és a címer, illetve ezek együttés jelképként való alkalmazása. Kisebbfajta heraldikai „csetepaté” alakult ki, amelyben Kérj Kálmánnak (MDF) a történelmi címerhez való ragaszkodását kifejtő felszólalása után Szabad György (MDF) történészként fogalmazta meg véleményét Elöljáróban hangoztatta: a szent korona tiszteletét és védelmét mindenképpen biztosítani kell, s indokolt, hogy önálló törvény szülessen erről. Címernek csak az tekinthető — mondotta —, ami a címerpajzson helyezkedik el, így a korona legfeljebb csak „melléklete” a címernek. Történelmi tényekre utalva kijelentette, hogy a címer és a korona ezeréves összekapcsolódása pusztán egy szép álom, hiszen a szent korona és az államcímer először Mária Terézia idején jelent meg együttesen, Zétényi Zsolt (MDF) arra emlékeztetett: Kossuth annak idején a Habsburg-ház jelképeinek eltüntetését rendelte el a címerből, nem pedig a koronáét. Az elnöklő Szabad György 13 óra után néhány perccel berekesztette az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának első munkanapját. Bejelentette a keddi ülésnap napirendjét, amely szerint a képviselők a bírósági népi ülnökök megbízatásának, meghosszabbításáról, a földtörvény módosításáról, a lakáscélú állami kölcsönök utáni adófizetésről, a bányászatról. az állam- és közbiztonsággal foglalkozó törvény- erejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalják meg.. A program szerint végül Szabad György, az Országgyűlés megbízott elnöke javaslatot tesz az Alkotmánybíróság hat tagjának megválasztását előkészítő jelölőbizottság megalakítására.' A rendkívüli ülésszak második munkanapjának hatékonysága érdekében még az esti órákban több bizottság összeült. II tantárgy neve: vallásoktatás Kettős halálos gázolás Gádoroson „Istenem! Hogy vigyáztam Az úttest két oldalán két letakart kis holttest. Egy fiúcska és egy leányka, 9 és 6 évesek (voltak). Hétfőn reggel a nagymamához indultak málnát szedni... Szívszorító jajangás haitik: — Édes kicsi unokáim, hogy óvtalak benneteket, hogy vigyáztam rátok... Nincs isten, nem lehet igaz, hogy ártatlanokat bántana, ha lenne ... Össze-összecsuklik, hol az egyik, hol a másik kis holttest mellett... Megyénk valamennyi alap- és középfokú oktatási intézménye körlevelet kapott 1990. május 21-ei dátummal, a feladó a Békés Megyei Tanács V. B. művelődési, ifjúsági és sportosztálya. Ebből idézünk: „Az elmúlt időszak gazdasági, társadalmi átalakulása kedvezően hat az oktatási reformfolyamatra. E folyamatban meghatározó az iskola és az egyház kapcsolatának alakulása. Az egyházak, felekezetek, vallási közösségek megyénk fontos közösségteremtő tényezői (kulturális, nevelési, oktatási, szociális-egészségügyi stb.), mely közösségek a nemzeti tudat ápolásával, az erkölcsi neveléssel jelentős feladatot szeretnélek felvállalni a rendszerváltás időszakában. Mindez jól érzékelhető az 1989 decemberében megalakult Békés Megyei Vallásügyi Tanács tevékenységében, melyet ágazatunk is támogat...” A továbbiakban Vámos László osztályvezető arra kéri az iskolák igazgatóit, hogy biztosítsák, illetve segítsék a vallásoktatás bevezetését, teremtsenek lehetőséget arra, hogy a szülők tájékozódhassanak, és gyermekeiket ilyen órákra beírathassák, ha akarják. A körlevél foglalkozik azzal is, hogy az egyházak képviselőivel a pedagógusok partneri kapcsolatra törekedjenek, és hangsúlyozza, hogy a hittan, a vallási nevelés nem kötelező, hanem szabadon választható. S innen már az iskolák, a pedagógusok és a lelkészek kezében van az ügy. Mint ismeretes, dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter 1990. június 15-én fogadta a magyarországi egyházak képviselőit, és megállapodást kötöttek a hitoktatás, részleteiről. Ennek lényege a következő: fakultatív tantárgy lesz a hittan, a tanulók az iskolában vagy a lelkészeknél jelentkezhetnek vallás- oktatásra, a határidő 1990. július 31., és ilyen jellegű oktatást az tarthat, aki hit- tudományi oklevéllel vagy hitoktatói képesítéssel, §s az illetékes egyházi főhatóság által kiállított igazolással rendelkezik. — Az iskolákra és a helyi tanácsokra bíztuk, hogyan szervezik meg a vallásoktatást — mondta Csordás Istvánná dr., a megyei tanács művelődési osztályvezetőhelyettese. — Véleményünk szerint kifejezetten einberi jogról van szó, tehát mindenki önmaga dönthesse el félelem nélkül, illetve kiskorú gyermek esetében természetesen a szülő, hogy óhajtja-e ezt a lehetőséget. Az egyete- més erkölcsre és a humán kultúra alapjaira valameny- nyiünknek szükségünk van, nem kevésbé fontos a gyermekek érzelmi világának gazdagítása, a lelki gondozás. Gyermekeink túlterheltek. Mi, szülők túlhajszoltak, fáradtak vagyunk. Most még egy tantárgy? Nem hiszem, hogy erről lenne szó. inkább egy lehetőségről, amelytől kár lenne megfosztani a jövő embereit. Aki csak teheti, Gádoroson, mindenki itt van a helyszínen, a Marx utcában. Azt mondják, lincshangulat uralkodott, miután a tragédia — érkezésünk előtt egy órával — megtörtént. J. János a biciklijét tolja, bal keze bekötve. — Két gyerekem van nekem is, agyonütöttem volna ezt a csavargót. Többször volt rendőrségi ügye, nemrég szabadult a börtönből. Legjobb lenne neki, ha soha nem tenné be ide a lábát... L. Mihály, D. Tibor, Rajki Péter és Dán Andrásné is sokk hatása alatt állnak: — Kőműves Zoltán 22 éves. Agresszív, börtöntöltelék — sorolja kérdésemre L. Mihály. — Ittas vezetésért már elvették a jogosítványát, feltört gépkocsikat, kilopott belőlük mindent, amit lehetett... Huszonéves fiatalember D. Tibor. Simson motorkerékpárját tolja: — Olyan részeg volt, hogy alig tudott kimászni a felfordult kocsiból, egész éjszaka ivott. Hajnalban már elütött egy kerékpárost, árinak talán nem lehetett korájuk!” molyabb baja, mert elhajtott. De ez a két ártatlan gyerek... — Olyan ittas volt, hogy tán még azt sem tudta, mi történt, mert akkor nem vigyorog úgy, ahogy tette, amikor kimászott a kocsiból — szólal meg Rajki Péter. — Nekem is két gyerekem van, ha azokkal történt volna a tragédia, én azonnal belé- szúrtam volna egy kést... Dán Andrásnénak potyognak a könnyei: — Alig pár másodperccel a tragédia után érkezett a gyerekek édesapja gépkocsival. Mint aki eszét vesztette, úgy rohant egyiktől a másikig. A kislányban még az élet pici szikrája volt, a kisfiú azonnal meghalt.. . Azon a csavargón meg még egy karcolást sem lehetett látni. Az édesapa, Bella László térdre borulva a letakart kis holttest fölött.. . Beszél a halott gyermekéhez: — Kinek, minek dolgoztam én? Mondjad kisfiam, kinek? Mit kezdjek most már az életemmel? Olyan boldogok voltunk veletek. Azért güriztem élétemben, hogy meglegyen mindenetek ... Hogy mondtam ma is, vigyázzatok, jól nézzetek szét az úton ... És lám, ti hiába vigyáztatok . . . Mire gyűjtsék most? A sírotokra, mert itthagytatok ... * * * Az orosházi rendői kapitányság fogdájában megbilincselve ül Kőműves Zoltán. Arcán nyoma sincs semmiféle érzelemnek. Pedig_a reggeli tragédia óta ki kellett józanodnia annyira, hogy felfogja, mi történt. A legtöbb kérdésre „nem tu- dom”-mal válaszol. — Azt sem tudja, hogy meghaltak? — Tudom, hogy elütöttem a legjobb barátom kisfiát! —• És arról nem tud, hogy a legjobb barátjának kislánya is volt, és azt is halálra gázolta? — Tudom. — Miért ült ittasan a kocsiba? Sietett valahova? — Könnyű magának kérdezni — válaszolja hányave- tin . .. — Az lenne a legjobb, ha felakasztanának... Béla Vali A kis kerékpár feltekeredctt a kocsi kerekére N. K.
