Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-19 / 142. szám
BÉKÉS MEGYEI B HAZA MINDEN ELÜTI N É PÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1990. JÜNIUS 19., KEDD Ára: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 142. SZÁM II csatározások fő kérdése: a köztársaságielnök-választás Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának első napja Hétfőn megkezdődött az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka. Mielőtt a képviselők megkezdték volna az első' ülésnap napirendjének, a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját, az Országgyűlés határozott a kormány által sürgősséggel kért törvényjavaslatok napirendre tűzéséről, valamint több képviselő is szót kért a napirend előtt Az Országgyűlés elfogadta, hogy a rendkívüli ülésszakon tárgyalják meg a bírósági népi ülnökök megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot; a lakáscélú kölcsönök utáni 1990. évi adófizetésről szóló 1989. évi XLIX. törvény hatályának rendezéséről szóló törvényjavaslatot; a földről szóló 1987. évi I. törvény módosítását; az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosítását; valamint az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot. Az elnöklő Szabad György bejelentette: Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök javaslatot tett a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek a személyére. A megbízott házelnök közölte: a jelölteket meghallgatja és véleményezi az Országgyűlés Alkotmányügyi] Törvény-előkészítő és Igazságügyi Bizottsága, s ezután kerülhet sor megválasztásukra. A napirend előtt szót kérő képviselők sorát Debreczeni József (MDF), a sajtóprivatizációs ügyeket vizsgáló bizottság elnöke nyitotta meg, aki reagált Molnár Péternek, a bizottság titkárának a múlt kedden felvetett indítványára. Ügy vélekedett, hogy a Fidesz . képviselőjének javaslatában nem állja meg a helyét a házszabályra tett hivatkozás, mert az az állandó bizottságokra vonatkozik. (Emlékezetes, Molnár Péter kifogásolta, hogy a sajtóprivatizációs bizottság munkarendjében a zárt ülések módszerét helyezte előtérbe, s ezért kérte: az Ügyrendi Bizottság foglaljon állást az ügyben.) Debreczeni József arra hivatkozott: a külföldi parlamenteknél általában az a szabály, hogy a különbizottságok ülései nem nyilvánosak. Molnár Péter válaszában visszautasította, hogy eljárása — amellyel kisebbségi álláspontot tárt,az Országgyűlés elé — ellentétes a parlamentarizmus szellemével. Ezután Szokolay Zoltán (MDF) emelt kifogást Han- kó Faragó Miklósnak, az SZDSZ frakcióvezetőségi tagjának a Batthyány Lajos —Nagy Imre-emlékmécsesnél szombaton mondott beszéde egyik kitétele ellen. Nevezetesen, visszautasította a szabad demokrata képviselő azon állítását, miszerint „az új kormánynak az amnesztiatörvényre vonatkozó eredeti javaslata közkegyelemben részesítette volna a pártállam volt zsarnokait”. Az MDF képviselője elítélte a beszédet, mint olyan akciót, ami hamis politikai propagandát fejt ki. Kónya Imre a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának nyilatkozatát ismertette a helyhatósági választások időpontjával kapcsolatosan. Az MDF frakcióvezetője emlékeztetett arra, hogy a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke október 14-re tűzte ki az ön- kormányzati választásokat. Az MDF képviselői nyilatkozatukban leszögezik: vállalják az önkormányzatokról és a helyhatósági választásokról szóló törvény megalkotásával összefüggő munka felgyorsítását. Javasolják a többi parlamenti frakciónak, hogy támogassák ezt a törekvést. Az MDF frakciója szerint amennyiben a szóban forgó törvényalkotó munkát sikerül felgyorsítani, kérjék az ideiglenes köztársasági elnököt: módosítson a helyhatósági választások időpontján oly módon, hogy az első fordulóra a lehető legkorábbi időpontban kerüljön sor. Orbán Viktor, a Fidesz parlamenti csoportjának vezetője a napirenden .kívüli felszólalásokra reagálva kifejtette: a Fidesz — egy-két sürgős esetet kivéve — tartózkodott attól, hogy napirend előtti ügyekkel vegye el az időt a törvényhozói munkától. Az MDF frakcióvezetője által ismertetett nyilatkozatra utalva leszögezte: egyetlen pártnak sincs joga, sőt lehetősége se szabad, hogy legyen felhívásokat intézni napirend előtt a többi párthoz és a közvéleményhez. Kifejtette: áldatlan állapotokat fog előidézni, ha a Parlamenten kívüli munkában ds az a kapkodás uralkodik el, ami az Országgyűlés utóbbi tevékenységét jellemezte. Az ideiglenes köz- társasági elnöknek joga van meghatároznia a helyhatósági választások idejét, s nem lenne szerencsés, ha ebben a Parlament befolyásolná. Különösen szerencsétlen lenne egyelőre azt szorgalmazni, hogy az időpontot hozzák előre — mondta a Fidesz frakcióvezetője, s kérte Kó- .nya Imrétől az indítvány visszavonását. Kónya Imre válaszában azzal érvelt, hogy az ország érdekét szolgálná az önkormányzati választások előrehozása. Végezetül szót kért Tor- gyán József is, aki a kisgazdapárt nevében támogatásáról biztosította az MDF előterjesztését. Mielőtt hozzákezdtek volna a képviselők az alkotmánymódosítás részletes vitájához, Szabad György reagált azokra a petíciókra, amelyek tiltakoznak a magyarországi zsidóság kisebbséggé történő nyilvánítása ellen. Emlékeztetett arra, hogy az eredeti ’törvénytervezet nem tartalmazott erre vonatkozó kitételt, csupán módosító indítványban szerepelt, de időközben ezt is visszavonta a beterjesztő. Ezek után következett az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája, amelyben éppúgy szóba került a jövendő címer számos heraldikai vonatkozása, mint a politikai csatározások középponti kérdésévé lett köztársaságielnök-választás.' Ez utóbbi kérdést érintve több képviselő is visszautasította azt a nem egyszer hangoztatott vádat, miszerint a Parlament általi elnökválasztás a nép feje felett született döntés lenne.’ Mint Darvas Iván (SZDSZ) rámutatott: a törvényhozás szerepe értékelődne le, ha komoly politikai döntéseket nem hozhatnának meg a képviselők. Hozzátette: az országgyűlési képviselőket éppen azért választották, hogy a politikai döntéseket, s azok felelősségét vállalják. (Folytatás a 3. oldalon) Békéscsabai tornyok délelőtti ellenfénybcn Kóló: Veress Erzsi Magyar-osztrák kormányfői találkozó Sopronban Magyar—osztrák kormányfői találkozó színhelye volt hétfőn Sopron. Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellárt és Antall József miniszterelnököt a városi tanács előtti téren Gollnhofer Sándor megbízott tanácselnök fogadta. A kormányfők néhány percig állták a fotó- riporterek ostromát, majd együttesen léptek be a városi tanács épületébe. Előbb négyszemközti tárgyalásokat folytattak, majd az osztrák és a magyar delegáció plenáris ülésén vettek részt. Még délben folytak a megbeszélések, amikor László Balázs kormányszóvivő tájékoztatta a sajtó képviselőit az addig elhangzottakról. A megbeszélések első szakaszában — mondotta — külpolitikai eszmecsere zajlott. Antall József kifejtette: kormánya szeretné, hogy hazánk mielőbb beléphessen az Európa Tanácsba. Kérte Ausztria támogatását, hogy lehetőleg ne kelljen ezt a lépést más kelet-európai ország bevárásához kötni, bár e téren nem vetélkedünk Lengyelországgal és Csehszlovákiával. . Köszönetét mondott Vranitzky kancellárnak, amiért Ausztria elősegítette az EFTA-val — az Európai Szabadkereskedelmi Társulással — való szerződéskötésünket. Mindkét kormányfő hangsúlyozta, közös cél közeledni az Európai Közösséghez, majd a teljes jogú tagság. Közös meggyőződésük, hogy ez csak 1992 után, az egységes belső piac megteremtését követően lehetséges. Vranitzky ezzel kapcsolatban hangsúlyQzta, hogy most nem lenne érdemes külső nyomást gyakorolni a felvétel érdekében a Közös Piacra, mert láthatólag el vannak foglalva az egységes belső piac megteremtéséhez szükséges integrációs terveikkel, elsősorban a valutaunió megteremtésének gondjaival. Javasolta, hogy a következő években fokozatosan építsük ki kapcsolataink szerves láncolatát, amely a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági együttműködéstől több lépcsőn át a regionális együttműködésig vezet. Jeszenszky-interjú a bécsi Kurierban Független szakszervezetek találkozója Gyulán Meddig uralkodnak még az elvtársak? Az új magyar külpolitika számára a három legnagyobb kihívásnak minősítette Jeszenszky Géza a Szovjetuniótól való függőség megszüntetését, a Nyugathoz való hagyományos kötődés helyreállítását, valamint a szomszéd országokban levő magyar kisebbségek körüli problémák megoldását. A külügyminiszter ezt az egyik legnagyobb példányszámú osztrák napilapnak, a bécsi Kuriernak adott és hétfőn megjelent interjújában fejtette ki. E kérdésről nyilatkozva a mini. .tér elmondta, hogy Magyarország a VSZ-tagsá- gával kapcsolatos helyzetet nem tartja huzamosabban fenntarthatónak, ezért a találkozón tudtul adta kilépési szándékait és javasolta, hogy a szövetséget első lépésként még 1991 vége előtt alakítsák át nem-katonai jellegűvé. „Ez természetesen korántsem azt jelenti, hogy Magyarországnak hosszú távon tartoznia kellene akár egy tisztán politikai szövetséghez is. A kilépésnek azonban tárgyalások útján kell megvalósulnia” — hangsúlyozta Jeszenszky. Hozzáfűzte: érthető, hogy a magyar kezdeményezést a többi résztvevő nem követte azonnal, a helyszínen. A kormány további megbeszéléseket folytat majd mindegyikükkel, már csak azért is, mert a fennálló régi szerződés szelleme és megfogalmazásai teljesen elavultak. A külügyminiszter megítélése szerint annak kockázata, hogy a magyar politika esetleg feszültségeket kelt Kelet-Európábán, túlnyomó részben a szovjet politikai és gazdasági rendszer alakulásától függ. Mint mondta, Magyarország úttörő szerepe hasznos lehet, és ha a Szovjetunió is erre az útra lép, nem kell tartani politikai nehézségektől. Számolni kell azonban a konzervatív szovjet erőkkel is, amelyeknek befolyásuk van a katonai körökre. A magyar kormány mindenesetre messzemenően tekintettel akar lenni a szovjet érdekekre. Az óvatosságot megkövetelik gazdasági okok is: nem szabad a politika átállítása során fontos kapcsolatokat szétzilálni, hisz az országnak továbbra is szüksége van a Szovjetunióra, mint nyersanyag- és energiaszállítóra, továbbá árufelvevő piacra. — A szomszéd országokhoz fűződő viszonyunk ma sem- f‘miképpen sem rosszabb, mint a Varsói Szerződés „virágkorában” volt — állapította meg a külügyminiszter. — Ma sok szomszédunkhoz minden nézetkülönbség ellenére közelebb vagyunk. A magyar politikus végül az Adria—Duna térség öt állama (Magyarországon kívül Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Olaszország) újabban kibontakozó összefogásáról szólva kijelentette: természetesen nem lehet szó az Osztrák—Magyar Monarchia valami „új kiadásáról”, de annál inkább lehetséges az öt ország között olyan különleges kapcsolatok kialakítása, amilyenek a Benelux- vagy a skandináv államok között vannak. Péntek este van. Ülünk a Gyulai Városi Tanács kistermében. Lehetünk vagy harmincán. Danes László SZDSZ-ügyvivő köszönti a független szakszervezetek képviselőit és a megjelenteket, külön tisztelettel Kádár Péter, <Jír. Fmaki Géza, Vass István országgyűlési képviselőket (valamennyien az SZDSZ tagjai), valamint Bá- tonyi Sándort, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség elnökét. Sokatmondó már az értekezlet témája is: „Meddig uralkodnak még az elvtársak?”. Egy sajnálatos tényről is beszámol. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját (FSZDL) is meghívták az eseményre, ám különös erők összejátszása folytán egy hét alatt ért fel Budapestre a levél, és már csak a liga lemondó távirata érkezhetett meg. Az elsőként szót kapó Kádár Péter arról beszél, Hogy a SZOT, és annak utódja, a MSZOSZ mindennel foglalkozott, illetve foglalkozik. csak valódi érdekvédelemmel nem. Pedig a közeljövőben várhatóan több százezer ember kerül ki az utcára. Mégsem szabad kétségbeesni, mondja, mert vannak már igazi szakszervezetek, az FSZDL, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség és a munkástanácsok, amelyek révén a munkahelyeken is végbemehet a rendszerváltozás. Bátonyi Sándor felszólalásában mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a Parlamentben egyedül az SZDSZ tapintott rá a szak- szervezeti kérdés lényegére. A MSZOSZ és helyi képviselői a volt állampárt segédcsapataként Tatabányától Nyíregyházáig mindenhol a félelemre spekulálnak, arra, hogy a munkavállaló nem mer kilépni a régi szakszervezetből. Az államigazgatással összefonódott menedzserréteg eközben továbbra is élvezi a pozíciójából eredő előnyöket. „Pedig roppant gyanús az, ha valaki tegnap még a kommunista rendszert szolgálta, ma pedig — tulajdonosi érdekeket képviselve — a fél üzemet kirúgja”, mutat rá. Ami ezután következik, az maga a tömény szomorúság. Vámos József, a Sárréti Tej békéscsabai üzemének dolgozója röviden felvázolja, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a független szakszervezet létrehozásakor. A tizenkét fővel megalakult szakszervezet ma már 50 tagot számlál (egyébként a ligához csatlakoztak), de elismerésükért továbbra is boxmeccse- ket kell vívniuk az üzemigazgatóval, aki többször is megpróbálta már több-kevesebb "sikerrel megfélemlíteni, terrorizálni a munkások érdekvédelmét felvállaló szakszervezeti aktivistákat. Fantasztikus, mennyi kitartás van ebben a munkásemberben. Amint szinte (Folytatás a 2. oldalon)
