Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-16 / 140. szám

1990. június 16., szombat

TALLÓZÓ

'kÖRÖSTÁJ

Az a száz nap

Pető Iván (SZDSZ) mondja

... — Az ellenzék ígéretet tett ugyan arra, hogy ebben a száz napban nem zavarja a kormány működőképessé- gát, a legnagyobb gondot azonban egyelőre az okozza, hogy a kormány nem nagyon adja tanújelét ennek a működőképességnek — móndja Pető Iván, a szabad demokraták parlamenti frakciójának helyettes vezetője. — Vállaltuk tehát, hogy demonstratív alapon nem intézünk támadást a kormány ellen, és a lehetőségekhez képest visszafogottan bírálunk, hiszen a cél nem a kormány mindenáron való lejáratása. Üdvös és célszerű lenne, ha a kormányzó pártok képviselői is hasonló módon viselkednének. Egyelőre azonban úgy tűnik, mintha e pártok közt, de magukban a pártokban sem lenne teljes az egyetértés. Megdöbbentő példája volt ennek a fejetlenségnek, amikor a kormányprogram ismertetése után a kormányzó pártok képviselői kérdéseket tettek fel saját minisztereiknek. Abszurd helyzet. Az a képviselő ugyanis, aki az ülés során kérdést intéz vagy interpellál egy miniszterhez, az csak ellenzéki lehet. Ennyi ügyetlenség és tátovaság láttán úgy vélem, nehéz egy frakciót türelemre inteni, miközben a helyzet egyre romlik. Két hónap telt eí a választások második fordulója óta, s a győztesek számára aligha szolgálhatott meglepetéssel a hír: idővel kormányozniuk kell. Ennek ellenére egy sereg közigazgatási államtitkár kinevezése késik, még

csak most készül a végleges kormányprogram, a parlamenti működési rend hiánya miatt pedig az Országgyűlés múlt heti ülése már-már kaotikus állapotokat mutatott. Elégedetlenkednek a képviselők, hiszen akadt olyan munkanap, amikor több volt a szünet, mint az érdemi munka. Ilyen szervezetlenség láttán azt kell mondanom, hiába ígértünk száznapi türelmet, ha ez így folytatódik, ígéretünket nagyon nehéz lesz betartani.

— Egyesek úgy fogalmaznak: kapkod a kormány, ön szerint?

— Jó példa erre az önkormányzati törvény, aminek szövegét a képviselők közül még senki sem látta, de amelynek elfogadását rohammunkában akarják keresztülvinni. A belügyi államtitkár — a siettetés mellett érvelve — egyik nyilatkozatában úgy fogalmazott: „Mondatokon és szavakon nem érdemes vitatkozni”. Hát akkor miért vagyunk itt, ha nem azért, hogy a részleteken vitázzunk? Miközben tehát az egyik oldalon a této- vaság és bizonytalanság tapasztalható, addig a másikon türelmetlenség és kapkodás. Ez pedig képtelenség, különösen abban a közhangulatban, ami a Parlamentet a múlt héten jellemezte. 'Az ellenzék türelme tehát

mindenképp kijár a kormánynak, ám ez a türelem véges. Remélem, pár héten belül kiderül, képes-e túllépni ezeken a gondokon a kormány vagy sem ... (Ber- kó Pál; Magyarország)

Környezetvédelem

A miniszter tervei

„Számítok a sajtóra”

... Aligha tőlem hallja először: igen nehéz fába vágta a fejszéjét. Környezetünk állapota katasztrofális. Nem akarnám véletlenül sem megkérdőjelezni a tárca fontosságát, de nem érne-e többet, ha valamennyi tárca — az oktatástól az iparig — környezetvédelmi tárcává lenne a saját szemléletének alakításában?

(Aki válaszol: Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter — a szerk.):

— A múltkor a parlamenti bizottság előtt elmondtam: azt szeretném elérni, hogy minden minisztériumban legalább egy környezetvédelmi ügyekkel megbízott szakember legyen, sőt helyenként akár csoport, vagy osztály létrehozása is indokolt lenne. A Környezetvédelmi Minisztériumnak lenne a feladata, hogy belőlük létrehozzon egy konzultatív tanácsot, amely garantálná, hogy a környezetvédelem ügye valóban jelen legyen a kormány egész munkájában. De hát ez is kevés. A környezetvédelem akkor lehet az egész társadalom ügye, ha nagy nyilvánosságot kap. Nem a kötelező udvariasság mondatja velem: számítok a sajtóra. Szeretném bevonni a munkába az alternatív környezetvédelmi mozgalmakat is. Segíthetnének a döntések előkészítésében, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megszűnjön végre a környezetvédelmi kormány- politika körül a bizalmatlanság. (Fejér Gyula; Népszabadság)

BREWER GYÖRGY rajza

SUMMA SUMMÁRUM (évzáróra.- Otthon, b... nieg, egész évben azt hitték, b... meg. hogy az iskola nevel, az iskolában meg b... meg, azt hitték, hogy odahaza nevelnek...! ^

(A Képes 7-ből)

Agyérbetegség

Nagyobb esély - a halálra

Pedig...

... Annak a magyar parasztembernek, aki egy kis létszámú faluban él, csaknem 120 százalékkal — az európai átlaghoz képest pedig már csaknem 160 százalékkal — nagyobb az esélye az agyérbetegség okozta halálra, mint egy budapesti férfinak. Bármely 1000-3000 lelket számláló magyar faluban közel ötször annyi esélye van az ottlakónak arra, hogy agyérbetegségben haljon meg, mint bárkinek, valahol az Egyesült Államokban. Ebben a néhány számban, mint cseppben a tenger, minden benne van: az is, hogy a magyar paraszt- ember valószínűleg kevésbé törődik az egészségével, mint egy amerikai farmer, de az is, hogy itt esetleg nem olyan korszerű a terápia, mint az Egyesült Államokban. Itt baj van a telefonnal, a mentő agyonráz a rossz úton, és feltehetőleg a területileg illetékes kórházra is ráférne a korszerűsítés.

Melyiket nézzem? ...

(Lakatos Ferenc karikatúrája) (Vas Népe)

Az amerikainak legalább két, de az is lehet, hogy már három évtizede mondják : rendszeresen méresse vérnyomását. Olyan gyakorlottan bánnak a vérnyomás- mérővel, mint a hőmérővel. A magyar parasztember lehet, hogy soha nem fordult meg az orvosi rendelőben, és orvos csak akkor látta, amikor már szél érte. Szaknyelven ezt úgy mondják: az egyik társadalomban elterjedt az a felismerés, miszerint az idült, nem fertőző betegségek megelőzhetők, illetve progressziójuk lassítható, a másikban meg nem. A legutóbbi három évtizedben a kelet-európai országokat kivéve minden fejlett egészségi kultúrájú ipari országban rendkívül nagy mértékben csökkent az agyérbetegség okozta mortalitás: az Egyesült Államokban például 79 százalékkal. Magyarországon lényegében azonos időszakban valamelyest még emelkedett is ... (Józan Péter; Heti Világgazdaság)

Szeged szélén

Autós bevásárlóközpont

Szegeden építik fel a KGST-országok első autós bevásárlóközpontját — ez a döntés született mintegy nyolc hónapi vajúdás után. a Tisza-parti város tanácsi testületének ülésén. A versengést egy izraeli céggel szemben az NSZK-beli ASKO Deutsche Kaufhaus— AG, részvénytársaság nyerte el javaslatával, amely szerint a bevásárlóközpontot az M5-ÖS autópálya mellett, azaz Szeged peremterületén építenék fel, s már 1991. végén átadnák rendeltetésének.

A több, mint 14 hektárnyi területen építendő, mintegy 40 ezer négyzetméternyi alapterületű bevásárlóközpontban elsősorban nyugat- elurópai cégek termékei, mindenekelőtt pedig az NSZK-ból importált áruk lennének kaphatók. Egyelőre forintért, később azonban valamennyi nyugati devizáért. Bár Szeged átmenőforgalmának többsége jugoszláv és román turistákból áll, a dinár és a lej ebben az üzletközpontban az előzetes tervek szerint nem számítana fizetőeszköznek. A bevásárlóközpontban

élelmiszerek, ruhaneműk, könyvek és hanglemezek, elektronikái cikkek egyaránt kaphatók lennének. Az NSZK-beli cég mintegy 1600-1800 gépkocsi parkolására alkalmas területet tervezett. Az előzetes elképzelések szerint, az üzletházhoz filmszínházakat, éttermeket, esetleg szállodákat is csatolnának. A nyugat-európai mértékkel is bízvást mérhető \ bevásárlóközpontot várhatóan 1991. végén adják át rendeltetésének, bár a földtulájdonnai kapcsolatban gondok merültek fel, ezért kellett létrehozni korlátolt felelősségű társaságot.

Mivel az áruházban mintegy 2500 eladót foglalkoztatnának. a szegedi boltok és áruházak szakemberellátása rövidebb-hosszabb időre bizonytalanná válhat. A város tanácsa ezért a munkaerő-utánpótlás biztosítására a kereskedelmi szakközépiskolai hálózat bővítését tervezi, és lehetőséget szeretne adni számos munkanélkülinek is arra, hogy esti vagy levelező tanfolyamokon sajátíthassa el a kereskedői szakmát, (lengyel; Magyar Hírlap)

Divat a durvaság?

... Manapság pedig mintha sikk lenne a durvaság. Hovatovább ez tömegjelenség. Társadalomtudósok, pszichológusok kutatják mélyebb okait. Persze az ő tudományuk nélkül is mindenki érzi a bőrén: nehéz időket élünk, sok a fenyegetés körülöttünk, szegény az ország. Ez sok mindent megmagyaráz, de felmentést nem ad. Mert akármilyen precíz, tudományos terminológiával körülírt társadalmi törvényszerűség modelljeként üvölt is gyermekével egy anya, gázol bele mások lelkivilágába a nemtörődöm ügyintéző, lép át felező- és értelmi határvonalat a száguldozó autós, egy biztos: nem kötelező együtt úszni az árral.

Valóban nehéz időket élünk. Már csak azért is, mert most mindenki maga dönti el, hogy szöges bakancsban csörtet vagy félcipőben igyekszik az Európába vezető úton. Ha netán tényleg odaérünk, talán nem mindegy, miben. kérünk bebocsáttatást. (Hahp Péter; Képes 7)

Megy a pisztoly vándorútra

A barátnő

természetben fizetett

Az utas fizetett, tisztességgel adott borravalót is, aztán kiszállt a kocsiból. A magántaxis besorolt a forgalomba, s azt fontolgatta, hol szerezzen újabb vendéget, drosztba álljon vagy inkább forgalmasabb útszakaszt keressen. A piros lámpánál meg kellett állnia, de közben hátranézett, mert sávot akart váltani. Ekkor pillantotta meg a hátsó ülésen a pisztolyt. Azt hitte, rosszul lát. Cikáztak agyában a gondolatok. Hogy kerülhetett oda az a fegyver? Ki tehette oda? És miért? Netán az iménti utas? Esetleg kényszeríteni akarta, elvenni a pénzét, csak megzavarta valami? Ezért távozott olyan kurtán-furcsán, hirtelen, köszönés nélkül?

A taxis nem keresett tovább utast, hanem a XI. kerületi rendőrkapitányságra hajtott, hogy átadja a hátsó ülésen talált fegyvert. Az ügyeletes tiszt felvette a jegyzőkönyvet, közben megkérdezte :

— Tudja, hogy ez az „ágyú” csőre volt töltve?

A taxis elsápadt, tagadó- lag rázta a fejét.

Megkezdték a nyomozást, kié lehetett a fegyver, s egyáltalán hogyan kerülhetett az a taxiba. A gyártási szám alapján az derült ki a nyilvántartásból, hogy a pisztoly H. Zoltán nyugalmazott törzszászlós tulajdona. Ö azonban azt mondta az ügyben eljáró rendőrtisztnek, hogy a fegyver már régen nincs a birtokában, mert eladta egy B. László nevű férfinak. De amikor azt is megkérdezték H.-tól, hogy mennyiért és miért adta el a fegyvert, igencsak furcsa dolgok derültek ki. A nyugdíjas katona ugyanis tízezer forintot kért a fegyverért. B. ennyiért is megvette volna

a pisztolyt, állította viszont, hogy pénze nincs, s ezért másfajta ajánlatot tett, amelyből végül is üzlet kerekedett. Tízezer forint helyett B. úr barátnője testével fizetett, méghozzá úgy, hogy a nőnek tíz napon keresztül .minden éjszakát H. ágyában kellett töltenie.

Annak rendje és módja szerint megkezdődött a törlesztés, három nap után azonban női biológiai problémák adódtak. De miután H. ragaszkodott a pontos fizetéshez, így a kritikus napokon beszállt a törlesztésbe B. élettársának egy Zsuzsa nevű barátnője is. Három nap után már az eredeti alku szerint folytatódhatott a természetbeni juttatás.

A tíz nap elteltével végre megkapta B. a pisztolyt, a rendőrségen tett vallomása szerint azonban nem használta semmire, mert azon nyomban továbbadta egy Lajos nevű barátjának. Ä feltételezések szerint — ha egyáltalán létezik ez a Lajos — ő hagyta vagy felejtette a taxiban a pisztolyt, A különös „fegyvertörténetnek” természetesen még nincs vége, azt a bizonyos La jost és a Zsuzsa nevű barátnőt ugyanis még körözi a rendőrség, a törvény jelenlegi állása szerint lőfegyverrel való visszaélés és üzletszerű kéjelgés gyanúja merült fel ellenük. H. és B. ellen is eljárás van folyamatban, mégpedig lőfegyverrel való visszaélés és üzletszerű kéjelgésre való rábírás miatt.

Nincs kizárva persze, hogy lesznek még meglepetések ebben a különös ügyben. Kutatják ugyanis, hogy nem követtek-e el valamilyen bűncselekményt a pisztollyal. (H; Határőr Magazin)

— Koronázáskor mindig kiengedik a Bicska Maxikat.. .1

(Brenner Györjy raja)

(A Magyar Ncmzet-bül)

4