Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-09 / 107. szám
„A végzősök épphogy széba állnak velem” Aradi történet Vidéki gimuázium — nyugati nyelvoktatás Vaszkó Tamás, a szeghalmi Péter András Gimnázium igazgatója nyakig belesüppedt az igazgatói iroda egyik foteljébe. Ügy látszik, érzékeny dologra tapinthattam, mert kérdésem hallatán tenyerébe hajtotta fejét, s néhány másodperces hallgatásba burkolódzott Végül a következőket ihond- ta: — Hogy mekkora gond iskolánknak nyugati nyelvszakos pedagógusokat találni, azt nem lehet szavakba foglalni! Persze legegyszerűbb az igazgatót szidni. Mert ha nem jön ide a tanár, akikor a kívülálló így vélekedik: lárifári, ez a vezető nem képes megoldani a személyi ügyeket... De nem is csoda, hisz biztosan rossz a légkör az iskolában ... és így tovább. Pedig nem is hiszi el, mennyit szaladgálok a dolog után. Pályázatot hirdetek meg mindenütt, ahol csak lehet... Arról már nem is beszélek, hogy a legszebb ruhámban járok be az egyetemekre, főiskolákra, a lehető legmeg- nyerőbb mosollyal az arcomon ... De mindhiába. A végzősök épp hogy szóba állnak velem. „Mi van Szeghalmon?” — kérdezik. Mit mondjak erre? Nem sok... „Klub van? Szórakozási lehetőség?” Hát... Most csapjam be őket? Mindezek után, anélkül, hogy megkérdeztem volna, a pillanatnyi helyzetképet vázolta. Egy angol és egy német nyelvszakos tanáruk van. Ezenkívül egy-egy csoportban francia és latin nyelvoktatás is folyik iskolájukban. Az optimális működéshez azonban legalább két nyugati nyelvszakosra lenne még szükségük. A meghirdetett pályázatok, illetve a „kereső akciók” eredménye mindössze egy darab igen válasz egy angol szakos pedagógustól. — De tudja, én már csak akkor hiszek, ha az illető szeptember 3-án fehér köpenyben áll a tanári szobában, és veszi a naplót, hogy órára megy.., — mondta nem túl nagy optimizmussal az igazgató. — A rózsásnak nem éppen nevezhető helyzeten talán csak az segítene, ha valamilyen plusszal, kedvező ajánlattal csalogatnák ide a nyugati nyelvszakosokat. ötletemtől azonban senki sem ájult el, hiszen ezt már kitalálta a város. A nyugati nyelvszakos tanárok idetelepítésére, mint megtudtuk, a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet másfél millió forintos alapítványt hozott létre a közelmúltban. — Hogy ez milyen pluszt jelent az idetelepülőnek, azt tőlük kell megkérdezni — folytatta Vaszkó Tamás. — Egy biztos: én nagy örömmel fogadtam, hogy nem hagyott magamra a város ebben az ügyben. Végre eljutottunk oda, hogy ez nemcsak a gimnázium problémája, hanem a városé is... Az említett alapítványról Gila Károlyt, a takarékszövetkezet osztályvezetőjét faggattuk. A legelején kezdte: — Az ötlet néhai elnökünktől, Kanó Károlytól származik. Aztán meg a saját bőrén is érzi mindenki, akinek iskolás gyermeke van, hogy ez mekkora gond... Amikor tavaly év végén látni lehetett, hogy viszonylag jó nyereségünk lesz, létrehoztuk az alapítványt. Azóta már a szeghalmi költségvetési üzem és az ugyancsak szeghalmi Fehér Lajos Téesz is csatlakozott alapítványunkhoz, száz-százezer forinttal. Igaz, mi titokban azt reméltük, több lesz a társulok száma, hiszen vannak még nyereséges vállalatok a városban... Az alapítvány, mint a későbbiekben elmondta,- nemcsak a szeghalmi gimnázium nyugati nyelvszakos tanári gondjain kíván segíteni Ugyanígy támogatja a város és a volt szeghalmi járás területén levő községek általános iskoláiban tanítani akaró nyugati nyelvszakos pedagógusokat is. A segítség pedig abból állna, hogy az ide érkezőnek letelepedési segélyt adnának, ezen felül a fizetésük mellé néhány éven keresztül havi (folyósításban plusz anyagi támogatást. A konkrétumokról pedig (például, hogy ez három vagy öt évre szóljon, négy- vagy ötezer forint legyen), a mindenkori kuratórium döntene, amelynek tagjait az alapító és a csatlakozó vállalatok adnák. Mindemellé a Szeghalmi Városi Tanács szóbeli ígéretet tett arra, hogy a letelepedni kívánók lakásproblémáit megoldja. Ennyi „kiváltság” hallatán az emberben felmerül a kérdés: vajon nem vált-e ki mindez feszültséget a többi pedagógusból? Gila Károly nem tagadta, kaptak már efféle jelzéseket, sőt a januári városi kerekasztal is foglalkozott ezzel a témával, ám az alapítványtevők változatlanul úgy gondolják, csak ez segíthet most a városon. Vaszkó Tamás iskolaigazgató pedig így vélekedett: — Az állandó helyettesítés kikészíti a tantestületet, ezért én úgy látom, nálunk megértőek a „többiek”. Vagyis senki sem vitatná el az anyagi előnyöket az idetelepülő nyugati nyelvszakosoktól, csak jönnének már...! Egyébként egy dolog vigasztal: nem mi vagyunk az egyetlen vidéki gimnázium, ahol ekkora gond a nyugati nyelvoktatás... S végül, amint azt a ké- ■ sőbbiekben megtudtuk, talán még egy dolog ellensúlyozhatja az esetleges feszültségeket. A Szeghalmi Állami Gazdaság ugyan nem csatlakozott a nyelvoktatás fejlesztésére létrehozott alapítványhoz, ám kimondottan a Péter András Gimnázium számára egy másféle alapítvány létrehozását tervezi. A gimnázium vezetése pedig mindettől azt reméli, ebből talán más, jól dolgozó kollégáik is támogatást nyerhetnek majd. Magyar Mária „A művészetnek nincsenek határai” Egyszer, Párizsból hazatérőiben, az aradi állomás szalonjában. miközben a nemzetközi gyors indulására, várakozott, Enescu összetalálkozott Bartók Béliával. A nagy magyar zeneszerzővel folytatott rövid beszélgetésből Enescu megtudta, hogy t Bartók Bukarestbe tart, meghallgatni a Román Filharmónia koncertjét, amelyen az ő' egyik új szerzeményét is bemutatják. Beszállás előtt Enescu elkérte Bartóktól az ültető mű partitúráját. Bukarestbe érve, Bartók legnagyobb'meglepetésére, Enescu megkérte, engedje meg. hogy — előzetes próbák nélkül — elvezényelje az igen bonyolult művet Noha közismert volt Enescu bámulatos memóriája, Bartók (amint ezt utólag őszintén bevallotta) kételkedett abban, hogy Enescu elsajátíthatta Aradtól Bukarestig a partitúrát. A koncerten Enescu interpretálása igazi győzelem volt. A közönség hosszú percekig ünnepelt. A legmeglepettebb és -boldogabb azonban (amint azt később ő maga nyilatkozta) Bartók volít. Határtalan mégha tódássat lépett fel a színpadra, és könnyes szemmel, ölelésre tárt karokkal közeledett Enescuhoz. Ekkor valami megrendítő dolog történt. Ahhoz, hogy egy magasságban lehessenek, Enescu. a szeltem nagyságára jellemző egyszerűséggel letérdelt a pódiumon, s így ölelkeztek össze. Két zseni ölelkezett ösz- sze, s önkéntelenül, szósza- porítóan hozzáteszem, két igazi „nagyság”. De vajon, csak két, egymás értékét kölcsönösen és teljes őszinteséggel elismerő lángész öleléséről van-e szó? A gesztus jelentőségében túlnőtt önmagán, a közönség ezt azonnal érzékelte is, fokozva a tapsvihart. Vallójában két kis nép ölelkezett ösz- sze. Kicsi, ám büszke, mert A megnyitó ünnepélyes percei eredeti és újító hozzájárulásuk nélkül Európa kulturális kincse kétségtelenül szegényebb lenne. Azóta, bármikor Bartók zenéjét hallgatom, mindig felmerül bennem a két ölelkező zenész képe. És áthat a borzongás. Úgy érzem, mintha egy családias zenei környezetben lennék, amelyben összefonódnak a román szülőfalummal) határos magyar faluiban hallott szaggatott ritmusok azzal a lassú hullámzással, amely a BJa- ga által a román szellemiség jelképévé emelt tájat idézi fel bennem. És minden alkalommal azt mondom magamban, magamnak: a művészetnek nincsenek határai. A népek lelki Ismerete fe- Hütemlekedik ezeken, és abban az isteni kegyben találkozik és gazdagszik, amely az alkotótehetséget egész bolygónkon egységesen elosztotta. Milyen magasztos példát szolgáltatott számunkra ez a két európai;, vagy ha úgy akarjuk, nemzeti és európai lángész! Egy olyan memen- tót, amelyet mindannyiunknak szem előtt kell tartanunk, román és magyar értelmiségieknek egyaránt. Ne hódoljunk be a nyájszeltem- nek (micsoda lehetetlen fogalomtársítás : nyáj és szellem)! Ne hagyjuk, hogy a rino- céroszok (lásd Eugen Iones- cut) röfögésükkel rátelepedjenek lelkünk összhangjára. Szent kötelsségünk van. A történelem istene egyszer majd felteszi nekünk a kérdésit: mit tettetek tudatlan testvéreitek felvilágosításáért? Nehéz út áll ellőttünk. Enescu és Bartók lángelméi azonban a csillagok magasságából őrködnek felettünk. Horia Medeleanu, műkritikus * * * (A fenti beszéd a Békés megyei képzőművészek aradi kiállitásáfhak megnyitóján hangzott el 1990. április 20- án, az Arad Galériában.) Sikerkönyvek „Aki tapasztalta már — és ki nem? —, milyen az, amikor egy hűnek hitt, bár nem feltétlenül hűen viszontszeretett asszony hűtlensége kiderül, az tudja, hogy a féltékenység fájdalmas vagy kevésbé fájdalmas kínjához egy másik gyötrelem is járul: hogy olyasvalakiben csalódtunk, akivel hosszú ideig éjjeli-nappal együtt éltünk; a döbbenet, a megaláztatás, amikor egyik pillanatról a másikra teljesen másnak látjuk, mint azelőtt mindig; mintha azalatt a felfedezéshez szüksé- kes néhány kurta másodperc alatt egy kegyetlen metamorfózis zajlana le ott a szemünk előtt...” Megint egy könyv, amit egyszerűen nem tehet letenni, legalábbis az az olvasó esik rabul), aki szereti az erotikus izgalmakat, a vad szerelmi kalandokat — olvasni. Mario Soldati Erotikus fantáziák című regénye bombasiker: az olasz író és filmrendező ezzel a művével- lett egycsapásra népszerű és világhírű. Cappriccióját rövid időn belül) harminc nyelvre lefordították, és megjelenése után több mint harminc évvel, most film készült belőle, amelyet vetítenek már a magyarországi mozik is. De Soldati nem ezzel a könyvével! hódította meg először a hazai olvasókat. Magyarul már korábban megjelent tőle a Mi az igazság a Motta-ügyben?, A színész, Az amerikai feleség és több más novella. Napjaink mozgalmas világában játszódik a népszerű szerző most kapható könyve, az égi és a földi szerelem örök ellentétéhez mai a helyszín; Amerika és Európa, két jelképes ellenpólus. „Amerika a normális élet, a tisztességes unalom világa, Európa a bizsergő kalandé, a csodáé.” Mi ez. fordított Amerika- mítosz? Ügy látszik. Mario Soldati Erotikus fantáziájába ez is belefér ... N. K. Uj Magyar Iskoláért Egyesület alakult A békési mezőgazdasági szakiskola ez év elején vette fel a kapcsolatot az ausztriai Stainz város hasonló oktatási intézményével. Az osztrák iskola meghívására pár hónapja békési pedagóguscsoport járt ott ismerkedő látogatáson. Ennek viszonzásaként érkezett hétfőn egy hattagú küldöttség Békésre, dr. Kormann Erich, a stainzi iskola igazgatójának vezetésével A vendégek először városnézésen vettek részt; megtekintették többek között a békési református templomot Tegnap délelőtt dr. Komáromi Sándor, a mezőgazdasági szakiskola igazgatója fogadta az osztrák pedagógusokat, akik az iskolában folyó elméleti és gyakorlati munkával ismerkedtek. Délután Szarvasra utaztak, ahol megtekintették a főiskolát és a kutatóintézetet, -majd a Hidasháti Állami Gazdaságban járták a határt. Az ausztriai vendégek ma utaznak el megyénkből. A két iskola hosszabb távú baráti kapcsolatot szeretne kialakítani^ melynek keretében mód nyílik pedagógusok tapasztalatcseréjére és diákprogramokra is. g. k. Új Magyar Iskoláért Egyesület alakult szombaton Gödöllőn, 450 pedagógus, kutató, főiskolai és egyetemi hallgató, illetve szülő, valamint 101 intézmény — főként általános iskolák képviselőinek részvételével. Az egyesület olyan szakmai, érdekképviseleti szervezet, amely az iskolarendszer megújításában síkraszáll a különböző képességfejlesztő programok elterjesztéséért. A tapasztalat szerint ugyanis ezek az irányzatok a hagyományossal szemben kedvezőbb eredményt adnak, a tárgyi ismeretek elsajátításán túl elősegítik a gyerme- . kék személyiségének fejlődését, a kreatív képességek kibontakozását, az önálló gondolkodást. Mivel mindezek elérése a pedagógustól is nagyabb felkészültséget igényel, az egyesület szakmai továbbképzéseket szervez, módszertani kiadványokat készít, hogy az oktatók hozzájussanak ezekhez az ismeretekhez. Ajz egyesület el kívánja érni, hogy a majd sorra kerülő helyhatósági választások nyomán megújuló iskolákban minél nagyobb számú, jól felkészült, friss szemléletű pedagógus álljon készen a váltásra. Az egyesületen belül szülőszekció is alakult, mert — mint elhangzott — az új típusú iskola a szülőket is bevonja az oktatási módszerek megválasztásába, az egyesület lehetőséget nyújt számukra, hogy megismerjék a pedagógiai pluralizmus irányzatait. Az új egyesület Zsolnai Józsefet, a Törökbálinti Kísérleti Iskola igazgatóját, az Oktatáskutató Intézet tudományos főmunkatársát választotta meg elnökének. Fotó: Oroján István Osztrák pedagágusok Békésen . Már csak a tanár hiányzik... Fotó: Oál Edit
