Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-05 / 104. szám
'kÖRÖSTÁJ 1990. május 5., szombat o „Három rajzom is van, pedig csak egy ” Battonyai krétakör A gyerekek nem tehetnek semmiről: hogy megszülettek, hogy ruhára és ételre van szükségük. Törődés és szeretet nélkül elsorvad a testük, a lelkűk. „Mit érdemel az a bűnös”, azaz „bűnösök”, akik felelőtlenül, talán nem is a szerelemtől mámorosán, egy eleve elrendeltetett kapcsolatban, vagy más családok feláldozása, más gyermekek könnyei árán nemzenek utódokat? Döntse el a kedves olvasó, az idő, a Teremtő — ha van egyáltalán —, hiszen az ilyen emberek (?) lel ki ismerete nemigen kongat vészharangot. Az élet folytatása, a kisgyermek viszont megszületik, legalább anyára szüksége van és segítségre, hogy ne azt az életet folytassa, melyet örökül hagytak reá. Battonyán, az S. O. S. gyermekfaluban 11 anyuka 75 kisgyermek számára pótolja a biológiai anyát. „Mi nem anyagi segítséget kérünk” Máig is kérdőjelezhető, miért éppen Battonyára épült, no de ne firtassuk, van. Nem mellékes az erőfeszítés, hogy az infrastruktúra nélküli vidéken miként lehet a nemzetközi szervezet elvárásait teljesíteni, a falu ügyes-bajos dolgait intézni — és ez nemcsak az embereken múlik. A gyermekfalu környezeti viszonyai és a fiatal város — fejlődése ellenére — általános feltételei közötti különbségek sokszor irritálták az őslakókat, mindenesetre úgy tűnik, Battonya befogadta a négyévesre serdült S. O. S.-falut. Ez viszont már mindkét oldaláról a jószándékú, segítségre, együttműködésre kész emberek érdeme. Galambos György, a faluvezető energikus, menedzsertípusú fiatalember. Örömmel halljuk, magunk is tapasztaljuk, a kezdeti falubeli ellentétek ma már legfeljebb az emlékekben élnek. Kulcsszó: a bizalom és az anyukák önállósága. Minden család, az 5-6-7-8-9 gyermekkel külön életet él. A költségvetés; gyermekenként háromezer forint, ebből kell kigazdálkodni ételt, italt, mindenfajta kiadást. Egyre kevésbé egyszerű feladat, de most még nem panaszkodnak. „Tudjuk, van olyan család, amelyik sokkal nehezebben él” — mondják és még ők segítenek a rászorultakon. Segélyküldeményt gyűjtöttek a romániaiaknak, megajándékozták az ideérkezőket. Az átmeneti divatlelkesedés: különböző adományokat felajánlani az S. O. S.-falunak, az már a múlté. „Mi nem is anyagi vagy tárgyi segítséget kérünk” — mondja a faluvezető —, pusztán erkölcsit és jószándékot, hogy ügyeinket intézhessük. Olyat, mint amit például a kunágotai autószerelő, Gál Gyula tesz, hogy beszerezhetetlen alkatrészeket felkutat és egy fillér ellenszolgáltatás nélkül nekünk ad. Nem tudnánk másként orvoshoz utaztatni a gyerekeket, vagy élelmiszert, egyebet szállítani a faluba. Zsuzsa, a nagylány Testvérek és féitestvérek x \ A Szabó családnál tavasz van. Ez nem a rádióbeli, hanem a battonyai. Az anyuka nem szívesen beszél, szóljanak helyette gyermekei. Ók hatan: hárman testvérek, ketten féltestvérek és a legkisebb lányka. Feri a 15 éves, hatalmas fel törlőfával sikálja ragyogóra a nappali kövezetét. Köszön, bemutatkozik, és mindnyájunkat megpuszil. E korosztályra nemigen jellemző az effajta önkéntes érzelemnyilvánítás. Mellénk telepszik, csinos arcán, kék szemén látszik, zavarban van. (Kedves kölyök, szívesen elfogadnám.) Érintjük ugyan szüleinek témáját, de látom, jobb, ha hagyjuk. Egy tény, valódi anyját, akit ilyenolyan magánéleti viharok tépáztak félhalottá, nem kívánja meglátogatni. Most már ő dönt, jó itt anyuval és a testvérekkel. Nyugalom van és béke, időnként némi gyermekek közötti perpatvarral. Egy dolgot viszont nemigen szeret a fiú, tanulni, de megérti, hogy kell. A hatodikat és a hetediket egyszerre végzi, korábban nem törődtek vele, kallódott, lemaradt. Biztos, hogy behozza, most is 'korrepetálásra igyekszik, és nagyon elszánt. Az emeleti íróasztalnál világosbarna hajú, busafejű csemete böngészi Magyarország térképét. Zsolt (Feri vérszerinti testvére) környezetismeretet tanul: — Igyekeznem kell, négy órára megyünk az iskolai anyák napi ünnepségre — mosolyog rám szelíden. Bemutatja a tágas, napfényes szobában, melyik ágyon alszik Laci, melyiken ő. — Májusban leszek 12 éves. Anyut nagyon szeretem, mert okos, ügyes, segít, ha valamit nem tudunk. Ha ő se érti, átküld Pista bá’-hoz (a faluvezető-helyettes, pedagógus — a szerk.), az elmagyarázza. Két éve jöttünk ide, először minden furcsa volt, főleg ezek a házak. A falunkon kívül sok az idős ember, nem nagyon járunk ki. Én jó is vagyok meg rossz is, mikor milyen. Lacival összekapunk néha. A kisebbek: Laci, Klaudia és Melinda a földszinten buzgón rajzolnak. Előlünk dugják az alkotást, anyunak készül ajándékba. Laci a fő szónok, pontosan beszámol a vér szerinti és testvéri kapcsolatokról, a helyi viszonyokról. A tűzfekete szemű, csodaszép Klaudiát mutatja: — ö a testvérem, Melinda itt lett az. — Ez utóbbi kis pöszét (hatéves) csöppet sem rendíti meg az útmutató:-— Az lenne jó, ha már járnék iskolába és olyan idős lennék, és kimehetnék egyedül is a boltba, nemcsak anyuval — sorolja lélegzetvétel nélkül. Laci a 11 évesek bölcsességével inti le: — Jó, de én fontosabbat mondok. Kívánom, hogy hamarabb lenne egy karórám, ne kelljen állandóan kérdeznem az időt. Klaudia ragyogó szemével rám tekint, ő hétéves, szelíden, halkan mondja: — Matricát szeretnék kapni. Olyan coca-có- lásat — (mindhárman így emlegetik, ahogyan írjuk) —, mint Melindáé. — Én nyertem — harsog az említett —, de nem adom oda. Csaik a csipketerítőt anyunak. Három rajzom is van, pedig csak egy anyukám. — Csókolom — viharzik be az ajtón Zsuzsa, vörösesszőkén, fitosán és 13 évesen. Ügy látszik, most éppen ilyen családra leltünk, minden gyerek kedves, nyílt és valamiért csodaszép. Ez a lány csecsemőgondozó szeretne lenni. Most is öleli Melindát, aki cicásan az ölébe bújik, Zsuzsa pedig lágyan simogatja. Stabil házasság, megértő feleség — Nem voltak ilyenek, amikor ideérkeztek — magyarázza már az irodájában Galambos György. — Két-három év alatt csodálatos átváltozáson mennek (keresztül, és ez az anyukáknak köszönhető. Egy-egy tízéves kisgyerek közülük több rosszat megélt, mint mi felnőttek együttvéve. Hányódott már hat-hét helyen, élt intézetben, volt nevelőszülőknél, vergődött saját szüleinél. Persze, hogy nálunk sem csak ilyen idilli a kép, ezek nem elit gyerekek. A kiválasztás alapja, hogy 2—12 év közötti testvérek legyenek (ettől persze rugalmasan eltérhetünk) és tartós elhelyezésre szoruljanak. A választás, a döntés felelőssége nem a miénk, hanem a gyermekvédelem vezetőié. Tudjuk, nem vállalhatjuk magunkra a 200 ezer veszélyeztetett magyar kisgyermek gondját, de tökéletesen megjelenik nálunk a 30 ezer állami gondozott minden problémája. Sök a cigány, vannak kisegítőiskolásaink, értelmi fogyatékosaink, egymás után születnek, érkeznek a testvérek. Nagyon nagy probléma, hogy a gyerekeinkhez nincs jogunk: elvileg lehetőség van bármelyik családból kiemelni őket örökbefogadásra. A mandulaműtéttől a továbbtanulásig az engedélyt nem mi, hanem a megyei gyermekvédelem adhatja, övék a gyámság jogköre. Feri ügyesen forgolódik a konyhában, lehet, hogy szakács lesz Zsolti kürnyezetismeretet tanul Rugalmas, jó az együttműködés, de mégiscsak messze vannak. Nem beszélve a faluügyekről, amelyeket az egyesületnél, Budapesten kell intéznem. A gyerekeink sorsát később is figyelemmel kísérjük, ide bármikor visszatérhetnek. Ha igénylik, felnőtt korukban is kapcsolatot tartanak a családdal, az anyukával és a testvérekkel ... Csinos kamaszlegény toppan be hatalmas köszönéssel: Galambos Viktor, a faluvezető fia. — Csak stabil, jó házasságban lehet ezt a faluvezetői munkát vállalni, és még így sem egyszerű — sóhajt Galambos György. — Szerencsére a feleségem megértő és a fiam is szereti az ittenieket. *** A krétakör ősi keleti motívumának Bertold Brecht adott új értelmezést drámájában, A kaukázusi krétakörben: azt kell az igazi anyának tekinteni, aki felneveli a gyermeket, s nem a vérszerinti kapcsolatot bajban megtagadó szülőanyát. Vajon ki az igazi édesanya? Ez a battonyai 11, vagy az, aki valaha szült és mást választott, nem a gyermekét... Bede Zsóka Anyunak készül az ajándék. Laci, Melinda és Klaudia Ezt el ne mondd a lányoknak , Fotó: Kovács Erzsébet
