Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-29 / 124. szám

1990. május 29., kedd o A szakemberekre mindig is szükség volt és lesz-----------------------------------------------------------------------------------------­------— ( Folytatás az 1. oldalról) 2. A közvélemény meg­döbbenéssel figyeli egy szá­munkra újfajta mellékjöve­delem „megalkotását”, a kft.-ken belüli, improduktív állások létrejöttét, mely so­kak számára nem az új ér­téktermelést segíti elő, ha­nem sok esetben — igaz, hogy jelenleg törvényszerű­en — nem arányosan jut­tatja jövedelemhez az ille­tékest, Maga ez a szervez­kedés. illetve vállalkozás igen dicséretre méltó, és a következőkben megfelelő helyre kell tenni. Tudomá­sunkra jutott azonban, hogy néhány magasabb beosztású vezető -két-három, sőt több kft.-ben képviselteti magát, és ezzel aránytalanul — a munka végzéséhez viszonyít­va — magasabb jövedelem­re tesz szert. Nem az ellen tiltakozunk, hogy a nagyfo­kú szakemberhiányt az adott esetben egy mellék- foglalkozással segítsék vagy kipótolják, de semmi .esetre sem engedhető, hogy a mun­kavégzés arányát meghala­dóan külön pénzhez jussa­nak. 3. Súlyos egzisztenciális és közösségi károkat fog okoz­ni a későbbiekben, ha a sze­mélyi döntések kérdésében nem kérik ki a pártok vé­leményét. E kérdésben a fe­lelősséget az önkormányza­tok megalakulása után át­hárítjuk a jelenleg felelőt­lenül intézkedő illetékesek­re. Megjegyezni kívánjuk, hogy pártállásra való tekin­tet nélkül, elsődlegesen a szakmai rátermettséget kell figyelembe venni. E kérdés­ben azonban ne egy-két sze­mély döntsön. 4. Továbbá aggasztónak látjuk, hogy az oktatási in­tézményekben több párt- és állami vezető átmeneti me­nedékhelyet keres. Még ag­gasztóbb, hogy ezek a sze­mélyek esetenként maguk­kal viszik az anyagi java­dalmazásuk összegét, s ez­zel feszültséget okoznak a tantestületekben. 5. Igen fontosnak tartjuk, hogy az oktatási intézmé­nyekben megfelelő ifjúsági és gyermekszervezetek mű­ködjenek. Nem értünk vi­szont egyet azzal, hogy mind elméletileg, mind szerveze­tileg lejáratott formákat újítsunk fel, pusztán a fenn­maradás érdekében. E kér­désben az oktatási intézmé­nyek illetékesei feltétlenül kérjék ki a helyi egyházak véleményét is. ök gazdag tapasztalattal rendelkeznek e téren, mert az ifjúsági és gyermekvédelmi szervezetek jövőbeni elsődleges feladata lesz az erkölcsi normák megszilárdítása, illetve meg­valósítása. Kérünk minden demokra­tikusan gondolkodó polgár­társunkat, hogy kísérje fi­gyelemmel a fenti jelensé­gek előfordulását, és adjon hangot tiltakozásának. (papp) Vannak olyanok, akik nem tudnak felejteni Beszélgetés Roman Erie amerikai történésszel Mint ahogy arról hétfői számunkban beszámoltunk, a hét végén ötvenéves érettsé­gi találkozót tartottak a bé­késcsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban. Az egykor volt Rudolf Reálgimnázium öregdiákjai között ott volt Roman Eric (régebbi nevén Herzog Ervin) történész is. Öt külön kérték volt osz­tálytársai: mondjon néhány szót életének alakulásáról, mert amióta elhagyta az or­szágot, vajmi keveset tud­nak róla. A State Universi­ty of Connecticut (USA) professzora szívesen vála­szolt kérdéseinkre is. — Még mindig kiválóan beszél magyarul... — Tudja, vannak olyan tí­pusú emberek, akik nem tud­nak felejteni... — Mikor és miért hagyta el Magyarországot? — Ezerkilencszáznegyven- nyólc júniusában. Hogy mi­ért? Nem tudom. Éreztem, hogy nem a kedvem szerint alakulnak a dolgok, és ki­lógtam. — Mit csinált idehaza 1948-ig? — Az érettségit követően egy ideig Csabán maradtam, majd Pesten szabóskodtam, mivel zsidó származásom miatt nem tudtam bejutni az egyetemre. Édesapám egyébként megyei főügyész volt: kiválóan beszélt néme­tül és szlovákul is. Vissza­térve magamra: 1943-ban el­hurcoltak a mauthauseni koncentrációs táborba, ahon­nan 1945-ben tértem haza. Néhány évig kerestem a he­lyemet, aztán... — Nem szimpatizált akko­riban egyetlenegy politikai irányzattal sem? — A jobboldaltól és a baloldaltól egyaránt irtóz­tam. Talán a polgári libe­ralizmus eszmeisége állt hoz­zám a legközelebb. — Egyenesen Amerikába ment ki? — Nem, Párizsba kerül­tem, s mint annyian mások, én is el akartam hagyni a romokban heverő Európát, át akartam kelni a Nagy Ví­zen. Végül is Brazíliába kaptam vízumot. Az Egye­sült Államokba, pontosab­ban New Yorkba 1950 jú­niusában érkeztem meg — illegálisan —, Kanadából. Először a ruhaiparban küsz­ködtem, és csak akkor tud­tam legalizálni a helyzete­met, amikor megnősültem. Két gyermekem van. A lá­nyom orvos, a fiam pedig keresi önmagát. Mire haza­érek, remélem, meg is ta­lálja ... — Hogyan vezetett az út a szabóságtól az egyetemi katedráig? — Mindennel pórbálkoz- tam, amihez nem volt te­hetségem, mígnem rájöttem arra, hogy „az eszemre kel­lene hagyatkoznom”. Beirat­koztam New York egyik ál­lami egyetemére, a Hunter College-ba. Célom kezdetben az volt, hogy jól megtanul­jak angolul, csak később kezdtem el foglalkozni a tör­ténelemmel. Egyetemi tanul­mányaimat 1959-ben fejez­tem be, s rögtön kaptam egy ösztöndíjat. A doktori érte­kezésemet 1965-ben védtem meg. azóta egyfolytában a connecticuti egyetemen ta­nítok. — Mit? — Ógörög, órómai, 19—20. századi európai és orosz tör­ténelmet. Eddig három köny­vem jelent még. Az 1956-os magyar forradalomról szóló The Best Shall Die (A leg­jobbak haljanak meg) az USA-n kívül Angliában, Spanyolországban és Török­országban is megjelent; az After the Trial (A tárgyalás után) című bűnügyi-szerelmi regény; és — Nietzsche nyo­mán — az A Year As a Lion (Oroszlánként egy évig). — Most min dolgozik? — A nagyhatalmak és az európai krízis — 1938—1941 címmel írok történelmi át­tekintést. Augusztusban me­gint hazajövök. Budapesten, az Országos Levéltárban fo­gok kutatni. — Vannak rokonai itthon? — Nincsenek. — Az Egyesült Államok­ban jól érzi magát? — Ige». Fantasztikusan iz­galmas és gazdag ország, az óriási lehetőségek hazája. Minden területen lázas ku­tatómunka folyik, és gyako­riak a felfedezések. Nagyon nehéz sora van a kivándor­lónak, de ha tehetséges, sen­ki és semmi nem áll az út­jába. Persze, ott is rengeteg a korrupció, de hamar fel­derítik. Óriási pazarlások is folynak, és szerintem az amerikaiaké a leginkább túlfizetett és aluladóztatott társadalom a világon. En­nek ellenére nem tudnék máshol élni. — Magyarországon sem? — Talán itt igen — Dányi László Fotó: Kovács Erzsébet Nyári építőtáborok A Békéscsabai Városi Di­ákszövetség az idén is szer­vez építőtáborokat, elsősor­ban tagjainak. A VDSZ iro­dájában a következő helyek­re lehet jelentkezni: Dán- szentmiklóson a meggysze­dés június 16-tól 30-ig tart, ide ötvén személyt várnak; Dunafüreden környezetvédő tábor lesz július 7-től 21-ig, 25-en jelentkezhetnek; har­minc környezetvédőt várnak Egerbe is, július 15-től 28- ig; Békéscsabán városépítő tábort szerveznek július 8- tól 20-ig, ahová húszán je­lentkezhetnek. Ide egyébként húsz jugoszláv fiatal is ér­kezik, így az angol, német és szerbhorvát nyelv gya­korolható. Két címerezőtá­bor is lesz az idén, az egyik a szlovákiai Galántán július 15-től 28-ig, ahol tíz személy vehet részt. A másik Hód­mezővásárhelyen július 8-tól 21-ig, illetve július 22-től augusztus 4-ig. Itt harminc, majd tíz fiatalt fogadnak. A VDSZ az igényeket a jelent­kezés sorrendjében jegyzi május 28-tól, Békéscsabán az ifjúsági házbeli irodájában (III. emelet 25.). Ugyanitt adnak bővebb felvilágosítást, illetve a 27-652-es telefon­számon is lehet érdeklődni. A forradalom után született Szalontai Lapok Békéscsabán és Gyulán is? Dánielisz Endre irodalom- történész, újságíró neve nem ismeretlen olvasóink előtt, öt évvel ezelőtt, lapunk munkatársa nagyszalontai otthonában kereste fel, s nem egyszer írásait is kö­zöltük e hasábokéin. _ Nem véletlen a kapcsolat,’ hiszen nagyapja valamikor Békés­csabán született, csak ké­sőbb került a család Nagy­szalontára. Dánielisz Endre, aki a napokban Békéscsa­bára — és szerkesztősé­günkbe is — ellátogatott, e kötődéssel kezdte a beszél­getést. Elmondta, hogy a családi hagyományhoz hűen, ő is fésűssegédként kezdte pályafutását, csak később lett tanító, tanár és „sok egyéb más”. Ám a beszél­getés ezúttal nem róla, ha­nem arról a lapról szólt, melyet a decemberi 22-i for­radalom után indított né­hány tanítványával. — Egy néprajzi anyagon dolgoztam éppen, családunk történetét írtam, amikor ki­tört a forradalom. Hamar letettem a tollat, és azóta nem tudunk aludni, regényt olvasni... mindig csak a híreket hallgatjuk. Decem­ber 29-én javasoltam elő­ször a szalontai magyarok gyűlésén, melyen mintegy 400 ember vett részt, hogy indítsunk hetilapot „Arany Népe” címmel. Egy ideig nem jött össze a dolog, az­tán összefogtam néhány megszállott emberrel — mi­lyen jó, hogy öreg az em­ber, vannak tanítványai —, és megindítottuk a „Szalon­tai Lapok”-aA. Megindítottuk a Szalontai Lapok-at... Fotó: Veress Erzsi — Milyen előtörténete van ennek a magyar nyelvű sza­lontai lapnak? — 1889-ben jelent meg az első hetilap „Nagyszalonta és vidéke” címmel. Később volt idő, hogy három lapot is < kiadtak Szalontán egy­szerre. Aztán hosszú évekig semmit... Manapság Ro­mániában az emberek nem vesznek könyvet, mindenki csak az újságokat olvassa. Mivel Nagyszalontának nem volt lapja (csak a nagyvá­radi „Fáklya” jött el hoz­zánk), nagy szükség volt- a mi összefogásunkra. Voltak nehézségeink, például nem volt nyomdánk sem. A vá- radi nyomdával sikerült egyezkednünk. Közben egyetlen lejt sem kapunk az írásainkért, az a hat em­ber. aki összefogott, nem kér semmit, csak írja, szerkeszti (munkaidő után) a cikkeket — Papírjuk van elég? — Ez is gondot jelentett. Szerencsére a Királyhágó- melléki Egyház „Harangozó” című lapja segítségünkre sietett, ők látnak el minket papírral. Egyelőre. A ható­ságokkal azonban még így is meggyűlt a bajunk, mond­ván: bevételünk van a lap­ból. Pedig ezt a pénzt (da­rabja három lej) nem köl­töttük el, hanem félretettük, ha szükség lesz rá, legyen. Hogy hivatalossá váljék az egész, június 1-jétől a Bi­hari Napló Lapkiadó Válla­lata ad ki minket több más lappal együtt. Ettől kezdve méltán nevezhetjük magun­kat független hetilapnak. — Hány példányban je­lennek meg? — önkéntes lapterjesztő­ink és a posta segítségével jelenleg négyezer példányt sikerül eladnunk. A jövő­ben szeretnénk ezt a számot ötezerre emelni, úgy, hogy ötszázat Békéscsabán és öt­százat Gyulán is árusíta­nánk ... — Gondolja, hogy szíve­sen olvasnák itt ezt a la­pot? — Szalontának egytizede költözött át ide, az idők fo­lyamán. Csak érdekli őket, mi van velünk, hogyan élünk. . — Kívánom, sikerüljön az elgondolás. N. A. A múzeum sem ússza meg? (Folytatás az 1. oldalról) — Panyi Márta munkájá­val kapcsolatosan tudomá­sunk szerint nincs kifogás. — Amikor legutóbb itt ta­lálkoztunk, önök úgy fo­galmaztak, hogy amennyi­ben két hét múlva sem szü­letik megegyezés a két fél között, úgy újabb vizsgála­tot indítanak... — A film-főigazgatósággal már tárgyaltunk, s mint megtudtuk, képviselőjük ha­marosan Békéscsabára uta­zik, hogy a helyszínen tájé­kozódjék, törvénysértést kö­vetett el a vállalat igazga­tója, vagy sem? Mi többek közt azt nézzük meg, hogy a szomszédos megyékkel összevetve eredményesen dolgoznak-e, s hogy az át­szervezés hasonló módon történt-e ott, mint nálunk? — Kik vesznek részt ezen a vizsgálaton? — Az osztály illetékes szakemberein kívül, a pénz­ügyi osztálytól is segítséget kérünk, és esetleg a Nép­művelők Egyesületét is be­vonhatjuk e tájékozódásba. — Mikorra várható ered­mény? — Legkésőbb június 15-ére. — A Dél-Keletben olvas­tam, hogy a múzeumi szer­vezet igazgatójával, dr. Sza­bó Ferenccel is problémák voltak. — Többször előfordult, hogy nem vette figyelembe a szakszervezet jogait. Er­ről a felsőbb szakszervezeti szervtől jött hozzánk jel­zés. Mi, a magunk vélemé­nyét továbbítottuk a mú­zeumhoz: leírtuk, hogy kü­lönösen manapság fontos, hogy döntéseik előtt egyez­tessenek a titkárral, vagy a bizalmikkal. Egyébként itt is vizsgálat indul, elbeszélge­tünk a vezetőkkel, a dolgo­zókkal ... — Tehát nem csak a konk­rét panaszokkal foglalkoz­nak? — A konkrét eseteken túl, óhatatlanul meg kell vizs­gálnunk az általános veze­tési tevékenységet. A vizs­gálat eredményéről jövő hét végéig tájékoztatást adha­tunk. — Egyre nehezebb a me­gyei tanács helyzete az utób­bi időkben. Egymást köve­tik a vizsgálatok, vége- hossza nincs a „botránysza- gú” ügyeknek. — Valóban nincs könnyű dolgunk, annál is inkább, mert rég nem vagyunk olyan „mindenhatóak”, mint akkor voltunk, amikor a pénzek újraelosztásában vállaltunk szerepet. Manapság a helyi önkormányzatoknál vannak ezek az összegek, ha egyál­talán vannak... Marad tehát a ráhatás, az orientálás ad­dig, amíg az önkormányza­ti törvény nem rendelkezik e kérdésekről is. — Köszönöm a beszélge­tést, és ígérem, amint a két vizsgálat ügyében állásfog­lalás születik, érdeklődni fo­gok. Nagy Ágnes Két aranyminősítésű, s egy iiangversenykórus Létszámát, korát és össze­tételét tekintve akadt kü­lönbség a résztvevők között. Ami azonban az általuk nyújtott produkciót illeti — s ezt mutatta az értékelés is — az mind egyformán ma­gas színvonalú volt. Az Éneklő Magyarország 10. országos énekkari minő­sítő hangversenyre az idén három kórus jelentkezett a megyéből: a Békéscsabai Ál­talános Munkásdalkör Su- tyinszky János vezetésével, a Békési Városi Kamarakórus, melynek vezetője Sebestyén­né Farkas Ilona, és a békés­csabai Bartók Béla Vegyes­kar, karnagya Rázga József. Műsorukkal G. Horváth József és Pálinkás Péter karnagy, valamint az érdek­lődő közönség előtt léptek fel a hétvégén, Békéscsabán, a Bartók Béla kamaraterem­ben. Nem csak megmérette-* tés folyt itt: miután mind­annyian bemutatkoztak ver­senyen kívül, közösen el­énekelték Bárdos Lajos egy kánonját, melyet a zsűri el­nöke, G. Horváth József ve­zényelt. Ezt követően a Bar­tók Béla Vegyeskar előadta Bach Karácsonyi kantátáját. Közreműködött a Zenemű­vészeti Szakközépiskola ka­marazenekara, szólót éne­kelt Schwimmer János és Pál Olga. Mindezek után döntött a zsűri: a „korelnök” Általá­nos Munkásdalkör — 1922- ben alakult, de közben meg­szűnt, s 1975-ben éledt újjá — aranyminősítést kapott. Az alig egyéves múltra visz- szatekintő Békési Városi Kamarakórus ugyancsak. Az 1977 óta együtt éneklő Bar­tók Béla Vegyeskar pedig a hangversenykórus minősí­tést nyerte el. — Komoly ünnepély ez — mondta G. Horváth József, mielőtt elkezdte vezényelni a kánont. — Kívánom, őriz­zék meg ezt a dalolókedvet itt, Békés megyében ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents