Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-29 / 124. szám

1990. május 29., kedd »nmikTíTti Májusban utazott volna Párizsba... Örökéből Békéscsaba is részesül A Népújság hirdetési ol­dalán, azon a bizonyos na­pon is pezseg az élet: X. Y. bádogosmester munkát vál­lalna, mások bontott autó- alkatrészekkel kereskedné­nek, megint mások paradi­csompalántát kínálnak meg­vételre, és így tovább... Ambrus Lajos azonban ez­úttal a gyászhíreket fürké­szi. Hamar ráakad a köszö­netnyilvánító sorokra, átfut­ja, majd sóhajtva összehajt­ja az újságot. Hát elment a báty, végérvényesen, visz- szavonhatatlanul. Kis gyász­hírré zsugorodott egy élet­mű, amelyet hosszú hóna­pokba telik még áttekinteni is, nemhogy rendezni! S mindez pedig rá vár, Amb­rus Lajosra, az öccsre, aki­vel néhány nappal az em­lített gyászhír megjelenése után, a békéscsabai városi TIT egyik irodahelyiségében találkoztunk. Térképszerűen összehaj­tott, óriási papírlapot nyi­tott szét az asztalon. A csa­ládfát, amelyett bátyja, dr. Ambrus Tamás őrzött ed­dig, s amely az 1200-as éve­kig vezeti vissza a család származását. A kiváló TIT- előadó, s a nagy utazó fő­könyvelő ősei nem akárkik voltak! — Tényleg nem hivalko­dásképpen mondom — men­tegetőzött az öcs —, de talán ez is megmagyarázza némi­képp, hogy az „alma” hon­nan hullott a fa közelébe ... Ipolyi Arnpldról beszélt elsőként, édesapjuk anyai ágán nyilvántartott ősükről, aki a múlt század második felében, Nagyváradon volt püspök. Tőle számítják a magyarországi néprajz kez­detét, s ő volt az, aki Tö­rökországból visszahozta a Corvinák nagy részét. Híres a család Damjanich tábor­nokhoz fűződő rokoni és baráti kapcsolata is. Damja­nich Salome, a tábornok nagynénje, és Csausz Lajos doktor, aki Gyulán lábtörés­sel kezelte a tábornokot, szintén a családfán találha­tók. Külön említette az Ambrusokat, akik még a törökök elleni harc idején, I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől katonanemesi rangot kaptak, majd egy anekdotát hallhattam arról, hogyan lett a strázsameste- rekből, kuruc- és főkapitá­nyokból ízig-vérig jurátus Fölülmúlhatatlan egyéniség volt... család. Ezt a hagyományt őrizte egyébként Ambrus Tamás is, aki jogászként szerzett diplomát. — A hazafiasságot, satör- ténelemszeretetet innen örö­költe, nem vitás — véleke­dett az öcs. — Gyűjtőszen­vedélyének eredménye pe­dig egy felbecsülhetetlen ér­tékű eszmei kincs, több száz éves okiratok, levelek, ame- lyeken csak ámulok: ez az én bátyám volt? Most, hogy a holmijait rendezgetni va­gyok fénytelen, döbbenek rá, mégsem ismertem őt eléggé... Ugyanakkor egy­re azon vívódom, kire, mire bízzam gyűjteményét, hogy az az utókor számára meg­őrződjék, hogy ne múljon el: volt, nincs. Ekkor derült ki, nem vé­letlenül találkoztunk éppen a TIT békéscsabai székházá­ban. A bátyja által gyűjtött művészlemezeket (merthogy Ambrus Tamás nagy ko­molyzene-rajongó is volt), a TIT városi szervezetének ajánlotta fel az öcs. — Hogy miért épp aTIT- re gondoltam? — meditált Ambrus Lajos. — Talán, mert, mint TIT-előadó, ren­geteget megfordult itt a bá­tyám, a szervezet több íz­ben elismerésben is része­sítette ezért, s úgy gondo­lom, itt megfelelő helyen hagyom örökét. Bútorainak egy részét a máltai szere­tetszolgálatnak, az értéke­sebb, nem családi jellegű iratokat pedig a múzeum­nak ajánlottam fel... Per­sze, még rengeteg dolog van, aminek nem tudom a he­lyét ... Éppen elállt az aranyat érő májusi eső, amikor ki­léptünk a békéscsabai TIT épületéből. A fák lombjai üdezöldre festették az utcát, s a levegő búgó vadgerlék hangjával telt meg. — Tudja, a bátyám épp most, májusban utazott vol­na Párizsba. Nagyon szere­tett utazni. Európában szin­te nincs hely, ahol ő még nem járt. Azt beszélték ró­la, hogy minden alkalom­mal majd fél évig szervezte az utat, aztán amikor visz- szatért, fél évig élt az emlé­keiből ... — mesélt tovább az öccse. — Néha arra gon­dolok, ha nincs ez a lakás­felújítás-história, meg a szükséglakásba költözés, nem kapja el az infarktus. Hi­szen erős szervezetű, kedé­lyes ember volt, de ezen va­lahogy nem tudta túltenni magát. Hiába vicceltem ve­le, hogy ne bánkódjon, így sokkal közelebb lesz hozzá az uszoda, ahová még így, hetvenévesen is naponta le­járt, nem lehetett megvi­gasztalni ... Hogy néha mi­lyen prózai dolgokon múlik egy ember élete! Szarvas János, a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója, Ambrus Tamás barátja, s egyben hosszú időn keresztül mun­katársa is, ugyanezt erősí­tette meg: — Eszembe nem jutott volna Tamás bácsinak ne­vezni, pedig majd húsz év a korkülönbség közöttünk. Fiatalos, egyfolytában tré­fálkozó, anekdotázó kedvű volt... Olyan, aki még a saját hadifogolyemlékeit is úgy mesélte el, mintha va­lami pajkos gyerekcsínyről beszélne. De ez a költözés levette a lábáról... Kitüntetések tömege a pontos,' precíz, megbízható munkáért, egy halom össze­gyűjtött, vagy papírra ve­tett szellemi termék, a kör­nyezete emlékébe vésődött, felülmúlhatatlan egyéniség, és egy néhány soros köszö­netnyilvánítás a Népújság hirdetési hasábján — ezek jelzik csupán, hogy élt va­lahol, valaha Magyarorszá­gon egy dr. Ambrus Tamás nevű ember. De talán azt is jelzik, hogy ez az élet nem volt hiába... Magyar Mária Kápolna a Tisza áldozatainak emlékére A nagykamarási színjátszó-juniális Nagy érdeklődés, kevés támogatás A szakmabélieknek nem kell magyarázni, mi is az a nagykamarási színjátszó-ju­niális. Nyolcadik alkalom­mal minden évben ott, a Boda-tó partján, gyűlnek össze a megye amatőr szín­padosai, hogy ízelítőt adja­nak tudományukból egymás­nak, s természetesen az ér­deklődő közönségnek. Az idén, június 2-án és 3-án lesz ez a találkozó. A részt­vevőkről Fabulya Lászlónét, a megyei művelődési köz­pont főmunkatársát kér­deztük: — Bár ez megyei rendez­vény — mondta —, érkez­nek ide más vendégcsopor­tok is: Szegedről, Makóról, sőt, most még Aradról is jönnek. Ez a találkozó nincs minősítéssel egybekötve. Azért gyűlünk össze, hogy jól érezzük magunkat. A nevezés egyetlen kritériu­ma, hogy a csoportok vi­dám produkciót adjanak elő. — Milyen korúak a részt­vevők? — Mind általános iskolá­sok. Ifjúsági színjátszók újabban nem jönnek. Ennek az az. oka, hogy megszűnt az ODN (Országos Diáknapok). Ök mindig arra készültek egy-egy darabbal, amit az­tán elhoztak ide is. A továbbiakban elmondta még, hogy ez a vállalkozás a Nagykamarási Községi Ta­nács, általános művelődési központ, úttörőcsapat, Ság- vári Endre Tsz, és a me­gyei művelődési központ kö­zös támogatásával jött létre. Korábbi szponzoraik, a Te- szöv, az úttörőszövetség, az idén már nem tudja őket segíteni. Varga Józsefnétől, a nagykamarási vb-titkártól arról érdeklődtünk, mit is jelent a falu életében ez a két nap? — Ami azt illeti, ez nagy összefogást igényel a szer­vezők részéről — kezdte. — Nem kis gond ugyanis öt­száz résztvevőt elhelyezni, főzni rájuk. De megéri a fá­radtságot, mert eddig még mindig jól sikerült. A sza­badtéri színpadunk is olyan, hogy kis eső esetén még tudnak játszani rajta. Min­dig népszerű a játszóház, a táncház, amiket szünetben rendeznek egymásnak és a helybeli gyerekeknek. Egy­szóval, általában mindenki jól érzi magát, s amíg ez így van, megéri. k. k. Nemes, szép cselekedetre szólította fel a Tisza-tó szé­les környezetében működő felekezetek, egyházak képvi­selőit a Közép-Tisza Vidéki Intéző Bizottság, valamint Tiszafüred Város Tanácsá­nak képviselőit Makovecz Imre, Kossuth-díjas építész: emeljenek kápolnát a Tisza áldozatainak emlékére a hí­vek, az önkormányzatok segítségével. A természeti tájba, a romantikus környe­zetbe illeszkedő építmény helyét — első eredeti ötlet­ként — az 1876-os nagy ár­víz által elsodort falu, Ti- szahalász helyére képzelik, második lehetséges helynek pedig a tiszafüredi szigetet jelölték meg. A kápolna terveinek elké­szítését Makovecz Imre vál­lalta, s a körülbelül 600 ezer forint tervezési díjat a felekezeteknek ajánlotta fel. A tervezett új templom harangja hívja majd a hí­vőket az imádságra, az is­tentiszteletre. A terveket a következő hetekben a Tisza- tó körüli települések önkor­mányzataival is véleményez­tetik, s álláspontjukat még június folyamán egyeztetik. Felnőttként az iskolapadban Az évzárók, a vizsgák ide­jét éljük. Sok szó esik azok­ról a fiatalokról, akik to- vábbtánulnak, de akadnak jópáran, akik a bizonyít­ványosztás után pár héttel már munkába állnak. Per­sze, ez nem jelenti azt, hogy az iskolák kapui vég­érvényesen bezárulnak előt­tük. Egy-két év múlva beirat­kozhatnak például a dolgo­zók szakközépiskolájába és gimnáziumába, mely Békés­csabán, 1964. óta működik, önálló megyei intézmény­ként. Azóta több ezren sze­reztek itt érettségi-, vagy szakmunkásbizonyítványt. Ám úgy tűnik, az utóbbi időben csökken az osztályok létszáma, s a munkahelyek is kevésbé szívesen iskoláz­zák be dolgozóikat. Hol he­lyezkedik el ma a felnőtt- oktatás, a képzési lehetősé­gek palettáján? Mi e sajá­tos tanulási forma jövője? — erről kérdeztük Ulbert Istvánnét, a dolgozók isko­lája igazgatóját. — Kik jelentkeznek az intézménybe? — Három csoportra szá- , míthatunk: azokra az álta­lános iskolát végzett gyere­kekre, akik nem kerültek be középfokú tanintézetbe, a most érettségizőkre és a dol­gozó felnőttekre. Az utóbbi időszakban fiatalodott az is­kola, az átlagéletkor most 20-30 év. Ez nevelési fel­adatokat is ró pedagógusa­inkra. Sok tizenéves jön, sa gyes mellett jópár anyuka próbálja megszerezni az érettségit. Az utóbbi évek­ben 800-900 volt a diáklét­számunk; ez optimálisnak mondható, mérlegelve hely­zetünket. A közgazdasági szakközépiskolával egy épü­letben működünk, nyolc fő­állású és harminc óraadó tanárt foglalkoztatunk. A hetvenes években előfor­dult, hogy kétezren tanultak itt. Ilyen körülmények közt népi lehetett színvonalas ok­tatómunkát végezni. Nagy volt a lemorzsolódás, igaz, ez még ma is gond. A be­iratkozottak mintegy fele, menet közben feladja. Adódhatnak családi, anyagi gondok, van, aki nem bírja a tempót, de előfordul, hogy a munkahelyen tesznek megjegyzéseket. — Milyen képzettséget szerezhetnek az itt tanulók? — A gimnázium és a dol­gozók hároméves szakközép- iskolája általános műveltsé­get ad, de széles körű szak­mai képzésre is van lehető­ség. Alkalmazkodva a vál­lalati igényekhez, admi­nisztratív ügyintézőket, alapvető számviteli isme­retekkel rendelkező dolgo­zókat képezünk. A vállalko­zások korát éljük, ezért népszerű például a pénz­ügyi és a kereskedelmi szak. Kihelyezett osztályokat in­dítottunk többek közt a konzervgyárban, a tégla- és cserépipári vállalatnál, a baromfifeldolgozónál. Szíve­sen szervezünk át- és to­vábbképző . tanfolyamokat, úgy, hogy a szakmai mellé általános, műveltséget adó tantárgyakat is beiktatunk. — ön szerint szükség lesz-e a jövőben is a fel­nőttoktatásra? — Feltétlenül, s ezt több fejlett nyugat-európai ország példája bizonyítja, amelyek­ben szintén megszervezték — bár más szisztéma szerint —, a felnőttoktatást. Nálunk hiányoznak a pártok prog­ramjából az ezzel kapcsola­tos elképzelések. Tartunk tőle, hogy ez a képzési for­ma átcsúszik szakmai to­vábbképzésbe, holott nagy szükség van az általános műveltség megszerzésére is. Gondoljunk csak arra, hogy még ma sem kevés hazánk­ban az írástudatlanok szá­ma. Először az alapokat kell megszerezni, s csak arra épülhet a megfelelő szak­mai képzés. Eredményeket elérni pedig csak széles mű­veltséggel rendelkező, kul­turált emberekkel lehet. G. K. Gyenge volt a reklámtilmek reklámja? A fesztivál nyertesei Békéscsabán Ezúttal reklámfilmeket vetítettek Békéscsabán, a Phaedra Mozi kamarater­mében. Hogy került a csiz­ma az'asztalra? Azaz, kik­nek szánták az 1989. évi Cannes-i Nemzetközi Rek- lámfilmfesztivál díjnyertes filmjeit csütörtök délelőtt, illetve koradélután? Erről kérdeztük a Magyar Rek­lámszövetség Békés Megyei Szervezetének titkárát, Ba­rátit Lászlót. — Évről évre meghívjuk az érdeklődőket — főleg a tagságunkat —, hogy leve­títsük azokat a reklámfil­meket. melyek nemzetközi­leg mérettettek meg és ta­láltattak a legjobbaknak. Ezúttal a Phaedra Filmszín­házban rendeztük meg a vetítést, hogy a lehető leg­jobb minőségben, megfelelő környezetben mutassuk be e videofelvételeket. A Keres­kedelmi Kamara februárban ismerteti meg a szakembe­reket e filmekkel és amint lehetett, mi is elhoztuk Bé­késcsabára ezeket, nemcsak mert érdekesek, szelleme­sek, hanem mert tanulságo­sak is lehetnek. — A műholdas tévéadá­sokon jócskán láthatunk ilyen filmeket... Tudnak azért újat nyújtani? — Természetesen, már ott ízelítőt kaphat az érdeklődő, ám ezúttal Japántól Dél-Af­rikáig és Brazíliától Spa­nyolországig megismerhet­jük a reklámfilmgyártás színe-javát. És felmérhetjük a legeket. Egyetlen kifogá­som lehet, hogy a magyar fordítás nem tudja érzékel­tetni e reklámok szövegiei- nek frappáns, szellemes megfogalmazását. — Hányadik vetítés volt ez a tegnapi? — Szövetségünk megala­kulása óta minden évben szervezünk hasonlót. Így fel­mérhető a változás is. Min­dig újabb, és újabb eszközö­ket mutatnak be. Volt idő például — jó öt évvel ez­előtt —, mikor aizt az egybe­függő platójú tűzhelyet rek­lámozzák, mely lassan a bé­késcsabai üzletekben is kapr ható. Különösen biztonsági berendezéseiket reklámoz­zák ezek a filmek. Ha hihetünk abban, hogy négy­öt év alatt érnek el hozzánk is a nyugati technikai vív­mányok, talán ennyi időt kell várni arra is, hogy biz­tonságosabban közlekedhes­sünk^ Magyarországon. Vagy, hogy a változásoknál ma­radjak, évekkel ezelőtt lát­hattunk . e reklámfilmekben olyan trükkös megoldásokat, melyek a számítástechnika alkalmazásával válhattak valóra. Ma már ez sem a nyugati országok sajátja, hi­szen elég csak a televíziót nézni, hasonló eljárásokra mi is képesek vagyunk. — Visszatérve az előző té­mánkhoz: Lehet, hogy akár jóslatként is nézhetjük eze­ket a reklámfilmeket?,És ha így van, mi várható négy-öt esztendő múlva hazánkban? — A gépjárművek bizton­sági berendezéseiről már be' széliem, de nem említettem azokat az eszközöket, melyek mindennapjainkat teszik egyszerűbbé, s melyekből bő­ségesen láthattunk kínálatot ezen a vetítésen. Végül, de nem utolsósorban központi témája e filmeknek a kor­szerű táplálkozás és azok kellékei. — Elégedett az érdeklődés­sel? Vagy lehet, hogy a rek­lámfilmek reklámja nem volt igazán sikeres? — Iskolákat, intézményeket kerestünk fel, hogy eljöjje­nek a vetítésre. Többen is él­hettek volna e lehetőséggel. Már csak azért is mondom ezt, mert azon túl, hogy lát­ványosságnak is mondható e kilencven perc, eltökélt szán­dékunk ily módon hatni a tudatra és persze gazdasági életünkre is. Természetesen e filmek színvonalát csak ak­kor tudjuk utolérni, netán túlszárnyalni, ha legalább ennyire megfelelő gazdasági háttérrel rendelkezünk. N. A. A jó idő minden percét ki­használva, az ebédet is a szabad levegőn költik el Bé­késcsabán, a József Attila- lakótelepi óvoda nagycso­portosai Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents