Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-29 / 124. szám
1990. május 29., kedd »nmikTíTti Májusban utazott volna Párizsba... Örökéből Békéscsaba is részesül A Népújság hirdetési oldalán, azon a bizonyos napon is pezseg az élet: X. Y. bádogosmester munkát vállalna, mások bontott autó- alkatrészekkel kereskednének, megint mások paradicsompalántát kínálnak megvételre, és így tovább... Ambrus Lajos azonban ezúttal a gyászhíreket fürkészi. Hamar ráakad a köszönetnyilvánító sorokra, átfutja, majd sóhajtva összehajtja az újságot. Hát elment a báty, végérvényesen, visz- szavonhatatlanul. Kis gyászhírré zsugorodott egy életmű, amelyet hosszú hónapokba telik még áttekinteni is, nemhogy rendezni! S mindez pedig rá vár, Ambrus Lajosra, az öccsre, akivel néhány nappal az említett gyászhír megjelenése után, a békéscsabai városi TIT egyik irodahelyiségében találkoztunk. Térképszerűen összehajtott, óriási papírlapot nyitott szét az asztalon. A családfát, amelyett bátyja, dr. Ambrus Tamás őrzött eddig, s amely az 1200-as évekig vezeti vissza a család származását. A kiváló TIT- előadó, s a nagy utazó főkönyvelő ősei nem akárkik voltak! — Tényleg nem hivalkodásképpen mondom — mentegetőzött az öcs —, de talán ez is megmagyarázza némiképp, hogy az „alma” honnan hullott a fa közelébe ... Ipolyi Arnpldról beszélt elsőként, édesapjuk anyai ágán nyilvántartott ősükről, aki a múlt század második felében, Nagyváradon volt püspök. Tőle számítják a magyarországi néprajz kezdetét, s ő volt az, aki Törökországból visszahozta a Corvinák nagy részét. Híres a család Damjanich tábornokhoz fűződő rokoni és baráti kapcsolata is. Damjanich Salome, a tábornok nagynénje, és Csausz Lajos doktor, aki Gyulán lábtöréssel kezelte a tábornokot, szintén a családfán találhatók. Külön említette az Ambrusokat, akik még a törökök elleni harc idején, I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől katonanemesi rangot kaptak, majd egy anekdotát hallhattam arról, hogyan lett a strázsameste- rekből, kuruc- és főkapitányokból ízig-vérig jurátus Fölülmúlhatatlan egyéniség volt... család. Ezt a hagyományt őrizte egyébként Ambrus Tamás is, aki jogászként szerzett diplomát. — A hazafiasságot, satör- ténelemszeretetet innen örökölte, nem vitás — vélekedett az öcs. — Gyűjtőszenvedélyének eredménye pedig egy felbecsülhetetlen értékű eszmei kincs, több száz éves okiratok, levelek, ame- lyeken csak ámulok: ez az én bátyám volt? Most, hogy a holmijait rendezgetni vagyok fénytelen, döbbenek rá, mégsem ismertem őt eléggé... Ugyanakkor egyre azon vívódom, kire, mire bízzam gyűjteményét, hogy az az utókor számára megőrződjék, hogy ne múljon el: volt, nincs. Ekkor derült ki, nem véletlenül találkoztunk éppen a TIT békéscsabai székházában. A bátyja által gyűjtött művészlemezeket (merthogy Ambrus Tamás nagy komolyzene-rajongó is volt), a TIT városi szervezetének ajánlotta fel az öcs. — Hogy miért épp aTIT- re gondoltam? — meditált Ambrus Lajos. — Talán, mert, mint TIT-előadó, rengeteget megfordult itt a bátyám, a szervezet több ízben elismerésben is részesítette ezért, s úgy gondolom, itt megfelelő helyen hagyom örökét. Bútorainak egy részét a máltai szeretetszolgálatnak, az értékesebb, nem családi jellegű iratokat pedig a múzeumnak ajánlottam fel... Persze, még rengeteg dolog van, aminek nem tudom a helyét ... Éppen elállt az aranyat érő májusi eső, amikor kiléptünk a békéscsabai TIT épületéből. A fák lombjai üdezöldre festették az utcát, s a levegő búgó vadgerlék hangjával telt meg. — Tudja, a bátyám épp most, májusban utazott volna Párizsba. Nagyon szeretett utazni. Európában szinte nincs hely, ahol ő még nem járt. Azt beszélték róla, hogy minden alkalommal majd fél évig szervezte az utat, aztán amikor visz- szatért, fél évig élt az emlékeiből ... — mesélt tovább az öccse. — Néha arra gondolok, ha nincs ez a lakásfelújítás-história, meg a szükséglakásba költözés, nem kapja el az infarktus. Hiszen erős szervezetű, kedélyes ember volt, de ezen valahogy nem tudta túltenni magát. Hiába vicceltem vele, hogy ne bánkódjon, így sokkal közelebb lesz hozzá az uszoda, ahová még így, hetvenévesen is naponta lejárt, nem lehetett megvigasztalni ... Hogy néha milyen prózai dolgokon múlik egy ember élete! Szarvas János, a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója, Ambrus Tamás barátja, s egyben hosszú időn keresztül munkatársa is, ugyanezt erősítette meg: — Eszembe nem jutott volna Tamás bácsinak nevezni, pedig majd húsz év a korkülönbség közöttünk. Fiatalos, egyfolytában tréfálkozó, anekdotázó kedvű volt... Olyan, aki még a saját hadifogolyemlékeit is úgy mesélte el, mintha valami pajkos gyerekcsínyről beszélne. De ez a költözés levette a lábáról... Kitüntetések tömege a pontos,' precíz, megbízható munkáért, egy halom összegyűjtött, vagy papírra vetett szellemi termék, a környezete emlékébe vésődött, felülmúlhatatlan egyéniség, és egy néhány soros köszönetnyilvánítás a Népújság hirdetési hasábján — ezek jelzik csupán, hogy élt valahol, valaha Magyarországon egy dr. Ambrus Tamás nevű ember. De talán azt is jelzik, hogy ez az élet nem volt hiába... Magyar Mária Kápolna a Tisza áldozatainak emlékére A nagykamarási színjátszó-juniális Nagy érdeklődés, kevés támogatás A szakmabélieknek nem kell magyarázni, mi is az a nagykamarási színjátszó-juniális. Nyolcadik alkalommal minden évben ott, a Boda-tó partján, gyűlnek össze a megye amatőr színpadosai, hogy ízelítőt adjanak tudományukból egymásnak, s természetesen az érdeklődő közönségnek. Az idén, június 2-án és 3-án lesz ez a találkozó. A résztvevőkről Fabulya Lászlónét, a megyei művelődési központ főmunkatársát kérdeztük: — Bár ez megyei rendezvény — mondta —, érkeznek ide más vendégcsoportok is: Szegedről, Makóról, sőt, most még Aradról is jönnek. Ez a találkozó nincs minősítéssel egybekötve. Azért gyűlünk össze, hogy jól érezzük magunkat. A nevezés egyetlen kritériuma, hogy a csoportok vidám produkciót adjanak elő. — Milyen korúak a résztvevők? — Mind általános iskolások. Ifjúsági színjátszók újabban nem jönnek. Ennek az az. oka, hogy megszűnt az ODN (Országos Diáknapok). Ök mindig arra készültek egy-egy darabbal, amit aztán elhoztak ide is. A továbbiakban elmondta még, hogy ez a vállalkozás a Nagykamarási Községi Tanács, általános művelődési központ, úttörőcsapat, Ság- vári Endre Tsz, és a megyei művelődési központ közös támogatásával jött létre. Korábbi szponzoraik, a Te- szöv, az úttörőszövetség, az idén már nem tudja őket segíteni. Varga Józsefnétől, a nagykamarási vb-titkártól arról érdeklődtünk, mit is jelent a falu életében ez a két nap? — Ami azt illeti, ez nagy összefogást igényel a szervezők részéről — kezdte. — Nem kis gond ugyanis ötszáz résztvevőt elhelyezni, főzni rájuk. De megéri a fáradtságot, mert eddig még mindig jól sikerült. A szabadtéri színpadunk is olyan, hogy kis eső esetén még tudnak játszani rajta. Mindig népszerű a játszóház, a táncház, amiket szünetben rendeznek egymásnak és a helybeli gyerekeknek. Egyszóval, általában mindenki jól érzi magát, s amíg ez így van, megéri. k. k. Nemes, szép cselekedetre szólította fel a Tisza-tó széles környezetében működő felekezetek, egyházak képviselőit a Közép-Tisza Vidéki Intéző Bizottság, valamint Tiszafüred Város Tanácsának képviselőit Makovecz Imre, Kossuth-díjas építész: emeljenek kápolnát a Tisza áldozatainak emlékére a hívek, az önkormányzatok segítségével. A természeti tájba, a romantikus környezetbe illeszkedő építmény helyét — első eredeti ötletként — az 1876-os nagy árvíz által elsodort falu, Ti- szahalász helyére képzelik, második lehetséges helynek pedig a tiszafüredi szigetet jelölték meg. A kápolna terveinek elkészítését Makovecz Imre vállalta, s a körülbelül 600 ezer forint tervezési díjat a felekezeteknek ajánlotta fel. A tervezett új templom harangja hívja majd a hívőket az imádságra, az istentiszteletre. A terveket a következő hetekben a Tisza- tó körüli települések önkormányzataival is véleményeztetik, s álláspontjukat még június folyamán egyeztetik. Felnőttként az iskolapadban Az évzárók, a vizsgák idejét éljük. Sok szó esik azokról a fiatalokról, akik to- vábbtánulnak, de akadnak jópáran, akik a bizonyítványosztás után pár héttel már munkába állnak. Persze, ez nem jelenti azt, hogy az iskolák kapui végérvényesen bezárulnak előttük. Egy-két év múlva beiratkozhatnak például a dolgozók szakközépiskolájába és gimnáziumába, mely Békéscsabán, 1964. óta működik, önálló megyei intézményként. Azóta több ezren szereztek itt érettségi-, vagy szakmunkásbizonyítványt. Ám úgy tűnik, az utóbbi időben csökken az osztályok létszáma, s a munkahelyek is kevésbé szívesen iskolázzák be dolgozóikat. Hol helyezkedik el ma a felnőtt- oktatás, a képzési lehetőségek palettáján? Mi e sajátos tanulási forma jövője? — erről kérdeztük Ulbert Istvánnét, a dolgozók iskolája igazgatóját. — Kik jelentkeznek az intézménybe? — Három csoportra szá- , míthatunk: azokra az általános iskolát végzett gyerekekre, akik nem kerültek be középfokú tanintézetbe, a most érettségizőkre és a dolgozó felnőttekre. Az utóbbi időszakban fiatalodott az iskola, az átlagéletkor most 20-30 év. Ez nevelési feladatokat is ró pedagógusainkra. Sok tizenéves jön, sa gyes mellett jópár anyuka próbálja megszerezni az érettségit. Az utóbbi években 800-900 volt a diáklétszámunk; ez optimálisnak mondható, mérlegelve helyzetünket. A közgazdasági szakközépiskolával egy épületben működünk, nyolc főállású és harminc óraadó tanárt foglalkoztatunk. A hetvenes években előfordult, hogy kétezren tanultak itt. Ilyen körülmények közt népi lehetett színvonalas oktatómunkát végezni. Nagy volt a lemorzsolódás, igaz, ez még ma is gond. A beiratkozottak mintegy fele, menet közben feladja. Adódhatnak családi, anyagi gondok, van, aki nem bírja a tempót, de előfordul, hogy a munkahelyen tesznek megjegyzéseket. — Milyen képzettséget szerezhetnek az itt tanulók? — A gimnázium és a dolgozók hároméves szakközép- iskolája általános műveltséget ad, de széles körű szakmai képzésre is van lehetőség. Alkalmazkodva a vállalati igényekhez, adminisztratív ügyintézőket, alapvető számviteli ismeretekkel rendelkező dolgozókat képezünk. A vállalkozások korát éljük, ezért népszerű például a pénzügyi és a kereskedelmi szak. Kihelyezett osztályokat indítottunk többek közt a konzervgyárban, a tégla- és cserépipári vállalatnál, a baromfifeldolgozónál. Szívesen szervezünk át- és továbbképző . tanfolyamokat, úgy, hogy a szakmai mellé általános, műveltséget adó tantárgyakat is beiktatunk. — ön szerint szükség lesz-e a jövőben is a felnőttoktatásra? — Feltétlenül, s ezt több fejlett nyugat-európai ország példája bizonyítja, amelyekben szintén megszervezték — bár más szisztéma szerint —, a felnőttoktatást. Nálunk hiányoznak a pártok programjából az ezzel kapcsolatos elképzelések. Tartunk tőle, hogy ez a képzési forma átcsúszik szakmai továbbképzésbe, holott nagy szükség van az általános műveltség megszerzésére is. Gondoljunk csak arra, hogy még ma sem kevés hazánkban az írástudatlanok száma. Először az alapokat kell megszerezni, s csak arra épülhet a megfelelő szakmai képzés. Eredményeket elérni pedig csak széles műveltséggel rendelkező, kulturált emberekkel lehet. G. K. Gyenge volt a reklámtilmek reklámja? A fesztivál nyertesei Békéscsabán Ezúttal reklámfilmeket vetítettek Békéscsabán, a Phaedra Mozi kamaratermében. Hogy került a csizma az'asztalra? Azaz, kiknek szánták az 1989. évi Cannes-i Nemzetközi Rek- lámfilmfesztivál díjnyertes filmjeit csütörtök délelőtt, illetve koradélután? Erről kérdeztük a Magyar Reklámszövetség Békés Megyei Szervezetének titkárát, Barátit Lászlót. — Évről évre meghívjuk az érdeklődőket — főleg a tagságunkat —, hogy levetítsük azokat a reklámfilmeket. melyek nemzetközileg mérettettek meg és találtattak a legjobbaknak. Ezúttal a Phaedra Filmszínházban rendeztük meg a vetítést, hogy a lehető legjobb minőségben, megfelelő környezetben mutassuk be e videofelvételeket. A Kereskedelmi Kamara februárban ismerteti meg a szakembereket e filmekkel és amint lehetett, mi is elhoztuk Békéscsabára ezeket, nemcsak mert érdekesek, szellemesek, hanem mert tanulságosak is lehetnek. — A műholdas tévéadásokon jócskán láthatunk ilyen filmeket... Tudnak azért újat nyújtani? — Természetesen, már ott ízelítőt kaphat az érdeklődő, ám ezúttal Japántól Dél-Afrikáig és Brazíliától Spanyolországig megismerhetjük a reklámfilmgyártás színe-javát. És felmérhetjük a legeket. Egyetlen kifogásom lehet, hogy a magyar fordítás nem tudja érzékeltetni e reklámok szövegiei- nek frappáns, szellemes megfogalmazását. — Hányadik vetítés volt ez a tegnapi? — Szövetségünk megalakulása óta minden évben szervezünk hasonlót. Így felmérhető a változás is. Mindig újabb, és újabb eszközöket mutatnak be. Volt idő például — jó öt évvel ezelőtt —, mikor aizt az egybefüggő platójú tűzhelyet reklámozzák, mely lassan a békéscsabai üzletekben is kapr ható. Különösen biztonsági berendezéseiket reklámozzák ezek a filmek. Ha hihetünk abban, hogy négyöt év alatt érnek el hozzánk is a nyugati technikai vívmányok, talán ennyi időt kell várni arra is, hogy biztonságosabban közlekedhessünk^ Magyarországon. Vagy, hogy a változásoknál maradjak, évekkel ezelőtt láthattunk . e reklámfilmekben olyan trükkös megoldásokat, melyek a számítástechnika alkalmazásával válhattak valóra. Ma már ez sem a nyugati országok sajátja, hiszen elég csak a televíziót nézni, hasonló eljárásokra mi is képesek vagyunk. — Visszatérve az előző témánkhoz: Lehet, hogy akár jóslatként is nézhetjük ezeket a reklámfilmeket?,És ha így van, mi várható négy-öt esztendő múlva hazánkban? — A gépjárművek biztonsági berendezéseiről már be' széliem, de nem említettem azokat az eszközöket, melyek mindennapjainkat teszik egyszerűbbé, s melyekből bőségesen láthattunk kínálatot ezen a vetítésen. Végül, de nem utolsósorban központi témája e filmeknek a korszerű táplálkozás és azok kellékei. — Elégedett az érdeklődéssel? Vagy lehet, hogy a reklámfilmek reklámja nem volt igazán sikeres? — Iskolákat, intézményeket kerestünk fel, hogy eljöjjenek a vetítésre. Többen is élhettek volna e lehetőséggel. Már csak azért is mondom ezt, mert azon túl, hogy látványosságnak is mondható e kilencven perc, eltökélt szándékunk ily módon hatni a tudatra és persze gazdasági életünkre is. Természetesen e filmek színvonalát csak akkor tudjuk utolérni, netán túlszárnyalni, ha legalább ennyire megfelelő gazdasági háttérrel rendelkezünk. N. A. A jó idő minden percét kihasználva, az ebédet is a szabad levegőn költik el Békéscsabán, a József Attila- lakótelepi óvoda nagycsoportosai Fotó: Veress Erzsi
