Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-26 / 122. szám

1990. május 26., szombat «IWJKTtW SPORT Záróra az NB l-ben Javítani a mérlegen A labdarúgó NB I záró­fordulójában valamennyi mérkőzést szombaton játsza­nak, egységesen 17 órai kez­dettel, az alábbi párosítás­ban: Csepel sC—Békéscsa- Előre Spartacus, jv.: Kur­mai (Bay, Nagy II. J.), Ü. Dózsa—Bp. Honvéd, Pécs— Haladás VSE, Debrecen— Veszprém, Videoton—Bába ETO, Ferencváros—Vasas, Váci Izzó—MTK-VM, Siófok —Tatabánya. * — Remélem, van annyi betyárbecsület a csapatban, hogy most megtesznek min­dent annak érdekében, hogy feledtessék a szurkolókkal, s velem az utolsó két forduló fiaskóját — vallja Vigh Ti­bor, a békéscsabaiak edzője. — Záróra van az NB I-ben, nem mindegy, hogy milyen szájízzel, s remélem, nem három vereséggel térünk a hosszú pihenőre. Az újpes­tik ellen a második félidő­ben nem nyújtott rossz tel­jesítményt a csapat, de még annál is többet várok most játékosaimtól. Ki lehet kap­ni, de legalább küzdenitu- dásból mutassanak valamit. Most bizonyíthatnak a Cse­pel ellen, persze azzal együtt vallom ezt, hogy nem szabad lebecsülni a már az NB I-ből kiesett csapatot, mert vár­hatóan a vasgyáriak fölsza- badultan játszanak majd el­lenünk. Sajnos, Ottlakánnal nem számolhatok, a leg­utóbb besárgult, valószínű, a Szarvasról igazolt Hegyi áll a helyére, a védelem tengelyé­be. A fiatal Miklya Zoltán, aki úgy tűnik az idén vert gyökeret a csapatban, így látja az esélyeket: — Mindenképpen szeret­nénk javítani a mérlegün­kön, meg akarjuk mutatni, ha már el is rontottuk a vé­gét, de nem volt kicsúszott eredmény a jó tavaszi soro­zat. Ha szóhoz jutok a szom­bati találkozón, igyekszem meghúzni a csepeli védel­met. A heti munka azt sej­teti, kezdünk újra összerá-' zódni, s ha sikerül sokmoz- gásos játékunkat produkálni, akár a győzelmet is megsze- rezhejtük. A várható kezdő csapat: Gulyás — Mracskó, Hegyi vagy_ Zahorán, Szenti, Fabn- lya — Belvon, csató, Csaná- losi, Takó — Miklya, Zsinka vagy Horváth. MÉRLEG Bp.-n Bcs.-n 1974—75 0-0 3—4 1975—76 Il“l 2—1 1976—77 1—1 2—1 1977—78 6—1 2—0 1978—79 1—2 1—1 1979— 80 Csepel az NB II-ben. 1980— 81 1—1 4—2 1981— 82 0—0 0—0 1982— 83 4—3 0-0 1983— 84 iBcs. az NB II-ben. 1984— 85 3—0 3—1 1985— 86 0—3 1—1 1986— 89 Csepel az NB II-ben. 1989—90 ? 1—1 Az eredmény a pályaválasz­tó szemszögéből értendő. Úszótanfolyam Gyopároson Az MHSZ orosházi búvárklub* Ja az idén nyáron is szervez úszásoktatást Gyopárosfürdőn. A tanfolyamokon azok vehetnek részt, akik orvosi igazolással rendelkeznek. Jelentkezni május 26-án, illetve június 2., 9., 16., 23. (szombati napokon) lehet 10.30-tói 12 óráig Gyopárosfür­dőn. Londoni (képes) levél Keep on Hanning! 26 mérföld 385 yard a Temze körül Igen, a negyven körüliek akár még dúdolják-éneklik is, ha kell, a Spencer Davis Group egykori pompás slágerét: Keep on Banning!, vagyis Fuss, rohanj! Vagy, ha úgy job­ban tetszik: Tartsd a futást! De ki gondolta volna 25 esz­tendő múltán, hogy harminchatezer trikón virít majd Lon­donban, s válik jelszóvá egy világhírű sporteseményen is a két szó. Fuss, rohanj, mégpedig 42 kilométert és 196 métert, de mert a britek nem szeret­nek méterben számolni, ma­radjunk ezúttal a 26 mér­föld és 385 yardnál mi is. Amelyre egy morcos-boron- gós esős napon figyeltem fel: az utcán lépten-nyomon anorákos, de többnyire csu­pasz lábszárú futók kerül­gették a „békés” járókelő­ket. Ja persze, hát közeleg a nagy verseny. Mondják a helybeliek (és a Times is megírta), ha valaki vissza­utasító levelet kap, nagyobb csapás otthon a családban, mint a továbbra is vihart kavaró Poll tax, a közössé­gi adó. Én már • réggel nyolckor eldöntöttem, hogy a mi Sza­bó Karolinánk mellett Mary Rabertsnek szurkolók majd, aki a Baker Street-nél szállt ki a metróból, szeplős volt, fekete melegítőt viselt és ar­ca nagyon elszántnak lát­szott, amint időnként a tás­kája fülére fűzött 26 594-es rajtszámra pillantott. Nagyon irtóztató táv a 42 kjlométer — mint Békéscsa­bától Csabacsüdig. vagy majdnem Szeghalomig. És még a hideg eső is riogatta a legelszántabbakat a St. Jon’s Parkban. Fantasztikus látvány volt a tömegrajt. Ki . mackónak öltözve, ki vagy kétszáz léggömbbel könnyí­tette magát, a kék cambrid- giek egy felfordított hajót is cipeltek magukkal, volt aki fekete szemeteszacskót húzott a fejére, mások er­nyőt tartottak a fejük fölé —, de hiszen bizonyára so­kan látták az Eurosporton. Mindegyikük fejében csak egy, egy gondolat járhatott: Alliser Hutton — immár ő is a legnevesebb maratonisták közé tartozik A női győztes Wanda Panfil, akit 5 kilométerig követett a londoni maratonin már negyedik helyen is végzett Szabó Karolina is, de aztán a magyar bajnok feladta Megcsinálom, teljesítem, ha bármi lesz is! Igen. ez a kö­zös mind a 36 ezer futóban, no meg a bizsergető gondo­lat, hogy itt fut mellettem a világrekorder, az olimpiai bajnok, a nagymenő is. Ö éppúgy melegített az előbb, mint én. a szürke amatőr. Ez a másik nagy má­gia, ami immár 10. éve Londonban a rajthoz vonzza a nagy tömeget. Mert — ahogy a Times cikke meg­jegyezte — Barnes gólja után csak a liverpooliak örülnek ám (immár a baj­noki címet és az európai ku­pákba való visszatérést is), de itt a Tower-híd közepén tovább gyűrve a kilométere­ket mindenkiben egyfor­mán ott bújkáil a boldogság­érzés. „Még bírom, és nem­sokára jön a forduló, ha pe­dig a St. Paul katedrálist elhagyjuk, már feltűnik a Parlament tornya is. vagyis közeleg a cél.” És a belső varázserő tovább, lankadat­lanul dolgozik. Segítenek a többiek is, ki egy barátsá­gos pillantással, egy kis ké- zenfogóval, teával — a kor­donon kívülről pedig szün­telenül jön a taps, a bizta­tás. Elsőként a svéd Hakan Briksont köszöntik — ő azon huszonegynéhányak legjobbja, akik csak a ke­zükkel tudnak futni. Hogy siklik a háromkerékre bő­vített kis jármű! Ezt az erőfeszítést kelle­ne megtanulni, emberek! Két kézzel, két lábbal mennyivel könnyebb lenne... Két óra tíz perc 10 má­sodperc múltán jön az úgy­nevezett eit mezőny férfi­győztese — hazai, csoda-e, hogy a cél előtt lelkes (és bolond) fiatalok „támadják” meg. az sem akármilyen lát­vány. ahogy a hobbyk ker­getik őket. No. ez már nem a hús a szendvicsen, ponto­sabban a sonkás tojáson. Mindjárt megpróbálom meg­magyarázni ezt a sajátos an­gol hasonlatot. Azt tartják, hogy a maratonfutást egy sonkás tojáshoz hasonlítva úgy fest a dolog, hogy to­jás révén a csirke részvéte­le is fontos, de a hús. a disznó elkötelezettsége az igazi: ő bele is hal az Ügy­Kettőzött akarattal .......én is megcsináltam .. b e. Nos, Hutton természete­sen be tudott futni a célba és annak rendje-módja sze­rint megkapta az 52 ezer 195 dollárt, s ugyanennyit a tavalyi második, most bol­dog elsőként érkező lengyel hölgy, Wanda Panfil. Illő ceremóniával ünnepelték a legjobbakat, s ők már . va­lahol pezsgőt ittak, amikor a derékhad közeledni kez­dett a Westminster-hídhoz. Elcsigázva, nevetve, hányás­sal küszködve, kéz a kézben — megint ezernyi tanul­mány. És micsoda tapintat­lanság a rendezőktől (bár kényszerű kötelesség egy­ben), hogy amikor megvdlt a nagy győzelem, ott a fejed felett a hatalmas Finisch- felirat, akkor kiabálva to­vábbterelnek. oda, egészen hátra a County Hál® rrnögé, ahol megkapod a remek aranyérmet, s egy alufóliát a nyakadba, hogy meg ne fázz. Odábent a sajtóközpont­ban a valapnirevaló tudósí­tók már régen leadták lap­juknak az eredményeket, amikor fél ötkor indulok vissza, át a Parlament felé. A Big Ben-óra délután fél ötöt mutat. Lassan nyolc órája, hogy eldördült a rajt- pisztoly. És még mindig jönnek! Sőt. az igazi győz­tesek csak most jönnek. Akik önmagukat gyűrték le. Egy skót közeledik, piros­zöld ' kockás szoknyában, félmeztelen és mezítláb! Természetesen fújja a du­dáját. Ezt látni kellene az embereknek megint. (A franc ebbe a fényképező­gépbe, miért épp most fo­gyott ki a film?) A skót mö­gött már újraindul a forga­lom, pedig még mindig jön­nek. Sohasem fogam azt sem elfelejteni, amint a het­venéves forma bácsit asszo­nya* támogatja. Csak még 150 métert kitartani. Célba érnek. Mert az ember mindig célba ér. ha nagyon akarja. Jómagam pedig örökre meg­fogadom. soha többé nem nyavalygok, ha netán még- egyszer elővesz ötödik hete tartó, de lassan mégiscsak elmúló náthám. Inkább fu­tok pár kilométert a gyö­nyörű északi londoni villa­negyedben, a Mill Hilton. Fábián István A szerző felvételei „Győztem!” BÉKÉS MEGYEI IgNiiüjjkra Politikai napilap. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Fe­renc. Megbízott igazgatóhelyettes: Raáb Sándorné. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy u. 4. sz., Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a hfrlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin u. 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 “I —0055 Kéziratokat, képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents