Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-12 / 86. szám
f 1990. április 12., csütörtök Segítséget kér, hogy tanulhasson Egy „hiánypótló tanfolyam” — volt, aki a mamáját is elhozta Ötezer dollár az amerikai álom A szerkesztőségi szobában ül velíem szemben egy 16 éves srác, Laci. A röpke bemutatkozás után szó esik televízióról, felhívásról, egyéves külföldi tanulmányúiról, pénztelenségről. Nehezen értem meg mit is akar valójában a békéscsabai gépészeti szakközépiskola elsőéves tanulója. Mondanivalójának megerősítésére egy levelet húz elő táskájából, amelyet attól az ONI’S TRADING LTD-tői kapott a minap, amely kapcsolatban ál az A. I. S. E.-vel (American Interculturel Studen Exchange). A magyar és áz egyesült államokbeli szervezet utaztatásokkal foglalkozik, lehetőséget adva olyan 15—18 éves fiataloknak, akik szüleik jóvoltából vállalják az egyéves tanulmányi költségeket. (A körülbelül 5000 USA-doMár magában foglalja a szervezési költségeket, a repülőutat, a biztosításokat. a teljes ellátást stb.) A tanulók az USA különböző városaiban családoknál elhelyezve folytatják tanulmányaikat, majd a hazatérés után különbözeti vizsgát téve, éwesztés nélkül tanulhatnak tovább. Az ötlet csábító, az összeg azonban sokak számára megfizethetetlen. Laci szülei sincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy ezt vállalni tudják. — Apu fogtechnikus, anyu laborasszisztens, és nem győzik a kölcsönöket törleszteni. Van egy nővérem, szintén középiskolás, még nálam is jobb tanuló, de neki nincsenek ilyen vágyai — mondja a fiú. Kezdem érteni az alaphelyzetet: van egy lehetőség. egy 16 évesen megvalósítható álom, a majdnem „amerikai álom”, de a legfontosabb hiányzik hozzá, a pénz. Laci a levél egyik bekezdésére utal, „Azok a tanulók, akik a megfelelő anyagiakkal nem rendelkeznek, különböző alapítványokkal a tanulmányi út fedezésére anyagi segítséget kérhetnek.V Majd terjedelmes dossziét helyez az asztalra. Most már látom, ez a fiú komolyan gondolja... — Megszereztem azokat az alapítványokat, amelyek segítségével pénzhez juthatok. De úgy érzem, ez még mind nem elég. Szponzorok kellenének ... — Te már próbálkoztál valahol? — Á, dehogy! Nem is tudom, mit szóltak volna a vállalatvezetők, a pártok, ha felkeresi őket egy gyerek támogatásért?! Egyébként nem akarok egyoldalúan segítséget kérni. Valamit valamiért. Ha valaki hozzájárulna a külföldi tanulásomhoz, akkor én cserébe — ilyesmire gondoltam — az USA-ban az angol nyelvű nyomtatványait terjeszteném — mondja magabiztosan a nyúlánk fiú. Egy biztos, igaza boldogságot jelentene Kovács Lacinak Békéscsabán, a Mál- nási utcában, ha a pénzt sikerűibe előteremtenie ö mindent megpróbál, már most 16 évesen. Ha kell, vállalkozik, és remélt, hogy lesznek alkik őt felvállalják ... Cs. I. Sikerkönyvek Olivier Da Lage - Gérard Grzybek - Thomas Schreiber MERÉNYLET A FŐTITKÁR ELLEN A politikai krimi, sőt, rémregény megírásához nem kevés bátorság kell. Különösen akkor, ha a történet napjainkban játszódik és szereplői valóságosak, világszerte jól ismert személyiségek. A Radio-France Internationale három újságírója —1 Olivier Da Lage, Gérard Grzybek és Thomas Schreiber — gondolt egy nagyot és igazán merész vállalkozásba fogott, amikor megírta a Merénylet a főtitkár ellen című könyvet, amely először a párizsi Belfond Kiadónál jelent meg 1988-ban. A lélegzetelállítóan izgalmas események ugyan a jövőben játszódnak, de nagyon közeli jövőben, 1992- ben. A címszereplő pedig Mihail Gorbacsov, aki körül mára igencsak forró lett a levegő. A főtitkáron kívül találkozhat még az olvasó többek között II. János Pállal, Arafattal, Samirrai, bepillanthat a CIA, a KGB és az izraeli Mossad kulisszái mögé, a politika és a titkosszolgálat ördögi ügyleteibe. Remekül felépített cselekmény, diplomáciai tájékozottság és kultúra jellemzi ezt a szórakoztató olvasmányt. Ízelítőül a Tevan Kiadó gondozásában most megjelent könyvből idézem a szerzők magyar kiadáshoz írt előszavát: „Amikor ez a könyv 1988 októberében franciául megjelent, a szerzők igen meglepődtek saját merészségükön: azt hitték, képzeletükből a legvalószínűtlenebbeket merítik, amikor megírták ezt a politikai-fantasztikus regényt. Fantáziájuk nem volt-e túlságosan élénk? Ez a képzeletszülte alkotás nem árt-e komolynak tartott külpolitikai újságírók szavahihetőségének, akik hitelesek akarnak lenni napi munkájukban? Ma a szerzők szerényen bevallják a magyar olvasónak: alábecsülték a valóságot. A hibájuk nem a merészség volt, hanem ellenkezőleg, a bátortalanság. A tizennyolc hónappal ezelőtt megírt szöveghez képest egyetlen néven, egyetlen vesszőn sem módosítottak. De mi minden változott azóta! Egyes főszereplőket elsüllyesztett a történelem. A valóság túltesz a képzeleten, és tulajdonképpen mit tehetünk mi minderről?” N. K. A TRÓFEA BÁR hétvégenként más és más szórakoztató show-műsorral várja kedves vendégelt. Április 14., 15., 16., 23 órai kezdettel ANGYALI SHOW. Angyal János humorista, konferanszié. Dévényi Cecília, a Vidám Színpad művésznője énekel, Rovó Gábor bűvész, Szigeti Erzsébet erotikus tánc. ASZTALFOGLALÁS személyesen vagy telefonon, a 21-622-es italefonszámon. Okleveles manökenek „képezdéje” Ezzel a bizonyítvánnyal — ha jó — sok mindent lehet kezdeni Tímeának, úgy látszik, segített a kabalababa. Végig ott ült az asztal sarkán, figyelte, hogyan készülődik gazdája a fotómodell- és manökentanfolyam felvételijén. Időnként persze a „bőrén érezte az izgalmakat”, amikor puha rongytestét gyűrögették a remegő kezek. De vigaszul tanúja lehetett annak a boldog pillanatnak is, amikor Tímea megtudta, fölvették, járhat a tanfolyamra. Akik a békéscsabai Tégla Közösségi Házban meghirdetett kurzusra jelentkeztek, mind 16-20 éves lányok, csak néhány vállalkozó szellemű fiú akadt közöttük. Hogy valójában mi lebegett a szemük előtt, amikor mindezt elhatározták, nem tudni. Válaszuk, véleményük ugyanis — mintha összebeszéltek volna — majdnem egyforma. — Én nem azért jelentkeztem, mert be akarok futni. Csak kíváncsi voltam. Ki kell próbálni mindent. Majd meglátjuk. Mondják ezt dacosan, szemlesütve, darálva, akadozva, de mindnek egy a lényege: nem veszik túl komolyan ezt az egészet, Végül is csak játék, próba... * * * A Magyar Divatintézetnek, a megyei művelődési. központnak és a Pantacoop Kisszövetkezetnek ez a vállalkozása persze egyáltalán nem játék. Akik megfeleltek a rostán, azoknak három hónapos kemény, intenzív munka következik hétvégenként. Stílustörténetet, művészet- történetet, mozgástechnikát, anatómiát, sminkelést, jogi ismereteket tanulnak majd. A végén pedig vizsgát tesznek, és szakmunkás értékű bizonyítványt kapnak. A legkitartóbbak azután ezzel majd elhelyezkedhetnek, „betörhetnek”, ha tudnak. Ha elég tehetségesek... Ha elég kitartóak. De lehet belőlük fotómodell is. Ha... A szervezők úgy gondolták, hiánypótló ez a vállalkozás, hiszen a megyében ilyen jellegű tanfolyam még nem volt. Mégsem jelentkeztek túl sokan a kifutóra vágyó fiatal lányok: 35-en jöttek el, s ebből 29-en feleltek meg. Lehet, hogy sokakat a tnagas (9800 forint) részvételi díj tartott vissza, másokat esetleg más ... Aki eljött, az a ruhákon és a sminken kívül kabalababáját, vagy éppen mamáját hozta magával. — Lehet ezt szerényen is csinálni — mondta Andrea édesanyja, akivel a felvételi előtt beszélgettünk. — Vetkőzni nem engedem! De gondolom, ezt ő sem akarja — néz lányára, aki bólogat hozzá. A jelentkezőknek először fürdőruhában kellett megmutatkozni az öttagú zsűri előtt. Itt kíméletlenül megmondták mindenkinek, kin, hol, mennyi fölösleg van. Legtöbb lánynak egy fogyasztó, fitt-ness klubot javasoltak. A folyosón várakozók eközben találgatták, mit is kell csinálni odabenn. Nehéz-e lazán körbemenmi a zenére. A második fordulóban már tapasztaltabbak voltak, ruhában kellett zenére mozogniuk. Kettesével, hármasával hívták be őket. Amig ez a rosta folyt, a másodikos gimnazista Rita édesanyja jött oda hozzánk. — Tudja, egyedül nevelem a lányom — mondta. — Én vettem rá, hogy jöjjön ide. Be akarom bizonyítani, hogy nekünk ez is sikerül. Nem féltem őt. Két lábbal áll a földön, remek gyerek. Persze, ha időközben meggondolja magát, ha elmegy a kedve, ha valami olyasmire akarják rávenni, amit én nem látok jónak, akkor inkább vesszen a pénz, abbahagyjuk az egészet. Miután mindezt elmesélte, odasietett az ajtóhoz, hátha látna valamit a kulcslyukon keresztül. * * * •A zsűri szerint sokat kell még alakulni a lányoknak. Először is kívülről: 1-2, né- hányuknak 4-5 kilótól megszabadulni. Nincs rá sok idejük, egy hónap múlva ellenőrizni fogják a fogyás eredményét. Hogy milyen receptet használjanak erre? Legjobb, ha délután kettő után már semmit nem esznek. Igen kemények lesznek — főleg munka, tanulás mellett — a hétvégi egész napos foglalkozások. Az órákra készülni kell, hiányozni — saját érdekükben — nem nagyon szabad. Ezután jön • a vizsga, s csak ezt követően jöhet a kifutó, a bemutatkozás. Hogy hol, mikor, hányszor lesz alkalmuk a közönség elé lépni, nem tudjuk. Öfc se. Rajtuk múlik. Meg aztán végül is csak játék ez az egész. Olyan, amit érdemes kipróbálni... Igaz? Kiss Katalin Várakozás közben Fotó: Gál Edit Sütő András: Naplójegyzetek © November 18. Három nap Sikaszóban. Vízügyi gondok, munkák, hosszú beszélgetések helybéliekkel, udvarhelyiekkel. Az agyonvert pap. akinek sze- kus gyilkosát átmenetileg elmegyógyintézetbe rakták, hogy ne lehessen felelősségre vonni. A pártkongresszus miatt stabáriállis intézkedések mindenütt az országban. Rádióhír szerint a határokat is lezárták. Magyar, cseh és NSZK-beli turistákat zavartak vissza. Megduplázták, -háromszorozták az üzemi és intézményi őrségeket. * * * Rádióhír: A Magyar néppárt „a jogi nehézségeket is vállalva”, engem köztársasági elnökjelöltjeként tisztelt meg a bizalmával. Ezt majd megköszönöm, hozzátéve, hogy efféle tisztségre még álmomban sem gondoltam. Nyilván összetévesztenek — netán — az írásaimmal. Azok hordozhatnak valamelyes közügyiséget, az író viszont, a porhüvely üljön csak meg heltyén — a sutban. No persze, bárki megjegyezheti; hogy kisebbségi dolgainkban épp eleget forgolódtam. Ez igaz. De nem jókedvemből tettem. Velem együtt melyik írótársamnak hiányzott gondjai közül a szélmalomharc magyar iskolákért, nyelvünk nyilvános használatáért, kollektív jogokért stb. Erre a kudarcra regényeim, drámáim mentek rá. Megannyi élő áldozat egy máglyán, amelynek füstjére az Isten oda se pillantott. Táin megharagudott rám, amiért egyben-másban Káin pártjára álltam. November 20. Választ kellene küldenem a Magyar Néppártnak, de hogyan ? A román posta mindenre jó — például a lehallgatásban —, csak arra nem. hogy levelet hozzon és vigyen külföldre. A magyar nagykövet üzenetére sem válaszolhatok. A mienkkel együtt az ő telefonjuk sem működik. Mondják: ezekben a statáriális napokban a fővárost civil ember nemigen bírja megközelíteni. Az állomást, az utcákat kutyás rendőrök lepték el. Szigorú igazoltatás a követségek közelében. Egyik-másik barátunk még ilyen körülmények között is • megpróbál újsághoz, folyóirathoz jutni, a magyar követségen. Aztán ha nem kapják el közvetlen a kijáratnál, a nyomába erednek, lefülelik a vonaton s viszik a rendőrségre motozás, kihallgatás végett. November 22, Tegnapi vendégünk P. A. volt. Kolözsvári kalandos ügyekről mesél. így például': Gy. É. kezdeményezésére újabb aláírásokat próbáltak gyűjteni Tőkés Lászlóval szolidaritást vállaló levélhez. A mozgolódást el sem kezdték még, csak épp megbeszélték, s máris „begyűjtötték” a kis társaságot. Ezúttal nem a belügyhöz. hanem a városi pártbizottsághoz. Ott alaposan lehordták, szigorúan megfenyegették őket a puszta szándékuk miatt. * * * Tellnek-múlhak fokozódó nyugtalanságban a napok. A lakásunkat három rendőr őrzi. Kettő jobbról, a harmadik balról. Vigyáznak ránk reggeltől estig, estétől reggelig. Látogatóink némelyike, hogy őket meglátja, rémülten iszkol odébb, be sem mer csengetni. A bátrabbak bejönnek és káromkodnak: „Hát ez mi az !s- ten!” A rendőrök bizonyára maguk is káromkodnak, hogy miattunk folyvást egyhelyben kell topogniuk. Ha eltávolodnak a ház sarkától — ahol az út kissé jobbra hajlik —, nem vehetik szemügyre a kapun belépőket. Ha közelebb jönnek, dühös pillantásainknak teszik ki magukat, mert időnként fölhúzzuk a redőnyöket, kihajolunk az ablakon szertenézelődni. (Vége) * * * Sütő András Naplójegyzete az ismert marosvásárhelyi események miatt sajnos befejezetlen maradit.
