Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-12 / 86. szám
1990. április 12., csütörtök o József Attila-szobrot avattak Battonyán Kelemen Kristóf József Attila-szobra Battonyán, és Elek László ny. főlevéltáros, aki az avatóbeszédet mondta Fotó: Veress Erzsi Verssel, ünnepi beszéddel és Kelemen Kristóf szobrászművész Battonyának ajándékozott József Attila- szobrának avatásával jelezte a város tanulóifjúsága és az érdeklődő felnőttek, hogy a költészet napján arra a költőre is gondolnak, aki 1920 —1923 között, makói diákként Battonyán járt, hogy osztályozó vizsgákat tegyen görögkeleti hit- és erkölcstanból. Elek László irodalomkutató. nyugalmazott főlevéltáros ünnepi beszédében — többek között — a következőket mondotta: — Az eltelt 40 esztendő hibás oktatás- és kultúrpolitikája is ludas abban, hogy tudatunkban nem alakult ki teljes kép József Attiláról. A nagy igazságok megfogalmazója: az irodalom, a költészet kényszerpályára szorult, s a- politika szolgáló- leányává vált. Ezzel a féloldalasság egyszerűen kivédhetetlenné lett az iskolák oktató-nevelő munkájában is. Ennek eredményeképpen az életmű-ismertetők között is kevesen tudják, hogy József Attila még a Nagyon fáj-korszak idején is a „szépség koldusa” maradt. Kevesen járták végig költészetét tanulmányozva az alkotó-befogadó műértők-mű- élvezők izzadságos útját, hogy tisztázzák: miként jutott el a forma bűvöletétől elindulva ez a kezdetben még csak a kor divatos művészi kifejezőeszközeit kóstolgató, önmagát kereső, erős effektusokkal dolgozó Juhász Gyula-tanítvány a század bonyolult, modem formáin végigmenve a korszerű purizmusig — a formai leegyszerűsödésig úgy, hogy közben a meghódított értékeket, köztük az európai avantgarde mozgalmak jellegzetességeit is megőrizte. Beszéde végén a következőket hangsúlyozta: — Legyen József Attila szobra élő és ható erő. Intsen és figyelmeztessen arra, hogy becsüljük meg értékes szellemi örökségünket. A nagy költő hagyatéka nem politikai kurzusonként átértékelendő valami, jóval több annál. Oktasson hát ez az erőt sugárzó József Attila- szobor a nemzeti összéfogás, a társadalmi egység szükségességére. Arra, hogy vegyük tudomásul: „a dolgos test 5 az alkotó szellem" nem törhet többé egymás ellen. Az ünnepség résztvevői ezután kötetlen beszélgetésen vettek részt a könyvtárban, majd dr. Takács László vezetésével felkeresték a „Balta-keresztet”, amelyet József Attilával kapcsolatos irodalmi emlékhelynek tekintenek a városban. (s. e.) Szakszervezeti felmérés az áremelések hatásáról A Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézete a Miskolci Egyetem Statisztikai Tanszékének segítségével májusban széles körű felmérés alapján kíván tájékozódni arról, hogy a drasztikus áremelések után miként változott a lakosság fogyasztásának összetételié. Három megyében — Szabolcs-Szatmár-Bereg, B orsód- Abaúj-Zemplén és Ko- márom-Esztergom — hatezer háztartást keresnek fel, s kérdeznek meg arról: hogyan változtak havi költség- vetésük főbb kiadási tételei, az idei áremelések hatására mennyiben módosították fogyasztási szokásaikat. Az intézet kutatói szerint egyre bizonyosabbnak látszik, hogy az országos átlagban stagnáló fogyasztás mögött ’jelentős rétegkülönbségek húzódnak meg; széles tömegek fogyasztása csökken nagymértékben, míg egy viszonylag szűk réteg vásárol több, értékesebb javakat. A szakszervezetek fontosnak tartják, hogy az átlagok mögé tekintsenek, és megbízható tényekre alapozva tudják képviselni a dolgozók érdekeit egy olyan gazdaságpolitikai irányzattal szemben, amely netán a fogyasztás, további csökkentését irányozná elő. A kérdőíves vizsgálódás eredményeit általában is jól hasznosíthatnák a gazdaságpolitikai kérdések tárgyalásakor, az érdekegyeztetések során. A Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézete ezért is kéri az érintettek segítségét. Ha sok minden tetszett, kétszer fordult Visszataszító ez a hadjárat — Terrorizált (?!) újságírók — 11 bosszúállás nem vezet jóra (Folytatót az 1. oldalról) telmezik? Fel vagyok háborodva! K. Róbert Békéscsabáról. — Árpási alkalmatlan a vezetésre, mert terrorizálja az újságírókat. Mondok példát. Kepenyest és Herpait is terrorizálta. Hogy honnan tudom? Mondják az ismerőseim. K. Imréné Békésről hív. — Évek óta vagyok az újság olvasója. Jól emlékszem, 1988-ban elsőként a Népújság hagyott fel a régi sémával és újított a lapján, értem ezt minden témára. Sajnálom, hogy tehetetlen vagyok ez ellen a hadjárat ellen. Nem tesz ez igazán jót a következő választásokra ezeknek a képviselőknek. Visszataszító pártharc, amit folytatnak... B. József Gyuláról mondja el véleményét: — Pár- tonkívüli vagyok, mégis az a véleményem, hogy nem kellene ilyen cikkeknek megjelenni a Népújságban, mint ez a nyilatkozat. Unjuk már, hogy Árpásival foglalkozzanak. Az a lap belügye. Inkább azzal törődnének. hogy a dolgozókkal, a munkával foglalkozzanak végre, mert érdekes módon az egyik pártot sem érdekli. hogy mi lesz az ország jövőjével, pedig úgy érzem, ez valamivel súlyosabb gond, mint egy főszerkesztő léte. vagy nemléte. Az újságírók is ezzel foglalkozzanak. — N. Mártonná Gyuláról: — Azt szeretném üzenni a kéDviselő uraknak, ha ők ugyanazt csinálják. mint amit eddig tapasztaltunk, akkor még egyszer nem me- evek el szavazni, most az MDF-re adtam voksomat. Ha Arpásit felelősségre von- íák, akkor vonjanak mindenkit felelősségre, aki kiszolgálta az MSZMP-t. Én eddig nem reszkettem, de most már félni kezdek és aggodalommal figyelem az ilyen fajta megnyilvánulásokat ... És a telefonok után — szintén kommentár nélkül — jöjjön az első levél, amit a nyilatkozatra szerkesztőségünkhöz írtak. Jaj a legyözöttnek?! Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki április 8-a hajnalán azzal a jó érzéssel tért rövid nyugovóra, hogy végre tényleg lezárult egy korszak, végre eldőlt a hatalom kérdése, az ország a demokráciára, a jogállamiságra, az európaiságra szavazott, s akik mindezt egymással is fenekedve zászlajukra tűzték, az immár elnyert bizalom birtokában megbékélve, vállvetve nekiláthatnak megvalósítani mindazt, amit ígértek. S valóban, másnap megszületett a kiegyezés: megyénk újonnan megválasztott 10 képviselsője képes volt felülemelkedni a választási küzdelem során egymástól elszenvedett — a kívülálló számára sokszor gyomorforgató — sérelmein, és példás egyetértéssel hirdetett bojkottot legyőzött ellenfele, a Népújság főszerkesztője ellen. Engem ez a módszer hideg zuhanyként ért és keserű csalódással tölt el. Nem hinném, hogy demokratikus lenne 10, nem erre jogosított embernek kimondani az ítéletet egy másik ember felett, nem hinném, hogy jogszerű lenne zsarolással megfosztani valakit a munkakörétől, s ez az egész a legkevésbé sem európai, mert nem nagylelkű, nem intelligens és nem is nagyon okos. Mi lesz a következő lépés? Kijelentik, hogy nem teszik be a lábukat a városba, amíg a tanácselnök le nem mond? Vagy deklarálják, hogy nem vásárolják X gyár termékeit, amíg az igazgató a székben ül? Hova vezet ez? Ezek után lehet-e még illúziónk a békés átmenetről, a B-listázások, a politikai nézetek miatti üldöztetés elkerüléséről? Ne gondolja senki, hogy a hatalmi harcok időt- ideget-gyomrot próbáló időszaka lezárult, jönnek a helyhatósági választások, ismét elkezdhetjük kellemes össznépi játékunkat. a sárdobálósdit. Bár az „okos gyülekezet”, amelynek a. bizalmával már sokszor visszaéltek és amelynek a hátán már sokan felkapaszkodtak, elejét veheti mindennek. Sok múlik most azon, hogyan reagál az ötvenezer előfizető, aki pénzben kifejezett bizalmával tünteti ki az Árpási Zoltán vezetése alatt álló Népújságot. Még reménykedem, hogy a mostanában oly sokat emlegetett. öntudatára ébresztett népnek nemcsak a manipulált szavazógép szerepét szánják a hatalmi játékokban, még bízom abban, hogy többé nem fogjuk tétlenül nézni embertársaink kigolyózását, megbélyegzését, még hiszem, hogy jól döntöttünk március 25-én és április 8-án. Lehet, hogy mégis vannak illúzióim? D. I. II termelők többet kérnek a búzáért A január 1-jétől érvényes, a tavalyinál magasabb árnál is többet akarnak kapni a termelők az étkezési búzáért — így foglalt állást a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) gabonatermelőket tömörítő választmánya. A testület kevesli az első osztályú étkezési búza tonnánkénti 5700, illetve a másodosztályú 5100 forintos árát. A termelők szövetségében az első osztályú étkezési búzáért tonnánként legalább 1200 forinttal, a másodosztályúért 1300 forinttal többet követelnek. Ügy vélik ugyanis, hogy a termelői támogatások megvonását, továbbá a műtrágyák árának 75 százalékos, a növényvédőszerek, a szállítási és energiaköltségek mintegy 30 százalékos növekedését nem ellensúlyozza, hogy ' magasabb lett az erre az évre meghirdetett hatósági felvásárlási ár. A gabonatermelőket képviselő testület programjába fölvette a gabonafélék exportjával kapcsolatos kvóta- rendszer kidolgozását is. E szerint egyetértenek a gabonát exportáló vállalatok monopolhelyzetének megtörésével és azzal, hogy a szakminisztérium szorgalmazza a termelők számára is a közvetlen exportjog ki- szélesítését. Véleményük szerint minden termelő kapjon saját jogú exportot, azon viszont még vita van a választmányban is, hogy ez a jog átruházható legyen-e. A többség amellett állt ki, hogy ebben a piac- gazdaság szabályozó hatásának ismeretében kell véglegesen állást foglalni. A 17 vidéki területi szövetség küldötteiből létrejött választmány vezetőjévé Vár- daróci Józsefet, a Kovácshi- dai Egyetértés Tsz főmezőgazdászát választották meg. Osszelopott lakásbelső a garázsban Hz OTP már nem utal át kamatadót Igencsak egyéni módon kezdett a házépítésihez a gyullai Vanyorek Péter. Még mielőtt falat emelt volna, hozzálátott a lakásbelső berendezési tárgyainak beszerzéséhez. A dolog szépséghibája „csupán” annyi, hogy félkész lakásokba betörve, lopással jutott a kiszemelt felszerelési cikkekhez. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy egyaránt gondolt a leendő burkolatra, a fürdőszobára, a szobára, sőt. még a műhelyre is. A lopott holmik között ugyanis szerepelt csempe, mettlachi lap, mosdókagyló, gázpalack, kézi gyallu is, hogy csak néhányat említsünk. Volt úgy, hogy olyan sok minden megtetszett neki, hogy kétszer kellett a kocsijával fordulnia. A 24 éves, előzetes letartóztatásban levő Vanyorek Péterrel a Gyulai Rendőr- kapitányságon beszélgettünk. Úgy látszik, az anyagbeszerzéssel járó izgalom és a sok éjszakai „munka” nagyon megviselhette, mert percekig csak a fejét lehajtva motyogott valamit az orra alatt. Egy kis erőgyűjtés után azonban sikerült szót váltanunk. — Mi adta az ötletet ehhez a sajátos lakásberendezési akcióhoz? — Kezdetben a feleségemmel úgy számoltunk, hogy elég lesz a pénz a házra. Aztán jöttek az áremelések, és egyre inkább vissza kellett magunkat fogni. Van egy másfél és egy két és fél éves gyermekünk, örültünk, ha nekik jutott felvágottra és ruhákra. Valamit tenni kelllett, hiszen hiába dolgoztam 16 órákat, nem haladtunk előre, — tgy hát lopással próbált enyhíteni a gondo~ kon ... — Villanyszerelőként dolgoztam egy építkezésen, és többször láttam, hogy építőanyag és különböző lakás- felszerelési tárgyak vannak a szomszédban. Sokáig nem foglalkoztam ezzel, de aztán valahogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Különben egyszer sem azzal a céllal indultam el, hogy lopni fogok. — Ügy látszik, ehhez képest útközben sokszor meg~ változtatta a szándékát. Hol raktározta a lopott holmikat? — A szüleim garázsában. Azt mondtam, hogy építkezéseknél maradtak ki. és úgy vettem kéz alól. Az a baj, hogy soha nem gondoltam végiig, mit teszek. Azt viszont sejtettem, hogy ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Újra lehajtja megbánóan a fejét, mégsem sajnálom igazán. Talán azért, mert tudom, hogy éppen olyan fiatal házaspároktól lopott, akiknek azért áll félkészen a lakásuk, mert nincsen pénzük építőanyagra, vagy egy-egy felszerelési tárgyra, Ök mégis megpróbálják a becsület útját járni. Ny. L. Az Alkotmánybíróság határozata — amely a lakáscélú állami kölcsönök utáni 1990. évi adófizetési kötelezettséggel kapcsolatos törvény és rendelet hatálytalanításáról intézkedik —, a Magyar Közlöny 1990. április 9-ei számában jelent meg. A közúti árufuvarozásban nincsenek valódi piaci viszonyok; a nagy állami vállalatok lényegesen több engedélyt kapnak, mint a magánszektor — hangzott el egyebek között azon a sajtótájékoztatón, melyet szerdán a Kiosz személy- és teherfuvarozók országos szakmai tagozatánál tartottak. Március végére az engedélyek elfogytak, így a fuvarozó kisiparosok egy része most munka nélkül marad. Mint ismeretes, tavaly vált lehetővé, hogy magánvállalkozók is bekapcsolódjanak a közúti, s ezen belül a külföldi árufuvarozásba. A lehetőséggel immár Ennek értelmében áprilisban már senkinek sem kell kamatadót fizetnie. Az Országos Takarékpénztár értesíti az átutalási betétszámlával rendelkező azon ügyfeleit, akik a kamatadó átutalására korábban megtöbb mint kétszázan élnek, ■ mintegy 600 gépkocsit üzemeltetnek. A külföldi fuvar vállalásához engedélyek szükségesek. Ezek számát általában a két ország közötti kölcsönös megállapodás rögzíti, az elosztás pedig a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium feladata. A Kiosz fuvarozó tagozata úgy véli, az elosztás során nincs esélyegyenlőség, a módszer igazságtalan. A gépparkjukat jól • kihasználó állami vállalatok kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mivel fajlagos költségük is kisebb. A kisiparosok érdek- védelmi szervezete sürgeti, hogy bízást adtak, hogy ennek visszavonásáról nem kell külön intézkedniük, mivel a takarékpénztári fiókok a megbízást tárgytalannak tekintik. Az előző hónapokban befizetett összegek visz- szatérítése az új Országgyűlés döntésétől függ. a minisztérium biztosítson egyenlő esélyeket az állami és a magánszektor számára, változtassa meg az eddigi „bázisú- szemléletet, s vegye figyelembe, hogy a kisiparosok Is részt követelnek a jövedelmező vállalkozásokból. A Kiosz régóta javasolja, Immár azonban halaszthataUannak tartja az úgynevezett koncesz- sziórendszer bevezetését; vagyis azt, hogy maximálják a tevékenységgel foglalkozók számát. Így ugyanis lehetővé válna a meglevő engedélyekkel való észszerű, egyenlő feltételeket biztosító gazdálkodás. Nincs esélyegyenlőség közúti fuvarozásban
