Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-09 / 83. szám
1990. április 9., hétfő KHÜUKTlltl letben döntés született sgazda- és egy független képviselő megyénkben — Megmondom, mi az SZDSZ-nek adtunk bizalmat. De az lenne jó, ha ez a párt és a többi is túltenné magát a Békés megyében különösen kiéleződött választási harcon, s mindnyájan megtalálnák az együttműködés valamilyen formáját. Távozóban a szavazatszedő bizottság elnöke mögött olvasható — osztálydekorációnak készült — feliraton akadt meg szemünk: „Légy tevékeny és vidám!” Ami a tegnapi választási fordulót illeti, az emberek e felszólításnak még csak a felét tudták teljesíteni: úgy tűnt, hogy kellőképpen tevékenyek voltak, de sajnos még korántsem vidámak. Orosház Csak terelgeti nyáját A nyáj békésen legelész az út menti fűben, mit sem törődve a nap jeles eseményével. Történik mindez az új mezőhegyesi 28-as major 7-es szavazókörzetében. Megállunk a nyáját legeltető Szántó Mihály, helyi gazda mellett. Tőle kérünk útbaigazítást. Rövid bemutatkozás után a gazdából árad a szó: — Én nem voltam még szavazni, de nem is megyek. Mindig kommunista elvű voltam, az is maradok. Nem ismerem ezeket az új jelölteket, nem tudok róluk semmit. Nem hiszek nekik. De ők se tettek azért semmit, hogy többet tudjak róluk. Míg a nagyobb településekre el-elmentek, a majorsági emberrel mit sem törődtek. Csinálják, ahogy akarják. Én már megettem a kenyerem javát, a gyerekek is elkerültek a városba. Mi már az asszonnyal el leszünk öregesen — fejezi be mondandóját a juhász, és széles mozdulattal tereli odább a nyáját. Egypárszor már bekaptam a csalit 99 „Bízom abban, hogy a pártok mondja Békésen Nagy Gábor betartják ígéreteiket” — Békésen reggel 9 óra körül a református templom környékén álldogálnak a legtöbben. Varga Lajos is a negyed tízkor kezdődő isten- tiszteletre tart, de előtte még megveszi a napi sajtót. — Tudja, csak akkor lehet tájékozott az ember, ha odafigyel minden eseményre, történésre. Én a kisgazdákra voksolok, itt Békésen ennek a pártnak van a legnagyobb hagyománya. Több régi kisgazdapárti vezető innen származott. A 47-es föld- tulajdon visszaállítását viszont erősnek tartom, hiszem, hogy ezen az elképzelésen változtatni fognak. A különböző pártokról az a véleményem, hogy csak összefogással húzhatják ki az ország szekerét a kátyúból. Az esős, álmos idő ellenére a Körös-parton zajlik az élet. Persze csak szép csendben, hiszen a horgászokra egyáltalán nem jellemző a hangos beszéd. Szűcs Mihály és Szabó Károly azért a kapásra várva, néhány szóban elmondja véleményét. — Már a vízcsapból is politika folyik — kezdi Szűcs Mihály. — Ezért még rádiót sem hoztunk, mert ott is csak erről lehet hallani. — Szó, ami szó, a politikánál én is többre tartom például a horgászatot — veszi át a szót Szabó Károly. — Nem megyek el választani, mert nem hiszek egyetlen pártban sem. Egypárszor már bekaptam a csalit, magyarul, beetettek az ígéreteikkel. Gondolja el, nekünk egyszerű embereknek háromezer forintot kellett fizetni egy engedélyért, a pártemberek meg ingyen horgászhattak az itteni halastóból. A pesszimisták mellett természetesen akadnak olyanok is, akik bíznak a változásokban. Kiss László a feleségével együtt érkezik az 1- es számú általános iskolába az urnához, de a véleményük eltérő. — Nem titok, én az MDF- re szavazok. A programjuk nem szélsőséges, nagyon sok jó gondolatot tartalmaz. A feleségem ugyanakkor a programok helyett az emberi szimpátiát helyezte előtérbe. Nagy Gáboréknál a család kerítésépítéssel tölti a vasárnapot. A családfőt betonkeverés közben zavarjuk néhány percre. — Nem hiszem, hogy eljutok a szavazásra, mert még rengeteg a munka. Viszont bízom abban, hogy a pártok betartják ígéreteiket, és végre jobban élünk majd. Egyet viszont nem szabad elfelejteni. Ha a földet esetleg visszaadják, azt valakinek művelni is kell majd. 99 ...feldobok egy kettest...” Nemzeti sorsfordulónk napján a külföld is megkülönböztetett érdeklődést tanúsított irántunk. Mi, magyar átlagpolgárok azonban mintha belefáradtunk, belefásultunk volna az elmúlt hetek történéseibe. Kevesebbet beszéltünk, ha kérdeztek bennünket, inkább kitértünk a válaszok elől. Az orosháziak is így voltak ezzel. A vasárnapi piacon alig akadt ember, aki szívesen, nyíltan vállalkozott volna véleményalkotásra. L. L.-lel és feleségével korán reggel találkoztunk, bevásárolni igyékeztek. Ök már választottak. — Az előző forduló másként alakult, mint ahogy azt én reméltem. Most meg az okozott nehézséget, hogy nem volt olyan név a listán, akire szívem szerint voksolhattam volna — mondta a férj. — Ezért kompromisszumot kötöttünk — kapcsolódott be beszélgetésünkbe a feleség — én az egyikre, az uram a másikra szavazott, a harmadikat közös megegyezéssel kizártuk. A döntés mindenki számára nehéznek bizonyult. Valaki tréfásan meg is jegyezte: én feldobok egy kettest. Ha fej, akkor MDF, ha írás, akkor kisgazda, ha élére áll, akkor MSZP. A. S.-né nem töpreng, nem választ. Az egyéni gazdálkodónak elege van már az ígérgetésekből, a szövegelésekből. Márciusban sem választott, most sem megy el. Három gyerekét kell felnevelnie, taníttatnia, és ebben eddig sem segítette senki. Ö idáig is sokat dolgozott, ezután még többet kell vállalnia, de a saját erején kívül vajon számíthat-e támogatásra a választások után?... A nyugdíjas öntödei munkás feleségével, lányával és két unokájával a piacozás után indul választani. — Szívesen megyek, mert abban bízom, hogy megérek még egy olyan demokratikusabb rendszert, ahol anyagilag is elismerik majd az öntödében letöltött har- mincegynéhány esztendőmet. Mi a családdal úgy döntöttünk, hogy ugyanarra a személyre voksolunk, akire először. Lehet, hogy a mi szavazatunkon múlik a Parlamentbe való bejutása ... „II voksom ugyanarra teszem” Szeghalomra igyekezvén Vésztő után egy birkanyájat pillantunk meg. Nemsokára előbukkan a gazda, Toma- sovszki Sándor is Fickó nevű kutyájával. — ötvenhárom éves legényember vagyok, de a \ legtöbb dologban egyetértek a fiatalok követeléseivel. Én is olcsóbb árukat, nagyobb fizetést remélek. Este, mihelyt végzek, megyek szavazni. A voksom ugyanarra teszem, akire a múltkor. Bár utolsó igazságos uralkodónk, Mátyás király már régen meghalt, mégis hiszek abban, hogy találnak majd hozzá hasonló vezetőket, akik tényleg a nép érdekeit tartják szem előtt. Szeghalmon, a Csillag bisztróban néhány fiatalember mellé telepszünk le. A politikától igencsak távoleső témákról társalognak, és ahogyan mondják, a választások sem csigázzák fel különösebben őket. Cseh Sándor a katonai idő lecsökkentését tartja a legfontosabb kérdésnek, ami az ő helyzetében érthető is, hiszen éppen az egyenruha „foglya”. Négyőjük közül leginkább ő hajlik arra, hogy elmegy szavazni, de Sajti Tamás tréfás megjegyzése szerint csak azért, hogy ellophassa a tollat. Tamás a maga elhatározását röviden foglalja ösz- sze: Szócsata Déltájban, úton Battonyáról Mezőkovácsházára. betérünk az út menti Park étterembe. Míg a felszolgálóra várunk, a szomszédos asztaltársaság éppen a szavazás végeredményét latolgatja. Az egyik közülük feltételezhetően SZDSZ-párti, a másik valamelyik baloldali párt szimpatizánsa, mert állandóan lekommunistázzák. A többiek (ketten) feltételezhetően kisgazdák, mert keményen kardoskodnak Bakos István mellett. Folyik a szócsata. SZDSZ-es: Csak a parasztok szavaznak Remportra. Azok is azért, mert a külsőt nézik, és nem azt, amit mond. Kisgazda: — Apámtól elvették a földet, majd én most visszaveszem. Különben is Bakost legalább ismerjük. MSZP-s: — Mit akartok ti? Újra cselédet akartok tartani? Megérhetitek még, hogy a gyerekeitek egy köcsög aludttejért szolgálnak majd a gazda birtokán. I — Rossz az idő, nem megyek el szavazni. Különben a tv-ben sem tudom nézni a politikai műsorokat, mert mire én hazaérek, már vége az adásnak. A társaságból a legfiatalabb Elek Zoltán érdeklődik leginkább a politika és a választások iránt, de mivel még nincs 18 éves, nem szavazhat. — Szerintem a fiatalokkal nem bánnák tisztességesen — kezdi. — Ezen mindenképp változtatni kell, miként az adózás mértékén is. Azokat pedig, akik eladták az országot, ki kell zárni a hatalomból. Szász Péter 65 éves nyugdíjas éjjeliőrrel a szeghalmi malomban találkozunk. Ö a kisnyugdíjasok sanyarú sorsáról 'beszél. — Harminckét éves munkaviszony után 3100 forinttal mentem nyugdíjba. Ugyanakkor egyeseknek 30- 40 ezer forinttal tömik meg a zsebüket. Nemrégen ellopták az asszony biciklijét, de nem tudunk újat venni, mert nincs rá pénzünk. Kik és mikor veszik végre észre, hogy egyeseknek kukákból kell kiszedni az ennivalót? Békéscsabára jövet megállunk Köröstarcsán, egy céllövöldénél. Mivel a puskák „hallgatnak”, alkalom nyílik arra, hogy a tulajdonossal, Strausz Józseffel beszélgessünk. — Sajnos a múltkor nem tudtam elmenni a választás- rai, de most ott leszek — kezdi. — Azt azonban csak a fülkében döntöm majd el, hogy kire szavazok. Itt a céllövöldénél is érződik, hogy az ‘embereknek nincs pénzük. Bár egy lövés csak tíz forint, mégsem hozzák ide a gyerekeket, mert mindenen spórolni akarnak az emberek. Ha jobb világ lesz, remélem, mi sem csak napi 200-300 forintot keresünk. Megfenyegették, de nem érez (élelmet, csak elkeseredettséget Pénteken az orosházi MDF-irodában találtak egy levelet, melyben megfenyegették Varga Zoltánt; április 6-ára ígérték kivégzését. — Nem éreztem félelmet, csak elkeseredettséget. Kaptam már névtelen leveleket, de ilyen gyalázkodót és fenyegetőt most először — mondta az MDF képviselő- jelöltje, akit vasárnap este kerestünk meg az MDF irodájában. — Mivel indokolták a „halálos ítéletet”? — A magyar nyelvvel barátságban nem levő levélíró kevés időt fecsérelt az indoklásra. Lekommunistázott, kétszínűnek nevezett. Egyben megfenyegette a pénteken 13 órakor induló konvojt is egy merénylettel. — Mi lett a levél sorsa? ön kért-e védelmet? — Leadtuk a levelet a rendőrségnek, ők biztosították a konvojt. Én nem kértem személyi védelmet. — Sokan úgy vélték, ez a levél egy morbid kampányfogás az MDF részéről.. . — Akik így vélekednek, azoknak szívesen közreadjuk az írást. Könnyen elképzelhető, hogy akad, aki a kézírást is be tudja majd azonosítani. — Miben látja az okát a politikai indulatok ilyen mértékű eldurvulásának? — Abban, hogy a kommunista diktatúrától legtöbbet sanyargatott megye politikai-kulturális állapotai magukon hordozzák az elmúlt negyven év nyomait. Ugyanakkor felelősség terheli a tömegkommunikáció országos és regionális szerkesztőségeit, e többszörösen hátrányos Viharsarok nagyfokú „elhanyagolásáért”, A véletlenek furcsa játéka, hogy egyazon napon, április 6-án jelent meg a független kisgazdapárt rágalomgyűjteménye az orosházi MDF ellen, valamint a likvidálásomat ígérő levél. Most. amikor végre megtörténik a rendszerváltás Magyarországon, szomorúan kell megállapítanunk, hogy megjelent szűkebb hazánkban a fehér- bolsevizmus, mely csak színben tér el a hagyományostól. nmelyikben az Unfall van... Didergés lett ez a második választási nap. Lökösháza fákkal szegélyezett főutcáján fázósan egymáshoz bú- vó szirmokkal ülnek az ágon a virágok. A két szavazókör egyikébe — a művelődési házban kialakítottba — délután kettő körül lépek be. Czilli Attilától, a szavazat- számláló bizottság tanács által választott tagjától megtudom, hogy a szavazás érvényességéhez szükséges számban a szavazópolgárok már leadták voksukat. Az asztalnál ülők szemmel láthatóan a forgalom csökkenésére számítanak: kezük ügyében olvasnivaló. (Újságok és a terepszínű köntösben is örökzöldnek számító Kiskirályok mundérban.) Ekkor lép be az ajtón Lu- kóczki Mihályné, a csupa energia tsz-nyugdíjas parasztasszony. Jó kedéllyel, talpraesetten esik túl tennivalóin. A helyiségből távozóban fordulok hozzá kérdéseimmel : — Arra szavazott, akire a múltkor? — (Igen, én már régen elhatároztam, hogy a Fórumra szavazok, mert tetszik, amit hirdetnek. A kisgazdáikra azért nem, mert sokat ígérnek, s aztán amikor ott lesznek, minden el lesz felejti ve. — Megbeszélték a férjével, hogy kire szavaznak? — Nem, nem. Két hete is csak akkor kérdeztem, hogy ő mit gondol, amikor hazajött a szavazásról. Azt mondta, hogy arra a pártra szavazott, amelyikben az Antall van. Így azután kiderült, hogy egyformán vélekedtünk. Plakátháború dúlt Kisdombegyházán Dúl a plakátháború Kisdombegyházán. Történt ugyanis április 7-én, szombaton reggel 6 és 7 óra között, hogy egy nyugati márkájú személygépkocsi a falun keresztülhajtva röplapokat dobált az úttestre, s valakik másnap, vasárnap a helyi presszó ablakára is ugyanezeket a falragaszokat helyezték el. Az esetről dr. Kovács István, a 7. sz. egyéni választókerület választási bizottságának tagja tájékoztatott bennünket. ' Kisdombegyházán Petró Erzsébet (a 14-es sz. italbolt csaposa) elmondta, hogy szombaton este záráskor a röplapok még nem voltak kifüggesztve az italbolt ablakára. Ö először vasárnap reggel nyitáskor látta azokat. A röplap egy példányát Cseh István, az egyik szavazatszedő-bizottság MDF-t képviselő tagja adta át a mezőkovácsházi választási bizottságnak. A röplapon a következő olvasható: „Elvtársak! Létrejött a baloldal egysége. Szavazzon dr. Rempört Katalinra, az MDF jelöltjére.” Aláírás: MSZP— MSZMP. A választási bizottság megállapította, hogy a fent leírt cselekmény ellentétes a választási törvényben foglaltakkal, amely szerint a választást megelőző nap 0 órájától választási kampányt folytatni tilos. Az ügyben a választási bizottság ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Mezőkovácsházi Városi Rendőrkapitányságon. A megyei rendőr-főkapitányságtól délután megtudtuk, hogy bűncselekmény alapos gyanúja hiányában csupán tényfeltáró vizsgálatot végeztek a kovácsházi rendőrök, összefoglaló jelentésükben leszögezték, hogy a röplapok terjesztésével egyértelműen megszegték a kamupány- csendre vonatkozó etikai szabályokat. Erről értesítették a kovácsházi és a megyei választási bizottságot. Megtudtuk azt is. hogy az MSZMP és az MSZP a második fordulóban semmiféle kampányt nem folytatott, feltehetően provokációról van szó. Ez utóbbival értett egyet az MDF is, s elhatárolta magát az esettől. Dr. Molnár Margit megyei választási szakértő az etikai kódex durva megsértésének tekintette a kisdombegyházi esetet, bár — mint mondta — akkora hatása nem lehetett, hogy a mezőkovácsházi választókerület eredményét befolyásolja.
