Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-07 / 82. szám

1990. április 7., szombat

Nyfit levél Márk Györgyhöz

Drága testvérem, Gheorghe Marci

Bár személyesen mindössze kétszer találkoztunk, az 1990. március 29-i Déli krónikában elhangzottak után mégis úgy érzem, lélekben olyan közel állunk egymáshoz, mint a jót- rosszat egyaránt megosztó, egymás sorsának alakulását ismerő és azt egyengető testvérek. 'A mindössze néhány perces riportban elhangzott megdöbbentő nyilatkozatod mélyen felkavart, teljes egészében átérzem kétségbeesett aggódásod családod, nemzetiséged sorsa iránt. Megértelek, mert mi, romániai magyarok, akárcsak ti, hosszú évtizedek óta esszük a kisebbségi sors sokszor nagyon sanyarú kenyerét, mert nekünk is unos-untalan nyilatkozatokban kell kinyilvánítanunk lojalitásunkat azon haza iránt, amelyben születtünk, s amely egyaránt édesanyja kellene hogy legyen románnak, magyarnak, németnek, kereszténynek és ateistának, zsidónak és muzulmánnak. És megértelek, mert közös a bűnünk: mindketten a határ túlsó oldalán mertünk születni, egy olyan közegben, ahol egyesek nehezen tűrik el a másságot, a nyelvi, nemzetiségi, vallási máshova tartozást, s mindezt bűnnek róják fel nekünk, a védteleneknek és ártatlanoknak.

Azért is fordulok hozzád testvérként, mert nekem mond valamit a te anyanyelved, mint ahogy neked is az enyém. Én tudom értékelni George Cosbuc Mama című versének sorait, átérzem az anya megrendítő szépséggel ábrázolt lemondó vágyódását fia iránt („si George numai vine"), mint ahogy te is megérted József Attila egyetlen sorba sűrített kétségbeesését („Nem nyafognék, de most már késő”), amikor rádöbben árvaságára. Kinek magyarázzuk mindezt? Azoknak, akik furkósbottal igyekeznek meggyőzni a másikat saját vélt vagy valós igazukról? Vagy azoknak, akik névtelen levelekkel, pánikkeltéssel, több mint rosszindulatú fenyegetéssel igyekeznek feldúlni családok, etnikai közösségek nyugalmát? A többséginek, az egyedül uralkodásra jogosult nemzet jogán! Nem lihegek bosszúért, csak azt kívánom a sovén nagyhangúnknak: életükben egysier kóstoljanak bele a kisebbségi sorsba, tudják meg, mit jelent a másság egy intoleráns, csak a nyájba besorolható egyedeket elfogadó társadalomban. Meggyőződésem, nem folyna több vér az utcákon, s minden család nyugalommal merné esténként lehajtani a fejét.

Addig is, amíg mindkét oldalon csend lesz, amíg egyenlőnek érezhetjük majd magunkat a többségiekkel, vedd úgy, hogy ezentúl lakásom a lakásod, asztalom az asztalod, családom a családod. Ajtóm mindig nyitva áll előtted és sorstársaid előtt.

Arad, 1990. március 29.

A legőszintébb testvéri öleléssel a határ túloldaláról: Ujj János

Thatcher rekordmélypontja

A Gallup intézet pénteken közzétett felmérése szerint Margaret Thatcher népszerűségi mutatója mélyebbre süllyedt, mint bármely brit kormányfőé azóta, hogy 1937-ben George Gallup megkezdte a közvéleménykutatást Nagy-Britanniában. Legújabb kimutatása szerint a megkérdezetteknek 24 százaléka elégedett és 71 százaléka elégedetlen Thatcher asszony kormányfői tevékenységével. Ugyanez a felmérés 52,5:28 arányú vezetést mutat ki a Munkáspárt javára. A konzervatív párttal szemben elért 24,5 pontos munkáspárti előny a legnagyobb, amelyet a Gallup valaha is feljegyzett.

A The Daily Telegraph számára készült közvélemény-kutatáshoz a konzervatív lap hozzáfűzi: „A mostani Gallup-felmérés a kormány legrosszabb hat hónapjának kicsúcsosodása

Thatcher asszony hatalomra kerülése óta. Ez újabb csapás a tory képviselők moráljára, akik olyan parlamenti ülésszak után távoznak húsvéti szünetre, amelynek során a fejadó népszerűtlensége, az emelkedő bankkamatlábak és Thatcher asszony pártvezérsége elleni kihívás körül zajló erősödő találgatások uralták a közhangulatot.”

„A konzervatívok most olyan messze lemaradtak, hogy már csak a kormány szerencséjének jelentős gazdasági helyzetjavulás esetén bekövetkezhető látványos fordulata, avagy a Munkáspárt népszerűségének hirtelen összeomlása háríthatja el egy tory-vereség veszélyét a következő általános választásokon” — írja a konzervatív kormánypárt szócsövének tekintett The Daily Telegraph.

Baszk terroristákat tartóztattak le Franciaországban

Valószínűleg a legvéresebb spanyolországi merényletek

szervezőit és végrehajtóit sikerült letartóztatni szerdán és csütörtökön Franciaországbanra baszkok lakta vidéken. A francia rendőrség nagyszabású akciója nyomán 16 baszk nemzetiségű francia állampolgárt vettek eddig őrizetbe, s azzal gyanúsítják őket, hogy ők voltak 1978 óta legalább IS, a baszk ETA szervezet által indított terrorakció végrehajtói Spanyolországban. Ezeknek a merényleteknek együttesen 29 halálos áldozatuk volt, köztük vezető katonatisztek, bírók, közigazgatási vezetők. Egyedül a zarago- zai csendőrlaktanya ellen 1987- ben elkövetett robbantásos merényletnek 11 halottja volt.

A rendőrségi akciót azt követően hajtották végre, hogy

Sevillában a spanyol hatóságok elfogtak egy francia állampolgárságú, baszk nemzetiségű személyt, aki nem kevesebb, mint 300 kilogramm robbanóanyagot szállított. Meg nem erősített hírek szerint a robbanószert a húsvéti ünnepek alatt akarták egy nagy méretű merényletnél felhasználni. Bár az adatok korántsem teljesek, a vizsgálat arra utal, hogy a merényleteket egy külön e célra szervezett, francia állampolgárságú baszkokból álló „utazó brigád” hajtotta végre. A csoport két vezetője, Frederic Haremboure és Jacques Esnal rendőrkézen van.

Az akció során a rendőrök nagy mennyiségű kézifegyvert és robbanóanyagot találtak, köztük kézi rakétavetőket, géppisztolyokat, revolvereket.

Egy év bujkálás életveszélyben

Salman Rushdie a Newsweek hasábjain vallott a Khomeini imám által kimondott halálos Ítélet éta eltelt időszakról

Í1EH3EH<

*«11W

HIDEGHÁBORÚ ELJEGYZÉS MIATT

Hogy a hidegháború nyomai még nem tűntek el, bizonyítja ezt a nem mindennapi amerikai eset. Amikor Wendy Simmons a columbiai egyetem hallgatója nagy örömmel elújságolta szüleinek, hogy eljegyezték egymást a moszkvai Pavel Cserniszovval, azok akkora patáüát csaptak, hogy a rendőrségnek kellett közbelépnie. Az incidens az egyetemi városban történt, Wendy szobájában. Az apa torkaszakadtából ordítozta, hogy a vőlegény kém, mert minden szovjet állampolgár kém és mindenáron ki akarta rángatni lányát a szobából. Az anya viszont azzal érvelt, hogy a 18 éves Wendy túl fiatal a házasságra. A kedélyek szerencsére lecsillapodtak, és a vőlegényt sem kellett letartóztatni — a menyasszony legnagyobb örömére.

SIKERES AIDS ELLENI HARC HAZÁNKBAN

Jonathan Mann, az Egészségügyi Világszervezet AIDS elleni programjának igazgatója hazánkban tett látogatása során megállapította, hogy az ország sikeresen fejezte be az AIDS elleni harc első szakaszát, a tanácsadási és az információs kampányt. A második szakasz a betegség megelőzéséből és gyógyításából áll. Magyar- országon eddig mindössze 31 ember betegedett meg, és közülük húszán meghaltak. Mivel azonban az országban növekszik a kábítószer-élvezők és a prostituáltak száma, ez az AIDS-betegek számának növekedését vonja maga után. Magyarországon az AIDS-tesztek 1986 óta kötelezőek.

VIRÁGZIK A CSEMPÉSZÉS KÍNÁBAN

mozdonyvezetőt fülelték le, aki ugyan azt állította, hogy nincs semmi a vonaton, de a vámőrök a mozdony kettős falában 44 National M 7 és nyolc National M 10-es márkájú kamerát találtak. Az elkobzott áru értéke 480 ezer jüan (102 ezer dollár). Igen jó hasznot' hoz a cigarettafilterhez szükséges nyersanyag becsempészése. A nyersanyag illegális forgalmazásának megakadályozása végett a dohányipari igazgatóság sürgősen elrendelte, hogy az illetékes vállalatok és gyárak azonnali fejezzék be a nyersanyag vásárlását, a jóváhagyás nélkül megkötött szerződéseket szakítsák meg és a vásárlás miatt külföldre küldött képviselőjüket hívják vissza.

ŰJ COCA-COLA A PIACON

A Coca-Cola cég új terméket dob a piacra, hamarosan új néven, új csomagolásban árulja a kólát. A Coke 2 piros-kék-fehér csomagolásban kerül piacra és a közkedvelt Pepsi-Colának lesz a vetélytársa. Javában készülnek a reklámanyagok, de ezt a cég nagy titokban tartja. Megnyugtató azonban, hogy a régi jó Coca- Cola nem változik.

KÁBlTÓSZERCSEMPÉSZT TARTÓZTATTAK LE

Iránban az elmúlt öt nap alatt 530 kábítószeircsem- pészt és 4863 kábítószer-élvezőt tartóztattak le. A kábítószercsempészeket ki végzik, a kábítószer-élvezőket munikatáborokban szoktatják le káros szenvedélyükről.

KEVESEBB

KÖZSZÜKSÉGLETI CIKK A SZOVJETUNIÓBAN

A legtöbb szovjet polgár borúlátó az életszínvonal növekedését illetően. Moszkvában és Kirovban ezzel kapcsolatban közvélemény-kutatást rendeztek, és a moszkvaiak 83 százaléka, a kiro- viak 75 százaléka kijelentette, hogy jelenleg kevesebb közszükségleti árucikk vans boltokban, mint azelőtt volt. Ezenkívül kevesebb élelmiszert is lehet kapni. A megkérdezettek szerint a peresztrojka eddigi legnagyobb sikere, hogy javultak az emberek közötti viszonyok és az erkölcs.

Mindig könnyebb, ha van ott még valaki. Tényleg nem aikarok sokat beszélni Marianne-ról, de úgy gondolom, meg kell mondjam, hogy mindazok közül, akik támogattak és erőt adtak, senkitől sem kaptam több erőt és támogatást, mint tőle. Anélkül, hogy belemélyednék ebbe, meg kell mondani, hogy ő tulajdonképpen több terhet vett ebből magára, mint bárki más, és sokféle értelemben még mindig cipeli. Szóval egyszerűbb valaki mással lenni, de hát az ember teszi, amit tennie kell.

Az egyik dolog, amit ebben az évben tudtam meg a sajtóról, az, hogy amikor van egy jó sztori, és képtelenék róla bármit is megtudni, egyszerűen kitalálnak valamit. Mindazok a történetek, amiket olvastam arról, hogy láttak engem valahol, kivétel nélkül a képzelet szüleményei voltak. Még csak a közelében sem voltam egy oxfordi egyetemnek, hát még hogy engedélyezték volna, hogy oxfordi rektorokkal vacsorázzak. És hogy aztán kint fundamentalista tüntetők támadtak volna meg — hát ez rossz írók fantáziája.

Már évek óta ki kellett volna vetetnem az alsó bölcsességfogamat, és éppen mielőtt ez az egész megtörtént volna, letört a bal alsó bölcsességfogam. Ez éppen akkor következett be, amikor egy amerikai könyvismertető körútra készültem, legalábbis azt gondoltam. Így hát azt mondtam a fogorvosomnak, hogy az amerikai körúton nem akarok dagadt arccal kínlódni. Megbeszéltük, hogy elmegyek Amerikába, és csak akkor vetetem ki a fogamat, ha visszajöttem. Aztán az amerikai körút helyett ez a bujkálás jutott osztályrészemül, és egészen váratlanul olyan helyzetbe kerültem, hogy nem tudtam, hogy a fenébe húzatom ki ezeket a fogaimat. A rendőrség bámulatra méltó teljesítményeinek sorában az egyik az volt, hogy elintézték tavaly, hogy bevigyenek egy kórházba, érzéstelenítsenek — ami rémes volt —, kivétessék a bölcsességfogaimat, megvárják, hogy magamhoz térjek, és úgy vittek ki, hogy senki se tudta, hogy egyáltalán ott voltam. Nos, ezt csináltam éppen, amikor állítólag oxfordi rektorokkal ültem egy asztalnál.

Volt egy-két olyan bírálóm, akiken nagyon meglepődtem. Az, hogy az összes volt amerikai elnök közül éppen Jimmy Carter mondja, megérti, hogyan érezhetnek az irániak — éppen Carter, akiről mindannyian tudjuk, hogy milyen bensőséges és eredményes viszonyban volt velük —, hát ez majdnemhogy nevetséges.

Az eltelt egy év során sok időt töltöttem azon töprengve, hogy jó úton járok-e. Gyanítom, hogy az ellenem ágálók nem sokat törték ezen a fejüket — hogy netalán nekik nincs igazuk. Sokat gondoltam ezen, és több időt töltöttem ennek a könyvnek az újraolvasásával, mint bármelyik másik könyvemmel, amit ezelőtt írtam — rendes körülmények között ki nem állhatok olyan könyveket olvasni, amiket már megírtam —, ezt viszont kénytelen voltam szinte fejből megtanulni. Örömmel mondhatom, hogy vállalom, amit írtam. Ha úgy érezném, hogy a könyvem olyan sérelmeket okozott volna, amilyeneket az emberek magukra vettek, mindenről másképp éreznék — hogy mit kellene csinálni a jövőben, hogy meg kellene-e maradnom a jelenlegi álláspontomon, szóval mindenről. Tény, hogy őszintén nem tudom elhinni,

hogy amit írtam, azt a bánásmódot érdemli, mint amiben részem volt.

Mindig azon a véleményen voltam, hogy zsebkönyv formájában is ki kell adni, számos oknál fogva, és ezek közül a legkevésbé a pénz a lényeges. Másrészt az írásból élek, és nem tudom, miért kellene szégyellnem, hogy pénzt keresek vele. íme a többi ok: bármelyik író megmondja, hogy a puha fedelű kiadás az igazi. Ha az ember huzamosabb ideig jelen akar lermi a könyvpiacon, ez kemény kötésben nem megy. Pillanatnyilag A sátáni versek még mindig jól forgalmazzák és jól el vannak belőle látva a könyvesboltok. Két év múlva, vagy öt év múlva ez már nem lesz így. Ha addig nem jelenik meg a zisebkönyv, akkor a mű gyakorlatilag ki lesz szorítva. Pontosan ezt nem szeretném, hogy ilyen kiskapus módszerrel szorítsák ki a könyvemet.

Nagyon fontosnak tűnik számomra, hogy tanulmányozzák, nem hiúságból, hanem azért, mert egy olyan könyvet, ami egy ilyen esemény középpontjában volt, nagyon figyelmesen ót kell tanulmányozni. Egyetemi tanárok kifejtették, hogy ha azt akarjuk, hogy egy könyv benne legyen a tananyagban, akkor ahhoz elengedhetetlen a puhafedelű kiadás. Kemény kötésben nem kerülhet egy szeminárium anyagába.

De vannak elvi okok is. Ha nem megyünk végig a kiadási cikluson, akkor bizonyos értelemben vereséget szenvedünk a könyv ellen folyó kampányban. Én ezt egy ártalmatlan könyvnek tartom, amit tévesen vádoltak meg és üldöznek. Rossz lenne, ha éppen a könyvet kellene eltávolítani az arénából ahhoz, hogy véget érjen a körötte keletkezett cirkusz. A sátáni versekre nemcsak úgy kellene tekinteni, mint olyan könyvre, ami néhány évig egy botrány kellős közepén találtatott. Évekkel ezután az emberek esetleg a megjelenés óta eltelt idő távolságából, sokkal higgadtabban tudnák megítélni, hogy milyen is valójában a könyv, és milyen nem. Ez pedig nem lehetséges, ha a könyvnek nem lesz egy olcsó, időtálló kiadása.

Ami a veszélyt illeti, tudják, én nem vagyok idióta. Tudom, hogy milyen a kockázat a könyveladók és a -kiadók számára. Nem én terheltem ezzel a könyvesboltokat, hanem azok, akik a terrorkampányt vezetik. Az az érzésem, hogy annak, amit Le Carré mondott, aránytalanul nagy volt a sajtóvisszhangja, mivel egy Le Carréra legalább száz olyan ember jut, aki megvetendőnek tartja azt, amit ő mondott. Remélem, hogy nem befolyásolta a véleményét az, hogy a legutóbbi könyvéről nem sok jót írtam. Biztos vágyók benne, hogy ennek fölötte áll.

Newsweek: Lévén, hogy száműzetésének nem tudni, mikor lesz vége, már többekben felmerült, hogy Rushdie esetleg megváltoztathatná külsejét, egy távoli országba költözhetne vagy teljesen megváltoztathatná személyazonosságát.

Nem, mit érnék vele? Ez azt jelentené, hogy meg kellene szűnnöm írónak lenni. Nem lehetnék többé az, ami vagyok. Még ez is jobb élet, mint amilyen az lenne. Én egyszerűen nem fogadom el, hogy ez egész életemben így maradjon — kénytelen vagyok derűlátó lenni, hinni abban, hogy lehetséges a megoldás. Mindebből többek között az is kiviláglik, hogy van, amikor az ember már híresebb, mint kellene.

JARUZELSKINAK NAGYON ALACSONY A FIZETÉSE

Wojciech Jaruzelski lengyel elnök valószínűleg a t>i- lág egyik legrosszabbul fizetett államfője. Egy lengyel ifjúsági lap szerint havi keresete 4 millió 32Ó ezer zloty, vagyis 455 dolár.

Groza és güzfi

Magyar és román végre barátként nyújthatja egymás felé kezét? Az évszázados bizalmatlanság görcsei lazulnak? Hinnünk, akarnunk kell, hogy \igy legyen, akkor is, ha tudjuk: adunk és kapunk még pofonokat, hiszen a beidegződésektől, a szokásoktól lehetetlen imáról holnapra megszabadulni.

Groza Péter ibörtönnaplóját lapozgatom. Az egyik részletben leírja egy pofon történetét. Serestély Béla, a poéta kapta tőle. A kollégiumi szilenciumon Groza elszundított. ÍBéla lökte oldalba ezzel a mondattal: „Ébredj fel, mit alszol, mint egy güzü!" A güzü szó beléhasított. Mint régi román papi család ivadéka, dákoromán soviniszta tradíciókkal terhelt légkörben nevelkedett. Magyar nyelvtudása akkor még nagyon kezdetleges volt. A szó jelentését nem tudta, de hangzásából ítélve keménynek, durvának, sértőnek gondolta, amely megtorlást kíván, ezért pofon vágta Bélát.

A harag az ifjú emberkék romlatlan lelkében hamar felengedett, és a kölcsönös tisztázások után kiderült; a fölébresztés parancsa a primátustól jött, a güzü szót is 6 fogalmazta meg, Béla csak továbbította, de ő sem tudta, mit is jelent valójában.

A két naiv gyerek pofozkodott valamiért, amit egyikük sem értett, olyan dolgokért, amelyről fogalmuk inem volt, amelyet csak a hórihorgas primátus tudott. Végül is ez a pofozkodás és (az azt követő ráébredés egy életre jneg- alapozta barátságukat.

A két kisdiák afférjában nem nehéz fölfedezni a magyar és ia román nép összezördüléseit, egymásnak feszüléseit. Haragudtak, perlekedtek, gyűlölködtek. De sok olyan ügyért vérzett ez a két nép, meg a szomszédos többi is, /amely „güzü” volt számukra!

Közös, sorsfordító érdekünk immár, hogy a pofozkodásokat olyasféle rádöbbenés kövesse, mint Groza Péter és Serestély Béla ‘esetében, s végre egymással igaz barátságra, tartós szövetségre lépjünk!

— záffoni —

Kínában a kisebb-nagyobb esetek ellenére egyre inkább növekszik a csempészek száma. Műszaki berendezéseket, de újabban a különféle nyersanyagot is a listájukra írtak. A közelmúltban egy kínai tévéműsorban is elhangzott, hogy száz értékes kamerát koboztak el a honkongi és kínai határátjárón. Huang Vei-bo