Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-07 / 82. szám

1990. április 7., szombat Nyfit levél Márk Györgyhöz Drága testvérem, Gheorghe Marci Bár személyesen mindössze kétszer találkoztunk, az 1990. március 29-i Déli krónikában elhangzottak után mégis úgy érzem, lélekben olyan közel állunk egymáshoz, mint a jót- rosszat egyaránt megosztó, egymás sorsának alakulását is­merő és azt egyengető testvérek. 'A mindössze néhány perces riportban elhangzott megdöbbentő nyilatkozatod mélyen fel­kavart, teljes egészében átérzem kétségbeesett aggódásod családod, nemzetiséged sorsa iránt. Megértelek, mert mi, ro­mániai magyarok, akárcsak ti, hosszú évtizedek óta esszük a kisebbségi sors sokszor nagyon sanyarú kenyerét, mert nekünk is unos-untalan nyilatkozatokban kell kinyilváníta­nunk lojalitásunkat azon haza iránt, amelyben születtünk, s amely egyaránt édesanyja kellene hogy legyen románnak, magyarnak, németnek, kereszténynek és ateistának, zsidó­nak és muzulmánnak. És megértelek, mert közös a bűnünk: mindketten a határ túlsó oldalán mertünk születni, egy olyan közegben, ahol egyesek nehezen tűrik el a másságot, a nyelvi, nemzetiségi, vallási máshova tartozást, s mindezt bűnnek róják fel nekünk, a védteleneknek és ártatlanoknak. Azért is fordulok hozzád testvérként, mert nekem mond valamit a te anyanyelved, mint ahogy neked is az enyém. Én tudom értékelni George Cosbuc Mama című versének sorait, átérzem az anya megrendítő szépséggel ábrázolt le­mondó vágyódását fia iránt („si George numai vine"), mint ahogy te is megérted József Attila egyetlen sorba sűrített kétségbeesését („Nem nyafognék, de most már késő”), ami­kor rádöbben árvaságára. Kinek magyarázzuk mindezt? Azoknak, akik furkósbottal igyekeznek meggyőzni a mási­kat saját vélt vagy valós igazukról? Vagy azoknak, akik névtelen levelekkel, pánikkeltéssel, több mint rosszindulatú fenyegetéssel igyekeznek feldúlni családok, etnikai közössé­gek nyugalmát? A többséginek, az egyedül uralkodásra jo­gosult nemzet jogán! Nem lihegek bosszúért, csak azt kívá­nom a sovén nagyhangúnknak: életükben egysier kóstolja­nak bele a kisebbségi sorsba, tudják meg, mit jelent a más­ság egy intoleráns, csak a nyájba besorolható egyedeket el­fogadó társadalomban. Meggyőződésem, nem folyna több vér az utcákon, s minden család nyugalommal merné esténként lehajtani a fejét. Addig is, amíg mindkét oldalon csend lesz, amíg egyenlő­nek érezhetjük majd magunkat a többségiekkel, vedd úgy, hogy ezentúl lakásom a lakásod, asztalom az asztalod, csa­ládom a családod. Ajtóm mindig nyitva áll előtted és sors­társaid előtt. Arad, 1990. március 29. A legőszintébb testvéri öleléssel a határ túloldaláról: Ujj János Thatcher rekordmélypontja A Gallup intézet pénteken közzétett felmérése szerint Margaret Thatcher népsze­rűségi mutatója mélyebbre süllyedt, mint bármely brit kormányfőé azóta, hogy 1937-ben George Gallup megkezdte a közvélemény­kutatást Nagy-Britanniában. Legújabb kimutatása szerint a megkérdezetteknek 24 százaléka elégedett és 71 szá­zaléka elégedetlen Thatcher asszony kormányfői tevé­kenységével. Ugyanez a fel­mérés 52,5:28 arányú veze­tést mutat ki a Munkáspárt javára. A konzervatív párt­tal szemben elért 24,5 pon­tos munkáspárti előny a leg­nagyobb, amelyet a Gallup valaha is feljegyzett. A The Daily Telegraph számára készült közvéle­mény-kutatáshoz a konzer­vatív lap hozzáfűzi: „A mostani Gallup-felmérés a kormány legrosszabb hat hó­napjának kicsúcsosodása Thatcher asszony hatalomra kerülése óta. Ez újabb csa­pás a tory képviselők mo­ráljára, akik olyan parla­menti ülésszak után távoz­nak húsvéti szünetre, amely­nek során a fejadó népsze­rűtlensége, az emelkedő bankkamatlábak és That­cher asszony pártvezérsége elleni kihívás körül zajló erősödő találgatások uralták a közhangulatot.” „A konzervatívok most olyan messze lemaradtak, hogy már csak a kormány szerencséjének jelentős gaz­dasági helyzetjavulás esetén bekövetkezhető látványos fordulata, avagy a Munkás­párt népszerűségének hirte­len összeomlása háríthatja el egy tory-vereség veszélyét a következő általános vá­lasztásokon” — írja a kon­zervatív kormánypárt szó­csövének tekintett The Dai­ly Telegraph. Baszk terroristákat tartóztattak le Franciaországban Valószínűleg a legvéresebb spanyolországi merényletek szervezőit és végrehajtóit sike­rült letartóztatni szerdán és csütörtökön Franciaországbanra baszkok lakta vidéken. A fran­cia rendőrség nagyszabású ak­ciója nyomán 16 baszk nemze­tiségű francia állampolgárt vet­tek eddig őrizetbe, s azzal gya­núsítják őket, hogy ők voltak 1978 óta legalább IS, a baszk ETA szervezet által indított ter­rorakció végrehajtói Spanyolor­szágban. Ezeknek a merényle­teknek együttesen 29 halálos ál­dozatuk volt, köztük vezető ka­tonatisztek, bírók, közigazgatá­si vezetők. Egyedül a zarago- zai csendőrlaktanya ellen 1987- ben elkövetett robbantásos me­rényletnek 11 halottja volt. A rendőrségi akciót azt kö­vetően hajtották végre, hogy Sevillában a spanyol hatóságok elfogtak egy francia állampol­gárságú, baszk nemzetiségű sze­mélyt, aki nem kevesebb, mint 300 kilogramm robbanóanyagot szállított. Meg nem erősített hí­rek szerint a robbanószert a húsvéti ünnepek alatt akarták egy nagy méretű merényletnél felhasználni. Bár az adatok ko­rántsem teljesek, a vizsgálat ar­ra utal, hogy a merényleteket egy külön e célra szervezett, francia állampolgárságú basz­kokból álló „utazó brigád” haj­totta végre. A csoport két ve­zetője, Frederic Haremboure és Jacques Esnal rendőrkézen van. Az akció során a rendőrök nagy mennyiségű kézifegyvert és robbanóanyagot találtak, köztük kézi rakétavetőket, gép­pisztolyokat, revolvereket. Egy év bujkálás életveszélyben Salman Rushdie a Newsweek hasábjain vallott a Khomeini imám által kimondott halálos Ítélet éta eltelt időszakról Í1EH3EH< *«11W HIDEGHÁBORÚ ELJEGYZÉS MIATT Hogy a hidegháború nyo­mai még nem tűntek el, bi­zonyítja ezt a nem minden­napi amerikai eset. Amikor Wendy Simmons a colum­biai egyetem hallgatója nagy örömmel elújságolta szüleinek, hogy eljegyezték egymást a moszkvai Pavel Cserniszovval, azok akkora patáüát csaptak, hogy a rendőrségnek kellett közbe­lépnie. Az incidens az egye­temi városban történt, Wendy szobájában. Az apa torkaszakadtából ordítozta, hogy a vőlegény kém, mert minden szovjet állampolgár kém és mindenáron ki akar­ta rángatni lányát a szobá­ból. Az anya viszont azzal érvelt, hogy a 18 éves Wendy túl fiatal a házasságra. A kedélyek szerencsére lecsil­lapodtak, és a vőlegényt sem kellett letartóztatni — a menyasszony legnagyobb örömére. SIKERES AIDS ELLENI HARC HAZÁNKBAN Jonathan Mann, az Egész­ségügyi Világszervezet AIDS elleni programjának igazga­tója hazánkban tett látoga­tása során megállapította, hogy az ország sikeresen fe­jezte be az AIDS elleni harc első szakaszát, a tanácsadá­si és az információs kam­pányt. A második szakasz a betegség megelőzéséből és gyógyításából áll. Magyar- országon eddig mindössze 31 ember betegedett meg, és közülük húszán meghaltak. Mivel azonban az országban növekszik a kábítószer-élve­zők és a prostituáltak szá­ma, ez az AIDS-betegek szá­mának növekedését vonja maga után. Magyarországon az AIDS-tesztek 1986 óta kötelezőek. VIRÁGZIK A CSEMPÉSZÉS KÍNÁBAN mozdonyvezetőt fülelték le, aki ugyan azt állította, hogy nincs semmi a vonaton, de a vámőrök a mozdony ket­tős falában 44 National M 7 és nyolc National M 10-es márkájú kamerát találtak. Az elkobzott áru értéke 480 ezer jüan (102 ezer dollár). Igen jó hasznot' hoz a ci­garettafilterhez szükséges nyersanyag becsempészése. A nyersanyag illegális for­galmazásának megakadályo­zása végett a dohányipari igazgatóság sürgősen elren­delte, hogy az illetékes vál­lalatok és gyárak azonnali fejezzék be a nyersanyag vásárlását, a jóváhagyás nélkül megkötött szerződé­seket szakítsák meg és a vásárlás miatt külföldre küldött képviselőjüket hív­ják vissza. ŰJ COCA-COLA A PIACON A Coca-Cola cég új ter­méket dob a piacra, hama­rosan új néven, új csoma­golásban árulja a kólát. A Coke 2 piros-kék-fehér cso­magolásban kerül piacra és a közkedvelt Pepsi-Colának lesz a vetélytársa. Javában készülnek a reklámanyagok, de ezt a cég nagy titokban tartja. Megnyugtató azon­ban, hogy a régi jó Coca- Cola nem változik. KÁBlTÓSZERCSEMPÉSZT TARTÓZTATTAK LE Iránban az elmúlt öt nap alatt 530 kábítószeircsem- pészt és 4863 kábítószer-él­vezőt tartóztattak le. A ká­bítószercsempészeket ki vég­zik, a kábítószer-élvezőket munikatáborokban szoktatják le káros szenvedélyükről. KEVESEBB KÖZSZÜKSÉGLETI CIKK A SZOVJETUNIÓBAN A legtöbb szovjet polgár borúlátó az életszínvonal nö­vekedését illetően. Moszkvá­ban és Kirovban ezzel kap­csolatban közvélemény-ku­tatást rendeztek, és a moszk­vaiak 83 százaléka, a kiro- viak 75 százaléka kijelentet­te, hogy jelenleg kevesebb közszükségleti árucikk vans boltokban, mint azelőtt volt. Ezenkívül kevesebb élelmi­szert is lehet kapni. A meg­kérdezettek szerint a pe­resztrojka eddigi legnagyobb sikere, hogy javultak az em­berek közötti viszonyok és az erkölcs. Mindig könnyebb, ha van ott még valaki. Tényleg nem aikarok sokat beszélni Marianne-ról, de úgy gondolom, meg kell mondjam, hogy mindazok közül, akik támogattak és erőt adtak, senkitől sem kaptam több erőt és támogatást, mint tőle. Anélkül, hogy belemélyednék ebbe, meg kell mon­dani, hogy ő tulajdonképpen több terhet vett ebből magára, mint bárki más, és sokféle értelemben még mindig cipeli. Szóval egyszerűbb valaki mással lenni, de hát az ember teszi, amit tennie kell. Az egyik dolog, amit ebben az évben tudtam meg a sajtó­ról, az, hogy amikor van egy jó sztori, és képtelenék róla bármit is megtudni, egyszerűen kitalálnak valamit. Mind­azok a történetek, amiket olvastam arról, hogy láttak en­gem valahol, kivétel nélkül a képzelet szüleményei voltak. Még csak a közelében sem voltam egy oxfordi egyetemnek, hát még hogy engedélyezték volna, hogy oxfordi rektorok­kal vacsorázzak. És hogy aztán kint fundamentalista tünte­tők támadtak volna meg — hát ez rossz írók fantáziája. Már évek óta ki kellett volna vetetnem az alsó bölcsesség­fogamat, és éppen mielőtt ez az egész megtörtént volna, le­tört a bal alsó bölcsességfogam. Ez éppen akkor követke­zett be, amikor egy amerikai könyvismertető körútra készül­tem, legalábbis azt gondoltam. Így hát azt mondtam a fog­orvosomnak, hogy az amerikai körúton nem akarok dagadt arccal kínlódni. Megbeszéltük, hogy elmegyek Amerikába, és csak akkor vetetem ki a fogamat, ha visszajöttem. Aztán az amerikai körút helyett ez a bujkálás jutott osztályrésze­mül, és egészen váratlanul olyan helyzetbe kerültem, hogy nem tudtam, hogy a fenébe húzatom ki ezeket a fogaimat. A rendőrség bámulatra méltó teljesítményeinek sorában az egyik az volt, hogy elintézték tavaly, hogy bevigyenek egy kórházba, érzéstelenítsenek — ami rémes volt —, kivétes­sék a bölcsességfogaimat, megvárják, hogy magamhoz tér­jek, és úgy vittek ki, hogy senki se tudta, hogy egyáltalán ott voltam. Nos, ezt csináltam éppen, amikor állítólag ox­fordi rektorokkal ültem egy asztalnál. Volt egy-két olyan bírálóm, akiken nagyon meglepődtem. Az, hogy az összes volt amerikai elnök közül éppen Jimmy Carter mondja, megérti, hogyan érezhetnek az irániak — éppen Carter, akiről mindannyian tudjuk, hogy milyen ben­sőséges és eredményes viszonyban volt velük —, hát ez majdnemhogy nevetséges. Az eltelt egy év során sok időt töltöttem azon töprengve, hogy jó úton járok-e. Gyanítom, hogy az ellenem ágálók nem sokat törték ezen a fejüket — hogy netalán nekik nincs igazuk. Sokat gondoltam ezen, és több időt töltöttem ennek a könyvnek az újraolvasásával, mint bármelyik másik köny­vemmel, amit ezelőtt írtam — rendes körülmények között ki nem állhatok olyan könyveket olvasni, amiket már megír­tam —, ezt viszont kénytelen voltam szinte fejből megtanul­ni. Örömmel mondhatom, hogy vállalom, amit írtam. Ha úgy érezném, hogy a könyvem olyan sérelmeket okozott vol­na, amilyeneket az emberek magukra vettek, mindenről másképp éreznék — hogy mit kellene csinálni a jövőben, hogy meg kellene-e maradnom a jelenlegi álláspontomon, szóval mindenről. Tény, hogy őszintén nem tudom elhinni, hogy amit írtam, azt a bánásmódot érdemli, mint amiben részem volt. Mindig azon a véleményen voltam, hogy zsebkönyv for­májában is ki kell adni, számos oknál fogva, és ezek közül a legkevésbé a pénz a lényeges. Másrészt az írásból élek, és nem tudom, miért kellene szégyellnem, hogy pénzt keresek vele. íme a többi ok: bármelyik író megmondja, hogy a pu­ha fedelű kiadás az igazi. Ha az ember huzamosabb ideig jelen akar lermi a könyvpiacon, ez kemény kötésben nem megy. Pillanatnyilag A sátáni versek még mindig jól forgal­mazzák és jól el vannak belőle látva a könyvesboltok. Két év múlva, vagy öt év múlva ez már nem lesz így. Ha addig nem jelenik meg a zisebkönyv, akkor a mű gyakorlatilag ki lesz szorítva. Pontosan ezt nem szeretném, hogy ilyen kis­kapus módszerrel szorítsák ki a könyvemet. Nagyon fontosnak tűnik számomra, hogy tanulmányozzák, nem hiúságból, hanem azért, mert egy olyan könyvet, ami egy ilyen esemény középpontjában volt, nagyon figyelmesen ót kell tanulmányozni. Egyetemi tanárok kifejtették, hogy ha azt akarjuk, hogy egy könyv benne legyen a tananyag­ban, akkor ahhoz elengedhetetlen a puhafedelű kiadás. Ke­mény kötésben nem kerülhet egy szeminárium anyagába. De vannak elvi okok is. Ha nem megyünk végig a kiadási cikluson, akkor bizonyos értelemben vereséget szenvedünk a könyv ellen folyó kampányban. Én ezt egy ártalmatlan könyvnek tartom, amit tévesen vádoltak meg és üldöznek. Rossz lenne, ha éppen a könyvet kellene eltávolítani az aré­nából ahhoz, hogy véget érjen a körötte keletkezett cirkusz. A sátáni versekre nemcsak úgy kellene tekinteni, mint olyan könyvre, ami néhány évig egy botrány kellős közepén ta­láltatott. Évekkel ezután az emberek esetleg a megjelenés óta eltelt idő távolságából, sokkal higgadtabban tudnák megítélni, hogy milyen is valójában a könyv, és milyen nem. Ez pedig nem lehetséges, ha a könyvnek nem lesz egy olcsó, időtálló kiadása. Ami a veszélyt illeti, tudják, én nem vagyok idióta. Tu­dom, hogy milyen a kockázat a könyveladók és a -kiadók számára. Nem én terheltem ezzel a könyvesboltokat, hanem azok, akik a terrorkampányt vezetik. Az az érzésem, hogy annak, amit Le Carré mondott, aránytalanul nagy volt a sajtóvisszhangja, mivel egy Le Carréra legalább száz olyan ember jut, aki megvetendőnek tartja azt, amit ő mondott. Remélem, hogy nem befolyásolta a véleményét az, hogy a legutóbbi könyvéről nem sok jót írtam. Biztos vágyók ben­ne, hogy ennek fölötte áll. Newsweek: Lévén, hogy száműzetésének nem tudni, mi­kor lesz vége, már többekben felmerült, hogy Rushdie eset­leg megváltoztathatná külsejét, egy távoli országba költöz­hetne vagy teljesen megváltoztathatná személyazonosságát. Nem, mit érnék vele? Ez azt jelentené, hogy meg kellene szűnnöm írónak lenni. Nem lehetnék többé az, ami vagyok. Még ez is jobb élet, mint amilyen az lenne. Én egyszerűen nem fogadom el, hogy ez egész életemben így maradjon — kénytelen vagyok derűlátó lenni, hinni abban, hogy lehet­séges a megoldás. Mindebből többek között az is kiviláglik, hogy van, amikor az ember már híresebb, mint kellene. JARUZELSKINAK NAGYON ALACSONY A FIZETÉSE Wojciech Jaruzelski len­gyel elnök valószínűleg a t>i- lág egyik legrosszabbul fize­tett államfője. Egy lengyel ifjúsági lap szerint havi ke­resete 4 millió 32Ó ezer zloty, vagyis 455 dolár. Groza és güzfi Magyar és román végre barátként nyújthatja egymás felé kezét? Az évszázados bizalmatlanság görcsei lazul­nak? Hinnünk, akarnunk kell, hogy \igy legyen, akkor is, ha tudjuk: adunk és kapunk még pofonokat, hiszen a beidegződésektől, a szokásoktól lehetetlen imáról holnap­ra megszabadulni. Groza Péter ibörtönnaplóját lapozgatom. Az egyik rész­letben leírja egy pofon történetét. Serestély Béla, a poéta kapta tőle. A kollégiumi szilenciumon Groza elszundí­tott. ÍBéla lökte oldalba ezzel a mondattal: „Ébredj fel, mit alszol, mint egy güzü!" A güzü szó beléhasított. Mint régi román papi család ivadéka, dákoromán soviniszta tradíciókkal terhelt légkörben nevelkedett. Magyar nyelv­tudása akkor még nagyon kezdetleges volt. A szó jelen­tését nem tudta, de hangzásából ítélve keménynek, dur­vának, sértőnek gondolta, amely megtorlást kíván, ezért pofon vágta Bélát. A harag az ifjú emberkék romlatlan lelkében hamar felengedett, és a kölcsönös tisztázások után kiderült; a fölébresztés parancsa a primátustól jött, a güzü szót is 6 fogalmazta meg, Béla csak továbbította, de ő sem tudta, mit is jelent valójában. A két naiv gyerek pofozkodott valamiért, amit egyikük sem értett, olyan dolgokért, amelyről fogalmuk inem volt, amelyet csak a hórihorgas primátus tudott. Végül is ez a pofozkodás és (az azt követő ráébredés egy életre jneg- alapozta barátságukat. A két kisdiák afférjában nem nehéz fölfedezni a ma­gyar és ia román nép összezördüléseit, egymásnak feszü­léseit. Haragudtak, perlekedtek, gyűlölködtek. De sok olyan ügyért vérzett ez a két nép, meg a szomszédos töb­bi is, /amely „güzü” volt számukra! Közös, sorsfordító érdekünk immár, hogy a pofozko­dásokat olyasféle rádöbbenés kövesse, mint Groza Péter és Serestély Béla ‘esetében, s végre egymással igaz ba­rátságra, tartós szövetségre lépjünk! — záffoni — Kínában a kisebb-nagyobb esetek ellenére egyre in­kább növekszik a csempé­szek száma. Műszaki beren­dezéseket, de újabban a kü­lönféle nyersanyagot is a listájukra írtak. A közel­múltban egy kínai tévémű­sorban is elhangzott, hogy száz értékes kamerát koboz­tak el a honkongi és kínai határátjárón. Huang Vei-bo

Next

/
Thumbnails
Contents