Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-29 / 100. szám
f 1990. április 29., vasárnap IRODALOM-MŰVÉSZET 'kÖRÖSTÁJ Magyari Barna: Kép lélekrajzóráror~ kezedben kötőtű újjadon egyszál életem egy perc alatt jó meleg indulatot kötsz nekem de mondd kedves ugye még várhatom hogy kis kezeddel összegyűrd bánatom szótányérjaimba‘ kiszedve gőzölgő szeretetem hozz egy kanalat drágám s törékeny lelked megetetem ' ma lélekrajzórán hangulatom egy árnyalattal sötétebbre festette az élet mikor benyitott a magány éppen nagyítóval kerestem a szépet „Teszem a dolgom, festek, rajzolok” Egy Erdélyből jött mű vészasszony Macskássy Izolda képein madaraik, hatalmas szirmú, trópusi virágok, mákgubók, napraforgók, . lovak, ölelő karú asszonyok, gyerekek... Valami csodálatos erő és szépség sugárzik belőlük, vigasz, simogatás. Annyi mocsok és szorongattatás között élünk, annyit vesződünk a kisszerűség nyűgeiben, s olyan kevés az, amiből hitet meríthetünk. Mint egy parasztmadonna, gömbölyű. Mert kerek a teljes világ. Erős karja nemcsak két édesgyerekét vigyázza, de „palástja” alá tudja vonni mind szeretteit. Az adás számára olyan természetes, mint másnak, ha ételt vesz magához. — Székely asszony vagyok — mondja. — A hatvanas években jöttem át édesapámhoz. Addig anyám, nagyanyám és Szelina né- ném neveltek... Vannak népek, és ilyen a székely, akiknek mindig mindent túl kell élniük. Még a pusztító halált, a tragédiákat is. Lehajtott fővel, kedvetlen, örömtelen nem lehet. Olyan rövid ideig élünk, annyira nincs idő, hogy nem múlathatjuk mások bosszantására, az irigységre ... Büszke vagyok fajtámra, és minden gesztusával fel szeretném mutatni sutaságaival, derék dolgaival együtt. Hadd dönt- sem én el — ahogy Páskán- di Géza írja a Vendégségben —, hogy ki lehessen az árulóm. Talán büszkeség ez, de emelt fővel nem lehet nélküle élni. Osztani szeretek, nem kapni. A kufárko- dás nem kenyerem. Munkáimat sem tudom pénzzel mérni. Volt, amikor a diplomamunkámat alig tudtam befejezni pénzhiány miatt. Nem tudok mást. Teszem a dolgom, festek, rajzolok. A gyerekeknek ennivaló kell... Csak kerül a krajcár is... Heti mottónk: „Rend csak átívelünk lehet, kik m szabadiig hívei vagyunk. Szabadnak lenni annyit tesz, mint joggal bírni mindenre, aminek gyakorlata minden másoknak hasonló joggyakorlatával összefér. Es ez a valódi rend, szabadság'nélkül rend nem lehet.” KOSSUTH LAJOS Ilii Édesanyám, aki Erdélyben él — háromszázötven tő rózsát nevel. Három tő belőle mindig fehér. Ez az én emlékemet őrzi... Szeretem a fehéret, mert benne van a legtöbb szín. Ezért is dolgozom szívesen selyemre, pedig azt mondják, selyemre festeni a legnehezebb. Nem tudom. Selyemben inkább izzik az indigó, a sárga feszesebb, fényesebb és szebb. Macskássy Izolda Maros- vásárhelyen született, a híres köröndi fazekas, Katona Sándor unokája. Erdélyben és Ausztriában végezte kép- .zőművészeti tanulmányait. 1971 óta magyar állampolgár. Képeivel kiállításokon gyakran találkozhatunk. Műveit ismerik Ausztriában, Bulgáriában, Lengyelországban, Angliában, de Irakban, Amerikában és Kanadában is. NSZK-ban állandó kiállításában gyönyörködhetnek, ősszel kiállított Nyíregyházán és Nümbergben is. Szükségünk van a belőle áradó fényre, erőre, hitre, hogy mi is élhessünk, higy- gyünlk, érézzünk, tenni és örülni tudjunk. (A képen a művésznő „Kék madár" című festménye.) Józsa Agnes Kegyelet és jelkép Avatóbeszéd József Attila szobránál, Battonyán (részlet) A köztéri szobor és a megholtak iránti kegyeletet és tiszteletet (kifejező temetői síremlék értékrendje nem azonos. Nem az a szerepe, hogy mozdulatlanná merevítsen, hanem hogy pozitív emberi tulajdonságokat formáló, nemes eszményeket hirdető, emberségre serkentő jelkép legyen. A jövőt szolgálja! Kelemen Kristóf mester nagyszerű alkotása, amellyel Battonya városát a szó szoros értelmében megajándékozta, s amely kifejezetten a költő iránti mély tiszteletből született, vallóban ezt a célt szolgálja. Életünk szerves részévé, mindennapos társává akarja tenni József-Attilát! Köszönet érte! Nem versenyezni kívánt vele. Tudta: az ő dolga ott kezdődik, ahol a költő befejezte. Halhatatlanná, „ércnél maradandóbbá” nem ő, hanem a győzelmes eszmék teszik az igazi poétát, aki harmóniát teremt a lélek és a világ között. Világosan felismerte, hogy neki — az ihletett szobrásznak — az a kötelessége, hogy az anyag törvényeinek engedelmeskedve a művészet adekvát eszközeivel igyekezzék hitelesen érvényre juttatni ezt az összhangot. Azaz: eszményt faragjon egy tisztultabb, szebb világ igézetében. Ennek az elvárásnak maradéktalanul eleget is tett. Ma, amikor fáradtabban fáradnák a dolgozó emberek, különösen szükség van bátorító erőforrásokra. Legyen a mester szobra élő és ható erő. Intsen és figyelmeztessen arra, hogy becsüljük meg értékes szellemi örökségünket. A nagy költő hagyatéka nem politikai kurzusonként átértékelendő valami. Jóval több annál. Nem egyeseké, nem kasztoké, hanem miindannyiónké: az egész nemzeté, az emberiségé. Oktasson hát ez az erőt sugárzó József Attiia-szobor a nemzeti összefogás, a társadalmi egység szükségességére. Arra, hogy vegyük végre tudomásul: „a dolgos test s az alkotó szellem” nem törhet többé egymás ellen, Neveljen a személyes felelősség és helytállás szépségére, az erkölcsi biztonságot adó emberi kultúra védelmére. Tanítson a férfias sors- váiLLalásma, még magyarnak számkivetve is. Kötelezzen az egymás mellett élő népek testvériségére, az összetartozás boldogságot adó erkölcsi kényszerére. Arra, hogy ne csak tessók-lássék légyen ember az ember, hanem belső morális indíttatásból is. Serkentsen lankadatlan önépítésre, értékes egyéni-közösségi tulajdonságok, etikai (normák elsajátítására és vállalására. Arra, hogy teremtsünk szorongás nélküli életet, s ne elégedjünk meg — mint pótszerrel: — azzal a tudattál, mégha kétségbevonhatatlanul igaz is, miszerint „annyit úgy sem feledhetsz, hogy ember ne maradj!” Hirdesse az alkotó, teremtő munka országépítő hasznát és értelmét. Követelje a rendet teremtő szabadságot, a jobbat akaró poros szájak szabad szólásának a jogát. Tudatosítsa a „légy fegyelmezett!” erkölcsi erejét, s a józan ész megvilágosító hatalmát; bátorítson arra, hogy a tiszta értelem törvényei szerint építsük magunkat, mert nekünk kell uralkodnunk a dolgok felett, s nem azoknak rajtunk. Vagyis: váljék e szobor a torzításmentes szabadság, az élet teljességét birtokolni akaró ember jelképévé!--------------------------*»(1. lO'KUllUl, TO ö OOVL i de kerülésén, idehozásán fáradozó lelkes lokálpatriótákkal együtt kívánom én is a battonyaiaiknák: legyen és maradjon» élő bennük József Attila szelleme! Legyen szobra olyan óvó és figyelmeztető emlékjel, amely a haza önzetlen szeretetére, a népek közötti megbékélésre, az emberi méltóság tiszteletére és egymás megbecsülésére tanít. Most, amikor felavatom és a battonyaiaknak megőrzésére átadom a hajdan itt járt költő megragadóan szép szobrát, engedjék meg, hogy egy kicsit higgyek is ebben! „ , Elek László Csoór István: A katonaviselt és a többiek... Négy ember állt a drótkerítés mellett és nézték az őzbakot. A brigádvezető kifent késsel jött és megállt a kerítés culápjánál. Rátámaszkodott és nyújtotta a kést a hosszú derekú Baloghnak: — Nesze, fene éles! Balogh félszemmel a bicskára sandított, de nem nyúlt érte. A brigád vezető noszogatta: — Azt mondtad, hogy a csirke nyakát is egy nyisz- szantással vágod el... Az őzbakot is vállaltad. A hosszú derekú Baloghnak olyan mély volt a hangja, mintha mindig csizma- szárba kiabálna: — A csirke, az más ... — Miért? — Csak... Arra gondolt, hogy annak toll van a nyakán, ujjnyi vastag az egész és ellenkezni is szokott. Az őz jámbor, mint a birka. —■ Azt mondtad, elbánsz vele, ha meghízott... — Még hízhatna ,.. A brigádvezető az őz felé intett, a keretlécből szegeit rácsra, amiből szapora szájmozgással szálazta a gyenge zöldherét. — Lassankint gurul... Mit akarsz még? Balogh átvette a bicskát és a mellette könyöklő embernek nyújtotta; aki a szándálos lábát a kerítés alsó deszkáján pihentette.» — Te, disznót is szúrtál mán... A szandálos nem nézett arra sem, hanem a fényt figyelte, ami alig ért fel a tető gerincéiig, de itt is kapaszkodnia -kellett, mert a Nap kinyújtott kézzel húzta visz- sza és zavarta volna be a másik szobába, ahol készen állt a vetett ágy... Nyúlt a bicskáért és tovább is adta a fiatalnak, aki a múlt őszén szerelt le és olyan mélyzsebű, nyűhetetlen nadrágot hozott magával, amiben konyákig járt a keze. A zseben belül éppen a lábaszárát vakairgatta. A katonaviselt megpeceg- tette a körmével a bicska élét: — Bitang éles ...! A szandálos a fényt figyelte tovább. A nyárfaágában kapaszkodott meg és a zizzenő levelekről ugrott át gallyról gallyra. Űigy szólt, hogy nem nézett a katonaviselitre: — Pedig neked kellene, mert te fogtad ... Te hoztad ki hajóval a szigetről... A tiéd... — Ügy gondoltam, hogy közös... ' A szandálos az őz hátára nézett, a forradásra, amit betapasztott a heg, amit a kinőtt pehelyszőrök be is borítottak. — Te hoztad ki a doktort, meg a penicillint... — Mert gennyesedett... — Azt jósoltad, ha moslékot juk, két hét alatt hat kilót is hízik... —• Hízott is ... — Hát akkor? —i Én a hagymát pucolom ... — Azzal majd elbánik más... Csináld a vágást...! — Balogh vállalta, csinálja... Arra fordult a katonaviselt, ahol Balogh állott. De az úgy elment, hogy észre sem vették A munkásszobában feküdt az ágyon és úgy látta, hogy a gát tetejéről is elment már a fény. Csak a szürkület maradt utána, ami úgy szóródott le a fűzfák bokrairól, hogy az ablaküvegre is jutott. Homályosait, mintha tejjel locsolták volna le... A katonaviselt a kéményseprőnek adta a kést, akinek csaik kötésig ért a cu- láp. Azért is hagyta ott a mesterségét, mert a kernen- cés kéményekben szorult a dereka. Sütőlapátnyi tenyerében elveszett a bicska, csak a hegye villogott ki. Ügy nézett le a többiekre, mintha dombon állana. — Én a nyúzást vállaltam ... A bériért... A vágást nem! Mellette már nem állott senki, csak az üres oszlop. Nem nyújthatta tovább. Vissza sem, mert a többiek úgy nézik a nagy semmit, mintha paradicsommadarat látnának. Nem fordulnának felé a félvilágért 6em. Szuszognak, vakaróznak és úgy ráfeküsznek a kerítésre, hogy a drót vastag hasat ereszt. Meglóbálta magát a kéményseprő és Indult a verőce telié. A bakancsával úgy lépett a betonjárdán, hogy csattant a lépése és a nekieresztett hangját verte visz- sza az istálló tűzfalas vége: — Hozzátok a tálat...! Toporgott az őz körük de az nem ijedt meg. Nem szaladt el, csak feltartott fejjel nézett a nagyléptű emberre, meg a kifent késre. — A porba engedjem a vérét? Erre sem szóltak semmit. Csak vártak. Valaminek még jönni kell az őrház felől, vagy a gátról, vagy a padlásról. Jöhet még a vadőr isi, vagy valamelyik fiók állatkert pusmogó embere. Papucscsattogásra egyenesedtek fel és a hangra, ami úgy csilingelt végig az udvaron, hogy nem akadt fel sem a fában, sem a gát füves rézsűjében: — Cső ... cső ... itt a vacsorád, békás... Kéziből etette a gátőmé, tejben áztatott kukoricadarával. Nevettek az emberek, nevetett a kéményseprő is. —i Vágás előtt a disznót sem etetik... A kéményseprő aludt el leghamanább. Horkolt, de csak csendes trombitálássaL Balogh is úgy tett, mint oki alszik. A pokrócot a nyakáig húzta, de a fülére már nem. Füléit, mint nyúl az árpában. Halkan lépett le az ágyról és mezítláb indult neki az éjszakának, ügyelt, hogy ne nyikorogjon utána az ajtó. Mikor bejött, nem is tudta, hogy a verécét nyitva felejtette. Később a 'katonaviselt suhant le az ágyról és szuszogott, míg a drótkerítéses udvarba és az egyik szárnyát úgy (hagyta, hogy azon 'kifért ej*y hízott ökör is. A kéményseprő az első álom után riadt fel és tapogatózva lépett gerendától gerendáig. A fűben már kapkodta a Iáhát, mert a hajnali harmat erősen kastosí- totta. A kiskaput billentette ki a sarkából, ezen szokták korán reggel a malacokat kiengedni a játszóba. A szandálos már nem érte el a verécét sem. Kushad- nia kellett a nyárfa derekánál, mert a cementjárdán suttyogott a talp és az udvaron pettyege tt a szíj ostor. A pongyolát félkézzel fogta össze az asszony... * * * Balogh ébredt legelőször. Kinézett az ablakon a keretléce» rácsra. Nem látott mellette semmit. Nyújtózkodott és ásítva eresztette el a hangját: — Estére levágom ...! A kéményseprő is szem- befordult az ablakkal: — Nagy kunszt, ha kell én is... A katonaviselt is felneszeit. — Azt álmodtam, hogy a koma az éjjel tavaszt érzett és elment a gulyába asz- szony t keresni... A szandálos olyant nyújtózkodott, hogy recsegett a csontja. — Abból neki is jár... A brigádvezető vakarta a hátát és számolt. — A doktor, meg a penicillin negyven forint... A sok cürhődést nem számítom ... Tíz kiló színhúst adna ... Nem mondhatta tovább, mert az ajtón kaparászott valami és utána csendesen kinyílt. Az őz lépett be és csodálkozó tekintettel körülnézett a szobán. Nem járt még itt. Nem ismerte a kecske lábú asztalt, a festett lócákat sem. Szaglászott és az egyik ágy lábánál kenyérhajat .talált. Ügy majszolt, mint aki nem (kapott még reggelit. Balogh a csizmáját akarta hozzávágni, a kéményseprő a kispárnát, a szandálos a zománcos ivóbögrét, a kato- naviselt a Lábujjait piszkálta és a csendes szót terítette szét a szobán:----Száraz a húsa ... Ü gy néztek egymásra, mint akinek édes lúdhájjal kenegetik a hátát. Erre -még nem is gondoltak. Tudták, hogy szalonnával szokták spékelni, de azzal is olyan, mint a gyalulatlan deszka. A birka húsa jobb, a csirkéé még annál is, de köny- nyebb is kezelni, mert egyiknek sincs olyan nagy szeme, mint az őznek...
