Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-29 / 100. szám
Temetőből sírkert 1990. április 129., vasárnap Az élet úgy szabja meg, hogy minden ember, szegény és gazdag a temetőben fut össze; ott, ahol nincs különbség. Forró szív már nincs, s nem dobog. Így volt ez és tesz, míg ember él a földön; kezdődnek az életek, kiteljesednék, végső pontra érnek. A mozduló, erősödő, diadalra jutó törekvések több eleme tűnik fel életünkben, újra és újra, szinte kitapinthatatlan plasztikusságban. Az első elem: keresni, felismerni a múltban a követendő haladó elődöket, megtartani, birtokba venni, a jelenbe átemelni a múlt nagy eszméit! — A másik elem: vállalni a múlt adósságát, a félig megoldott feladatok szaporodó terhét. — A következő: előkészíteni, éleszteni s kezdeni akár magányosan is a harcot az új korszakban, újképpen jelentkező eszmékért, míg ezek az eszmék szétfutnak a társadalomban — Végül a legmélyebben jellemző elem; fegyverrel is élén járni a végül kirobbanó harcnak, hogy a múlt és jelen mindenkor teljessé váljék, a jövő tisztuló, élesedő képével! Eleink, kik roppant erőfeszítésekkel. ragyogó hősiességgel végigküzdötték az életet és reánk testállták örökségül szülőföldünket, emlékezzünk rájok és gondozzuk sírjaikat, óvjuk őket.... gyűjtsük össze „a jelesebb” sírköveket, emléktáblákat, fejfákat, egy sírkertbe. az utókor számára emlékül 1 A letűnt századok folyamán egy-egy településen, így Füzesgyarmaton is több temető volt, így ír erről Ga- csári István a Füzesgyarmati krónikában: „... eddig az ideig 4' különböző időben, amint is érintetett volt. Az első temetkezőhely volt itt is, mint másutt, mindenütt a régebbi időkben — a templom udvara vagy környéke. Ahonnan, mikor a mostani templomunk épült, sok embercsontok és koponyák, sőt selyemdarabok is ásattak ki. Ma is elég számmal találtatnak ugyanott az ásások után. A második temető volt a helységnek napkeleti szélén, ahol már most egész utca van hosszú sorbanyúló házakkal és a Temetőkert neve mind a mai napig fenntartja, mert elébb temető. azután pedig szőlőskert is volt itt. A harmadik temető, a helység déli szélén, de már most városba jól benne esik a Nagyutca jobbik oldalán, ott ahol az méltóságos földes uraság kettős malma van. A negyedik temető —. és mostani ugyancsak a város déli szélén, úgynevezett Mihály- halmi temető, az 1771. esztendőnek 9. júliusától fogva, mely napon Csák János 75 esztendős és Hajdú Mihály felesége 17 esztendős temettettek oda először.” Üjabb temető — hol sírjaink domborulnak —, a Folyáséri vagy Nyugati temető 1842-től, első halottja Körei Sára asszonyság volt, a MÁV-állomás tőszomszédságában. Ugyanott van, egy árokkal elkülönítve az izraelita temető. A másik temető a Keleti vagy Nagygyepi — a Szebeni, Temető, Bajcsy-Zs„ Május 1., Dobó és Kont utcák ölelik körül. Itt van eltemetve Gacsári István, Csánki Benjamin, Szilágyi Márton lelkészek és még sokan mások, és a legújabb temető, a MÁV-strand- fürdőhely megálló, valamint a Keverőüzem között van, ahova ma temetik a helység halottjait. A Sárréti Múzeum Baráti Kör és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Baráti Kör célul tűzték ki, hogy a lezárt Nagygyepi vagyis Keleti temetőből sírkertet „varázsolnak”. Ez igen szép és nemes kezdeményezés, gondolat. Támogatja őket a Zöld párt is, reméljük, e kezdeményezésük sok mással együtt valóra válik, így lehetünk méltók elődeinkhez, hozzájuk, kik életüket végigküzdötték. Szebb és igazabb vágya a mai embernek, s a jövő emberének ennél “nem lehet. Szíveljük meg Hegyesi János: Őseink hagyatéka című versének a következő sorait: „De mint őseink, halandók , vagyunk, Ki-ki a dolgát, igazán tegye! Hogy mikor mi is mindent itt hagyunk, Utókor tőlünk zokon ne vegye...” A múlt a maga idejében jelen volt. s a mostani jelenünk egyszer múltunkká lesz. Ajánlom az írást azoknak, akik a temetőket, hol sírjaink domborulnak, kegyelettel őrzik! Borbíró Lajos A Folyáséri vagy Nyugati temető csőszházát már lebontották, a képen látható házaspár is rég a temetőben nyugszik Petőfinek is kedvenc eledele volt Csiga de éti — carte Aki korai vonattal vagy busszal érkezik Orosházára, annak feltűnhet, hogy a széles, árkos utcákon zsákos vagy kasos embereket lát, hkik a harmatos füvet sar- lózzálk. Régi jogszokás, vagy a háziakkal való megállapodás szerint, természetes nyugalommal, hogy otthoni jószágaiknak vigyék. Ennek a megcsodálásán bő negyedszázada magam is túlestem, s a jelenséget természetesként fogom föl. Az azonban az újdonság erejével hatott — hogy ilyen lapos szófordulatot használjak —, hogy a legutóbbi, nem éppen bőséges csapadékot hullató, de mégis esős napok után az «utcák árkait és füves sávjait fürge gyerekek *és nehezen hajladozó öregek népesítették be. Szócséplés helyett röviden elmondom, hogy éppen tavaszi szünet volt az iskolákban, s a fürge gyerekek társultak nyugdíjas nagyszüle- ikhez, csigát szedni. Megkérdeztem itt-ott, hogy: — Ugyan, hogy készítik ''? Vérig sértett tekintetek utasították vissza a megszégyenítő kérdést Hazatérve keresgélni kezdtem csigarecepteket népi és jobb körök számára kiadott szakácskönyvekben, de csupán a Néprajzi Lexikonban találtam szócikket a témámról. Ebből viszont mégolyán fennkölt dolgokat is megtudhattam, hogy a csiga paraszti fogyasztására hatott a felsőbb társadalmi rétegek konyhája, ízlése; pl. Berzsenyi Dániel somogyi birtokán tenyésztette az ehető csigát. Petőfi Sándornak is kedvenc eledele volt az olajos csiga (Ha tudta volna a jó öreg mészáros!) „Csiga-múltamra” visszagondolva két dolog jutott az eszembe. Az egyik egy zsurnalisztikád nyelvi lelemény, abból az időből, amikor a nyugati ínyenceket kiszolgálandó, külkereskedőink szorgalmazták az éti csiga tenyésztését és gyűjtését. Még a középiskolás stilisztikai tankönyvekbe is bekerült az az igazán szellemesnek minősíthető cím valamelyik újságból — az írások címadásának fontosságáról szóló fejezetbe, hogy Csiga-biga, menjél ki!... Nem hívogatta, hanem küldte a közgazdász újságíró, hogy ha csak csigaitempóban is, javítsa a népgazdaság egyensúlyát. És akkor jött — a Tenkas kapitánya helyett — a természetvédők tiltakozása, mondván, hogy a csigaexport rontja az ökológiai egyensúlyt ... „Két út van előttem, melyiken induljak?...” — kérdezné szegény csigagyűjtő, ha nem látná kifüggesztve minden második villanyoszlopon, hogy az idén 1 kg csiga átvételi ára 45 Ft, méretétől függetlenül. így hát kénytelen elindulni azon az úton, amelyik a felsőbb társadalmi rétegek konyhájára vezeti a csigabigáikat: vegye be őket az ő gyomruk! A csiga-bigákat is, s az őket küldők nyomorúságát is. Beck Zoltán Már nem dolgozik a facszterga Emlékek a múltból Kétezer év — téglában elbeszélve Hogy az ötlet kitől eredt, ma már kinyomozhatatlan. Mint ahogy azt sem jegyezte fel eddig senki, hogy Fodor József tanár úr, a veszprémi gyűjtemény mai vezetője és gondozója hány kilométert utazott, gyalogolt, kilincseit ahhoz, hogy végre létrejöjjön .Magyarország első olyan műszaki múzeuma, amely a magyar építőanyaggyártás és építőipar-történet még fellelhető emlékeit, becses tárgyi rekvizitumait mutatja be a nagyközönségnek. A hazánkban működő 718 múzeum és emlékház közül ez az egyetlen ilyen ..profilú”, de állja az összehasonlítást Közép-Európa hasonló gyűjteményeivel is. Különösen, ha majd nem kell kilométereket utazni az egyes részkiállítások között, s a tárgyi emlékek és dokumentumok 90 százaléka nem szűk konténerekben, bérelt raktárakban árválkodik, hanem láthatóvá és kutathatóvá válik. KOPOGTATÓ A VITRINBEN A hat fő részből álló gyűjtemény egy töredéke Veszprém patinás városnegyedének, a Dózsa-városnak egy 17. században épült, 1988- ban felújított kétszintes barokk épületében kapott méltó helyet. A ház maga is a gyűjtemény „darabja” lehetne. hiszen az egykori tulajdonos, a híres veszprémi Prohászka kályahacsempe- gyártó-dinasztia munkaépülete volt, ma is látható égetőkemencével. A múzeum felső szintjén vitrinekben, vagy fali tárlókon mutatják be az építőipar elmúlt évszázadainak kétkezi szerszámait. dokumentumait, legalább tíz szakma mestereinek egykori, kézbesimuló, évtizedek koptatta eszközeit. A szögverő, a tűzikovács, vagy az úgynevezett „fehérkőműves” eszközök valamikor kúriákat, várakat építettek, együttműködve a szobrászok, kőfaragók vésőivel, erőt, ügyességet kívánó kalapácsaival. Talán a mai szakemberek is megcsodálják a Singer varrógéphez hasonló működésű, 250 éves faesztergát, a különböző asztalos- munkákhoz szükséges gyaluk sorát, vagy a zárak, lakatok, kopogtatók imponáló gyűjteményét. A mintegy 7000 kéziszerszám jó néhány darabjának rendeltetését ma már talán csak az idősebb mesterek ismerik. Az alsó szinten őrzik az egyedülálló kályahacsempe- és téglagyűjtemény különleges darabjait, a római kortól napjainkig. A teljes gyűjtemény helyét most alakítják ki. Maga a helyszín is kuriózum, hiszen az 1793- ban épült veszprémi városháza egykori barokk boltíves börtöne ad majd szállást a címeres vagy bélyeges tégláknak, a kúpcserepeknek éppúgy, mint a manufakturális korból ránk máradt vályog, illetve téglavetősablonoknak. FÁBÓL van a kilincse A múzeumépülettől térben és időben is máshová kalauzol bennünket a város határában kialakított skanzenszerű gyűjtemény, amely két hektárnyi parkosított területével 600 építőanyaggyártó és építőipari gépnek nyújt végső otthont. A középkori várcsörlőtől kényelmes séta vezet napjaink toronydarujáig, miközben századok műszaki fejlődését is nyomon követhetjük. Külön kiállítópavilon őrzi az időjárás viszontagságaitól a 17. századi bándi vizi fűrészmalom épségben maradt faalkatrészeit. de szabad téren dacol az idővel az 1912-ben gyártott, kalandos életű gőzgép is. Valamikor az egyik Benyovszky gróf földjén teljesített szolgálatot, . később ipari üzemben, majd az államosítás után a 22-es építőipari vállalatnál, míg 4 évvel ezelőtt a paksi atomerőmű konyhájáról került nyugdíjba, ahol gőzt állítottak elő vele. Külön figyelmet kapott a gyűjteményben a múlt századok „nyílászáró szerkezeteit”, azaz köznapian szólva: kapuit, ajtóit, ablakait bemutató kiállítás. S ha valaki a nóta gyökerét keresi, itt azt is megtalálja. Igenis van olyan" ajtó, aminek „fából van a kilincse”. FALBONTÁS SZERENCSÉVEL Fodor tanár úr tulajdonképpen könnyű helyzetben van. hiszen minden tárgyhoz, dokumentumhoz köze van, írt is róluk néhány tanulmányt. De a kutatók számára az igazi kincsek alig- alig hozzáférhetők. Pedig felbecsülhetetlen értékű aranybánya már maga a gyűjtemény is. Méginkább a hatezer darabból álló, zömében hagyatékból idekerült műszaki könyvtár, amelyben a magyar és külföldi szakkönyvek és folyóiratok mellett számtalan gépszeti, építőművészeti alkotás leírása megtalálható. A több száz darabos architekturális fény- nyomatgyűjtemény önállóan is egyedülálló; külföldön sincs párja. Valóban az építőművészet nagyjainak alkotásairól készültek, Berlinben, Párizsban, Londonban és Európa más nevezetes városaiban. Ilyen mennyiségben egyetlen hazai levéltárban. de az Akadémián sem található. Felfedezése — mint annyi esetben — a véletlennek köszönhető. Veszprém belvárosában házbontás közben akadtak rá. a falba éoített kis szekrény, több réteg tapétával borítva rejtette évtizedeken keresztül. Juhász Ferenc Fűrészek, fúrók, csákányok Fotó: BorbáK János %XDRÖSTÁJ-------------------------------H ol sírjaink domborulnak... SZÜLŐFÖLDÜNK
