Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-29 / 100. szám
NÉPÚJSÁG 1990. április 29., vasárnap JOisius 8., 10.: I Klaas Bmmaa Big Bald Békéscsabán és Grálén Német bálakoncert-sorozat Magyarországi hálakon- cert-sorozatra készül a népszerű német Klaus Ammann Big Band június 1. és 15. között. Budapest,, Szentendre, Szekszárd, Pécs és Kecskemét után június 9-én Békéscsaba a következő állomás, a fellépés helyszínepedig a sportcsarnok. Másnap, 10-én pedig Gyulán szerepelnek, majd onnan a Balatonhoz utaznak a művészek. Az elmúlt héten hazánkba látogatott az együttes vezetője, Klaus Ammann, és menedzsereivel tájékozódott a nyári hangversenyeknek otthont adó városokban. Mint mondotta, negyventagú zenekarával azért jönnek Magyarországra, hogy jótékonysági koncerteket adjanak. Az NSZK polgárai így kívánják megköszönni kormányunknak azt a segítséget, amellyel a nyugati határ megnyitásával (augusztusban) hozzájárult a német újraegyesítéshez. A kéthetes turnét a hála és a ném^t—magyar barátság jegyében tervezik. A rendezvény védnöke Habsburg Ottó leánya, Walburga von Habsburg lesz. ' — Az ötlet, hogy köszönetét mondjunk az egész magyar népnek, tulajdonképpen tavaly augusztusról származik, amikor az NDK-s menekültek kérdése még nagyon aktuális volt — mondta Klaus Ammann békéscsabai látogatásakor. — Akkor itt az emberek olyan segítségnyújtásról, együttérzésről és önzetlenségről tettek tanúbizonyságot, ami számunkra megható volt. A menekülteknek enni-i nni adtak, szállásukról gondoskodtak sokan, akik maguk sem dúskáltak a javakban. Ez a bátorság és bölcsesség óriási hatással volt ránk, s nem utolsósorban az a tény, hogy a magyar kormány intézkedése nagyban hozzájárult a német kérdés megoldásához. A türkheimi zenészek jövetelének híre jó visszhangra talált .nálunk. A német felkérésre örömmel válaszolt Otto von Habsburg is és önmaga helyett leányát ajánlotta a rendezvény védnökének, de hangsúlyozta, hogy valamelyik koncertre szívesen eljön, amikor ideje engedi. Klaus Ammann az együttest a következőképp jellemezte: — A magyarországi koncertsorozatnak politikai háttere van, de az együttesünk Németországban arról ismert elsősorban, hogy sokat teszünk szociális célokért, különböző intézmények és körök megsegítéséért. így támadt az ötlet, hogy a nagy amerikai és angliai turné után eljöjjünk ide, az Önök hazájába. Belépőjegyet nem kérünk, ha a rendezők kérnek, azt jótékonysági célokra fordítják. Azt szeretnénk, hogy minél többen jöjjenek el a zenénket meghallgatni. — A Big Band 1971-ben alakult, és főleg fiatalokból, egyetemistákból áll.'Székhelyünk ’Türkheim, ez egy kisváros Münchentől félórányira autóval. Igen széles a zenei skála, amit játszunk, a szokásos big band dzsessztől a filmzenéig, a poptól a musicalig, a modemtől a klasz- szikusig. Hattól hatvanéves korig minden korosztályt várunk a nézőtérre. Gáia- koncerteken, szabadtéri rendezvényeken, karácsonyi, templomi hangversenyeken lépünk fel leggyakrabban. Szombaton délelőtt Budapesten, a Hyatt Szállóban sajtótájékoztatót tartottak az együttes képviselői a nyári hálakoncert-sorozatról. N. K. Székely gyerekek Újkígyóson (Folytatás az 1. oldalról) gyerek és pedagógus. Hát ezt is megérte! De legalább ilyen izgalommal és várakozással készülődött erre a várt, nem mindennapi találkozóra az újkígyósi tanács, a művelődési ház, az álltalános iskola és a helyi Erdélyi Kör is. Néhány hónappal ezelőtt Harangozó Imre, az újkígyósi Erdélyi Kör egyik tagja a tanács megbízásából Erdélybe utazott, hogy ott testvérfalui kapcsolatot létesítsen valamely székely, vagy csángó településsel. A Csík megyei Szépvízre — mint annak idején erről a Népújság is beszámolt — éppen Dénes bácsi miatt esett a választás. Szépvíz társközségében, Szentmikló- son ugyanis szinte minden idősebb emíber jól emlékezett az Újkígyósra került Imre Dénesre, s a vendég- szerető székelyek nem is engedték tovább az újkígyósi megbízottat. A testvérközségi kapcsolat felvétetett. Ennek jegyében érkeztek tehát Újkígyósra az erdélyi vendégek. Az ünnepélyes fogadás után Csáki Károlyival, a szépvízi iskola igazgatójával és Ferencz János szentmiklósi pedagógussal váltottunk néhány szót. — Barátságot, szeretetek kölcsönös megismerést és az elszigeteltségből való kilépést reméljük ettől a kapcsolattól — mondták. S mint hogy viharos, változó időket élünk, hamarosan a politikára terelődött a szó. — Sokat várunk a választásoktól — fejtegette Csáki Károly. — A decemberi foradalom óta községeink iskoláiban kétségtelenül javult a helyzet. Levehettük a falakról a régi rendszer által előírt kötelező dekorációkat, magyarul taníthatjuk a földrajzot és a történelmet is, amiit tavaly decemberig románul kellett és így tovább. De azért (biztosak csak akkor léhetünk, ha a választások számunkra Is kedvezően alakulnak... Addig Is bizonyára minden gondot feledtetni fogaz a négynapos gazdag program, amelyet az újkígyósiak szerveztek számukra... — ria — Nyugdíjas vers- és prézaírék Díjkiosztó Kardoskúton Negyedik alkalommal hirdette meg a megyei nyugdljas- klubtanács és a kardoskúti Móra Ferenc Művelődési Ház, a nyugdíjasok vers- és prózaíró- páiyázaitát. Az Idén 29 jelentkező 32 pályaművét minősítette a háromtagú zsűri: Bómi* István, a Nyugdíjas Tollforgatók Megyei Klubjának elnöke, Ramasz István, kardoeikútl tanácselnök és Nagy Lászlóné, a művelődén! ház Igazgatója. Az eredményhirdetésre péntek délután került sor, a karöoskútl kultúr- házban. Veiskategőriában tárgyjutalmat kapott: Ily és Teréz, Gyula: Iványl Mária, Gyoma- endrőd: Dani Józsefné, Oroshár za: Kúrál Jánosné, Kardoskút; B. Molnár István, Gyomaend- rőd: Kurucz Jánosné, Mezőberény; Veressné Fekete Mária, Kardoskút; Csicsely Mihály, Békéscsaba. A prózával pályázóik között sorrendet állítottak tel. Első helyezett lett Fark&sinzzki Lajos, Gyomaendrőd; második Kulcsár Lászlóné, Nagyszénás • és Csongrádi Pál, Kardoskút. harmadik CzédU József, GyulaA díjátadás keretében fel is olvasták a legsikeresebb alkotásokat. valamint együtt megnézték a néptánccsoport és az énekkar műsorát. A tavalyi pályázat legjobb munkáiból készült antológia ugyancsak ezekben a napokban lett kész. Megrendelhető a kardoskúti Móra Ferenc Művelődési Házban. k. k. Molnár C. Pál festőművész mellszobrának avatására 96. születésnapján Batto- nyán, a róla elnevezett lakótelep -belső udvarán került sor szombat délután. A családias kis ünnepséget így sokan az ablakukból, vagy az erkélyükről követték nyomon. Avatóbeszédében dr. Takács László nyugalmazott gimnáziumi igazgató, muzeológus szólt a festő és a város, a festő és a szobor- alkotó Búza Barna kapcsolatáról, valamint saját, Molnár C. Pálhoz fűződő élményeiről. De arról is, milyen lehet a viszony egy lakótelepi közösség és a házak tövében álló szobor között, amely mellett békésen elfér majd egy játszótér is. A művész lánya, dr. Csillag Pál- né mielőtt leleplezte volna a szobrot, ezekkel a szavakkal ajánlotta a város lakóinak: — Rátok bízom baitto- nyaiak ezt az alkotást. Apám lelkében szépség és szeretet lakozott, ez uralkodjon a tiétekben is. A társaság ezután átvonult a galériába, ahol dr. Csillag Pálné rövid tárlatvezetést tartott. Ezt követően pedig a katolikus templomban — melynek oltárképét szintén Molnár C. Pál festette — hallgattak meg egy hangversenyt Hegedűs Valér orgonaművész, Lipcsei Edit és Béres Ferenc énekművész közreműködésével. Ez az újabb szobor Batto- nyán — három héttel ezelőtt avatták fel József At- tilláét is — a városi tanácsnak és a budapesti batto- nyaiak baráti körének köszönhető. Nem utolsósorban pedig az alkotónak, Búza Barnának, aki ingyen ajándékozta a városnak. K. K. Fotó: Veress Erzsi Gondolatok a táncról Mi is a tánc? Baudelaire szavaival: „A tánc a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag maga, a mozdulat lehel bele lelket” (Folytatás az 1. oldalról) tészetnek hét színe... ezeknek szerencsés keverése segítségével jön létre a tánc, zene és festészet művészete” — írta Jean Georges Nővérré, a XVIII. századi francia felvilágosodás és forradalom korának balettreformátora, tudósa. Születésnapján, a Nemzetközi Színházi Intézet madridi közgyűlésének 1981-1 ajánlása alapján ünnepeljük április 29-én a táncművészet világnapját. Az évezredek, -századok sokféle táncot szültek és felejtettek el, de a balett több száz éve tartja magát Európában. A megyénkben élők itthoni színpadokon sajnos csak elvétve láthatják. Nagy tábora van viszont a néptáncnak, a társastáncnak, s színészeink is előadnak olykor táncos koreográfiákat. összeállítójuk Felkai. Eszter Jászai-díjas színművész, akiről kevesen tudják, hogy eredendően klasszikus balettet tanult, évekig táncosnő volt. — Nekem a táríc akkoriban mindent jelentett — mondta —, a temperamentumot, a legszínesebb kifejezési módot, a ritmust, a szenvedélyt. Aztán megismertem a prózai színészetet, s váltottam, de hűtlen nem lettem a tánchoz. A két művészet nagyon is összefügg egymással a mozdulatok, a gesztusrendszer, a kifejező- erő révén. Ha koreográfiát készítek, a színészek szempontjából dolgozom, és sok balettelemet használok fel, mert szerintem ez minden ^ tánc alapja. Egy táncelőadáshoz mérten valószínűleg kevesebbet nyújtunk, ám mondjuk egy groteszk ízzel fűszerezve produkciónk annál több is lehet... Miért jó táncolni? Az emberrel együtt születik a tánc. Lám, a gyerek még csak kapaszkodik a járóka rácsába, de mihelyt megszólal á zene, már hajladozik... A felnőttnek örömöt ad, erőt és később az ifjúság érzetét. F elczánné Nyíri Mária táncpedagógus és férje egy évtizeden át Magyarország egyetlen profi táncosai voltak. A hazai szakma sóikat . köszönhet nekik a külföldi módszerek itthoni elterjesztésében. — A versenytánc a legfiatalabb nálunk a táncművészetek közül — mondta. — Elismertségéért még sokat kell tennünk. E műfajban az a szép, hogy a férfi és nő párosa, ha már megtanultak alkalmazkodni egymáshoz, érzéseket is kifejezhetnek vele. Mert hiába tűnnek egyformának a lépések, azonos egy-egy párnál sohasem lesz, hisz egyéniségüket is adják. Ne irigyelje senki a csillogó ruhát: ez csak egy kosztüm, amely emeli a tánc szépségért, de igazi tudás nélkül rútítaná. A társastáncban az a gyönyörű, hogy az ember szép zenére táncol. A legtöbben a keringőt szeretik. Az én kedvencem az argentin tangó, ez felszabadít, a fumbát pedig azért szeretem, mert szerelmi tánc lévén rengeteg érzés van benne. Nem is kívánok mást a táncművészet világnapjára, mint hogy tanuljanak meg az emberék élni azzal a széppel, örömmel, jókedvvel, amit a táncolás, vagy látványa nyújt. Mlinár Pál, a Balassi tánc- együttes vezetője állította, ha az utcán megy előtte valaki, mozgása után megmondja, milyen ember lehet. De vajon, hagyja-e a néptánc érvényesülni az egyéniséget, hisz tánclépései eléggé kötöttek. — Nem így van — tiltakozott azonnal. — A néptánc individuális, improviza- tív és egyéni! Kötöttség csak törvényszerűségeiben létezik, s a hagyományozódott szerkezetben. Egy kalotaszegi legényes például olyan, mint egy gyönyörű versforma, melyben a táncos maga dolgozza ki a lépéseket. Csak egy szabály van, hogy illeszkedjen a zenéhez. A színpad kicsit más: a közönség nem unatkozhat, tehát a szórakoztatás érdekében határokat kell szabni. Hogy van-e rangja ma a néptáncnak? Magyarország e tekintetben világhatalom, a mozgalom országszerte erős. Sajnos, a néptánc már nem él eredeti funkciójában, amit csinálunk, kicsit „múzeumi” átmentés. Pedig valahogy nem lenne szabad egyéni tánckultúránkat elfelejteni. Ma a „dizsiben” a Szovjetuniótól Amerikáig mindenki ugyanarra a ze- • nére rázza. Ezzel nem a divattáncok, hanem a kulturális internacionalizmus és a sokaknál létező sekélyesség ellen vagyok. Amúgy a „dizsiben” is vannak tehetségek: ha egy-egy párost le- K filmeznénk, kockáit kivetítenénk, csodálatos festmény lenne belőle. Nem is fogadom el azokat a nézeteket, hogy csak a színpadi tánc a művészet. Vajon mi volt előbb: a zene vagy, a tánc? A kérdést a mai napig nem sikerült eldönteni. Abban viszont mindenki egyetért, hogy megelőzték a beszédet. i Szőke Margit
