Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-24 / 95. szám

1990. április 24., kedd IgNsHMTd Nálunk, csakúgy mint az osztrák örökös tartományok­ban, 1851-ben írták elő az érettségi bevezetését. Szabá­lyozták a vizsga célját, he­lyét, feltételeit, lebonyolítá­sát, tantárgyait és követel­ményeit. Az akkori szabály­zatnak egyes részei ma is időszerűek, mint ahogy az a függelék is, amely a vizsga követelményeit így foglalja össze: „nem a gimnáziumi ismeretek legmagasabb csú­csait írják elő, hanem a tu­dás szilárd törzsanyagát, eb­ben azonban nem holt tu­dást kívánnak, hanem az is­meretek élő feldolgozását”. Jelenkori érettségi vizsgá­ink célját pedig így hatá­rozza meg a pedagógiai le­xikon : „... annak megálla­pítása, hogy a jelölt * szert tett-e a vizsgatárgyak tan­tervi anyagában alapos tu­dásra, gondolkodóképességre, össze tudja-e kapcsolni is­mereteit a gyakorlattal..., kialakultak-e benne a tan­tervben meghatározott kész­ségek”. Nem belépő... Napjainkban, amikor az érettségi nem jelent egyben belépőt a felsőfokú intézmé­nyekbe, hanem csak felvé­teli vizsgára, vagyis jelent­kezésre jogosít — pémileg csökkent a tekintélye. Csök­kent azért is, mert már nem a vagyonos osztály monopó­liuma. hiszen egyre többen teszik le a különféle gimná­ziumokban, szakközépisko­lákban az érettségit. Nálunk mostanában a 18 éves kor­osztály 40 százaléka. Ma­gyarországon az általános is­kola nyolcadik osztályát el­végző tanulók 90 százaléka belép valamilyen középfokú oktatási intézménybe, ám 15 százalékuk nem fejezi be tanulmányait. Akik viszont elvégzik a gimnázium, illet­ve a szakközépiskola évfo­lyamait azok csaknem vala­mennyien meg is jelennek az érettségi vizsgán. A múlt század derekán Magyarországon az írásbeli érettségi tárgyak között az anyanyelv, a latin, a görög, a matematika és a nem kö­telező idegen nyelv szere­pelt. Szóbeli vizsgát kellett tenni anyanyelvből, latinból, görögből, történelemből, földrajzból, matematikából, természetrajzból és fiziká­ból. Noha azóta sokszor válto­zott, bővült a vizsgatárgyak száma — például 1861-ben a vallástannal is — nem vál­tozott az, hogy az érettségi írásbeliből és szóbeliből áll. Jön a május Május közepén az idén is országszerte megkezdődnek az érettségi írásbelik. Vala­mennyi iskolatípusban köte­lező magyar nyelvből és iro­dalomból, valamint történe­lemből érettségizni, az előb­biből írásban és szóban, az utóbbiból csak szóban. A gimnáziumok diákjai egy vá­lasztható idegen nyelvből szintén írásban és szóban, matematikából csak írásban vizsgáznak. Az ötödik tan­tárgyat, amelyből kötelezően érettségizni kell, a fizika, a kémia, a biológia, a földrajz, a technika, egy idegen nyelv vagy valamelyik gyakorlati fakultatív tantárgy, és bizo­nyos esetekben ének, zene, rajz és műalkotás tantár­gyak köréből választhatják. (A felvételi tantárgyi kötött­ségek miatt vannak, akik hat tantárgyból érettségiz­nek.) ^ A szakközépiskolákban a magyar és a történelem mel­lett legalább* egy szakmai­elméleti tárgyból, valamint szakmai gyakorlatból kell érettségizni, és az iskola szakjellegétől függően köte­lező lehet a matematika, a fizika, a biológia, az idegen nyelv. Természetesen előfordul­hat, hogy az egyik iskolá­ban kiváló eredménnyel érettségizett tanulót a má­sik iskola közepesen végzett diákja lepipálja az egyetemi felvételin. Az érettségi vizsga ered- . ménye, mint köztudott, nem befolyásolja a felvételi pont­számokat. A tanuló maxi­málisan megszerezhető 120 pontjából hatvanat középis­kolai eredményei alapján hozhat magával, a másik hatvanat a felvételin kap­hatja meg. 1952 óta az érettségi el­vált a felsőfokú iskolai fel­vételi vizsgától. Mégis, újab­ban mód van a kétféle vizs­ga összekapcsolására. Egye­lőre a gimnáziumokból je­lentkezőknek csak egyes tantárgyakból, azoknak pe­dig, akik szakközépiskolából a szakirányú főiskolára je­lentkeznek, teljes körűen. Ilyenkor összevont érettségi és felvételi vizsgát tehet a tanuló a főiskola által de­legált elnökkel kiegészült vizsgabizottság előtt. Ezen a diák is, a felvételiztető is előnyös helyzetben van: a tanuló megszokott iskolai környezetében, felszabadul­tabban produkál, a főiskola képviselője pedig alaposab­ban meggyőződhet a ieendő hallgató képességéről, hiszen nem csak a felvételi tárgyak­ból nyújtott szereplése alap­ján ítélheti meg. Hogyan lenne jobb? Vannak olyan elképzelé­sek, hogy legyen az érettsé­gi vizsga belépő a felsőfokú iskolába, ne kelljen felvé­teliznie annak, aki sikeres érettségi vizsgát tett. • Ebben van is valami igazság, bár nálunk a tömeges egyetemre jutásnak nincsenek meg a szervezeti, tárgyi, személyi és technikai feltételei. Tény, hogy nálunk az érettségi vizsgák mostani színvonala nem elégíti ki a felvételik igényeit, mert el­térő az iskolák képzési ní­vója, adottsága, követel­ményrendszere. De iskolatí­pusonként az érettségivizs- ga-szabályzat is eltérő. Az új, közös vizsgaszabályzaton most dolgoznak a Művelő­dési Minisztériumban. E kqncepció egyik újdonsága a kétszintes érettségi. Az A szintű megfelel majd a fő­iskolai, egyetemi felvételik­nek, a B ■ szintű csak érett­ségi bizonyítványt ad. Azt majd mindenki maga dönti el, hogy melyiket választja. Az egyetemi felvételivizs- ga-botrány, az érettségi téte­lek körüli tavalyi és idei visszásságok egyaránt arra figyelmeztetnek, a kulturá­lis kormányzatnak sürgősen foglalkoznia kell az érettsé­gi és az egyetemi felvételi reformmal. Kádár Márta Ahol víz van, ott béka is! — gondolta a gólya és leszállt a békéscsabai sportcsarnok előtti, jókora tócsába, ami az eső után ,4tt maradt”. S aki keres, az (többnyire) talál is, így azután rendületlenül keresgél, az itt járó-kelők nem kis gyö­nyörűségére Fotó: Veress Erzsi Mozgalom a szebb falvakért A Város-, Község-védő és -szé­pítő Egyesületek Szövetsége cé­lul tűzte ki a falvak szebbé, tisztábbá tételét, ezért rövide­sen közzéteszik a „Legyen szebb a falunk”-mozgalom felhívását. A községszépítők elsősorban a nyugatnémet tapasztalatokat hasznosítják mozgalmukban. Az NSZK-ban már 30 éve tevé­kenykednek Ilyen helyi társa­dalmi szervek, mégpedig a kor­mány anyagi támogatásával. A hazai mozgalom igyekszik fel­hívni a lakosság figyelmét a he­lyi tárgyi és természeti érté­kekre, megmutatni, hogyan le­het kevés pénzből is széppé ten­ni a környezetet. A felhívás célja, hogy mind több falu, kis­város bekapcsolódjon az akció­ba. Ehhez a szövetség szakmai támogatást biztosít. Javaslat készül a kormány számára is amelyben Ismerte­tik elképzeléseiket, remélve, hogy így Jobban felfigyelnek céljaikra, és nagyobb támoga­tást kapnak munkájukhoz. A kezdeményezés gazdasági moti­vációja a falusi turizmus fel­lendítése. Ehhez szeretnék az Idegenforgalmi szervek támoga­tását Is elnyerni. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemtől ígéretet kapott a szövetség, hogy ha a falvak igénylik, akkor nyári szakmai gyakorlat kere­I tében szívesen küldenek vidék­re táj-, kertépítészeti szakos hallgatókat. A KÖHÉM pedig már konkrét segítséget Is adott: I felhívta a helyi főépítészek fi­gyelmét a mozgalom céljaira, I kérve őket annak (támogatására. Hová rohanunk? Temető, tolószék — avagy a közlekedés kultúrája Közlekedési kultúránk csődje volt a hús­véti hétvége: 27 halál — ebből 11 nagy­szombaton, a feltámadás napján — és 276 sérülés. £s még egyértelműen az ittasság rovására sem lehet írni a borzalmakat, mert mint a jelentés tudtul adta, a kijó­zanítókban a szokottnál nem volt nagyobb a forgalom. Tehát a józanok is alaposan „megtették a magukét”. A balesetek több­sége az útpálya elhagyása miatt történt, ez viszont, mint a szakértő mondta, a nagy, azaz rosszul megválasztott sebesség következménye volt. S még egy olyan eset is előfordult, hogy az autós az előtte sza­bályosan kerékpározót gázolta halálra és továbbrobogott. (Rettenetes... Rettenetes maga az értelmetlen halál, de ha meggondoljuk, nem jártak jobban azok sem, akik egy életre szólóan nyomo­rékok maradtak. Különböző súlyossággal, egészen a tehetetlenségig. Ám a kisebb fajta nyomorékság sem az az állapot, amit bárki is kívánna magának, illetve gyermekének. i£s ez csak egyetlen, igaz ünnepi hétvége volt, s a többi 51 hason­lóképp szedi az áldozatait. Évről évre sza­kadatlanul egy nem is kicsiny falunyi né­pesség — mintegy 2000 ember! — marad holtan az utakon. £s ki tudja, hányán él­nek ugyan tovább, de milyen állapotban? Kiszolgáltatva mások jóindulatának, türel­mének, gondozásának, súlyos terheket ró­va családra, társadalomra. Ez utóbbit szé­gyenlősen még el is hallgatjuk, inkább az egyén életigényét, munkafeltételeinek megteremtését helyezzük előtérbe. Jogo­san. Azonban bármely oldalról nézzük is, áldozatokat látunk, hiszen valóban az az egyén, a család, és a társadalom is. Ezt nem venni észre: vakság. De éppily vakon nézünk magunk elé, ha nem látjuk az összefüggést a kultu­ráltság és a közúti balesetek között. Di­rekt pern a közlekedési kultúrát és mo­rált említem először, mivel ennek alap­vető következménye az általános kultu­ráltság. Ezzel szemben azonnal érvként kínálkozik, hogy kérem, hiszen a baleset­okozók között diplomás emberek is van­nak, nemegyszer többféle felsőfokú vég­zettséggel. De hát jól tudjuk — ha nem is mindenki ismeri el —, hogy a művelt­ség és a kultúra van amikor nem esik egybe, azaz nem feltétlenül egy dolog. Na­gyón művelt ember is viselkedhet kultú­rálatlanul, és fordítva. Erre számtalan példa utal kinek-kinek a tapasztalatából. Távol áll tőlem, hogy ezzel a megjegyzés­sel lebecsülném a tanultságot, a művelt­séget, csupán annyit állítok, hogy önma­gában nem minden. A kultúra ennél több és szélesebb tarto­mány, az ember egész valója, magatartása beletartozik. Attól kezdve, hogy milyenek vagyunk egymáshoz, idegenhez, hozzátar­tozóhoz, gyerekhez, felnőtthöz, öreghez... Az is, hogy milyen a viszonyunk a világ­hoz, a természethez, a tárgyakhoz, mi­lyen a munkakultúránk, s az is, hogyan vitatkozunk. Meggyőzni akarunk-e vagy legyőzni másokat, vannak-e érveink, vagy csak az erőszakos elnémítás képességével rendelkezünk. Azt hiszem, mindezeknek és a még fel nem sorolt hasonló dolgok­nak és persze közlekedésünknek is a kul­csa a megértés, türelem, a sokat emlege­tett, de kevéssé érvényesülő tolerancia, ami a kulturáltság fokmérője. Ez a tole­rancia hiányzik sok közlekedő „fegyver­tárából”, s helyét inkább az agresszivitás, az ösztön uralma foglalja el. Nemrég ol­vastam egy hosszú idő óta először haza­látogató svájci magyar olvasó levelét az egyik országos lapban. Azt írta, bejárta szinte az egész világot, de olyan életve­szélyes, és pökhendi közúti közlekedéssel sehol nem találkozott, mint Magyarorszá­gon. Elképesztette a szabályok semmibe­vétele, az értelmetlen előzés, száguldozás, s az indulatok olyan elszabadulása, mint­ha az ősember ülne a kocsikban. S ugyanazokon az utakon ott volt a másik tábor is, a kiszolgáltatottaké. Azon nem keveseké, akik normálisan, ahogy az egy felnőtt embertől elvárható, felelősen közlekednek, ám állandó életveszélyben érezve magukat, mert a másik fél pont el­lenkezőképp viselkedik. S az elképesztő „húzások” kivédéséhez rengeteg plusz energia, ügyesség, óvatosság szükséges, és sok esetben ez sem elég és a vétlen ma­rad vérbefagyva az országúton. Es miért mindez? Egypár másodperc előnyért! Annak a kockázatával, hogy a száguldás egyenes út lehet a tolószékbe vagy a temetőbe, ahonnan már nincsen visszatérés. Vass Márta Olasz vendégkórus a zeneművészeti szakközépiskolában Sokan emlékeznek még Békéscsabán; a zeneiskola egyik alapító tanárára, Ma- tusovszky Klári nénire, aki kiváló pedagógusi munká­val, zeneszeretőiével sok énekest indított el a zenei pályáin. Többek között a bé­késcsabai Bónay Adélt, aki a Zeneakadémiát elvégezve Milánóba került és belépett a város világhírű énekesei­nek sorába, majd annak a híres konzervatóriumnak a tanára tett, ahová annak idején nem vették fel Ver­diit, a későbbi nagy olasz operakomponistát. Bónay Adél nem felejtette el szülő­városát. 1987-ben, amikor hazalátogatott és megtudta, a Bartók-leánykar angliai el­ső díjait, azonnal meghívat­ta őket és kifizette a neve­zési díjukat az egyik legna­gyobb világversenyre, Arez- zóba. Itt született a barátság, a Triest melletti Ranchi Dei Legionar-i Vox Julia Ve­gyeskar vezetőjévél, Sonia Magris Sirsen professzorral, aki a leánykart az • elmúlt nyáron meghívta az Adriai- tenger partjára, egy koncert" sorozatra. Sonia Magris Sirsen a trieszti konzervató­rium tanára. Kórusával most viszonozza a teánykar sze­replését. Elkíséri őket fia, Silvio Sirsen zongoraművész is; aki szintén közreműkö­dik j a • koncerten. Természe­tesen vendégünk lesz Bó­nay Adél művésznő is, aki mint polgári iskolás tanuló, a mai Bartók Teremben lé­pett fel először. A kórus 1990. április 26- án, csütörtökön 16.30 órakor a gyulai Mogyoróssy János Könyvtárban, április 27-én, pénteken 18 órakor, a bé­késcsabai Bartók Teremben ad koncertet, majd 28-án Budapesten, a Szent László római katolikus templomban. li carte, ai parte « Olvasómozgalom és verseny „Ai carte, al parte.” A román mondat magyar jelentését nehéz visszaadni. Valahogy így hangzik: ha könyved van, tudásod is van. Kissé szabadabban: ha olvasol, tudsz. Hoz- zatehetnénk: ha anyanyelveden minél többet olvasol, annál többet fogsz tudni róla. Fokozottabban igaz ez a nemzetisé­giekre, hiszen nekik létfontosságú a találkozás az anyanyel­vi irodalommal. Ezt szorgalmazza az az olvasómozgalom is, amelyet egy évtizede hirdet meg a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, a Magyar Üttörők Szövetsége és a gyulai Mogyoróssy Könyvtár román tannyelvű, illetve román nyelvet oktató általános iskolák tanulói számára. 5 A felkészülés hosszú időt vesz igénybe, ezért verseny­I re minden második évben kerül sor. Havasi Istvánné- tól, a Mogyoróssy Könyvtár igazgatójától azt kérdeztük, miből is állnak a feladia- ; tok? — Először tartunk egy konzultációt az ország kü­lönböző területén tanító ro­mán szakos tanárokkal — mondta. — Velük együtt vá­lasztjuk ki a verseny tár­gyát, a különböző karc söpör­tök számára néhány irodal­mi művet, elbeszélésit, me­sét, amelyből tetszés szerint készülnek fel' a gyerekek. Itt persze nemcsak az élet­kori sajátosságokat keli fi- gyelefnbe venni, hanem azt is, hogy megvan-e a könyv­tárban. Ezután állítjuk ösz- sze a kérdéseket, feladato­kat, melyek alapján a ver­senyzőknek egy olvasónaplót keli készíteniük. A verse­nyen további kérdésekeit kapnak az általuk kiválasz­tott műből. — Milyen jellegűek ezek? — A főszereplő jellemzé­se, táj leírás, valamilyen ké­pi megjelenítés és sok-sok rejtvény... —' Mikor lesz az országos forduló, hányán, honnan jönnek el ez alkalomból? — Negyven versenyzőre számítunk május 7-én, itt Gyulán, a Mogyoróssy Könyvtárban, — Mi lesz a győztes ju­talma? — Többek között az, hogy részt vesznek nyári olvasó­táborunkban. — Foglalja össze néhány gondolatban e mozgalom je­lentőségét! — A román nenjzetisé­gűeknek. románul tanulók­nak ráirányítjuk a figyel­mét a föllelhető anyanyelvi irodalomra. Egyébként évek óta azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek egyre jobban ér­tik, érzik a feladatokat, szí­vesen készülnek, jönnek a versenyre. k. K. Csökkent a tekintélye? Változásra érett érettségi Kétszáz éve, 1788-ban, Poroszországban II. Frigyes Vilmos iskolai főtanácsának rendelete előírta, hogy a „nyilvános iskolából távozó, minden ifjút előzetesen meg kell vizsgálni az általuk látogatott iskolában, és részle­tes bizonyítványt kell kapniuk érettségükről vagy éret­lenségükről”. Ezzel intézményesítették az érettségi vizs­gát, a matúrát. Előírták, hogy a vizsgán jelen kell len­nie a tartományi iskolatanács képviselőjének, pénzbír­sággal büntették azokat a tanárokat, akik „megkísérel­ték valamely rosszul felkészített ifjú átsegítését a vizs­gán”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents