Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-24 / 95. szám
1990. április 24., kedd Munkájuk egymásra épül (Folytatás az 1. oldalról) A tanácskozás céljáról kérdeztük Simon Ferenc professzort, az Állatorvos- tudományi Egyetem rektorhelyettesét. — Milyen a kapcsolat az orvostudomány, az állatorvos-tudomány és a gyógyszerészet között? — Mindhárom egy tőről fakad. Több mint kétszáz éve alakítottak az orvostudományi egyetemen egy tanszéket, ebből nőtt ki az ál■ latorvos-tudomány. Amióta gyógyítás van, azóta létezik állatorvosi terápia. A helyi kapcsolatok révén az állatorvosok és a gyógyszerészek munkája szorosan összefonódik. A két terület hazai kutatói közt jó viszony alakult ki, de ezt országosan sokáig nem sikerült összehangolni. Ezen kíván segíteni ez a kétévenként megrendezett tudományos tanácskozás, amely talán hozzásegít bennünket ahhoz is, hogy közeledjünk az európai normatívákhoz. Egyébként fel kell készülni a hazai állatgyógyászatban arra, hogy a nagyüzemi állattartás háttérbe szorul, s nő a házi állattartás szerepe. Ez még szorosabb együttműködést kíván majd az állatorvos és a gyógyszerész között. — Mi a gyakorlati haszna ennek a tanácskozásnak? — A gyógyító láncban jól körülhatárolt feladata van mindkét terület szakembereinek. A legfontosabb az együttműködés akarása, egymás kutatási eredményeinek megismerése. Az állatorvos feladata a prevenció és a gyógyítás, s a gyógyszerésznek kell mindehhez biztosítani a gyógyszereket. Munkájuknak csak úgy van értelme, ,ha egymásra épül. Ezt szolgálja ez a tudományos konferencia is. G.K. Kiállítás nyílt állatgyógyászati eszközökből Fotó: Kovács Erzsébet Nagyobb biztonságért, jobb szolgáltatásért (Folytatás az 1. oldalról) hez szükséges eszköz,' nincsenek ösztönző feltételei a különböző vállalkozásokhoz. Ha a kapcsolatok továbbfejlődnek, hamarosan szűk lesz a repülőtér átbocsátó képessége. Növelni kell a biztonsági helyzetet, emelni a szolgáltatások színvonalát, 1997-ig lie kell cserélni a szovjet gépeket, fejleszteni a repülőtér gépparkját és ha lesz rá lehetőség, foglalkozni kell a tranzitpont kialakításával is. További hálózatbővítésről is szólt: Portugália, Lisabon, Lyon, Marseille, Teherán, Aden repülőtereit sorolta, de 1993-ra szeretnének repülőjáratot az USA-ba, Kanadába is. Erdei Tamás a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság részéről kalauzolta a résztvevő újságírókat. Elmondta, hogy a nyári csúcsban gond tesz az utaslkiszol- gálással már Ferihegy 2-n is, az évi két és fél millió utas már 1989-es adat. Szóba került a belföldi járatok beindítása is. ez azonban még várat magára, mert sokkal fontosabb dolgokban kell rövidebb idő alatt előbbre lépni ebben az esztendőben. Mindenesetre szerepel a tervekben Békéscsaba, Pécs, Nyíregyháza, Debrecen és a legújabb; Siófok bekapcsolása is a hazai légiforgalomba. Amíg ez megvalósul, marad a vasút, a távolságok leküzdésében. Zelman Ferenc Gyerekcipőben Illúzió volt hirdetni és hinni, hogy április 8-cai egy csapáSm rendszert változtattunk, hogy átléptünk a fejlett demokráciába, hogy ez már másik korszak, más világ. A választás után ez az ország nem lélegzett fel, nem nyugodott meg és a kilátásaival sincs tisztában, Annyi történt, hogy a szélsőségekbe torkolló és a különböző pártok lejáratására törő kampánystílust felváltotta a kormánylisták körüli egyezkedések, találgatások, az éhdek- és helyezkedési szövetségek légköre. A politikai alvilág erősödik, szaporodnak a szo- borgyalázások, Biz életveszélyes fenyegetések és a rendőri őrizetre szoruló családok. A felszabadultság helyett, a kulturálódó és demokratizálódó haza helyett fenyegetettség és bizonytalanság "nehezedik a kisemberre; a félelem, a szorongás és a gyanakvás pedig újabb félelmet, szorongást és gyanakvást szül. S p»ersze türelmetlenséget, gorombaságot, agresszivitást. Miért kényszerül a győztes pártvezér, a miniszterelnökség várományosa arra, hogy napokon keresztül —■ a fontos kormányalakítási 'tárgyalások idején — a külföldi sajtóban megjelent állításokat cáfolja, magyarázza? Hogyan történhet meg, hogy nyugatnémet hetilapot Budapestről informáljanak — félre? Antall Józsefnek kell a .közvéleményt figyelmeztetni, hogy „nacionalizmusnak és antiszemitizmusnak nincs helye Európa civilizált országaiban”, s hogy a pártját és személyét érintő „sárból az egész nemzetre fröccsen”? Mitől vagyunk ilyenek? Álmodunk valamiről —• szép, magasztos célról —, harcolunk érte, és amikor már karnyújtásnyira van tőlünk, akkor bebizonyítjuk: alkalmatlanok, éretlenek vagyunk. A demokráciára, a függetlenségre, a szabadságra, az európaiságra. Gyámkodásra szorulunk, külső felügyeletre, irányításira; mondják csak meg nekünk, mit kell tennünk és hogyan —• ahogyan eddig tették —, mert magunktól úgysem tudjuk. Mitől vagyunk mi illenek? Hogy csak a feketefehéret fogadjuk el, hogy más nem létezik a látószögünkben, hoigy csak a saját véleményünk, álláspontunk, ítéletünk és mércénk tehet jó és igaz; és a másságot, a sokféleséget (legyen az gondolkodás, életmód, vallás, műveltség, párttagság vagy filozófia) képtelenek vagyunk tolerálni. Miért? Mii az oka, hogy egymásban nem a közöset keressük, nem együttműködésre, hanem egymás tehetetlenné tételére, lejáratására, megsemmisítésére törekszünk? Mi az oka annak, hogy Válaszainkban, érveinkben nem az értelem, a célszerűség és' az összetartozás, hanem a bizalmatlanság, a sértettség és a gyűlölködés vezérel bennünket? S végül: mi az oka annak, hogy a hatalomhoz csatlakozás régi reflexe, a teljes kiszolgálás, a teljes behódolás fura igénye minden emberi méltóságon, hivatástudaton, egyszóval tartáson felül tud kerekedni?! „Ki hallja itt már meg a józan hangokat? És Isten mentsen meghallani őket — írja ismert publicistánk a Magyar Hírlap néhány nappal ezelőtti számában. — Mert a józan hang az éterben a kormány szolgálatára szólít fel, és a józan hangnak igaza van, mert ha már elöljáróban sem támogatja senki a kormányt, akkor a kormány semmit sem tud csinálni. Színigaz. És a józan hang iköpönyegforgatiással véletlenül sem vádolható, mutasson bárki egy olyan kormányt, amelyikről a józan, hang az elmúlt évtizedekben nem mondta •el ugyanezt...” Mitől vagyunk mi hát ilyenek?! Emberi gyarlóság, nemzeti sajátosság, történelmi teher? Nem tudom, és nem tudom azt sem: miért így történnek a dolgok velünk, körülöttünk, mikor másképp is történhetnének. Ez a remény csillant fel tudniillik április 8-án, és ennek a lehetőségnek a küszöbén toporgunk azóta — ügyetlenül, idétlenül, gyerekcipőben. Talán baj, hogy — Ady Endrével szólva — „előkelő Magyarországról álmodozunk itt pár százan, s nem elégít ki bennünket egy közép- európai Macedónia”? Azt azért sejthettük válnia, hogy az egész népet nem lehet a régiből az új világba egyből áttenni. Május 2-án az új Parlament megnyitása- az újabb reménysugár, a következő állomás — ahol előrébb léphetünk. Rajtunk mú-- li k... Niedzielsky Katalin L Háziasszonyi szerepben Egész télen foglalkoztam vele, és próbáltam kiismerni. Míg a majmok többsége a banánért rajong, addig Koké a cseresznyével hódítható meg. Fél hat felé a szereplők többsége már a bejáratokat kémleli, de a közönség valahogy nem nagyon gyülek- sziik. 0 komédiásréteg még próbálkozik — Régen a cirkuszért rajongtak az embereik, mostanában azonban egyre nagyobb az érdektelenség — kesereg Schneller Csaba. — A magunkfajta komédiásréteg még próbálkozik, hiszen mi ebben a világban, nőttünk fel, ükapáink is ezt csinálták. Hajdanán egy-egy cirkusz egy család kezében volt, most azonban összefogás nélkül bezárhatnánk < a boltot. Nálunk is három ár- tistadinasztia, a Richter, a Schneller és az Ádám kezdett közös vállalkozásba. • ön milyen számmal szerepel a műsorban? Fotó: Kovács Erzsébet — Drótkötélen motorozok. Tizenöt évig Nyugat-Euró- pát jártam egy hasonló produkcióval, de tavaly júniusban leestem, és eltört mindkét lábam. Bár amíg az NSZK-ban és Angliában szerepeltem, 3500-4000 forint SZTK-t fizettem valutában, a kényszerpihenőm idején mégis kiszúrták a szemem havi 1300 forinttal. Háromnegyed hat körül előkerül a cirkusz vezetője, Wertheim Gábor. — Ahogy nézem, a mai nap gyenge lesz, lehet, hogy . meg sem tudjuk tartani az előadást. Sajnos manapság ez is benne van a pakliban ... I Közben hiába érkeznek csillogó ruhákban sorra a szereplők, hangulatuk elárulja, hogy belül nagyon Szomorúak. Nagyobb közönségre számítottak, hitték, hogy a nagy készülődésnek lesz eredménye. Hat óra előtt néhány perccel aztán Wert- heim úr bejelenti, hogy a csekély érdeklődés miatt az első előadás elmarad. Elhalkul a zene, kihunynak a fények, hulu bohóc letörli arcáról a piros festéket, és elindul autót mosni. Nyemcsok László Lulu néha eltünteti a feleségét Kokó, a ragaszkodó látogatja meg. A békés játszadozást egy „kínos” kérdéssel szakítom félbe, ugyanis az iskoláról érdeklődöm. — Mi mindig ott járunk iskolába, ahol éppen szerepel a cirkusz — mondja a hetedikes Richter Róbert. — Van egy könyvünk, abban mindenhol beírják, mennyi időt töltöttünk ott, milyen érdemjegyeket kaptunk. A vizsgákat azonban Pesten tesszük majd le. Az új társak rengeteget faggatnak, érdeklődéssel néznek ránk. Én a földrajzot szeretem, bár meg kell hagyni, a zsonglőrködés jobban megy a tanulásnál. A pómilovak szabadságát megirigyelhette Kokó, a pávián is, ugyanis hangos ma- kogással adja a gazdi tudomására, hogy elege van a ketrecből, és szeretne egy kis időt színpadi partnerével, a kutyussal tölteni. A gazdi a kérésnek nem tud ellenáilni. — Tudja, egy-egy állat idomulása mindig nagy rizikó, mert korántsem biztos, hogy a későbbiekben majd beválik — fogad Richter János. — Kokót az állatkerttől vettük meg két hónapos korában, 15 ezer forintért. (Folytatás az 1. oldalról) — Ha kíváncsi az életünkre, töltse velünk a délutánt — mondja. Richter János. Csábító ajánlatát elfogadva, a lakókocsik felé indulunk. Hatéves bohóc szabadságon Az ebéd utáni egy-két órát a társulat tagjai a lakókocsikban, vagy azok előtt töltik. A férfiak a délelőtti 5-6 órás sátorállítás fáradalmait pihenik ki, a nők pedig háziasszonyi teendőiket végzik. Ilyenkor például o zsonglőrnek is a buzogányok és a színes karikák helyett a mosatlan edényekkel és a ruhákkal kell — nem éppen közönségcsalogató — mutatványokat végezni. — Márciustól októberig tart ez a vándorélet — kezdi Ádám Antalné. — Sokszor nem is tudjuk, milyen településre megyünk, csak követjük az elöl haladókat. Én különben kívülállóként kerültem ebbe a világba, ugyanis a férjem szöktetett meg 16 éves koromban. Hamar megszoktam ezt az életet, és talán már nem . is tudnék meglenni nélküle. Néha fárasztó ugyan, ha előadás után néha még mosni vagy takarítani kell, de ha a közönség tapsára gondol az ember, minden búját-ba- ját elfelejti. — Higgye el, nem nagy szavak ezek, hiszen a feleségem 9 hónapos terhesen is fellépett, szinte a porondról ment el szülni .— veszi át a szót a férj, alias Lulu, a bohóc. — Mi azt az egy dolgot tartjuk szem előtt, hogy a néző a cirkuszban jól érezze \ magát, tetsszen neki a műsor. Tudja, ha megszólal a zene, és belépek a színpadra, akkor is nevetnem kell, ha belül sír a lelkem. Különösen a gyerekeket imádom, mindig behívóik egyet-kettőt szám közben, hiszen nekik örök élmény marad, hogy együtt szerepelhettek a bohóccal. A 6 éves fiam is bohóc lesz, már sokszor dolgoztunk együtt. Most azonban nem lép fel, azt mondta, kiveszi a szabadságát. Remegett, de a közönség felé mosolygott % A fizetése láttán is van kedve mosolyogni a bohócnak? — Sajnos egyre nehezebb nálunk is a megélhetés. Mivel szezonjellegű a munka, télen is a tavasszal és a nyáron megkeresett pénzből kell eltartani a családot. Egy pár bohóccipő például már 5-6 ezer forintba, egy illúzióláda pedig 80-100 ezer forintba kerül. • A bohóc tehát bűvészként is fellép néha? — Sőt, még egykerekű biciklivel is szerepelek. Éppen emiatt ’kellett a 120 kilómból leadni. Az illúziószámom különösen érdekes, hiszen általában a feleségemet tüntetem el, és akkor is ő van a ládában, amikor a kardokat szurkálom. Egyszer már megtörtént, hogy kialudt a fény, és a nejemet 10 percig a ládában felejtettem. Amikor kikászálódott, remegett keze-lába, de a lényeg, hogy a közönség felé mosolygott. Miiközben Luluval és feleségével beszélgetünk, szép lassan benépesül a sátor környéke. Néhány artistapalánta a legelésző pónilovakat
